A Borrajongó

Portói III.: Bortípusok – Ruby

2013. június 27. 06:00 - akov

A történelmi bevezető után ismerjük meg a Portói borok típusait, mert ezek nélkül a Douróban mozdulni sem nagyon lehet. Minden kisiskolás tudja, a kékszőlőből készülő, klasszikus Portóit két nagy osztályba sorolhatjuk. Egyik féle rövidebb időt tölt hordóban, frissebb karakterű és fogyasztása előtt palackos érlelés lehet szükséges (un. ruby stílus). A másik iskolánál a bort zavarba ejtően hosszú ideig érlelik, így fogyasztásra készen kerül a palackba (tawny). A két stílus közötti spektrumot borfajták sokasága tölti fel, amelyek részben tradíciók mentén építkeznek, részben pedig a piaci rések befoltozására kreáltattak. Ebben a részben a Ruby-k világát vesszük górcső alá.

quinta_de_la_rosa.jpg

A Quinta de la Rosa pincészet Port lodge-a

Ruby: A legolcsóbb és legnagyobb mennyiségben készített Portói, nyilván nem a legjobb területekről. Nem évjáratos, általában több szüret házasítása. Minimum két éves acél-, fa- vagy betontartályos érlelés után kerül palackba. Intenzív, direkt és gyümölcsös, de sok komplexitást nem hordoz magában. Általában nem fejlődik palackban, ne érleljük. Főzéshez (ld. Portói alapú mártások, desszertek) kiváló választás lehet, de ezen felül egy jó Ruby kifejezően tiszta gyümölcsösségével, melegségével megmenthet egy hűvös estét.

Ruby Reserve: Szelektált Ruby, minimum három éves borokból készítik. Hasonló a sima Ruby-hoz, talán kicsit összetettebb és koncentráltabb. Jegyezzük meg azért, hogy sok kiváló pincészet nem is készít Ruby – legyen sima vagy reserve – tételeket.

Late Bottled Vintage (LBV, azaz kb. „későn palackozott évjáratos”): Ez a bor úgy alakult ki a hatvan-hetvenes években, hogy az évjáratosnak szánt Portói egy része – például kereslet hiányában – nem került palackozásra, így hosszabb ideig kényszerült hordóba. Azt mondják, az LBV az évjáratos Portóihoz valamennyire hasonló élményt ad, miközben nincs szükség a hosszadalmas palackos érlelésre. Az LBV mindig évjáratos, 4-6 évet tölt el nagyméretű hordókban, a fás érlelésnek köszönhetően gyorsabban fejlődik, így már szép érési aromák alakulhatnak ki benne. Vásárláskor fogyasztható, de 3-4 éves érlelést is meghálálhat, főként, ha a szűretlenül és hidegstabilizálás nélkül töltik. Utóbbiakat fogyasztás előtt érdemes dekantálni. Testes, fűszeres, friss és aszaltba hajló fekete bogyós gyümölcsösséggel, csokis aromákkal és komoly tanninnal. Tapasztalataim szerint a LBV minőségére minden termelő odafigyel, így alacsony áron (kb. 16-20 EUR) kiváló élményben lehet részünk (általánosan 6-7 pont között szórnak). [1]

Vintage Port: Az évjáratos Portói a teljes borvidéki termelés csupán 2%-át teszi ki! A szüretet követő második évben a pincészetek dönthetnek arról, deklarálják-e az évet, azaz készítenek-e Vintage Portot a szóban forgó évjáratból. A döntést általában nem veszik félvállról, hiszen ezek a borok állnak a Portói iránti érdeklődés homlokterében. Egy komoly termelő átlagosan három évjáratot deklarál egyetlen évtized alatt.

2-3 éves érlelés után palackozzák. A nagykönyv szerint hordóban tartják, de ilyen előírás nincs, a termelők többsége acélban érleli. A cél a lehető legkevesebb oxidáció, hiszen az évjáratos Portóit hosszú palackos karrierre szánják. Fiatalon meghökkentően vastag és tanninos, fekete bogyós, fűszeres és csokoládés. Tíz év után már szép üledéket hagy maga után és kezd némi érési jegyet felvonultatni. 30-50 évesen lép felnőttkorba, ekkor már elég komplex képet mutat, öt évtizedesen pedig már majdnem elveszíti vörösborra utaló színét. Akár 100 évet is kibír gond nélkül, azt mondják különlegesen komplex élmény egy évszázados Vintage Port. Nem ritka, hogy 19. századi példányok tökéletes állapotban bújnak elő a palackból.[1][2] Státusza, érlelhetősége és a visszafogott mennyisége okán elég drága. Egy komoly Vintage Port 60-70 Euró alatt nem nagyon kapható.

vale_de_meao7.jpgA Quinta do Vale do Meão 2011-es Vintage Port mintája. Elképesztő évjárat, elképesztő bor.

Single Quinta Vintage: A Single Quinta Vintage (SQV) alapanyagának egyetlen birtokról és egyetlen évből kell származnia. Mondhatnánk dűlőszelektált tétel, de inkább a „birtokszelektált” jelző illene rá a legjobban. Nem deklarált években is kiadható, minden tekintetben az évjáratos Portóira hasonlít. A SQV jelentősen növeli a termelők mozgásterét, hiszen jó, de nem kiváló, nem deklarált évekből is készíthető. A nagy házak általában a legjobb birtokukról készítik, kvázi másodborként értelmezik, az évjáratos tételeknél valamivel alacsonyabb áron forgalmazzák. Ha végiggondoljuk, a SQV-ba kerülő alapanyag a Vintage Portok gerincét adja a deklarált években. Jellemző lehet – ellentétben a Vintage Porttal –, hogy 8-10 éves korban dobják piacra. [1]

Crusted: Általában több évjárat házasítása, amellyel az évjáratok defektjei jól kompenzálhatók. A borkészítés módja hasonló a Vintage Portnál megismerthez, viszont a házasításnak hála megközelíthetőbb, korábban fogyasztható borok készülhetnek. A forgalmazást megelőzően minimum három évig kell palackban érlelni. Szintén erőteljes üledéket dob (innen a neve), dekantálni kell. Kedvelt, olcsóbb Vintage Port alternatíva.

A sorozat eddigi részei:

1. Portó bemelegítés

2. Portói: Vizek és háborúk bora

Irodalomjegyzék:

[1] Port Wine (Wikipédia szócikk)

[2] Jancis Robinson: The Oxford Companion to Wine (3rd Edition, Oxford University Press, 2006.)

>>> A Douro sorozat cikkeihez

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr95374537

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.