A Borrajongó

Portó bemelegítés

2013. június 03. 06:00 - akov

Kissé elhallgattam az elmúlt időszakban. Viszont rendelkezem megdönthetetlen alibivel. A tavalyi nagy Ribera del Duero-sorozat után, idén májusban a borfolyó Douronak becézett „felére” látogattam el. Hogy miért pont ide, arra több okot is felhozhatnék, de – vízügyes érdeklődés hiányában – egyiknek sincs köze magához a Dourohoz. Ribera del Duero és Portó vidékét, igaz, egyetlen borfolyó köti össze, de kulturálisan mégis univerzum választja őket el. Kézenfekvő volna, ha a most induló sorozat a Portói erősített borok világába nyújtana betekintést. Ha részben így is lesz, a magas alkoholok sem téríthetnek el a Douro száraz vörösboraitól, amelyek évek óta izgalomban tartják a nemzetközi borvilágot. Mivel azonban Portó nélkül nincs Douro, Douro nélkül nincs Portó, kezdjük is mindjárt az előbbivel.

porto_backlight.jpg

Portó. Régi borszállító bárkák ringatóznak a Douro vizén.

Portó. Atlanti-Ócean. A Douro folyó torkolatvidéke. Festői városka, dimbekkel-dombokkal, magas hidakkal, vendégszerető népekkel és jó kajákkal. Aki errefelé jár, nem kerülheti el a folyó túloldalán található Vila Nova de Gaia városkát, ahol a klasszikus Portói érlelőpincéket (un. Port lodge), no meg a bennük pihenő irdatlan sok felszeszelt bort találjuk. Ha csak nem rendelkezünk valami átütő erejű kapcsolattal, jobb, ha szimplán befizetünk pár szokványos látogatásra, végighallgatjuk a mondókát és megkóstoljuk a felkínált borokat. Semmi komolyra ne számítsunk, de azért jó, ha a történelem szele egy picit belekap kabátunkba. Fogunk látni rengeteg kisebb-nagyobb hordót, távolról felvillantják a messzi és forró Douro-Völgyet, elmesélik, hogyan készül az erősített Portói és bemutatják a legfontosabb borstílusokat. Borbuziként sokat nem fogunk tapasztalni vagy tanulni, de korrekt és ízléses túrában lesz részünk. Nem kell félnünk, amivel Andalúziában a Tio Pepe „kényeztet”, szerencsére Portóban nem szokványos.

Elsőként a legnagyobb portugál borkonszern, a Sogrape Vinhos érdekkörébe tartozó lodge-okba látogattunk el. A világ 120 országában kapható Mateus Rosé-n felhizlalt Sogrape Vinhos számtalan pincészetet és márkát mondhat ma magáénak. Birtokaikon keresztül több ezer hektár szőlő felett diszponálnak. A legfontosabb portugál borvidékek mellett Argentínában és Új Zélandon is mocorognak. Portóban a Sandeman, a Ferreira és az Offley alakítja portfóliójukat. Ezek közül bármely brand önmagában is komoly történelmet és méretet képvisel. Nekik rögtön három hasonló van a kezükben. Röviden be is mutatom a pincéket, mert a történet szereplői később még előjönnek.

A skót George Sandeman által 1790-ben alapított vállalkozás 2002-ben került a Sogrape csoporthoz. A portugál köpenybe bújt spanyol caballero (nemes) figurája egyszerre utal a pincészet portói és jerez-i jelenlétére. A méretre jellemző, hogy minden percben átlagosan 21 üveg Sandeman talál gazdára a világ mintegy 75 országában. A konzisztens minőség megteremtésének érdekében ők kezdek el elsőként palackozott és felcímkézett Portói bort forgalmazni (1880). A Sandeman – hasonlóan a Tio Pepéhez – a világ legöregebb italbrandjei közé tartozik, 1877-ben jegyezték be a márkanevet. A palackokat díszítő Don figuráját pedig közel száz évvel ezelőtt vetették papírra. Az előállított mennyiség ellenére a Sandeman név komoly presztízst képvisel az erősített borok világában. Én a 20 éves Tawny-tól térdeltem le tavaly. A pincészet gyönyörű, talán az egyik legszebb a maga műfajában, melegen ajánlott meglátogatni.

sandi5.jpgSandeman pincekép. Fantasztikus hely. A Don szelleme mindenütt.

Az 1751-ben – négy évvel a Douro borvidék hivatalos lehatárolása előtt – alapított Ferreira az egyik legrégibb a Portói Házak közül. A pincészet híres alakja, a családot és céget egyaránt zseniálisan igazgató Dona Antónia Ferreira (1811-1896) ma is a korrekt üzlet és a szociális érzékenység példaképe Portugáliában. A „Ferreirinha”-nak (kb. „Ferreirácska”) becézett asszonyság egy 30 szőlőbirtokból álló gazdaságot mozgatott a Ferreira mögött, miközben nem volt rest kórházak és iskolák építését finanszírozni. Fontos közbevetni, hogy a Házhoz fűződik az első száraz Douro vörösbor létrehozása és forgalmazása. Az 1952-ben piacra dobott Barca Velha („Öreg bárka”) mai napig a portugálok egyik leghíresebb kultbora. Minden 10 évjáratból átlagosan háromszor készítik el, palackára valahol 300-400 Euró körül alakul.

ferreira1.jpgFerreira pincekép. Megér egy misét.

Az 1737-ben, Londonban létrehozott Offley eleinte csak exporttal foglalkozott, de később saját Portói Házat is alapított. A Portói bor történetében jelentős szerepet játszó Joseph James Forrester 1830-ban csatlakozott a társasághoz. A később Forrester Báróként ismertté váló figura kulcsszerepet játszott az Portói boripar és természetesen az Offley expanziójában. Forrester egész életét a Douro-Völgy felmérésével, valamint új termőterületek felkutatásával töltötte. A folyóvölgy geológiáját bemutató munkája, valamint a hozzá tartozó Douro térkép 1852-ben jelent meg. A legjelentősebb szőlőbirtokokat is feltüntető öreg térképpel szinte minden pincészetben találkozunk. Forresternek nem csak élete, de halála is a Douroval fonódik össze. 1861-ben egy erős áramlatba keveredett bárkájával, majd a folyóba esett. Holttestét sosem találták meg.

offley2.jpgOffley. Tawny Port érlelés folyamatban.

A kóstolt borok:

sandi4.jpg

Sandeman Apitiv White Porto

Fehér Port. Fiatalos, jól fogyasztható, tisztán gyümölcsös, csak kevés érett jeggyel. Semmi izgalom, közepes lecsengés, kellemes inni. 5p-

Sandeman Imperial Reserve Porto

Neve ellenére ez egy Tawny, 4-12 év korú borok házasítása. Fűszeres, már érettebb jegyekkel, olajos magvakkal és kellemes kenyerességgel az utóízben. Aszaltak, piros bogyós gyümölcsök, jó arányok. Hosszú. 6p

Offley Barão de Forrester White Porto

Nehezebb stílus, szőlő, kevés narancshéj, fűszer, virág, érettes aromák. Sűrű, de nem túl mély, sok aszalt fehér húsú gyümölccsel. Karácsonyi fűszerek és kis kesernye zárják. Közepes lecsengés. 5p-

Offley Barão de Forrester Tawny Porto

Visszafogott illat. Testes, sok piros bogyóssal, kevesebb aszalt gyümölccsel. Fűszeres természetesen, csak pici érettséget lehet tetten érni. Nem intenzív, a lecsengése a közepesnél hosszabb. Az alkohol nem valami jól integrált. 5p+

Ferreira White Porto

Semmi különös, túlzottan egyszerű, szőlős és cukros, szinte nincs is érlelt aromája. 4p+

Ferreira Ruby Porto

Egyszerű ruby, kifejezett gyümölcsökkel, elég sűrű és hosszú is, de az alkohol külön háztartást visz benne. 5p-

Portót a Vinologia borbárban búcsúztattuk, amely honlapja ellenére egy jó kis hely, mindenkinek ajánlom. A kiszolgálás kedves és kompetens. A koncepció szerint a nagy Házak brandjeit itt nem kóstolhatjuk, csak kisebb és közepes méretű birtokok boraival találkozhatunk. Ezekből viszont vagy száz palack van nyitva. A Quinta de Pégo LBV 2007 egy remek Late Bottled Vintage. Elegendően komplex és tartalmas ahhoz, hogy bárkit levegyen a lábáról. A Quintas da Lamelas LBV 2005 hasonlóan remek cucc, örömteli belépő a Portói borok világába. A Vintage Portok sorát a Lamelas 2007-el nyitottuk, az LBV-hez hasonlóan nagyon jól elkészített, ámbár még fiatal és szertelen. A São Pedro Das Aguías 2000 éppen kezd mutatni már valami érettséget, miközben fiatalos sűrűségén, és mély fekete színén csorba sem esett. A félüvegből mutatott Rozès 1994 bár szép bor, de a közel húsz év és a kisüveges tárolás már egy erőteljesebb palackbukét von köré. Mindenesetre értékei vitathatatlanok, igaz az alkohol egy picit külön utakon mozog. Tawny-k nélkül természetesen nem hagyhattuk el a helyet. Mind a S. Leonardo 10 Years Old, mind a Quintas da Lamelas 10YO remek bevezető, szép komplexek és intenzívek, már kellemes érési aromákkal. A S. Leonardo 30YO a Quinta Santa Eufémia 30YO White-al kerül párhuzamba. Mindkettő fantasztikus bor, őrületesen komplexek és szinte végtelen hosszúak. Lecsengésük a legkülönbözőbb mogyorós, diós és kenyérhéjas aromák tűzijátéka. A kettő közül azért kiemelkedik a három évtizedes fehérbor, amely mellett szinte már röhejesnek hat egy fiatal és kommersz fehér Port emléke.

Zárásul a felszolgáló – megismervén származásunkat – előránt egy üres Disznókő 5p Aszú 1999 üveget, mondván pár hete kóstolták. Elképesztően izgalmas édesbor, teszi hozzá a fiatal lány. Alig tudok megszólalni, rettentően meglep a dolog. Mindenféle erőszak vagy műhazafiság vezérelte kérdés nélkül Tokaj már az első estén előkerül! Ahogy azonban telnek a napok, egyre többet halljuk a Tokaj nevet. Nem rivalizálnak, vagy kemény munkával megszerzett piacaikat féltik, csak egyszerűen beszélik az édesborok nyelvét. Tokajt pedig mindenki elismeri errefelé. A portóiak bármennyire is távol vannak, azért figyelnek bennünket. És ez nem rossz érzés.

>>> A Douro sorozat cikkeihez

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr825340419

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rszabi · http://borrajongo.blog.hu/ 2013.06.03. 11:25:06

Nagyon érdekes már a bevezető is, várom nagyon a folytatást.
Tényleg jó érzés, hogy ilyen elismerésben részesítik Tokajt. De a józan ész szerint is, igazából a néhány megmaradt komoly történelmű édesboros borvidék, nem egymástól vesz el piacot, hanem egymást erősítik. Szerintem ha valakinek volt már jó élménye Portóival, Tokajival vagy édes Rajnaival az már nyitottabban fog hozzáállni a többi édesbor befogadásához is.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2013.06.03. 11:26:19

@rszabi: Köszi, igen, egyetértek. Igaz Portó elfogadottsága (és ismertsége) Mo-n alacsony.

rszabi · http://borrajongo.blog.hu/ 2013.06.03. 11:41:00

@akov: Itthon melyik nemzetközi bornak van igazi elfogadottsága? ;)

elzee 2013.06.03. 18:27:06

Valóban csodálatos a vidék. Tavalyi szakmai túránk a Novalnál:

borgia.hu/borvideo.php?vid=MjAxMjA0MjU=

a film végén az elfogyasztott palackok képei vannak. A Disznókő 5p. nem véletlen, azon a környéken jó híre van... :)

akov · http://borrajongo.blog.hu 2013.06.03. 18:32:18

@elzee: Köszi. A Novalnál én is jártam, majd jön a beszámoló! :D

elzee 2013.06.03. 18:34:40

@akov: kíváncsian várom... ;)

Fiskális 2013.06.03. 23:11:41

Érdekes ez a sztendert piac, miközben vagy 20 éve a borizlés nem igazán kedvez, a divat sem, aztán a termelt mennyiség lefogadom nem csökken... szóval kimegy a beszédmódból, de nem az asztalról és a bárpultról... egyébként szerintem volt erősebb kultusza nálunk is, mert a harmincas évek gasztronomiájában komment nélkül jön, tehát könnyedén beszerezhető volt, a madeirával együtt (lsd. Magyar Elek cikkek pl.) Gyanítom a proletárvirtus, s valutahiány vágott alá az urizálásnak még Rákosiék alatt, s a Kádár-korszakra már feledésbe merült... :-(

akov · http://borrajongo.blog.hu 2013.06.04. 17:25:23

@Fiskális: Hát Salazar enyhén jobbos volt, szóval nem csoda, hogy nem barátkozott Kádárral. :)

Bezzeg bármennyire messzi is van Kuba, a narancs meg időként a szivar is ideért. Ennyit a távolságokról. Mármint az ideológiaiakról. :D

Fiskális 2013.06.04. 17:58:34

@akov: a kubai portói nem jött, az igaz, viszont a 7 éves fehér rum az olcsó volt, meg a Guantanamera szivar is... :-) (Majd Salazarról érdemes lesz szót váltanunk, egy időben nagyon érdekelt a koma...)

Egyébként jut eszembe: Dumas "Húsz év múlva" c. regényében -- ami kvázi Három testőr folytatás -- a derék franciák jól megbeszélik, hogy a spanyol portói, ami nem portugál, az tkp. angol, s mint ilyen francia hadifogoly, tehát hazai :-) (Igaz közben isznak... ez egy külön fejezet is a regényben, "A portói bor" címmel..) S ez szerintem a XIX. században közhiedelem is volt, annyira brit nemzeti italnak tartották, Széchenyi pl. azt írja valahol, hogy a portugálok az angolok megrendelésére csinálják, ergo angol ital, ami Portugáliában készül :-) De alig volt olyan kultúrlény Európában, aki nem itta volna, mert stabil, megbízható itóka volt, kibírt mindent... Várom a folytatást! :-)