A Borrajongó

Angela Muir: Make wine not war

2013. március 18. 06:00 - akov

A VinCE 2013 érdekesebbnek ígérkező szombati napját sajnos ki kellett hagynom. Maradt tehát a vasárnap, ugyan már kevesebb izgalommal, de finom, csipegetésre alkalmas falatkákkal. Úgy gondoltam, a klisére kalapált borvidékeket most elfelejtem és keresek valami számomra ingoványos terepet. Az első körben Angela Muir MW „Make wine not war” mesterkurzusára neveztem be, amely folytonos csatározásokkal és kurzusváltásokkal terhelt vidékek borait villantotta fel. Harminc éves borbeszerzői és konzultánsi tapasztalattal a háta mögött Angela Muir személyes reflexiókkal, tankokkal és a szüretelők feje felett süvítő golyókkal színezte előadását. Értelmetlen volna visszaadni a borok hátországát megfestő mikrotörténeteket, így ezúttal a nálunk ritkaságszámba menő tételekre koncentrálok. A kóstolási jegyzeteken felül megpróbálom röviden bemutatni a szóban forgó vidékeket, fajtákat és a borok készítési módját is.

angela_muir.jpgA mikrofonnál: Angela Muir MW

Telavi Winery Marani Mtsvane 2012

Borvidék: Kakheti, Grúzia

Fajta: Mtsvane (fehér)

Grúzia a legősibb szőlőkultúra, kb. 8000 éve készítenek bort a Kaukázus árnyékában. Angela Muir szerint a legtöbb változást talán az utóbbi 10 év hozta, érdemes rájuk figyelni. Vagy ötszáz autochton vitis vinifera fajtájuk van, de kereskedelmileg csak negyvenet hasznosítanak. Kakheti borvidék az ország dél-keleti részén található, a grúz borok 80%-a innen kerül ki.

Illatban fehér húsú gyümölcsök, citrusok, őszibarack, finoman egyedi virágosság, kis sonkás füstösség és az őket körítő nagyfokú tisztaság. Elég testes, tartalmas, masszív és vad savakkal, zöld gyümölcsös, savanyúságba forduló karakterrel. Szép tiszta, közepes lecsengéssel, de a savai sokat rontanak az összképen. 5 pont.

Vinkara Doruk Narince 2012

Borvidék: Kalecik, Anatólia, Törökország

Fajta: Narince (fehér)

Közép-anatóliai autochton szőlőfajta, csemegeszőlőként is fogyasztják. Vékony héj jellemzi, hordós fehér borra is képes.

Virágos, nagyon tiszta, citrusos és fehér húsú gyümölcsös illat, kevés zöld jeggyel. Nagyon vonzó, fel is írom „olasz fehérboros illat”. Nem lep meg, amikor kiderül: a borászat olasz konzultánssal dolgozik, talán ő hordja zsákszám a fajélesztőt. Kóstolva is egy szép tiszta borral van dolgunk, kevésbé tartalmas, mint az előző tétel, inkább csak kellemes fogyasztani, jó savval és lédús fehér húsú gyümölcsökkel kedveskedik. 5 pont.

Gaia Thalassitis Assyrtiko 2012

Borvidék: Santorini, Görögország

Fajta: Assyrtiko (fehér)

Sziget-bor a jól ismert, tengerbe szakadó vulkáni kúpról. Két évjáratát is kóstoltam már, nagyon pozitív élményeket bírok róla. Biztos kézzel készítik és érésre is simán képes. Ha hozzájutunk 10-12 eurós áron, akkor nagyon jó vétel.

Fa, füst és pörkölés vezette illat, mellette virág, fehér húsúak és éretlen gyümölcsök zöldes jegyeit lehet felfedezni. A fa jó minőségű, de érezni, hogy éppen most kapták ki a hordóból. Tiszta, nagyon magas és citrusos savval, zöldes hatású, éretlen barackos hangulattal. A lecsengés elég hosszú, benne a hordós pörkölés ad egy kis fura mellékízt. Ezt leszámítva nagyfokú tisztaság jellemzi. Friss palackozás érzetét kelti, szinte nyers még. Jelen állapotban 5+ pont.

Kayra Single Vineyard Öküzgözü 2010

Borvidék: Elazığ, Törökország

Fajta: Öküzgözü (vörös)

Közép-kelet Törökország, gránit terroir. A szőlők 900 méteres tengerszint feletti magasságon vannak, a nagy szárazság miatt öntöznek. Amerikai borász. Amerikai és francia hordókban érlelték.

Rendkívül erős illat, szinte teljesen maszkolnak a populáris hordós jegyek. Kapucsínó, rumos dió, puncs, alig hatol át némi virág és fekete bogyós gyümölcsösség a vastag dongákon. Kóstolva is ugyanezt kapjuk, szinte fájdalmasan sok a fa. Ami ezen átkukucskál, az egy a pinot noir és a cabernet sauvignon között félúton elhelyezkedő szerkezet, piros és fekete bogyós gyümölcsökkel. Elég hosszú lecsengés, a hordón túl a rettentő agresszív és kellemetlen állagú tannin bizony kemény embert kívánnak. Mindazonáltal – figyelembe véve értékeit – kompenzatórikus 5+ pont.

Zambartas Maratheftiko 2011

Borvidék: Limassol, Ciprus

Fajta: Maratheftiko (vörös)

millerandage.jpgButik borászat, az üzleti életből visszavonult alapító-tulajdonossal. A maratheftiko ősi ciprusi fajta, manapság alig több mint 120 hektáron termesztik. Nővirágú, hírhedten nehezen porzódó fajta, súlyosan érinti a millerandage-nak (madárkásság) nevezett fejlődési rendellenesség (ld. kép, amelyet a Zambartas honlapjáról kölcsönöztem). Angela Muir tanácsadóként támogatja a birtok munkáját. A bor 30 hónapos hordós érlelésen esett át.

Földes, aszalt gyümölcsös és érleltes illat, izgalmas virágossággal és konyakos hatással. A hordó – a hosszas iskolázás ellenére – nem domináns. Nagyon testes, ultra magas savtartalommal és irtózatosan durva tanninnal. A sav állaga nem túlzottan kellemes, egyértelműen savanyúba fordítja a bort. Ezzel szemben az egész cucc meleg hatású, az aszalt jegyek dominálják. Furcsa párosítás, nem mondom! A hordó szájban már evidensebb, kis populár-kapucsínó is befigyel. A hosszú utóízt, a tartalmat és a koncentrációt nem lehet vitatni, de a vasököl-effekt miatt nem tudnám feljebb pontozni. 5 pont.

Kavaklidere Boğazkere 2009

Borvidék: Diyarbakir, Törökország

Fajta: Boğazkere (vörös)

Hatalmas borászat, három régióban összesen vagy 620 hektár területtel rendelkeznek. A kilencvenes évek közepétől kísérleteznek a boğazkere fajtával, amely sokak szerint a legpotensebb török borszőlő.

Illata áthatóan „fekete”, kevesebb fával operál, mint az előző borok, kellemes virág, fekete bogyósok és föld egészíti ki. Testes, ultramagas, darabos állagú, rágásra ösztökélő tanninnal. Sűrű, aszaltas karakterű, de mégsem döglött. Ennél a bornál érzem először, hogy az irdatlan magas tannint azért becserkészi a bor intenzitása. Nagyon hosszú utóíz, a saját stílusában jól elkészített darab. 6 pont.

Chateau Ksara Le Souverain Cabernet Sauvignon + Arinarnoa 2009

Borvidék: Bekaa Valley, Libanon

Fajta: Cabernet sauvignon és arinarnoa

Egy nagyobb borászat ismét. Az arinarnoa fajta a petit verdot és a merlot keresztezése, az ötvenes években állították elő. Languedoc-ban, Provence-ban és Dél-Amerikában találunk belőle. Jelen borunk 24 hónapot érett hordóban.

Meleg hatású illat, sok fával, füsttel, vaníliával, de kétségtelenül fantáziadús a kiegészülő cassis-szal, mentollal, földdel, fűszerekkel és gyógynövényekkel. Vastag, nagyon magas és savanyú savval, nagyon sok tanninnal. Aromáit fekete bogyósok és aszalt formáik adják. Brutális ez a bor, egyszerűen túl „sok”, de összességében nem érdektelen, jó felépítésű és elég komplex is. 6- pont.

Adir Winery Kerem Ben Zimra Shiraz 2009

Borvidék: Felső Galilea, Izrael

Fajta: Syrah

Családi borászat, 2003-ban alapították. A syrah ültetvényük a tengerszint felett 850 méterrel található. A bor egy évet és egy hónapot töltött 85%-ban francia, 15%-ban amerikai hordóban.

Nehéz illat, a fajtára jellemző feketeborsos karakterrel. Hozza a hűvös klímás syrah-jegyeket, miközben meleg érzetű, sok fekete bogyós gyümölccsel és ezek aszalt változataival. A fűszeresség mellett van még valami gumis-redukciós illatjegy is. Testes természetesen, az illathoz hasonló gyümölcsösséggel, sok aszalt gyümölccsel, nagyon sok fával és – ismét csak – zavarba ejtően sok tanninnal. Szép hosszú. 5/6 pont.

Schuchmann Saperavi 2008

Borvidék: Kakheti, Grúzia

Fajta: Saperavi (vörös)

Életem első amfórás bora. Már készülök rá egy ideje, de valahogy eddig elkerültek ezek engem. Ismét a világ legősibb bortermelő területén járunk. A borkészítésre használt, égetett agyagból készülő amfóra – qvevri, ahogy a grúzok mondják – a régészeti leletek szerint kb. 5000 éves múltra tekint vissza. A bor amfórába zárva két hónapig erjedt héjon, majd ezt követően két évet töltött el hordóban. Saperavit többet is kóstoltam már, igen kellemes élményeim voltak vele. Angela Muir elmondása szerint az igen sokarcú fajta, az alig tanninos acéltartályos tételektől kezdve a hordós nagyborig mindenre képes. Korábban a 2-6g/l maradékcukorral töltött, tudományos nevén „nyalós” Saperavi az orosz piac kedvence volt, egészen addig, amíg 2006-ban meg nem tiltották a grúz borok orosz importját.

Erjedt, törkölyös-háziboros illat, pont, mint egy félrecsúszott kadarka. Fűszeresség, fekete bogyós és aszalt gyümölcsök, virág, fás jegyek és kis oxidáció adják a nem hétköznapi illatot. Testes, brutális savval és hosszan büntető tanninnal. Az illathoz hasonlóan kóstolva is megfigyelhető az erjedtes-oxidált jegy. A hordós jegyek jól érezhetők, de egyértelműen visszafogottabb vaníliás-fűszeres aromákkal dolgozik. Letagadhatatlanul tartalmas bor, a lecsengés is hosszú volna, ha a sokkolóan erőszakos tannin nem fojtaná meg az egészet. Képtelen vagyok elképzelni, miért akarhat valaki ennyire kemény borokat inni. Eléri az 5 pontot, de személyes toleranciától függően húzzuk be valahová 3 és 7 pont közé.

Etko St. Nicolas Commandaria NV

Borvidék: Commandaria, Ciprus

Fajták: Mavro, xynisteri (fehér)

Commandaria borait már Kr. e. 800 óta ismerik, az ókori görögök előszeretettel iddogálták. A Limassoltól 30 kilométerre északra található borvidéket 14 falu alkotja. A Commandaria borok szárított szőlőből készülnek, mindig édesek, cukortartalmuk természetes. Általában 15%-os alkoholtartalomra erjednek ki, de a szabályozás lehetőséget ad további erősítésre. A kész borok alkoholtartalma így 15-20% közé esik. Minimum négy évet kell hordóban töltenie.

Borostyán szín. Erőteljes, oxidatív – és NEM oxidált! –, de igen gazdag illat. El lehet szédülni. Méz, datolya, füge, mazsola, fahéj és más fűszerek. Kóstolva testes, egyértelműen amontillado-s karakterrel, finoman sós, fűszeres, szárított gyümölcsös, zöld diós, fügés, datolyás, kandírozott narancshéjas és ki tudja még milyen. Nagyon gazdag, nagyon komplex, remek cukor-sav-alkohol aránnyal. Lecsengése percekig tart, benne folyamatosan változó – a jobb amontillado-kra jellemző – kenyérhéjas-diós aromák hadaival. Tudom, hogy a modern borfogyasztót kiakasztják az ilyen tételek, de ez vitathatatlanul egy remekül elkészített, izgalmas bor. Egyértelmű 7 pont.

Érdekes volt, jó volt, sok-sok tanninnal, hordóval és savval. A fene gondolta, hogy végül is egy sherry-stílusban készülő ciprusi „szalmabor” bizonyul a legjobbnak. Mindenesetre köszönet Angela Muirnak, hogy betekintést engedett – a Közép-európai borisszának – igencsak távol fekvő és elérhetetlen világokba.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr565138259

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.