A Borrajongó

Domaine La Barroche

2014. november 10. 06:00 - akov

Châteauneuf-du-Pape. Következő állomás a Domaine La Barroche. A Barrot família egészen visszafogott méretű birtoka régi is, meg új is. Annak ellenére, hogy La Barroche néven alig több mint egy évtizede kerül bor palackokba, a Barrot-ok a középkor óta szőlő- és bortermelésből élnek. A pincészet a település központjához közel található, illetve csak nehezen, mert sem felirat, sem más nem jelzi az átlagos családi háznak álcázott „birtokközpontot”. Végül pár telefon után a borász nővére, Laetitia Barrot libben elő valahonnan, majd a ház mögé elbújtatott szőlészeti-borászati eszközök és installációk közé vezet bennünket. Sötét lyukakon és meredek létrákon haladunk lefelé a vertikálisan, több emeleten széttagozódó pincében. Keresztülhaladunk a francia kistermelőknél már szinte szokványos őskáoszon, aztán végre megérkezünk a hagyományos kialakítású, gravitáció segítségével „etetett” pince legalsó szintjére.

labarroche_julien.jpg

Az alapító, Alexandre Barrot 1703-ban kezdett Châteauneuf-du-Pape-ban dolgozni, majd a birtok és tudás neki köszönhetően szállt apáról fiúra. A hetvenes évek túltermeléses borkrízise – ti. rosszból sokat – során Christian Barrot vette át a kormánykereket. Miközben a munkaerő vidékről a városok és a gyárak felé áramlott Châteauneuf-du-Pape lassan elnéptelenedett, a bor elvesztette presztízsét és nem lett más, mint a szürke hétköznapok olcsó kísérője. Christian Barrot ennek közepette sem felejtette el, miért ragaszkodtak elei a nehezen megszerzett területekhez és ebben a gyötrelmes helyzetben sem hagyott fel a telepítésekkel. Miközben a legkiválóbb anyagot magának, illetve az ősök tiszteletére palackozta, a termés zömét az északról érkező felvásárlóknak értékesítette. Ez a helyzet aztán nagyjából konzerválódott az ezredfordulóig.

Christian Barrot fia, az alig 22 éves, friss borászati és üzleti diplomával rendelkező Julien és nővére, az addig nagyvállalati közegben mozgó Laetitia kellettek ahhoz, hogy a megszokásba szürkült modellt felszámolják. Igazodva a korhoz és a kilencvenes évek végére gyökeresen átalakult borpiaci helyzethez, csakis saját márkában volt érdemes gondolkodni. Az újragombolt birtokot a családnév és a pince hátfalát adó roppant sziklatömb (Barrot + roche = Barroche) kereszteli el. 2002-ben szüreteltek volna először, ami végül Châteauneuf-du-Pape-ban az utóbbi száz év legtragikusabb évjáratának bizonyult. „Pont a szedés előtt szakadt le az ég. Több száz milliméter csapadék hullott egyetlen nap alatt.” – emlékszik vissza az időközben pipettával és gumicsővel érkező Julien Barrot. „Térdig ért a víz a szőlőben, be sem tudtunk menni. Látni sem akartam a szőlőt abban az évben, nemhogy bort készíteni belőle.” Juliennek aztán egészen 2005-ig kellett várnia a nagy dobásra. Ebben a kiemelkedő évjáratban a százéves grenache ültetvényről készülő „Pure” Robert Parkernél leverte a biztosítékot: a bor 100 pontot kapott! A 15%-nál is magasabb alkoholtartalmú borból alig több, mint 3500 palack került forgalomba. „A Barroche Pure 2005 a legnagyobb Châteauneuf-du-Pape-ok közé tartozik, amelyekhez valaha szerencsém volt. Tizenötnél is több alkalommal volt a poharamban… és a legkonzisztensebb 100-pontos, amelyet megismertem.” – indokolja Parker a bor sokszorosan megerősített értékelését. Julien szerencséje azóta is kitart, jobbnál jobb évjáratok és kiemelkedő borok színezik a birtok nyúlfarknyi kis történelmét. A Pure utódai 94 Parker-pont alá be sem néztek, sőt a 2007-es és 2010-es 99 pontot érdemeltek. Nem csoda hát, hogy a La Barroche hamar Châteauneuf-du-Pape csillagai közé emelkedett.

pure2012.jpg

A La Barroche jelenleg 14.5 hektáron gazdálkodik, nem organikus vagy biodinamikus, de ésszel élnek és ez egy meleg-száraz borvidéken akár elegendő is lehet. A fő fajták a grenache, a mourvèdre és a syrah, de cinsault, clairette blanche és vaccarèse is akadnak. Sőt a részben kevert öreg ültetvényeiken olyan, ma már ritka fajtákat is megtalálunk, mint a terret noir vagy a clairette rose. A területeik nagy részén – eltérően a tankönyvi Châteauneuf-du-Pape-tól – homokos feltalaj van, amely mészköves rétegeken nyugszik. Más parcelláik vas-oxidban gazdag vörös agyagos és folyami üledékes talajjal rendelkeznek. Több öreg tőkés ültetvényük is van – átlagban 65 évesek a telepítések –, de a korona ékkövét a híres-hírhedt Chateau Rayas szomszédságában lévő Grand Pierre dűlő jelenti (ld. kép). Az 1901-ben telepített, ősöreg grenache ültetvény adja a százpontos Pure alapanyagát.

barroche_grandp.jpg

Nagyon pörgős ez a Julien-gyerek, csak beszél és beszél mindféléről. Területekről, három-négyszázezer eurós hektáronkénti földárakról, kártevőkről, hatósági ellenőrzésekről, majd végül a pincefilozófiára kanyarodunk. Mindennek az alapja a minimális beavatkozás és türelem. Az eredmény pedig a termőhelyet és a fajta karakterét integráló végtermék. A már említett, több szinten elhelyezkedő, hagyományos kialakítású pince egyszerű gravitációs mozgatást tesz lehetővé. A kíméletesen feldolgozott szőlő dűlőnként és fajtánként elkülönítve erjed. Minden vadélesztővel, beoltás és enzimek nélkül, a lehető legegyszerűbb módon. A grenache tipikusan nagy hordóban, a syrah és a mourvèdre kis és közepes méretű hordókban, a cinsault pedig betontartályban érik. Az egyes tételek hozzávetőlegesen 18 hónap iskolázás után, személyiségük és struktúrájuk alapján találják meg helyüket a különböző házasításokban.

A kóstolt borok:

Mourvèdre 2012 (hordóminta)

225 literes hordóból kapjuk. Savanyú gyümölcsökre épül, leginkább meggy és fekete bogyósok vezetik. Nem áradóan gyümölcsös és nem is szikár, valahol a kettő között. Egy egészen kevés fahatást érezni csak, miközben egy finoman törékeny virágosság lengi át. Tanninja darabosan textúrált, lecsengése szép hosszú. Tetszik.

Grenache + Syrah + Mourvèdre 2012 (hordóminta)

A fajták együtt erjedtek. A közepesnél csak valamivel testesebb, finom, jó arányú, jó savú és érett tanninú bor, medvecukros játékkal.

Pure 2012 (hordóminta)

Egy sokhektós régi hordóból kóstoljuk. Ha esetleg kevesebb a hozam és a hordó nem telik meg, akkor betonba kerül. „Nem számít, nem a hordó a lényeg.” – mondja Julien. Zseniális illat, virággal, érett gyümölcsökkel, egyedi fűszerességgel. A közepesnél valamivel testesebb, kiváló savval, rettentő hosszú utóízzel. Szinte burgundias stílusban megkomponált, okos-elegáns bor. (Parker ugyanerre a hordómintára 94-96 pontot adott)

Signature 2011

A pincészet nagyobb mennyiségben készített házasítása, a portfólió gerince. Kb. 20.000 palackot töltenek le belőle. A borba kerülő tételek 20-100 éves ültetvényekről származnak, használt hordókban és acél-, valamint betontartályokban érlelődnek. A 2011-es évjáratot 65% grenache, 16% mourvèdre, 13% syrah és 5% cinsault alkotja. Fantasztikusan buja és intenzív illatát áthatja az eper és az eperlekvár, de virág és fűszer is tetten érhető. Alapvetően piros bogyósok töltik ki, testes, kicsit talán alkoholos is, de lédús gyümölcsössége szinte ellenállhatatlan. Semmi fa, közepes mennyiségű, porosan textúrált tannin. Szuper. 7p+ (RP92)

Pure 2011

Mivel kevés készül belőle, allokációra megy. Szárított fűszerek, érett piros bogyósok, eper és varázslatosan vonzó rózsa illatozik benne. Kóstolva nagyon koncentrált, kicsit talán alkoholos, de abszolút megtalálja helyét a piros gyümölcsös, keleti fűszeres és virágos tobzódásban. Semmi fa, egészen kivételesen hosszú lecsengés. Megint csak burgundi jellegű iskola. Kiváló szerkezet, jó sav, poros tannin, szépen csiszolt fizimiska. Remek bor! 150,0 EUR. 8p (RP95)

Signature 2007

Ezt a bort már itthon kóstoljuk, jóval később, egy barátunk készletéből imádkozzuk ki. Kb. 80%-a grenache, a többi syrah és cinsault. Vonzó és kedves famentes illat, édeskés-gyümölcsös, gyógynövényekkel, eperke emlékével, fűszerekkel, fekete földdel. Testes, kóstolva is áthatja ez az édes-gyümölcsös zamatosság. Gyümölcsei inkább az aszaltak felé mozognak, nagyon kellemes fűszeres körítéssel, éppen elegendő tanninnal és savval. A vége egy kicsit fellazul, de elég hosszú a lecsengés így is. Az egyetlen kritika az emelkedett alkoholt érheti, amely azért tetten érhető. 7p (RP92)

(Köszönet Laetitia és Julien Barrot-nak a lehetőségért, a kóstolóért és dűlőtúráért.)

A birtok honlapja: http://www.domainelabarroche.com/

A teljes Rhône-sorozathoz kattints ide!

16 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr156880143

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szegediszomelijé 2014.11.10. 20:47:17

Klassz! Legközelebb vidd magaddal a Pannonhalmi Aátsági pincét is!

silvousplait 2014.11.11. 09:08:18

@akov: Preciz mint mindig ! Homokos feltalaj a Château Rayas birtokon is talalhato (a szomszedsag miatt ez nyilvan nem veletlen). Amde miert hirhedt ?, kerdezem kotozkodesi szandek nelkul. Idekint altalanos megbecsulesnek orvend, es egyaltalan nem a legdragabb (1-2 szaz euros kisker aron lattam a Ch. R.-t, a Pignant pedig 70-80 korul).

Szegediszomelijé 2014.11.11. 19:22:11

@akov: A Signature kb mit kóstál, mint "tömegtétel"?

akov · http://borrajongo.blog.hu 2014.11.11. 21:15:00

@Szegediszomelijé: 30 Eur körül. Mondhatni Kopar-árban van. :)

akov · http://borrajongo.blog.hu 2014.11.11. 21:19:20

@silvousplait: köszi. Igen, közel vannak a Rayashoz, láttam is az ő ültetvényüket. Miért hírhedt? Hívd fel a birtokot, egy üzenetrögzítő fog válaszolni. Hallgasd meg! Ez az Emmanuel Rayas állítólag borzalmas öntörvényű, nem lehet bemenni hozzá, zsémbes, egy csomó embert kirúgott... Én is megpróbáltam bejutni. Nem ment.

silvousplait 2014.11.12. 08:58:25

@akov: Kosz a valaszt. Ezzel a zsembes ontorvenyuseggel (bar en meg nem szembesultem vele) Mr. Reynaud korantsincs egyedul. Lasd peldaul Jean-Michel Deisst Elzaszbol. Igaz, ohozza minden tovabbi nelkul bejuthat kozonseges halando is. Azt hiszem, egy "bormuvesz" ilyen is lehet. (Meg persze jopofa, kozvetlen es segitokesz is. Ahanyfele ember, annyifele borasz - csak csinalja jol a dolgat es a vegeredmeny ne legyen tul draga.)

silvousplait 2014.11.12. 09:03:51

@akov: Most latom, hogy arugyben felreertheto voltam. "1-2 szaz euros kisker ar" helyett azt akartam irni, hogy "1-2 eve szaz euros kisker aron" lattam a Château Rayast.
30 euro korul a Signature: barati ar. Szerencsere egyre tobben tudjuk, hogy Franciaorszag tele van effele valodi "borajandekokkal" - egyszoval lenne mit toprengeni a hazai arpolitikan.

aquarius71 · www.finewines.hu 2014.11.25. 16:19:28

Breaking! Dom. LaBarroche decembertől a FineWines kínálatában... :)

akov · http://borrajongo.blog.hu 2014.11.25. 16:23:56

@aquarius71: wow, Pure-t is hozol? Gratulálok, és örülök, hogy közreműködhettem benne!

aquarius71 · www.finewines.hu 2014.11.25. 16:29:19

Igen, mindkettőt, sőt a Signaturebol 2 evjaratot is... En köszönöm a közvetítést!!!

shiraz2 2014.11.26. 09:23:48

@aquarius71: mennyibe fog kerülni? mennyi jön? ha közvetlenül a birtoktól jön, akkor érdekelne

aquarius71 · www.finewines.hu 2014.11.26. 22:57:41

a pontos árakat még nem tudom megmondani, az aktuális EUR árfolyam és a száll. ktg függvénye (ami 1-2 héten belül aktualizálódik), közvetlenül pincétől jön, Signature-ből 2x60 palack lesz, Pure-ból 24.

aquarius71 · www.finewines.hu 2014.11.26. 23:03:11

saccperkábé a Signature 30 EUR körül/alatt várható..