Sajnos már jócskán elmúlt a Szegedi Borfesztivál, így már csak élménybeszámolóval tudok szolgálni, nem pedig segítséggel az útvonalat illetőleg. Nehezen jutottam ki, idén nem úgy jött ki a lépés, mindössze egy estét tudtam rászánni. (Illetve még egy alkalommal csak kiszaladtam néhány kis üveggel vinni haza estére kóstolnivalót.)
Íme a kóstolt borok gyors leírása, a szubjektíve, pontoktól függetlenül legjobban tetsző borokat aláhúztam.
Először tehát jöjjenek az első napon kisüvegekben hazaszállított tételek jegyzetei:
A Heinemann standnál egészen jópofának külföldi kínálat volt. Szúrópróba szinten kiválasztottam egyfelől a Laroche Chablis 1er cru 09-et. Neutrális aromák, ízek, fehérhúsúakkal, diszkrét vajassággal, tengervizes sóssággal. Jó szerkezetű, közepesen tömör, tiszta, egységes bor. A Robert Weil Riesling Kabinett trocken 2012 biztos befutónak tűnt, részben hozta is a kötelezőt, de részben meg mégse, hiszen az önfeledt öröm elmaradt. Tiszta, jellegzetes, de az elvártaktól visszafogottabb aromájú, intenzitású anyag, ami még nem is lenne baj, de mindehhez olyan savakat osztottak, melyek sokkal több szerkezetet vagy épp gyümölcsösséget is elbírnának, így némi hiányérzettel társuló szikárság lett a végkicsengés.
Vörösek terén a Riczu-Stier standnál egy Cabernet Franc 2011-re neveztem be elvitelre. Fajtajelleges, gyümölcsös, a hordó se túlzó, az érettség se. Kellemes intenzitás és hossz, de különösebben nagy extrát se kell várni. Sauskáéknál a sokak által már dicsért Cuvée 7 Siklós 2011-et kóstoltam meg nagy elvárásokkal. Hát nekem megint csak nem jött össze. Rengeteg hordó. Nehéz, mászkos anyag, adsztringens tanninok, magas alkohol, likőrös hangulat. Nem igazán tetszett, konkrétan fájt a számban tartani. Olyasmi, mint egykor a 08-as, mely minden szépet és jót begyűjtött mindenkitől, én meg csak értetlenkedve csóváltam a fejem. A Ráspi Gneisz 2011-et is megpróbáltam immár harmadik nekifutásra, hátra meglátom végre benne azt a nagyságot, amire predesztinálták. Itt is a hordó nagyon rajta ül, érzésem szerint kissé elnyomja a saját karaktert. Egyébként kellemes tapintatú, jól iható, közepesen koncentrált anyag, de nem jutna róla eszembe, hogy prémium kategóriás bort iszom.
Másnap immár élesben a standoknál:
Heimannéknál indítottam egy alap kékfrankossal 2012-ből. Nagyon melegen kapjuk. Főtt meggyes illatok, ízek. Túlzások nélküli, kerek, ízletes bor, ezt szívesen innám akármikor, pláne kicsit hűvösebben. A Franciscus 2009 már szortiment másik végén található. Érett-aszalt fekete gyümölcsök, rengeteg hordó, puncsos fűszeresség. Tömény, masszív, súlyos, kétségtelenül tartalmas, de kissé fárasztó bor. A Barbár 2011 jóval szimpatikusabb volt. Szebb, frissebb gyümölcs, ugyannakkor bőven akkora súllyal, koncentrációval, hogy a hordó tényleg csak kiegészít. Arányosabb felépítés, remek hossz, kissé itt is alkoholba fullad a vége, bár ezt valószínűleg nagy mértékben orvosolná, ha megfelelő hőmérsékleten kapnánk.
Az Árpádhegy pince új belépő az évről évre majdhogynem állandó összetételű szegedi borfeszten. Örültem nekik, elvégre ittam már tőlük szép borokat, ugyanakkor még elég foghíjasak a velük való tapasztalataim. A Birtok furmint 2012 remek kezdés volt. Citrusos, körtés aromák, zamatos, ropogós, jó savú bor. A Király furmint 2012 meg még több lapáttal rátesz. Kellő komolyságot ad a gyümölcsösség és ásványosság súlya, ugyanakkor nehézkessé nem válik, kellőképpen csúszik, köpni is elfelejtettem. Tiszta, zamatos, strukturált, hosszú. Némi alkoholos édesség érződik, de letagadhatna valamennyit a 15%-ból. Nagyon tetszett, a 2006-os méltó utóda. Úgy éreztem megállná a helyét egy a vidék legtöbbre tartott furmintjaiból verbuválódott sorban is, és ha ez így van, akkor 3500 Ft igazán méltányos egy ilyen borért 2012-ből. Folytatódott a sor a félszáraz sárgamuskotállyal (2012). Kicsit olyan műepres jellegű illatai, ízei leblokkoltak, egyébként egyensúlyos, de üdítőitalosan egyszerű itóka. A kései köverszőlő 2012 se bonyolult, de azért már borszerűbb tétel. Kellemesen populáris cukorkás illatok, ízek. A sor végére pedig egy 5 puttonyos aszú következett 2003-ból. Lassan nyíló, de mélyben szunnyadó tartalékokat sejtető illat. Birsalmasajt, méz, méhviasz. Tiszta, elég gazdag korty, szép hosszú, egységes lecsengéssel. Nem igazán tudok belekötni, de extra mélységeket se találtam benne.
Folytatva tokaji témával szintén az új belépő Mádi Borházhoz vezetett utunk. Valamiért azt hittem, hogy az Első Mádi Borház fog válogatott tételekkel készülni, végül megtudtuk, hogy önálló pincét takar a hasonló név. No nem baj, nézzük a kínálatot. A furmint 2012 visszafogottan citrusos aromákat, kis füstösséget mutatott. Közepesen telt, nem túl emlékezetes, de árkategóriájában korrekt tétel. 2010-es elődje érleltebb aromákat, és nem meglepő módon délcegebb savakat, szikárabb összképet mutatott. Következett egy félédes cuvée (2012) sárgamuskotályból és furmintból. Tiszta, kellemes, finom, kellő feszességgel, bármiféle túlzás nélkül. A mindennapok korrekt „of dry”tokajija, ehhez az értékhez korreláló árazással. Az édes furmint 2012 kellemesen vonzó trópusi gyümölcsös, dinnyés illatokat kínált. Felépítését tekintve ez is egy tiszta, jóivású, korrekt, szintén mindennapokra szánt súllyal, árazással bíró tétel. 2011-es elődje hirtelen megugrik árban (3000 Ft körül?). Birsalmás-mézes-fűszeres világú bort kapunk. Tiszta és könnyen iható bor ez is, az előzőtől némiképp teltebb kiadásban, de több mélységet, kanyart, hosszt itt se keressünk.
Az Istvándy pincét sose szoktam kihagyni. A Rizling 2013 tiszta, fajtajelleges olaszrizling vonzó, fehér virágos. Könnyed, a tavalyinál kissé hígabb, fröccsnek, vagy önmagában fogyasztva is ideális nyári ital. Akárcsak az ottonel muskotály 2013, értelemszerűen a fajtának megfelelő jegyekkel. A hárslevelű 2013 már egy lépéssel tartalmasabb, mint az előző kettő, tiszta, sok virág itt is némi mézességgel. Idén viszont a 2013-as kéknyelű lett a favorit. Éterien tiszta, citrusokkal, kökénnyel, finom sóssággal. Zamatos, arányos, áttetsző, finom nüanszokat is villantó korty. Egyik legjobb kéknyelű, amit eddig ittam. A 2012-es előd hasonló méretek mellett sokkal mattabb, zárkózottabb, megközelítőleg sem nyújtja azt az élményt. A szintén 2012-es szürkebarát viszont egész tetszetős, almás, naspolyás, fűszeres zamatokkal.
A Tállya Habzóbor 2013 a műfajtól elvárhatóan élénk és ropogós, de ezentúl is mutat némi terroir-jellegű gyurmás ásványosságot. A Tállya Furmint Selection 2012 közepesen tartalmas, tiszta, szintén elég ásványos tétel. Ugyanennél a pultnál a Vineum 6 puttonyos aszú 2008 viszont egészen komoly. Sütőtökös, mézes, kajszis világával nem a legkomplexebb és legfineszesebb aszúk egyike, viszont 4 ezer valahányszáz forintos árát messze megelőzi a benne lakozó mélység és erő. Bánom is hogy nem vettem belőle.
Dénes Tibornál először 2008-as olaszrizlinggel kínáltak. Előrehaladott érzetű bor, csupa petrol és tercier aroma. Nem az én világom. A 2010-es furmint élesztős illataival co2-s pezsgésével újraerjedés gyanúját vetíti előre. A Vörös Kakas 2011 már szimpatikusabb, mint az eddigiek. Kifejezetten gyümölcsös, arányos, jó zamatú, nem túl sok tanninnal, inkább savak adta tartással.
A Dél-Afrikai boroknál zártuk az estét, remélve, hogy ismét itt kóstoljuk a legerősebb sort. A Babylon’s Peak Chenin Blanc 2013 rögtön magasra teszi a lécet. Gyümölcs-kavalkád trópusiakkal, dinnyével, déli gyümölcsökkel. Csupa élénkség, arányos, mégis telt és buja. Nem kell keresni komoly szerkezetet meg hosszt, de öröm minden cseppje, és árban se elrugaszkodott. (2800Ft.) A Diemersdal Sauvignon Blanc 2012 is rendkívül intenzív illatokkal nyit. Egres, vágott fű, füstösség, spárga, fehér paprika. Szájban kicsit kevesebbet ad, de természetesen tiszta és korrekt. A Sarensberg Viognier 2011 mézes, naspolyás, fűszeres, füstös aromákkal hódít, a Constantia Uitsig Semillon 2010 aromatikailag inkább sauvignon blanc-t vetít előre, némi mézes-szalmás fűszerezettséggel megbolondítva. Szájban mindkettő tartalmas, hozza a kötelezőt, de igazán mégse emlékezetes. A Beaumont Hope Marguerite Chenin Blanc 2010 ellenben már komoly mélységeket kínál. Aszalt trópusi gyümölcsök, méz, naspolya. Telt, zamatos, strukturálisan is komoly, talán kicsit nehezen iható. A Pulpit Rock rosé Pinotage 2012 nagyon buja illatokkal nyit. Hazai rosékból is ismerősnek ható málnás-epres világ, inkább az a szokatlan, hogy ilyen töménységben érkezik. Szájban telt, édeskésen kedves, nem túl hosszú lecsengéssel. A Groote Post Shiraz 2011 nagy testű, de jól iható tétel. Sok gyümölcs, némi fa, nem bonyolult, de kellemes. A Camberly Shiraz 2010 igazi nagyágyú. Feketeribizlis, feketeolívás illatok, az egész mintha fel lenne turbózva. Nagyon telt, robbanás-szerűen intenzív szájban is, de valahogy már-már sok az egész. A Stanford Hills Pinotage 2011 is elég alkohol-hangsúlyos, pedig buján fűszeres, kékszőlős zamatai egyébként vonzóak. A Raka Cabernet Franc 2009 viszont nagyon bejött úgy ahogy van. Itt is megvan az eddigiek felturbózott intenzitása, sok-sok feketeribizli, fajtajelleges paprikás-mentás hűvösséggel, de mégis arányosabb, mértéktartóbb. A 14-es alkohol is erről árulkodik, az eddigi 15-15.5-ek után. Ugyanettől a pincétől a Figure Head 07 a cab.franc mellett sauvignon-t, merlot-t és pinotage-t is tartalmaz. Hasonlóképp tartalmas, intenzív és egyensúlyos tétel, nekem az előző a jól felismerhető fajtajelleggel kifejezőbb volt.
