A Borrajongó

Korosabb magyar vörösborok

2013. június 26. 06:00 - pardi norbi

Pár héttel ezelőtti hazalátogatásom alkalmával szolnoki barátaim is szerveztek számomra egy nagyon érdekes kóstolót. Tíz év körüli magyar vörösborok kerültek a poharakba, mindenfelől válogatva. Nem titok, ezeket 7-8 évvel ezelőtt nagyon szerettük és izgalmasnak ígérkezett visszakóstolni őket ennyi idő elteltével. A borok ideális körülmények között voltak tárolva, ennek megfelelően valamennyinek tökéletes állapotban volt a dugója, amit a kóstoló előtt megnyugvással vettünk tudomásul. A borok 7 órát szellőztek palackban kóstolás előtt és 16-17 fokra hűtve kezdtük őket alaposabb vizsgálat alá venni.

Luka Enikő: Zweigelt 2003.: Nagyjából a 2008-as évjáratig szinte minden kereskedelmi forgalomba került borát kóstoltam Enikőnek és lényegében szerettem is őket. Az egyetlen problémának a viszonylag magas árat tartottam, de azért egy-egy palackot ennek ellenére is beszereztem belőlük. Aztán valószínűleg elkezdett az ízlésem kicsit más irányba menni és bár a mai napig elében kerül egy-egy Luka bor, valahogy nem tetszenek annyira, mint 6-8 éve. A zweigelt volt talán mindig is a kedvencem a pince portfóliójából, a 2003-ast is nagyon szerettem. Nézzük, milyen volt ezúttal, közel 10 évesen! Nagyon fiatalnak ható közepes bíborszínű (lila). Visszafogottabb és nyílni nem akaró illat friss pirosbogyósokkal és diszkrét szegfűszeges fűszerességgel. Könnyed korty, meggyes-szegfűszeges-fahéjas aromakészlet. Közepesnél kevesebb tannin, ehhez a testhez kissé túlzó mennyiségű savak. Kellemes, könnyed, laza szerkezetű, abszolút élő bor, ételhez ajánlott. 5 pont.

St. Andrea pincészet: Pinot noir 2003.: Az egyetlen volt a sorban, amit még sosem kóstoltam, emlékeim szerint annak idején viszont többen is lelkesen ajánlották. Közepes téglavörös szín, narancs széllel. Kifejezetten intenzív, érett, magyar pinot noir-os illat: érett hecsedli és hecsedlilekvár, meggylekvár, némi egries kovászos uborkás beütés. Közepes test áradóan intenzív ízekkel: pirosbogyósok aszalt és lekvár formában, édesfűszerek, bonbon meggy. Sokkal inkább széles, mint magas szerkezet, minimális érett tannin, éppen elegendő sav, melegedve kicsit soknak tűnő alkohol (13.5%). Egyben van a bor, gazdag, de nem igazán struktúrált. Előbbi okán akár 6 pont is lehetne, utóbbit nézve az 5 pont tűnik reálisabbnak.  

Takler pincészet: Noir Gold 2003.: Borunk 100% kékfrankos. Többször is kóstoltam régen, jó alapanyagnak gondoltam elképesztő mennyiségű fával megtámogatva. Akkor szerettem a legjobban, amikor a borral félig teli (vagy üres, ahogy tetszik) palack 2-3 napot szellőzött és a fa mögött a gyümölcsöt is megkaptam. Közepes rubinszín. Kezdetben kissé fülledt illat, de pár percig nagy pohárban szellőztetve szépen előtérbe kerülnek a friss pirosbogyósok, minimális hordós aromák (vanília, füst). Közepes test az illathoz hasonló aromavilággal, kis animalitással. Friss, dinamikus bor, ami meglepően jól integrálta az irdatlan mennyiségű hordót. Közepes mennyiségű, érett tannin, a borhoz jól passzoló savkészlet, egész hosszú utóíz. Különösebb szerkezeti mélységek, bravúros finesz itt sincs, de élvezetes, gazdag, nagyon jó borral van dolgunk. 6 pont.

Peti vöröskicsi.jpg

Franz Weninger: Frettner cuvée 2002.: Sokszor kóstoltam, utoljára talán 3 éve. Akkor úgy gondoltam, hogy jobb már nem lesz, sőt lehet hamarosan hanyatlásnak indul. Ez a palack rácáfolni látszik az akkori gondolataimra, mert tökéletes állapotban lévő bort kóstoltam, talán most ízlett a legjobban közös történetünk során. Syrah, merlot és kékfrankos házasítása. Közepes rubinszínű. Illatában és ízében is masszívan dominál az ásványosság, a gyümölcsök-fűszerek csak gazdagítanak. Hordóhatás már alig-alig érződik. Szép, szilárd szerkezeti váz, megfelelő rétegzettség, fókuszáltság,  gazdagság. Közepesnél több bársonyos tannin és érett sav, hosszú lecsengés. Kiváló bor, van mélysége és gazdagsága, az alkotók is szép egységben egyesültek, 7 pont.

Franz Weninger: Kékfrankos, Spern Steiner 2003.: Ugyancsak nyomon követett, többször kóstolt bor, utoljára 3-4 éve volt hozzá szerencsém. Nagyon hasonló az előzőhöz. Közepes bíborszín. Közepesen intenzív illat: ásványok, bőrösség, minimális fűszer-gyümölcs. Közepes test, domináns fülledt ásványosság, aszalt vörös áfonya és meggy, minimális piros fűszerpaprika. Jól felépített szerkezet, nem extrém mély, de szép fókusz. Kiváló sav-tannin-alkohol arány, minden jól passzol a test méretéhez. Hosszú minerális lecsengés. Talán a Frettnertől ezúttal kissé elmarad, de a 7 pont alját megcsípi.

Gere Attila: Kopár cuvée 2002.: Nagyon régen kóstoltam utoljára, talán 6 éve is van. Természetesen tetszett akkoriban, és végső soron az új évjáratokat is kedvelem. Közepes rubinszínű. Szépen bontakozó intenzív illat: friss piros-és feketebogyósok némi zöldfűszeres díszítéssel. Közepesnél alig nagyobb test gyümölcsorientált aromavilággal, éppencsak érezhető, kellemes hordós jelenléttel. Érett, bársonyos tanninok és elegendő sav, csiszolt szerkezet. Nem kifejezetten tömör, de viszonylag jól fókuszált kortyközép, közepesen hosszú lecsengés. Szépen egyben van még mindig, 6 pont.

Gere Attila: Kopár cuvée 2003.: Jónéhányszor előkerült már, nem volt problémám vele soha, ezúttal sem. Közepes rubinszínű. Az obligát friss feketebogyósok mellett finom fűszeresség (elsősorban vanília, karamell) érezhető illatban és ízben is, jól használt hordó, finom krémesség. Jelentős mennyiségű bársonyos tannin és a bor egészébe szépen illeszkedő savkészlet. Az előzőnél mélyebb, rétegzettebb, kiváló állapotban lévő gyümölcsdomináns bor, egész hosszú utóízzel. Megcsípi a 7 pontot.

Köszönettel tartozom Kripta Péter barátomnak a borsor megosztásáért, illetve Kohári István barátomnak a szervezésért és a borkóstoló utáni mangalica lakomáért.

14 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr305376784

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

emoss 2013.06.26. 07:57:36

Ejj...sárgulok! :)

Takács Kr. · http://takacskrisztianir.blog.hu 2013.06.26. 09:15:05

@emoss: hát én csak a Frettner miatt. minden idők egyik legjobb magyar vörösbora volt nálam ez a syrah, merlot, kékfrankos. ízben, szerkezetben, ár/értékben - bárhol is ittam.

emoss 2013.06.26. 14:13:23

@szenvedély S.: múlt időben? És most mi? Vagy másik évjárata esetleg? Illetve mi közelíti meg, szerinted?

demisec · http://thepit.blog.hu 2013.06.26. 15:41:08

Wooow, de jó kis poszt!
Visszaesése az értelmét kiváló nagy vorosboraszainknak, hogy kitartsanak kedvenc marketing vesszoparipajuk mellett: "tíz év mulva lesz a csúcson...meg nagyon fiatal" :D
(Mar kezdtem azt hinni, hogy a vilagon semmi valóság alapja nincs:))

demisec · http://thepit.blog.hu 2013.06.26. 15:42:42

Visszaesése=visszaadtad
(ez a szemet telefon minden gondolatom átírja....:))

Takács Kr. · http://takacskrisztianir.blog.hu 2013.06.26. 20:01:20

@emoss: múlt időben, mert már nincs belőle.

másrészt azóta a vörösök helyett inkább fehéret iszom, tokaji száraz központúsággal. akkor még a Szilénusz volt az egyetlen magyar minőségi fehérbor számomra, míg most egyetlen kiemelkedő magyar vörösbort sem tudnák mondani. sok nice try van viszont.

és van olyan, amit szívesen iszom is, de nincs olyan. ami a vezető fehérekkel vagy vezető édesekkel felveszi a versenyt.

pardi norbi · http://borrajongo.blog.hu 2013.06.27. 02:57:24

@demisec: a borok talpon voltak, de a Weningerek kivételével nem éreztem fiatalabban sem gyengébbnek őket, szóval bizonyos értelemben fölösleges volt 7-8 évig fektetni a Kopárt:)

Kohári Pisti 2013.06.27. 06:42:23

A bejegyzés íve,roppanóssága remekül visszaadja a sort alkotó borok -koruk ellenére tapasztalt- lendületességét,frissességét!
Gratulálok.
Köszönet Sóginak,és persze neked is Barátom!

Fiskális 2013.07.04. 11:10:57

Nagyon szép sor. Kíváncsi vagyok az én egyik régebbi kedvencem a "Thummerer Vili Papa Cuvée 2006" hogy szerepelt volna ebben a kollekcióban. Meg arra is, hogy az évekkel ezelőtt kóstolt bor (s elődeit is kóstoltam) most 7 évesen milyen lehet? (Az öreg boroknál még az is érdekes, hogy milyen gyorsan változik az ízlés-divat (a magán és a közízlésre egyaránt gondolok). Még magamon is észreveszem 5-8 év alatt ezt. Biztos, hogy ez régen nem volt ilyen gyors, mert a piac nem stimulálta ezt így. Szóval szerintem már ez is befolyásol. Amikor majdnem ugyanazt isszuk 6-8 év múlva s mégsem jó annyira, mert mi szeretnénk már mást, s nem is a bor változott... vagy nem annyit.

Takács Kr. · http://takacskrisztianir.blog.hu 2013.07.04. 17:44:17

@Fiskális: a leírt dilemma jó, de megoldást nem tudok mondani rá. másrészt én viszont 2009/10-ben nyitottam ki egy 2003-as Thummerer Vilit és az már túlcsúszott. nem nagyon találsz magyar vöröset, ami ilyen sokáig jó marad. csak Weningerről szokott az ellenkezője bebizonyosodni.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2013.07.04. 18:04:01

@Fiskális: Tavaly kóstoltam a 06-t, középkorúnak tűnt (egy bdx akkor még fiatal), max. 6 pont szerintem, klasszik magyar, későn szüretelt, túlárazott vörös...

pardi norbi · http://borrajongo.blog.hu 2013.07.05. 14:31:19

@Fiskális: egyetértek, az ember ízlése általában változik az idővel. Ráadásul minél több jó bort kóstol, annál inkább érzi kiemelkedőnek a korábbi nagy kedvenceket. Dehát ez így van rendjén...lesznek új kedvencek a régiek mellé/helyett.

pardi norbi · http://borrajongo.blog.hu 2013.07.05. 14:32:02

annál kevésbé érzi kiemelkedőnek, bocsánat az elírásért