A Borrajongó

Quevedo

2013. augusztus 06. 06:00 - akov

Következő állomásunk a São João da Pesqueira falu szélén tanyázó Quevedo. A Quevedo egy igazi családi vállalkozás, piciben kezdték és önerőből jutottak a jó közepes méretig, miközben sikeresen megőrizték a családi profilt. A majdnem kizárólag Portóira fókuszáló pincészet a Cima Corgo és a Douro Superior alrégiók határán található. A Pinhão környékén látottakhoz képest a táj picit megváltozik, egy 800 méter magasságban lévő fennsíkon vagyunk, a szőlősorok könnyedén hullámoznak az enyhe domboldalakon. A fennsík pár kilométerre innen zuhanó hegyoldalba vált, hogy aztán elérje a szemünk elől most éppen rejtőzködő Dourot. A kilencvenes évek elején épült, modern pincészethez délután, májusi hőségben érkezünk. A kapuban „döglő” kutyák csak szemhéjukat emelik ránk, igaz, a legszívesebben mi is elfeküdnénk az egyik olajfa árnyékában.

quevedo4.jpg

Idősebb Oscar Quevedo ügyvédként, orvos feleséggel, közel négy évtizede vágott szőlőtermesztésbe. Mindketten úgy gondolták, dolguk van ezen a területen és nekifogtak a nem kevés kitartást és alázatot igénylő munkának. Persze azért nem zöldmezősen ugrottak a dologba, hiszen ahogy sokan mások a Douroban, a Quevedok is tiszteletre méltó szőlész-borász felmenőkkel rendelkeznek. Egy röpke törés azért csúszott a családi történetbe, talán ezért is forrt Oscar vére, amikor a hetvenes évek elején, S. João da Pesqueira mellett hozzálátott visszatérni ahhoz, ami őseinek vagy egy évszázadig a megélhetést jelentette.

Oscar dédnagyapja 1850-1860 körül indította el saját vállalkozását, akkor 100 hordó Portóit tudtak megtermelni. Később, a nagypapa alatt tovább bővült a birtok, aki ügyesen, saját palackozással és címkével lépett piacra. A hatvanas években aztán őket is utolérte a nagycsalád-komplexus, a birtok szétaprózódott és nem lehet tovább együtt folytatni. Az apa már csak 12 hektáron, kistermelőként dolgozott, minden évben a Taylor’s kötötte le a termést. A szőlő később Oscarra maradt és valójában a politikai fejlemények kényszerítették, hogy az első Portóit elkészítse. 1975 „forró” nyara a Salazar-rezsim maradványainak felszámolásával telt, országszerte tüntetések és munkásmegmozdulások voltak. Ezen az őszön hiába számított Oscar a régi partnerre, a Taylor’s teherautói nem jöttek. Nem kellett sokat gondolkodni, a régi lagaresek ott voltak, semmi sem akadályozta a szőlő erjesztését. Abban az évben 40-40 hordó Portói és száraz asztali bor készült el és egész jól sikerültek. Így tért hát vissza Oscar Quevedo a gyökerekhez.

A pincészet körüli szőlőben sétálunk vendéglátónk, Ifj. Oscar Quevedo társaságában. Oscar alig harmincéves, fiatalkorát a szőlőtőkék és hordók között töltötte, majd közgazdász lett, tett pár kört a bankszektorban, most pedig a birtok marketing- és exporttevékenységéért felel. Nővére, Claudia a borász pozícióját tölti be. A nyolcvanas évektől a birtok folyamatosan bővült, jelenleg négy nagyobb quinta (birtok) és több kisebb terület tartozik a pincészethez a Cima Corgo és Douro Superior régiókban. A teljes szőlőterület 100 hektár, amelyet kiegészít még 25 hektár olíva. A Quinta Vale D'Agodinho 25 hektár, palás talajú, a Taylor’s mitikus Quinta de Vargellas birtoka és a Cachão da Valeira között helyezkedik el. Ezek a szőlők egy évszázaddal korábban még láthatták, ahogy a híres Forrester Báró és Dona Antónia Ferreira bárkája a hullámsírba merült. „Dona Antónia csak a szoknyája miatt menekült meg, az tartotta a felszínen” – idézi fel Oscar a történelmi balesetet. A Quinta da Trovisca 15 hektár, S. João da Pesqueira közelében van, mind vörös, mind fehér fajtákat találunk itt. Ezen a birtokon az organikus átállás második évében vannak. A kék és barna pala alkotta Quinta Senhora do Rosario a pincészet körül terül el, itt a Cima Corgo és a Douro Superior régiók határán. A család fő birtoka pedig a több termelő között megoszló Quinta da Alegria, amely gránit alapú, homokban gazdag feltalajjal.

quevedo7.jpg

Hűen a hagyományokhoz a termelés 75%-a magas minőségű Portói, a fennmaradó száraz kategóriában pedig a tisztességes asztali bor előállítása a cél. A technológiát illetően természetes élesztőkkel dolgoznak, lagarest meglepő módon nem használnak, körfejtéssel és kézi csömöszöléssel extrahálnak. A borok érlelése 120-180 hektós fatartályokban történik, a kisméretű hordók száma elenyésző. A legfontosabb piacaik Spanyolország, Franciaország, Egyesült Királyság, Németország, az északi országok, Lengyelország, de bőven szállítanak az USA-ba és Hong Kongba is.

quevedo8.jpgA Quevedo félelmetes kapuőrei

A kóstolást illetően Oscar egy jópofa ajánlattal áll elő. Ahelyett, hogy a megszokott módon palackokat nyitogatnánk, időben visszafelé lépkedve nézzük meg a tawny-karakter alakulását a borokban. Nincs miért tiltakozni, rendkívül tanulságosnak ígérkezik a dolog. A nagyon régi tételektől eltekintve minden minta a Quinta Vale D'Agodinho birtokról származik, nagyméretű fatartályból kóstoljuk őket.

2010: Mély szín. Fűszeres, lédús, nagyon sűrű, jó egyensúllyal, szép savval, nagyon hosszú lecsengéssel, erőteljes tanninnal. Klasszikus értelemben ez egy Ruby, de két-négy év múlva akár LBV-ként is forgalomba hozható lesz.

2008: Picit érettebb szín, de még friss a bor, kevés aszaltas jegy jelenik csak meg benne. Kiváló, intenzív, koncentrált, hosszú lecsengéssel, szintén erőteljes tanninnal. Az idő vasfogát egyelőre alig érzékelni, pedig öt éve van tartályban.

2004: Gyengébb év, kicsit hűvösebb volt. Több aszalt jegyet érezni, a színe fakul, a tawny-karakter egyértelműen érzékelhető, aszalt gyümölcsösség képében kezd kibontakozni. Tannin egyértelműen van, igaz, talán szolidabb, lazább szövésű. Hosszú lecsengés, izgalmas cucc.

quevedo5.jpg

2003: Meleg, hőhullámokkal tűzdelt nyár és nagyon alacsony hozam jellemezte az évjáratot. Sok aszalt gyümölcs bukkan fel, valóban meleg hatású a bor, remek koncentrációval, szinte végtelen utóízzel. Sok-sok tannin detektálható, de friss gyümölcsök és virágosság is jócskán van benne. Azért leírom: ez egy évtizede érik és szinte még kortalan. Nyilván ennyit tesz a jó évjárat, miközben a 2004-es már valamivel fejlettebb.

2000: Jó év. Gránát felé csúszó szín, illatban egyértelmű a tawny-jelleg. Gazdag, érett-túlérett és aszalt gyümölcsös, megjelent végre az olajos magvakra emlékeztető jegy, illetve a Tawny-kra jellemző kenyérhéjas karakter is alakul. Tannin még felfedezhető természetesen, de már jóval kevesebb. Szárított fűszerek kavalkádja, komoly intenzitás, sziporkázó lecsengés. Kiváló!

1996: Kissé lesajnált évjárat a remek 1994-es után, de azért ez egy jó év volt. A Tawny-szín megvan. Csodás fűszeres és virágos illat, bombaként robban, elképesztően intenzív, komplex és már inkább a piros bogyós gyümölcsök és aszalt formáik felé hajlik. Virággal és fűszerkavalkáddal telített, tannin alig. Végtelen utóíz. Csoda.

1992: Huszonegy év. Tawny szín. Illatában rum, érezhető illó, kenyérhéj, rózsa, kávé, karamell, virág, dohány. Kezd komplex lenni az ügymenet. Kóstolva is abszolút ott a karamell, a dohány, a kakaó, a rum, de virágunk is van. Közepes tannin még kimutatható. A lecsengés természetesen végtelenített, benne szépen alakuló aszalt gyümölcsösség és kenyeresség.

1970: 43 éve szüretelték. Igazi megtiszteltetés, kisméretű hordóból kóstoljuk. Teljesen barna szín. Illatában dió, virág, dohány, kávé, kakaó, valamint egy pici illó. A Portói pályáról szemlélve szokatlanul sok cukor van benne, jóval testesebb és olajosabb, mint várnánk. Biztosan a család kényeztetése volt a cél, amikor a hordót félretették. Dió, karamell, méz, füge, mandula, datolya és pár tonna fűszer. Egy komplett Közel-keleti gyümölcs-portfólió sziporkázik benne. Órákig tartó utóíz. Semmi tannin. Elképesztő bor, szinte letaglózó gazdagság és komplexitás.

quevedo2.jpg

1970 (fehér): A fehér pár, igaz barna színben. Dohány, karamell, mogyoró, narancshéj, dió és kenyér viszik az aromákat. Persze, a teljes aromakerék benne van négyszer. Cukor szempontjából könnyedebb, mint a Tawny, de ő is elképzelhetetlenül hosszú és komplex. Ember legyen a talpán, aki megkülönböztetné egy igazi Tawny-tól. Beragyogja a napot.

Azt hiszem életre szóló élmény volt a Tawny-k fejlődését ilyen közelről megfigyelni, nem hiszem, hogy sok helyen volna erre alkalom. Oscart a tényleg lebilincselő és elképesztően intenzívre formálódó öreg borokról kérdezem, vajon mennyi ehhez hasonló, vagy akár évszázados tétel lehet rejtve a pincékben? „Rengeteg öreg bor van a Douroban. Igaz, kiváló minőségűt nagyon nehéz találni.” – oszlatja el Oscar öregboros várakozásaimat. Pont emiatt, a matuzsálem tételeknek külön piaca van, adják-veszik a hordókat. Oscar szerint egy jó állapotban lévő, negyvenéves borhoz literenként kb. 40 Euróért lehet hozzájutni.

Végül a Garrafeiraról kérdezek, ha már ennyire Port-fixált a pincészet. Oscar a tartályok mögé von, és mosolyogva mutatja az üres, már előkészített demizsonokat. Még beszerezni sem egyszerű az 5-10-15 literes alkalmatosságokat. Idén fogják elindítani az elsőket. Majd harminc vagy ötven év múlva érdemes lesz rájuk nézni. Ezt tán csak Oscar fiai vagy unokái kóstolják majd. Felfoghatatlan? Persze. De hát ki mondta, hogy a Port-business csak léha életet és cash flow-t kínál?

A pincészet honlapja: http://quevedoportwine.com/

(Ha valaki a Douroban jár, kötelező program a Quevedo. Nem csak a kiváló borok teszik felejthetetlenné, de Oscar a Portói egyik kiváló nagykövete is. Köszönet a remek látogatásért!)

>>> A Douro sorozat cikkeihez

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr895446621

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rszabi · http://borrajongo.blog.hu/ 2013.08.06. 08:36:48

"Majd harminc vagy ötven év múlva érdemes lesz rájuk nézni. Ezt tán csak Oscar fiai vagy unokái kóstolják majd. Felfoghatatlan? Persze."
Nekünk felfoghatatlan. De akinek olíva ültetvényei vannak az már hozzászokott, hogy a munkája gyümölcsének a beéréshez minimum 2 emberöltő kell.. :)

Amúgy a portói sorozatból ez a rész tetszett a legjobban eddig, nagyon jó atmoszférát teremtettél ebben a cikkben, olvasás közben szinte ott voltam..

akov · http://borrajongo.blog.hu 2013.08.06. 09:25:05

@rszabi: Nagyon koszonet a visszajelzesert (a tobbiert is). Erdekes, amit irsz, igen, jo erzes lehet latni az osok munkajat es ennek meg is kell felelni. Olykor nehez es terhes lehet...

Ket hete jartunk a Pradeaux-nal, Bandolban. A birtokhoz vezeto utat 600 eves olajfak szegelyezik. Erted, 600 eve ott ugyanazt csinaljak. Igaz, az o csaladjuk csak 300 eve van ott... Azota sem tudom kiverni a fejembol.

Oscar Quevedo 2013.08.06. 11:02:33

Need to take a serious conversation with these dogs, I thought we could rely on them.... thank you for pointing me to this Andras. And a big thank you for coming to visit us!

akov · http://borrajongo.blog.hu 2013.08.06. 11:13:51

@Oscar Quevedo: :D Thanks for commenting. Keep up the good work!

rszabi · http://borrajongo.blog.hu/ 2013.08.06. 12:55:09

@akov: Igen a mai kor legnagyobb hibájának tartom, hogy szinte minden csak a következő néhány hónapra, esetleg évre van tervezve, pedig igazán komoly dolgokat csak ilyen elképesztő időtávokon keresztül lehet felépíteni. Sok mindent elmond azokról az emberek világnézetéről akik azokat az
olajfákat ültették, ők tényleg komolyan gondolják azt, hogy a földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön.