A Borrajongó

Quinta do Vale Meão

2013. szeptember 09. 06:00 - akov

A Vallado meglátogatása után keletnek vettük az irányt és a Douro Superior sztárja, a Quinta do Vale Meão került céltáblánk közepére. A Vila Nova de Foz Côa közelében található birtok az egész Douro egyik legnagyobb neve, a Vale Meão mögött álló mintagazdaságról nemzetközi kontextusban is szuperlatívuszokban diskurálnak. A Vallado és a Meão a borvidék két ellentétes szélén vannak, mégis közös tőről fakadnak, hiszen mindketten a legendás Dona Antónia Ferreira „rendtartásához” tartoztak. 1952-ben itt készült az első Barca Velha („Öreg Bárka”), amely a száraz Douro vörösborok origója, a különös gonddal elkészített Barca Velha ma is Portugália egyik legismertebb és legdrágább presztízsbora. A hetvenes években Dona Antónia ük-ük-ük unokája, Francisco Javier de Olazabal – egyben a nagy Ferreira vezére – hozzálátott, hogy az elaprózódott tulajdonrészeket visszavásárolja és újra családi tulajdonba vegye a híres birtokot. Miután a Ferreira Sogrape-tulajdonba került (1987), a Vale Meão még egészen 1998-ig szállította az alapanyagot az óriásnak. Francisco Javier ekkor azonban felállt az igazgatói székből, hogy időközben borásszá érett fiával, Franciscoval végre a saját útjukra lépjenek.

vale_de_meao2_1.jpgFenn a hegytetőn. Kilátás a Quinta do Vale Meão teraszaira és apró Portói érlelőjére.

A Quinta do Vale Meão elképesztően pompás helyen fekszik, éppen a Douro egy szűk hajtűkanyarja ejti csapdába. Persze ezen túl hegyek, hegyek és szőlő mindenütt. Ahogy kell, a birtokot nem egyszerű megtalálni, amikor végre megérkezünk, meghökkent, mennyire puritánul bújik el a szemek elől. Pedro Barbosa, a Vale Meão fiatal szőlészeti vezetője vár bennünket. Terepjáróba pattanunk, hogy körbeautózzuk a szőlőterületeket, hiszen minden itt dől el, pincét meg már úgyis láttunk eleget. Ahogy a Land Rover lassan felfelé mászik a kíméletlen terepen, Pedro gyorsan képbe helyez minket. „Dona Antónia zseniális stratéga volt. Mindig szem előtt tartotta, hogy a földterületek a család kezén maradjanak. A Ferreirát eladták, de a ház mögött dolgozó quinták maradtak.” – idézi fel vendéglátónk az ismerős történetet. A Barca Velháról kérdezek, amely brand ma is a Ferreirához kötődik, de a legenda alapanyagát sokáig ezek a dűlők adták. „Átnéztük az ötvenes évek pincekönyveit és bennük olyan fajtákat találtunk, amelyeket ma már itt nem termesztenek. Ilyen a baga (Bairrada borvidék keményen tanninos fajtája – a szerk.), a rufete, a cornifesto vagy az alicante bouschet. Ezeket folyamatosan telepítjük és kísérletezünk velük.” – hangzik a válasz. Pedro egyébként maga is bortermelő, a szomszédos Vinho Verdeben loureiroból erjeszt fehérbort, a jó ár-érték arányra fókuszáló Clip nemrég Jamie Goode-hoz is eljutott.

Végre felérünk a birtok fölé vagy kétszáz méterrel magasodó hegycsúcsra. Megdöbbentő a kilátás. Az egyik oldalon a Vale Meão Douroval keretezett területei és innen aprónak tűnő építményei láthatóak, a másik oldalon pedig ugyancsak a folyóval szembesülünk, amint a hajtűkanyarból kikeveredve újra délnek halad. Nem csak a kilátás kiváló innen, de körbetekintve új telepítéseket is látunk. Egy fiatal touriga nacional tábla tetejéről kapunk áttekintést a Quinta do Vale Meão alant elterülő ültetvényeiről. A farm összes területe 280 hektár, amelyből 85 hektár a szőlő, 35 hektár az organikusan művelt olíva, a fennmaradó rész pedig erdő. A folyóhoz közeli területek üledékes talajjal rendelkeznek, egy picit magasabban a pala kezd dominálni, még feljebb pedig gránitos területek is vannak. Ezen a birtokon tehát a Douro mindhárom altalaja megtalálható, természetesen külön szüretelnek és külön is kezelik az egyes parcellák borait. A már említetteken felül touriga nacional, tinta barroca, touriga franca, tinta roriz, tinta amarela, sousão és tinta cão fajtával, valamint kevés syrah-val dolgoznak.

vale_de_meao.jpgTouriga nacional telepítés a hegytetőn. Jól látható az öntözőrendszer. A háttérben a Douro visszakanyarodó ága.

Az időjárást tekintve a Douro legforróbb és legszárazabb szegletében járunk. A csapadék bőven 400 milliméter alatt van évente, eloszlása sem épp ideális. A nyári melegek gyakran 40°C-os hőhullámokat hoznak. A körülöttünk lévő ültetvényben látom is a csepegtetéses öntözéshez használt csöveket. „A Douro Superiorban ezek nélkül nincs szőlő. Az idősebb tőkék többnyire bírják, de a fiatal ültetvényeknek hamar vége víz nélkül. A száraz periódusokban nyomáskamrás vizsgálatokat végzünk, így képesek vagyunk következtetni a vízstressz mértékére.” – magyarázza Pedro. Ez annyit jelent, hogy mintát vesznek a szőlő lombozatából, egy nyomásálló dobozba teszik és nitrogént engednek rá. Egy üveglapon keresztül figyelik mikor jelennek meg az első cseppecskék a leveleken és hajtásokon. A mért nyomásértékből lehet következtetni, mekkora igyekezettel próbál a növény vizet felvenni a talajból. Ha egy bizonyos értéknél nagyobbat mérnek, indulhatnak a szivattyúk.

Pedro elmagyarázza a telepítés mikéntjeit. Érdekes, hogy tájképet védő UNESCO világörökségi státusz is befolyásolja a szőlőtelepítés formáit, hiszen nem engedhető meg az évszázados kultúrtáj átalakítása. Egészen 40%-os emelkedésig engedélyezett a vertikális telepítés, ilyenkor a sorok felfelé futnak és még a gépekről sem kell lemondani. 40% felett csak a keskeny teraszokat formázó patamares jöhet szóba. A minőségi alapanyaghoz a terasz szélén egyetlen szőlősor fut, ebben az esetben a 2.500 tőke/hektár ültetési sűrűséget lehet elérni. Sok termelő két sort telepít egy teraszra, ilyenkor a belső oldalra még egy sor kerül, amellyel 3.500-as tőkeszámig lehet felmenni. Itt azonban ilyet nem látunk. Hamar megtudjuk, hogy a belső sor máshogy érik, hiszen a patamares fala visszasugározza a meleget, amely egyenetlen éréshez vezet. A legkomolyabb szőlészeti probléma a lisztharmat, amely a szárazság ellenére szinte egész évben fenyeget. Nagyon oda kell figyelni, hogy a bajt elkerüljék. A Vale Meão egyes területein ráadásul az organikus gazdálkodással kísérletezik.vale_de_meao3_1.jpg

A Vale Meão 19. század végén épült Portói érlelőpincéje

Visszaülünk a terepjáróba és egy másik úton indulunk lefelé. A tavasz végi esőknek köszönhetően nagyon gazdag a természet. Ahogy a mediterrán hatású erdős-cserjés területeken keresztülhaladunk, az embert szinte elkápráztatják a pompás vadvirágok. A buja flóra fűszernövényeket, vad spárgát, gombákat és természetesen állatokat rejt. Egy kis kápolnához érkezünk, amelyet még Dona Antónia Ferreira emeltetett hálából. Szinte érezni a garrigue, a mediterrán bokrok és vadon növő fűszernövények illatát. A következő állomás a Portói érlelésére használt, 19. századi lodge, itt nagyméretű hordók rejtik azt a kevés erősített bort, amely a Meãonál készül. Két virágkorában lévő mintát is kóstolunk, mind a 2001-es, mind az 1999-es nagyot szólnak, zseniálisan mélyek és kirobbanóan intenzívek.

vale_de_meao5.jpgModern pince 19. századi alapokon

meao_pisilo.jpgA kóstolóterem előtt végigszaladunk a borászaton. A lagareseket újjáépítették, de a 19. századi elődök nyoma még tapintható. Pedro felhívja a figyelmünket a falon lévő lyukra, amelyen át a szőlőt taposó szorgos férfiak a szabadba vizelhettek (ld. kép). Nem kellett kimászni a kádból, majd visszafelé lábat mosni, megszakítatlanul folyhatott a munka. A borászat többi részét nem írnám le, modern, tiszta és francia fát használnak. Viszont a pincének egy rejtett szeglete érdekes, hiszen itt, a sötét és hűvös helyiségben erjedt a Barca Velha. Pedro szerint a Barca Velha egyik titka lehetett, hogy ez volt az első száraz vörös a Douroban, amely a hűvös pincének köszönhetően kvázi „irányítottan” erjedt.

A borászat portfóliója rendkívül egyszerű. A Meandro alapborból 200.000 palack készül, a Quinta do Vale Meãonak nevezett nagyborból pedig 22-25.000 palack. Ezen túl van még évjáratos Portói, amelyből kevesebb, mint 10.000 palackot töltenek le. Új dobás a Monte Meão, ami egy grániton termett touriga nacional, felfigyeltek a bor egyediségére, ezért külön került piacra.

A kóstolt borok:

Meandro 2010

45% touriga nacional, 30% touriga franca, valamint tinta roriz, sousão, tinta barroca és tinto cão házasítása. 4 órát taposták lagaresben, majd erjesztés után harmad-negyedtöltésű hordókba került. Friss, finoman fekete bogyós, piros bogyós kacsintásokkal. Fát szinte alig érezni, a sav feszességet ad, a szerkezetet együtt rajzolják a viszonylag sok tanninnal. Közepesnél hosszabb lecsengés és egy kis rusztikusság jellemzik. Korrekt ár. 12,0 EUR. 5/6p

Monte Meão 2010

Tiszta touriga nacional, gránit talajról jön, összesen 2000 liter készült belőle. Intenzív, remek sav, sok, de jó állagú tannin. Fa nincs sok, ami van, az jó barátságba kerül a fekete bogyós gyümölcsösséggel és a már megszokott fűszerességgel. Emellett friss fekete föld és egy kevés aszaltas karakter érezhető. Végig kiegyensúlyozott, hosszú lecsengéssel. 25,0 EUR. 6/7p

Quinta do Vale Meão 2010

60% touriga nacional, 30% touriga franca, valamint tinta roriz, barroca és tinto cão házasítása. 4 óra taposást kapott, majd 80%-ban új, 20%-ban másodtöltésű francia hordókba került. Már elfogyott, a pincészetnél sem kapható. A modern vonalat képviselő 2009-es testvérről itt írtam.

vale_de_meao6.jpg

Illata zseniális, nagyon szép fűszerességgel teszi magát vonzóvá, egyedi fekete bogyós gyümölcsösség, virágosság és fekete földesség jellemzik, a kiváló minőségű fa csak díszítésként van jelen. Tiszta aromatikája abszolút a savanyú gyümölcsökre épít, intenzív, gyümölcsössége egyszerre emlékeztet friss és porrá aszalt gyümölcsökre. A fahasználat és minőség kiemelkedő. Elképesztően koncentrált, mégis szinte légies. Hosszú percekig tartó lecsengés. Nagyon más, mint a 2009-es, az évjáratnak köszönhetően nem szuperérett és jóval több frissességet kínál. 60,0 EUR. 7/8p

Vintage Port 2011 (minta)

60% touriga franca, 20% touriga nacional, plusz tinta barroca, tinta roriz és sousão házasítása. Friss, vonzóan virágos és fűszeres illat, rettentő intenzív. Kóstolva elképesztően sűrű élményt kínál, nagyon jó savval és frissességgel, szinte alig érezni aszalt gyümölcsöt. Fekete bogyósok és szilva orgiája. Vastag, de mégis kiegyensúlyozott és jól fogyasztható. Annyira intenzív, az ember szinte el is felejt a húsos tanninra figyelni, szépen elmerül az aromák kavalkádjában és könnyedén besimul a szinte végtelen utóízbe.

vale_de_meao7_1.jpg

(Köszönet az emlékezetes látogatásért Pedro Barbosának és természetesen a Quinta do Vale Meãonak. Ha valaki a Douroban jár, semmi esetre se hagyjon ki itt egy szakmai látogatást.)

A pincészet honlapja: http://www.quintadovalemeao.pt/

>>> A Douro sorozat cikkeihez

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr625499211

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fiskális 2013.09.12. 22:23:57

Az első kép 8 pont tisztán, kellően hosszú lecsengéssel:-)

akov · http://borrajongo.blog.hu 2013.09.13. 09:07:18

@Fiskális: Hat, nem volt nehez. Tenyleg elkepeszto kilatas illette magat.