Bármennyire is hihetetlen, már elég rég volt a klubban célirányos száraz riesling kóstoló. Lassan már két éve. Úgyhogy a legutóbbi összejövetelen félénken felvetettem, hogy frissen beszerzett tizenhármasaimból akár lehetne is kanyarítani egyet és hát a kis társaság lelkesen kapott az ötleten.
A felhozatalba raktam jól bevált klasszikusok friss évjáratait is, de olyan termelők, borvidékek is szerephez jutottak, akik, melyek csak nemrégiben kerültek fel a horizontomra. Nem meglepő módon elsősorban a német-osztrák vonal képviselte magát, de kakukktojásként egy magyar tétel is került a sorba.
A kóstolón akov is jelen volt. Kevesen tudják, hogy mi anno épp egy általam tartott riesling-kóstolón ismerkedtünk meg. A régi szép idők emlékére felvetettem, hogy nem-e jönnének el. És hát de.
A borokat vakon kóstoltuk, a sors az alábbi sorrendben tálalta őket:
Clemens Busch: Pundericher Marienburg Fahrlay GG 2013
A Mittelmosel és a Terassenmosel határán járunk. Clemens és Rita Busch 1986 óta irányítják a 9 hektáros kézműves pincét. Organikus szemlélet, egész fürtösen préselnek, a borok spontán erjednek részben tartályban, részben nagy fahordókban. Pár éve szerepeltek néhányszor a blogon, szerettem is a boraikat, bár volt köztük csudabogár is. Az elmúlt években viszont kissé rájuk felejtettem. Mára a borok ára is egészen megszaladt, a jelenlegi, a top grosses gewachs- aik egyike, 36 Eurot kóstált. Jancis Robinson az egészen magasnak számító 18.5 pontra adta. Nézzük mit tud.
Édes-érett sárga gyümölcsök, citrusok, trópusias-ananászos árnyalatok. Közepes test, ízletes korty, de szerkezet, koncentráció tekintetében többre számítottam. A savak magasak, talán kissé túl sokan is vannak a bor alapvetően nem pengeprecizitásra építkező stílusához. 6 pontnál nem több, annak se túl acélos.
Horst Sauer: Escherndorfer Lump GG 2013
Franken, avagy Franconia Bajorország leginkább észak-nyugati részén található, távol a tradicionálisan „borosabb” blokkjától Németországnak, ez inkább már a sörösebb rész. A Majna folyó mentén vannak a szőlős övezetek. Horst Sauer kiemelkedően jó névnek számít, 15 hektár körüli összterülettel. Riesling, silvaner, müller-thurgau fajtákkal dolgozik. A riesling közülük a „díva”. Legjobb területük az Escherndorfer Lump, parabola antenna- szerűen nyílik déli irányba mintegy összegyűjtve az összes értékes napsugarat, pláne ha figyelembe vesszük szélvédettségét és meredekségét is. Mészköves talaj. Múltkor az ugyaninnen származó silvaner hatalmasat szólt, épp akkorát, hogy úgy éreztem a kategória-azonos rieslingjüktől előzetes találkozás nélkül is komoly elvárásaim vannak, sanszos lehet egy ilyen kontextusban is előkelő helyen végezni. 30 Euro.
Éterien tiszta illat citrusok, őszibarack, mangó, mélyről jövő ásványos tartalom. Szájban alig közepes test, szinte könnyednek hat, mégis igen intenzívek az ízek. A közepétől fogva újabb és újabb lendületet vesz, vibráló savai végett szinte szárnyalva bontakozik ki kristáyosan tömör szerkezete. Fantasztikusan elegáns az egész, ahogy légiesség és mélység találkozik, lezseren, erőlködésmentesen képes nagy lenni. Az első körben is sejthető volt, hogy valahol az elején fog végezni, visszakóstolásnál viszont talán személyes kedvencemmé vált. Új etalon született? Magabiztos 8 pont.
Bakó Ambrus : Badacsonyi Rajnai Rizling Szőlőskert 2013
Hát ez a bor miatt éreztem úgy először, hogy legszívesebben az egész eseményről nem írnék. Mert valószínűleg nem fogok jól kijönni belőle. Akov már a vakkörben felvetette a lehetőségét, hogy a bor esetleg picit dugós lehet, a visszakóstolásnál pedig már biztosra is vette. Én pedig akárhogy megfeszültem nem éreztem. Se az elején, se a végén. Pedig az elmúlt évek alatt tényleg sok dugós borral találkoztam már. Van hogy sajnos hetente többször is. TÉNYLEG úgy gondolom, hogy ha rengeteg bizonytalanság azonosításában nem is vagyok otthon, de ezt elég biztosan felismerem. Van bor amelyikből rögtön üvölt a jellegzetes dohos, ázott kartonra emlékeztető szag, de van olyan is amelyikben kezdetben elég bizonytalanul érződik, hol egy kicsit mintha, hol viszont épp nem. Ez utóbbiakban másnapra rendszerint felerősödik és egyértelművé válik. Nos, itt ennek a nyomát nem éreztem, ha belepusztultam akkor se.
Akov elmondása szerint ő különösen érzékeny a TCA-ra. Elképzelhető, hogy olyan minimális koncentrációban is megérzi, ami más emberek ingerküszöbéhez még kevésnek bizonyul? Időközben a tisztelt szerzőtárs átküldött nekem egy kimerítően dokumentált Jamie Goode cikket a dugósságról, benne rengeteg statisztikai adattal pont a témába vágóan. Vizsgáltak sok-sok embert megismertetve őket különböző mennyiségű TCA-t tartalmazó borokkal, az eredmények alapján pedig ma már megnyugvással veszem tudomásul, hogy nem kell elásnia magát se annak, akinek mondjuk érintésnyi xy ng/l -nyi TCA fölött átsiklik a figyelme, illetve annak se, aki esetleg tévesen kiált dugósságot, merthogy mindkettőre akad jócskán példa még „expert” szinten is.
Nagyon érett trópusias gyümölcsök, puncsos fűszeresség. Kissé szirupos hangulata van. Szájban édeskésen telt ízű, van íze, van súlya a gyümölcsösségének, de mégis kevésbé definit és friss, mint a sor átlaga úgy általában. Szerkezetileg olyan közepesen sűrű anyag, savban kicsit olyan baltával faragott, nagy vonalakban jó az egyensúly, de egyes pillanataiban úgy is van élük, hogy összességében sokkal kevesebb lendületet adnak, mint a többi bor esetén. Kétségtelen, hogy kevésbé tetszik, mint első találkozáskor, (mondjuk 5 pont erejéig), de első blikkre úgy éreztem ennyi „hibalehetőség” belefér,nem feltétlen kell ahhoz hibás palack, hogy egy bor erős nemzetközi kontextusban, ráadásul pont két dobogós tétel közé ékelődve hirtelen egy ponttal gyengébben teljesítsen, mint máskor önmagában.
A néhány centnyi maradékot azóta egy hete folyamatosan szagolászom és az istenért nem jön elő dugósság. Viszont a napok múlásával egyre kifejezettebb és bizarrabb savanyán fülledt cefrés-ecetes felhő jött felszínre, ami azért táplálja a gyanút, hogy valami gikszer kellett, hogy legyen ezzel a palackkal. Legyen no contest az erdmény.
Keller: Westhofener Kirchspiel GG
1789-ben Johann Keller Svájcból települt át a pincészet mai központját jelentő Dalsheim-ba, ma a jelen generáció, Klaus-Peter Keller Rheinhessen egyik sztártermelője. 12.5 ha összterület, több lépcsős szortiment, elsősorban nagy száraz dűlőszelektált rieslingeknek köszönheti hírnevét, csúcson a kategórián belül a világ egyik legdrágább, általában több száz eurót kóstáló G-Max-szal. A most kóstolt tétel a Grosses Gewachs-ok közül a legolcsóbb, 40 Euro.
Érett citrusok, kövesség. Nem annyira színes, de tiszta, komoly tartalmú bort ígér. Közepes test, intenzív ízek, koncentrált, tisztán definiált gyümölcsösséggel, ásványos sóssággal, delikát fűszerességgel. Mély, tömör anyag, feszes, vibráló savak által fókuszálva. Igen hosszú lecsengés, miközben végig csiszolt és fantasztikusan egységes. Ide vártam a Klaus-t, de végül nem jött be. 7 és 8 pont között.
Wittmann: Westhofener Aulerde GG
Rheinhessen, Westhofen. Nagyon magasan jegyzett családi pince, a 60-as években alapították, de 1663-ból is vannak írásos feljegyzések a Wittmannok elkötelezettségéről a szőlő és bortermelés irányába. Ma 25 hektár összterület, 1990 óta organikus, majd 2004-től biodinamikus szemlélet. Általánosságban spontán erjednek a borok részben nagy fahordókban, részben tartályosak. Legnagyobb dobásai a pincének a különféle terméhely-szelektált Grosses Gewachs száraz rieslingek, ennek a műfajnak anno az egyik úttörői is voltak. Jelen borunk a 4 dűlős közül a legolcsóbb a maga 31 Eurojával.
Hűs citrusok, fehér húsú őszibarack, illatos szőlő, köves mineralitás, illetve kezdetben egy kis fülledtség, ami szellőzéssel elég jól szűnik. Alig közepes test mellett jó intenzitású zamatok. Nem hiperkoncentrált, de tisztességes kortyközép, savai viszont szinte elektromosságig vibrálóak, rendkívül friss és ropogós az egész. Emiatt, meg úgy a légiessége végett én moseli borra tippeltem, de megint csak nem jött be. 7 pont
Hirtzberger: Singerriedel Smaragd
Ezt a borászatot ugye nem kell bemutatni. Bátran kijelenthető, hogy Wachau top három birtokának egyike. 15 hektár összterület, 5 generációnyi tapasztalat. A borok tartályban erjednek, de utána látnak 30-50 hektós nagy fahordókat is. A Singerriedel a legjobb területük, az innen származó zászlóshajó borukat tartom évjárattól függetlenül az egyik legbiztosabb választásnak, ha valakinek meg szeretnénk mutatni, milyen amikor egy száraz fehér bortól azonnal egy hátast kell vágni. 47 Euro.
Gyönyörű illat, érett, színes, lédús gyümölcskavalkád, hűs és melegebb citrusokkal, déli és trópusi gyümölcsök garmadájával. Eddigiektől nagyobb test, de abszolút arányos. Félelmetesen zamatos, ugyanakkor, masszív, tömör szerkezetű, tele erővel, ugyanakkor remek savakkal is megáldva. Nagyon hosszú. Lehet mondani, hogy a szokásos bombasztikus élmény. Első körben első helyre raktam, a visszakóstolásnál viszont megállapítottam, hogy a Sauer tán még elegánsabb ahogy hasonló intenzitás mellett szinte súlytalanul lebeg. A 8 ponthoz persze kétség nem férhetett.
Prager: Klaus Smaragd
A Prager borászatról is már rengeteg szó esett ezen az oldalon. Franz Prager ugye a Vinea Wachau egyik alapítója volt. Az ő nevével fémjelezett borászatot jelenleg veje, Toni Bodenstein irányítja. Bodensteint, aki biológus, geológus, történész, Wachau talán legmélyebb tudományos ismeretekkel rendelkező terroir-borászának tartják. A Klaus ugye az egyik csúcsrieslingjük, bizonyos évjáratokban szerintem a világ egyik legjobb száraz fehér borát adja. Csak így egyszerűen, szerényen :) 35 Euro.
Szép, elegáns illat, citrusokkal, sárga húsú gyümölcsökkel, nyári almával, finom mineralitással. Közepes test, telt íz. Nem megdöbentően, de azért jó súlyú szerkezet, feszes, de kiválóan integrált savak kíséretében fejlődik. Hosszú és kiegyensúlyozott. Minden szempontból egy remek bor, a klasszis belépő szintje, csak hát az előző után nehéz dolga vagyon, érezhetően halványabb. Aki olvasott már tőlem korábbi Klaus-leírásokat, sejtheti, hogy ez most minden pozitívuma ellenére kissé csalódás. Hiszen olyan nincs, hogy egy Klaus mostoha helyre kerül egy sorban. Előzetesen a Keller-re tippeltem. Éppen hogy 7 pont.
Akov kóstolta már korábban is a héten és azt mondta, hogy akkor valóságosan énekelt egy szintén illusztris sorban. Nem zárta ki annak se a lehetőségét, hogy ez a palack se lehetett tökéletes, talán némi lopakodó dugósságról is mormogott vele kapcsolatban. Egy jó hónapja én is kóstoltam már. Nekem erőben némiképp meggyőzőbb emlékeim vannak róla, de akkor is úgy éreztem, hogy ez nem egy kifejezetten kimagasló Klaus.
Alexander Laible: Riesling Tausend Sterne
Baden Németország legdélibb borvidéke, Elzász magasságában található, attól a Vogézek válaszják el, ezért azok védelme nélkül hasonló hőmérsékleti adottságok mellett több a csapadék. Németország többi részével szemben erre felé a fehérborok nagyobb testűek, szárazak és általában fahordóban érleltek. A Laible név 13 generáció óta bortermeléssel foglalkozó családot takar. A jelen generációt képező testvérpár közül Andreas a szülői birtokot, míg jelen borunk termelője, Alexander egy teljesen új borászatot indított el 2007-ben, miután másod unokatestvére eladta neki saját területeit. A szőlőtároló konténerek és hordók között felnövekvő fiatalember bemutatkozása jól sikerült, 2009-ben a Gault Millau-ban már az év felfedezettje volt. A jellegzetes badeni felhozatalnak megfelelően riesling, pinot gris, weissburgunder, chardonnay, scheuerebe, valamint spatburgunder fajtákkal dolgozik a piramis minden szintjének megfelelő borokat előállítva, nagyjából 10 és 30 Euro között. Nemrégiben annyira jól sült el a pince bemutatkozása pinot gris műfajban, illetve azóta egy scheurebe is igen finomnak bizonyult, hogy kíváncsi lettem, hogy a csúcs rieslingjük vajon megállná-e a helyét a kétségtelenül renomésabb tételek között. Afféle titkos reménység céllal. 29 Euro.
Olyan sokat nem jegyzeteltem a végére. Érett, lédús gyümölcsösség némi trópusias árnyalatokkal is. Tiszta, zamatos, egyensúlyos, elég hosszú is. Kiváló bor, de érződik, hogy ebben a sorban nem veszélyes a dobogóra, vagy annak közelére. 6+, 6 és fél, valahogy úgy. Hirtelen úgy érzem semmivel nem különb, mint a pince feleannyiba kerülő borai.