A Borrajongó

Sírunk-nevetünk

2013. december 31. 06:00 - akov

Picit rendhagyó, de talán hagyományteremtő módon vesszük most sorra az Úr kétezer tizenharmadik évének legelszomorítóbb „bortörténéseit”. De mivel félig tele a pohár, mellé a bizakodásra okot adó mozzanatokat is szemlézzük. Két szerzőnk már az Új Évre vigad, így olvassátok mindezt akov és ungert tollából.

18rippl.jpg

Sírunk

A magyar borsajtó (akov): Egyre kevesebb olvasható szerzőt tud felmutatni az unalomban vergődő magyar borsajtó. A nyomtatott orgánumok halála már évekkel ezelőtt bekövetkezett. Pár szóban összefoglalva 2013-ban is ez jellemezte a hazai borírás művészetét: a nemzetközi kitekintés teljes hiánya (tisztelet a kivételnek), nulla transzparencia, szervilizmus, ingyenborok, meghívások és a fogyasztó megtévesztésére alkalmas rejtett promók hosszú sora.

A természetesség ára (ungert): Talán nem lettek hangosabbak, de továbbra sem akarnak szűnni azok a hangok, amelyek a borok készítési útjának milyenségét gondolják az első számú értékelési szempontnak, ezzel mintegy védve, zöld utat adva a bár természetesen úton előállított, de végtelen mennyiségű borhibába fulladó, zsákutcába tartó kísérletnek. Biodinamika ide, gépmentesített borkészítés oda, a bor akkor jó, ha finom, és jól esik meginni. Márpedig büdös, minden alkotóelemében szétálló bort nem jó meginni, és ezáltal helye sincs a polcon, maximum a pincében, kísérleti demonstrációként. A bor elsősorban legyen finom, élvezetes, és ha ez a pont teljesül, utána érdemes górcső alá venni, hogy hogyan készült, mi a története. Minden más megfontolás téves, a fogyasztó és a borkultúra elleni szándékos, megfontolt gyilkosság.

Év bortermelője díj (akov): Idén végleg sikerült kinyírni az egy évtizede még komoly megbecsülésnek örvendő „Év bortermelője díjat”. A korrekt, reduktív, de szinte alig kapható homoki borokat készítő Gálné Dignisz Évát ötödik jelölésre (!) választották a legjobbnak. Még a magyar borért valóban sokat tevő szekszárdi Heimann Zoltánt is sikerült maga mögé utasítania. Az egyébként gyenge, és számos ponton kérdéses jelöltlistát felállító bizottságnak szintén nem ártana transzparenciáért átnéznie a szomszédba.

Tömeges rendezvények (ungert): Bár örömre ad okot, hogy egyre több a hazai boros rendezvény, az elmúlt időszakban már nemcsak azért nem látogatom őket rendszeresen, mert a borkultúra szempontjából (is) haldokló vidéken élek. A legtöbb álló-sétáló kóstolón akkora tömeget igyekeznek egyszerre kiszolgálni, ami lehetetlenné teszi az okos, megfontolt kóstolást, a beszélgetést és az értékelést. Én a kevesebb ember mellett teszem le a voksomat, még akkor is, ha ezáltal drágább lenne a belépő. A legkiborítóbb jelenség mégsem ez, hanem a hazai borfesztiválok tetszhalott állapota; a rendezvények többnyire a borász jelenléte nélkül, kóstoltató személyzettel zajlanak, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy mit töltenek az egyébként édes vörösborra vágyó fesztiválozó poharába a pinceár háromszorosáért kínált palackokból.

Tokaj száraz borainak árazása (akov): A kóstolóasztalok visszatérő beszédtémája a tokaji száraz borok pofátlanul merész árazása. Blogunkon is egyre gyakoribb a meghökkent fogyasztó visszajelzése. A Bortársaság Tokaj Évjáratkörkép 2012 c. kiadványában leplezetlenül repkednek 6-8-10-12 ezer Forintos palackárak. Személy szerint én is cikkinek tartom, hogy évtizedes pedigré nélkül állnak ki termelők és kérnek boraikért iszonytató összegeket. Ismerve ráadásul a kézműves borászatok gyakran visszatérő technológiai problémáit, illetve a furmint oxidációra való hajlamosságát, igen komoly kockázatnak teszi ki magát, aki ennyi pénzt hajlandó elfeccölni egy palackra. És közben még az is lehet, hogy a furmint egy közepesen erős sorban sem állja ki a próbát.

Kinek a fia/lánya vagy? (ungert): „Csapatok vannak, és mi csapatokba állunk…” Az érdekek miatt személyek köré szerveződő, magukat meghatározó véleményformálóknak gondoló újságírók ténykedése nemcsak a magyar borsajtót ölte meg, hanem az értelmes párbeszédet, kommunikációt. Két szemem van, de a közösségi médiás kommentsorozatokat olvasva nem is kettő, hanem három szemem sír; borászokat istenszerű teremtményként védelmező újságírók itt, mindenen felháborodó, sértettségükben bloggereket pocskondiázó borászok amott. Értelmes, előremutató beszélgetés meg sehol. Ideje felnőni, és függetlenül megmondani valamiről, hogy jó vagy rossz, és utána ésszerűen megindokolni, hogy miért. Nem érdek, hanem érték alapján.

Nevetünk

Mátra (ungert): Egy évvel ezelőtt még a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy egy borvidék ennyire elviszi nálam a 2013-as műsort. Pedig ez történt; Mátra mind fehérben, mind vörösben egyaránt bizonyította, hogy az ismeretlenség félhomályából előbújva képes lesz előretörni a következő tíz-húsz évben. Egy kritikus feltétele van a mennybemenetelnek: az árazás maradjon úgy, ahogy most van. Szerencsére úgy látom, hogy van egy fiatal, tenni akaró generáció (nem kizárólag a Tőkések), amely képes lesz véghezvinni ezt a küldetést. Addig is élmény ismerkedni az aktuális borokkal is; konkrétumok említése nélkül becsületes, hibátlan a polcon lévő kínálat döntő hányada.

Tokaj + 2013 = botrytis (akov): Az országszerte „színes” 2013-as év biztosan nem a valaha volt legjobb évjáratként fog bevonulni a hazai borágazat történetébe. Annyi viszont bizonyos, hogy Tokajban régen nem láttak ennyi nemesrothadást a szőlőfürtökön. A 2008 óta szűkölt botrytis idén végre megérkezett, és kiváló minőségű édesborokkal kecsegtet.

Weninger (ungert): Végigfutva Franz Weninger 2011-es vörösborain (néhány tételen többször is) nekem úgy tűnik, hogy olyan szortiment került ki egyetlen pince műhelyéből, amilyenhez csak nagyon kivételes esetekben van szerencsénk; érett, modern, jó ivású borok készültek, amelyek most is remekül fogyaszthatóak, de biztosnak tartom, hogy évek múlva visszanézve őket sem fognak csalódást okozni. És a legszebb, hogy ez nem kizárólag a pincészet sikere, hanem a borvidéké és az egész országé is. Lám-lám, képes csodákra a biodinamika, ha van mellé egy jó évjárat és komoly szakmai tudás.

Magyar kézműves sörök (akov): Skandalum, sőt vérlázító egy boros blogon ilyet előhozni. De az az igazság, hogy pár magyar kézműves sör igencsak felizgatott az elmúlt időszakban. Végre a kukoricadarával és aszkorbinsavval készülő ipari söreink sötét függönyén áttört valami világosság. Újra van iható, sőt mi több érdekes, koncentrált és komplex magyar sör. Persze a kis kézműves termelők egyelőre drágán dolgoznak és a borászokhoz hasonlóan technológiai problémákkal is küzdenek. Ennek ellenére az az érzésem, hogy a következő évtizedek magyar sörlegendái most íródnak, és erről lemaradni, bizony hiba volna.

Ezzel a poszttal minden kedves Olvasónknak köszönjük az egész éves kitartó figyelmet és egyúttal sikerekben, egészségben és alkoholos italokban gazdag, boldog Új Évet kívánunk! Hamarosan jövünk vissza.

(A kép Rippl-Rónai József: Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett c. munkája. A Krén Emil és Marx Dániel fémjelezte Web Gallery of Art-ból vettük kölcsön.)

20 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr425717344

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rszabi · http://borrajongo.blog.hu/ 2013.12.31. 09:18:41

Ez nagyon jó lett. Nektek is boldog új évet!

2013.12.31. 10:50:25

Ez tényleg nagyon jó lett! Kívánok jövőre sok ilyen őszinte, indulatoktól mentes, átgondolt írást nektek! (És persze magunknak is... :)

Boldog új évet mindenkinek!

csite 2013.12.31. 10:56:15

;-(

borsajtó: Van kinek írni? Az iskolák ontják maguknál a padavanokat.

Természetesen el lehet dönteni ki mit iszik, szintetikus cuccot, vagy természetest. Nem kell minden nap, és sokat inni.

Az Év bortermelőjével nincs bajom, kapta azt aki nem akarta is.

Borfeszkózás: mikor esik már le, hogy a borász, bortermelő bort készít, eladni nem neki kéne.

A tokaji borárazást majd eldönti a piac :)
Írhatnék pro és kontra, majd kiderül.

:-)

A mátrai hozsanna részben oké, meg nem is.
Régóta vannak komoly borok, most meg fel is kapta őket a szél, ha jól kifogják a szelet az árak is emelkednek majd, ami természetes.

A katartikus botritisz nem biztos, hogy mindenhol érett szőlőt talált a tömegtermelőknél.

Nálam a 2011-es Weningerek értelmezhetetlenek. (Sírunk, 2. bekezdés)

Kézműves söröket az izgalom hajtja és eddig minden szuper, majd öt év távlatából okosabbak leszünk.

Addig is BUÉK!

rszabi · http://borrajongo.blog.hu/ 2013.12.31. 11:56:56

@csite: A borfesztiválos mondatban szerintem nem az volt a lényeg, hogy miért nem a borász szolgál ki, hanem az, hogy időnként miért inkompetens embereket állítanak oda, aki nem tud semmi érdemlegeset hozzáadni.

hegyaljai 2013.12.31. 12:02:52

Végre nem csak siránkodás, panaszkodás, hanem komoly kritika és néhány bíztató motívum is a végére. BUÉK!

Takács Kr. · http://takacskrisztianir.blog.hu 2013.12.31. 16:50:37

jinben és jangban gazdag BÚÉK mindenkinek!:-)

kukko 2013.12.31. 19:26:32

Jó cikk. Még szerencse, hogy azért van még jó boros blog. BUÉK!

ungert (törölt) · http://borrajongo.blog.hu 2014.01.01. 10:44:38

Mindenkinek köszönjük az elismerő, támogató és kritikus szavakat! Jólesik, és fontos is.

Octopus 2014.01.01. 13:06:43

@csite: csak néhányat kóstoltam 2011-ből, de a Weningeres megjegyzéssel teljesen egyetértek. Félrementek, éppen a beavatkozástagadás vakvágányán (a "természetes", "autentikus" szvsz teljesen helytelen szóhasználat erre az irányzatra, igyekszem kerülni). Értelmezhetetlenek, igen, ez a jó kifejezés.

Fiskális 2014.01.01. 16:31:54

Őrizzétek a zászlót fiúk, a jövő évben is. :-) Az összefoglaló is remek, s talán nem is annyira borús, mint mi magyarok szeretünk úton-útfélen lenni. Kedves angol ismerősöm szokta mondani a ti poharatok is lehetne már félig TELE... ezt kívánom stillszerűen ezen a helyen Nektek/magunknak.

európai 2014.01.01. 22:55:36

Miért ilyen rövid mindkét lista? A siráshoz legalább járt volna még 8 bekezdés és a nevetéshez legalább öt. Azért tök jó az is amit eddig elmondtatok. Egy hasonló összegzést mi is megtettünk a borklubban Ausztrália borgazdaságát illetően.Van néhány közös vonás, a legegyértelműbb a nyomtatott borsajtó általános halála. Bloggerek, tiétek (is) a jövő. Hajrá!

akov · http://borrajongo.blog.hu 2014.01.01. 22:57:58

@európai: Igen, lehetett volna hosszabb a lista. Örülnék, ha röviden leírnád, nálatok mi az ábra ilyen téren.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2014.01.01. 23:01:13

@csite:

Borárazás: természetesen, viszont beszélgetni csak lehet róla nem? Ha piac ezt elfogadja (tegyük hozzá 300 palack bort bárkinek el lehet adni, vagy ha mégsem, elkóstoltatod a pincédben és elkerülted a presztizsveszteséget...).

Szintetikus vs. nem szintetikus: Nagyon radikálisan hangzik, amit írsz. Nem csak szintetikus és nem szintetikus borok vannak, fura lenne, ha ezt így el lehetne különíteni. De felesleges megnyitni ezt a vitát, mert 2015-ig be sem fejeznénk.

csite 2014.01.02. 11:06:08

@akov: Mindenről kell is beszélni. Még nem beszélgettem a kereskedővel hogy ők miként látják a tokaji árakat, mert ehhez két fél kellett ..

A szintetikus megfogalmazás lehet hogy kicsit kemény volt, de amíg nincs egy éles határvonal, addig oda mozog mindenki, ahova a vonalat húzza.

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2014.01.02. 12:15:47

@ungert:
"Csapatok vannak, és mi csapatokba állunk…"

Eljöttél egy csapatból, ahol talán talán még fizu is volt.
Miért?

ungert (törölt) · http://borrajongo.blog.hu 2014.01.02. 13:39:48

@Hepci:

Az étteremkalauznál töltött időszakot fizetés nélkül vállaltam el, így az ott töltött idő alatt nem kerestem egy fillért sem, hasznom nem volt belőle.

A lelépésről: Nem túl inspiráló egy olyan környezet, ahol a saját pénzből és kedvtelésből vásárolt borokról hobbiból írt bejegyzéseim sok idő alatt sok rostán mennek keresztül, már ha.

Számomra sokkal inspirálóbb és kényelmesebb, hogyha írni akarok valamiről, akkor azt megírom, és másnap már éles is, ha úgy akarom. És ami a legfontosabb: azt látom vissza posztként, amit én írtam, és nem csak a nyomait. Ez a légkör itt annyira kötetlen, hogy jobban nem is passzolhatna hozzám; mivel nem vagyok újságíró, ezért itt sokkal jobban érzem magamat.

európai 2014.01.02. 13:46:41

@ungert: Ez igen. Nagyon is kedvemre való válasz. Szabadság, igazság, hajrá!

európai 2014.01.02. 13:55:02

@akov: Amit kevesen tudnak Ausztráliáról Európában (a nevetünk részhez), hogy nagyon sok a tapasztalt, képzett, ellenőrzött organikus-biodinamikus gazdálkodással termelő kézműves borász, hiper jó ültetvényekkel és csodálatos, kifejező és tiszta borokkal. Ezek többnyire alacsony szériás borok, amik ritkán jutnak külföldre. Ami szintén érdekes tény, hogy még óriás birtokoknál is többször előfordul, hogy a birtok egy részén, elkülönitve, külön borász, külön hozzáállással készit autentikus borokat. Még másról is irhatnák...de sajnos kevés az időm. A sirás részt is frankón ki tudnám tölteni OZ viszonylatban, de majd többet szóban.

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2014.01.02. 14:17:30

@ungert:
Köszönöm a választ, azt hittem, a másik ok (a "sírunk" utolsó pontjában említett szekértáborképzés) volt a fontosabb.
A G&M belső szűréséről és annak időigényéről hallottam, az egyik kedves (gasztro)ismerősöm kedvét is eléggé elvette a posztolástól. Hozzáteszem, aki követte a BSz moderálási gyakorlatát, aligha lepődhetett meg a dolgon.
Itt könnyebb dolgod lesz, nem köll megfelelni senkinek, még az olvasóknak se. :)

ungert (törölt) · http://borrajongo.blog.hu 2014.01.02. 14:50:12

@Hepci:

Így van. : ) Persze, azt fontos hozzátennem, hogy a játékszabályok tiszták voltak az elejétől a végéig, nem arról van szó, hogy nem tudtam róla. Nagyon is tudtam, de ennyi ideig volt erőm betartani őket, utána jobbnak láttam, ha kiszállok. Az is megfordult a fejemben, hogy cakk-pakk leteszem a lantot, de szerencsére nem ez történt.

Ettől függetlenül persze tisztelem a teljes szerkesztőgárdát, emberileg és szakmailag egyaránt. Békében váltunk el, mert mást akarnak ők, és mást akarok én.