Ismét felpukkant két palack a magasztos kóstolókra hosszan összegyűjtögetett, ám végül irigy kutya módjára itthon, egyedül beszlopált nagy 2009-es rieslingek közül. :)

F.X. Pichler: Riesling Smaragd Loibner Steinertal 2009

Wachau elvileg vezető pincészetéről igen sokszor értekeztem már, jó néhány felejthetetlen élménnyel ajándékoztak már meg, ide azért volt már részem egy-két csalódásban is a boraik kapcsán. A Steinertal olyan középtájon van a dűlőpiramisukat tekintve. Még éppen 30 Euro alatt volt az ára, az újabb évjáratok már drágábbak.

Érett citrusok, fehér húsú őszibarack, nyers ananász,némi gyógynövény, pici vajasság, enyhe petrolosság. Közepesnél nagyobb test. Telt ízű korty, intenzív gyümölcsösség, elsősorban citrom ugrik be, de nem afféle szájösszehúzó, túlzottan savanyú formájára kell gondolni, hanem jól kiegyensúlyozott, tömény limonádés zamatokra. Érett savak, szépen idomulnak a bor gömbölyű stílusához, de mégis megadják a rieslinghez méltó tartást is elkerülve a kerekség lágyságba való átfordulását. Szerkezetileg nem kivételes, de szemrevalóan koncentrált anyag, közepesnél jóval hosszabb lecsengéssel. Frissítően fanyar utóíz. Eléri a 7 pontot.

Heymann-Löwenstein: Riesling Erste Lage Uhlen Roth-Lay "R" 2009

Szintén régi motoros a pince a blogon. Néhány éve ünnepnek számított minden nap amikor a kézműves, bio-dinamikus moseli pince akármelyik tétele felnyílt, az utóbbi időkben viszont már ritkán szóltak akkorát a boraik, mint a kezdetekben. Az Uhlen R a csúcsboruk, ez a bor még 32 Euro volt, az újabb évjáratok már jóval drágábbak.

Nagyon megnyerő illat. Benne van egyrészt a friss Heymann-Löwenstein rieslingek  tiszta, nagyon érett koncentrált gyümölcsössége, másrészt a legszebben érett fehér borok finoman vajkaramellás hátteret adó közege. Enyhe mézesség,  buja fűszerek, komoly ásványok, mindez nagyon szép eleggyé összegyúrva. Közepesnél nagyobb test. Szájban  érzetre olyan félédes lehet a maradékcukrot tekintve, szóval nem feltétlen illik a fenti című poszt alá. :) Az illat ígéretét beváltva hozza a sokszínű vastag gyümölcsösséget érett citrusokkal, déligyümölcsökkel, trópusiakkal, melyet az idő még egyáltalán nem tudott kikezdeni, a tapintatának omlós krémessége viszont általában a palackéréssel érkezik.  A fiatal és érett borok minden erényét együtt nyújtja a hátrányaik nélkül. Remek súlyú szerkezet, kiváló savak, hosszú lecsengés. Ezen tekintetekben ugyan vannak még tömörebb, még izmosabb, még vibrálóbb, még hosszabban kibontakozó rieslingek (mondjuk nem sok és azok se sokkal), de ez a bor most annyira egyben van, annyira kikezdehetetlen örömforrás, annyira magától értetődő lezserséggel hozza a nagyságot, nagyvonalúságot, hogy nem tudtam nem 8 pontot adni. :) A lehető legjobb időpontban nyílt ki, és ami még több, visszahozta a termelő kapcsán egy ideje már csak az emlékekben élő ikonikus magaslatokat. Lehet ez a legjobb Heymann-Löwenstein bor ezeddig.