A Borrajongó

Mondovino 2012

2012. november 26. 06:00 - akov

Tavaly még csak elsőbálos “mondovinós” voltam, de látva a rendezvény grandiőz borlabirintusát, megesküdtem, hogy engem csak vastag láncokkal lehet onnan távol tartani. A Wein & Co évente megrendezett borbemutató kóstolója valóban meghökkentő kínálattal szippantja be a régió borkedvelőit. A rendezvénynek idén ismét a bécsi Konzerthaus adott otthont, a tavalyi Mondovinohoz hasonlóan 200 kiállító vagy 2.000 tétellel kínálta a díszes közönséget.  A 40-45 Euró áron megvásárolható két napos belépő önmagában olyan csúcsborokhoz enged hozzáférést, amelyek kóstolására keveseknek van lehetősége. A kiállítók – jelezvén az osztrák borpiac vásárlói oldalának erejét – simán poharunkba lötykölik a 100-200 Euróra árazott borritkaságokat. Sokan vitatják, hogy lehet-e napi 50-60 tétel kóstolásakor érdemben bort értékelni. Valószínűleg nem. Egy ilyen alkalom azonban mindennél jobb lehetőséget biztosít híres borvidékek általános teljesítményének felmérésére, évjáratok áttekintésére, stílusok megismerésére, valamint technológiai- és divatirányzatok feltérképezésére. Ez pedig, bármennyire is megterhelő érzékeink számára, felbecsülhetetlen értékű tapasztalattal gazdagít. Ennek jegyében vágjunk bele az alábbi összefoglalóba.

mondovino2012.jpg

Kezdjük ezúttal is a bubis kategóriával, ami a Mondovinón egyértelműen Champagne szikrázását jelenti. Nehezen áll meg ugyanis bármi más a mérnöki precizitással megszerkesztett „champagnerek” mellett. Indulásnak a Deutz Brut Classic és Brut Rosé kerültek poharamban. Tiszta, profi munka mindkettő, de meglehetősen egyszerű, mélységtől mentes italok ezek. A Pol Roger felhozatal azonnal helyre is rakja a bennem élő Champagne-képet. Minden tétel kiemelkedő, de a Brut Vintage 2002 és a Rosé Vintage 2004 maradtak meg a legélénkebben. A Roederernél mind a Brut Premier, mind pedig Brut Vintage Rosé 2007 kiválóak, még most is a nyelvemen érzem vibrálásukat.

A száraz fehér kategóriában elsőként az osztrák zöldveltelinikre és rizlingekre repültem rá nagy elánnal. Amellett, hogy általában nagyon kedvelem ezeket a borokat, vagy 8-10 tétel kóstolása után csak egyetlen szócska villogott a fejemben: DÖG-U-NA-LOM. Tökmindegy, hogy Loimer, Jamek vagy Knoll, az egyes tételek között elenyésző különbség van. Ugyanaz a technológia, jól belőtt fajélesztő, itt egy kicsivel több sav, ott nagyobb test vagy éppen hosszabb lecsengés. A sokszor 30-50 Euró környékére árazott tételek láttán elment a kedvem az egésztől. Na, haladjunk. Kóstoltam több dél-afrikai fehéret is, zömmel sauvignon blanc és chardonnay fajtaborokat, de nem igazán találtam olyat, amely a „profin elkészített” kategórián túlmutatva komolyabb izgalmat vagy komplexitást kínált volna. A nagyon szűk fehér burgundi kínálatból a Bouchard Père & Fils Mersault Genevrières Premier Cru 2009 tetszett tán a legjobban, iszonyat minőségű hordókkal pakolják meg ezeket a borokat. A szintén nem túl tág fehér bordeaux-i merítésből két tételre térnék ki. A Pessac-léognan-i Château Malartic-Lagravière Blanc 2010 tiszta sémillon, nekem inkább a negatív példa, a sok, de elegáns újfa mellett 6-8g/l cukor is ragadt a borba, amely egy nagyon fura egyveleghez vezetett. A szintén Pessac-léognan-i Château Pape Clément Blanc 2010 ellenben egy fantasztikus bor, itt már igazi mélységek perdülnek táncra az ultraprémium hordóval.

A kevés emlékezetes fehér ellenében a vörösök igazi megváltással szolgáltak. Nagy kedvencem, Bordeaux különösen erős a Mondovinón (ld. még „osztrák pénztárca” kifejezés), így örömmel merültem kötésig a 2010-es évjárat rejtelmeibe. Tavaly 2009 volt műsoron és a sok-sok árfelhajtó negédes hang ellenére azt mondom, hogy 2010 ismeretében nem adnék pénzt egyetlen 2009-es bordeaux-i palackért sem. A 2009-esek atipikus túlfűtött bujasága, kereksége és jól-rosszul adagolt dzsemes karaktere áll szemben a klasszikus 2010-es év adta feszességgel, friss gyümölcsösséggel, határozott tanninnal, fókuszáltsággal és az elképesztően hosszú lecsengéssel. A Malartic-Lagravière 2010 a fehérrel ellentétben igen jól sikerült, vonzó bal parti darab, betekintést enged Bordeaux klasszikus világába. A Saint-julieni Château Talbot 2010 erőteljes és kifejező, zseniálisan hosszú utóízzel. Tavaly a 2008-as évjáratot kínáló Château Pape Clément a Mondovino csillaga volt számomra, most ők is a 2010-est bort hozták magukkal, amely nem várt rusztikus brutalitásával lepett meg. A kőkemény tannin irtózatos erővel sújt le, a fekete bogyós gyümölcsök és a klasszis fa sármját azonban így sem sikerült elrejteni. Fantasztikus bor lehet belőle. A hatalmasra hízott Dourthe csoport vagy 10 borából számtalan magas színvonalú és jól árazott tételt lehetne kiválasztani. Ebből a kiváló évből még az olcsóbbra szabott darabok is igen jól muzsikálnak. Mégis, az összes boruk közül a Château Belgrave Haut-Médoc 2009-t tenném talán a legmagasabb polcra. Búcsúzva a bal parttól a Saint-estèphe-i Château Calon-Ségur 2008 jó választásnak bizonyult. Gyenge évjárat persze, de szerintük most érett össze és abszolút fogyasztásra ajánlható. Ez igaz is lett, maximálisan összecsiszolódott, ésszel extrahált, szinte könnyed, de már érettséget mutató, nagyon penge kis borról van szó. A jobb partra átevezve a Saint-Émilion appellációból a Château Monbousquet 2010 egy remekbe szabott tétel, a Grands Crus Classé B besorolású Château Canon La Gaffelière 2010 pedig elképesztően nagy bor, vitán felül nagy karrier várhat rá. A Jean Pierre Moueix csoport idén is vagy 15 jobb parti château borát töltögetette. A tavalyi Mondovinón megvillantott 2009-es soruk kissé alkoholos és dzsemes tagjai után itt volt a legjobban felmérhető a két évjárat közötti különbség. Szinte az összes 2010-es bor pofátlanul jó szerkezetű, friss, tele erővel és mégis érett tanninnal, nagyon-nagyon hosszú lecsengéssel. A Saint-émilion-i pincék közül mind a Château La Serre, mind a Premier Grand Cru Classé B besorolású Château Magdelaine és Bélair-Monange is fantasztikusan nagy borokat készítettek. A pomeroli Moueix felhozatal meg aztán maga a non-plusz ultra. Akármelyik pincészet borát kiemelhetném, de felesleges volna vége nincs felsorolásba kezdeni, csak a csontnélküli klasszisokat (8 pont körül) említeném: Château Certan-Marzelle, Latour à Pomerol, Providence és Château Certan de May. Óriási alkotások ezek, beléjük lehet szédülni, egységesen vonzóak, nagyon magas minőségű fahordóval, friss fekete bogyósokkal és elképesztő szerkezettel. Szerencsésnek mondhatja magát, aki ezek közül pincéjében tudhat párat.

(Folyt. köv.)

26 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr624925031

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rszabi · http://borrajongo.blog.hu/ 2012.11.26. 07:24:15

Nagyon érdekes volt, köszi. A folytatásban mi várható?

akov · http://borrajongo.blog.hu 2012.11.26. 08:40:24

@rszabi: Hát ha ezt elárulnám, meg kéne, hogy öljelek. :)

Folytatás holnap. Köszi.

rszabi · http://borrajongo.blog.hu/ 2012.11.26. 11:44:14

@akov: Ebben az esetben, inkább várok holnapig. :)

európai 2012.11.26. 14:06:18

Mondanom sem kell, kiváló beszámoló, árad belőle a lelkesedés és az őszinteség. Szivesen összevetném más irásokkal erről az eseményről mert biztos vagyok benne, hogy akov munkája rendkivül eredeti és hát számomra, nagyszerű! Érdemes volt ide kattintanom. (Már megint)

akov · http://borrajongo.blog.hu 2012.11.26. 14:26:06

@európai: Nagyon köszönöm a pozitív visszajelzést!

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2012.11.26. 15:51:35

Köszi a tudósítást, már nagyon vártam, hiszen sajnos nem tudtam kijutni.

A dögunalom témája viszonylagos. Benne van a pakliban, hogy olyan borvidékekeken, ahol fajta és technológia szempontjából viszonylag egységesek az álláspontok, lesznek hasonlóságok a borok között. Viszont ha valaki kifejezetten rá van indulva Niederösterreich fehérboraira, a kétségtelen közös pontokon túl fel tudja fedezni a borok saját arcát. Amikor szeptemberben Tokajban mutattam be a már megírt wacahui sort, Berecz Stephanie, aki egyébként a legkritikusabb volt a borok irányába a résztvevők közül, azt mondta a kóstoló után, hogy rendkívül meglepte, hogy mennyi különböző egyéniséget vonultatott fel a sor, amire előzetesen őszintén nem számított.

Valószínűnek tartom egyébként, hogy lennének emberek, akik több tucat bordóit találnának unalmasnak, ha egymás után kéne mind megkóstolni.Valójában te is állandó jelleggel a fekete bogyós gyümölcsöket, a minőségi hordó jegyeit és általában a jó felépítésüket emeled ki újra és újra, ebből nem úgy hangzik, mintha mindegyikük akkora hatalmas és összetéveszthetetlen egyéniség lenne.

Ja, és honnan gondolod, hogy Loimer és Knoll fajélesztővel készítik a dűlős boraikat?

akov · http://borrajongo.blog.hu 2012.11.26. 15:52:28

@drbarta: Már vártam a kommentedet.

Azt mondom, hogy 8-10 ilyen bor megkóstolása egy napra több mint elegendő, sőt, sok. Nálam ez unalmasnak csapódott le. A BDX-ekben sokkal több egyéniséget találtam, mint ezekben. Nyílván nem adhatok kóstolási leírást mindegyikről... de a legjobbak több dimenziósak, míg most az osztrákokban nem éreztem nagyon mélységeket és különségeket sem.

De hát minden egyéni preferencia, ezt már megbeszéltük...

akov · http://borrajongo.blog.hu 2012.11.26. 15:54:05

@drbarta: Fajélesztő: csak érzés, nem néztem utána részleteknek. A tisztaság, meg a tisztán definiáltság miatt gondolom.

btw, ha valaki az alapborához fajélesztőt használ, nagyjából fújhatja, mindben az lesz, még ha nem is tesz bele.

Takács Kr. · http://takacskrisztianir.blog.hu 2012.11.26. 16:07:42

@akov: remélem használható fehérekről is írsz majd, mert a bordói vorosok kevéssé izgatnak fel...

apropo. a stílusért valóban jár a pont.:-)

akov · http://borrajongo.blog.hu 2012.11.26. 16:11:26

@szenvedély S.: Kösz. Sajnos fehérből ennyi volt. Illetve majd lesz még egy follow up a fine wine loung-ból... :D

Octopus 2012.11.27. 08:22:49

@drbarta: a dögunalmat én sem értem. Azokkal a borokkal kezdtem, el is lettem volna estig velük, csak az zavart, hogy köpni kell - merthogy kegyetlenül finomak :) Nekem határozottan különbözőnek tűnt minden egyes pince stílusa, azon belül, hogy minden friss és tiszta volt, semmi durván késői szüret meg botritisz meg oxidáció, mint sok somlói vagy balatoni fehérnél. Avagy a borok abban a tiszta stílusban készülnek, amelynél a VALÓDI termőhelyi különbségek egyáltalán megjelenhetnek, és nem pedig az egyéni pincetechnika alakítja a borok karakterét.

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2012.11.27. 09:24:39

@akov: A Vievinumon kérdeztük Loimert és spontán, saját élesztőkkel erjesztik boraikat,ráadásul a legtöbb termelővel ellentétesen nem tartályokban, hanem nagy fahordókban. A szőlőben Steiner féle biodinamikai szemléletet követik.

A több dimenziósság és mélység szerintem nem egy borvidék, vagy stílus jellemzője, hanem az adott alapanyagnak. Mindazonáltal sajnos az általam eddig kóstolt egyébként csekély számú bordói nagyrésze épp ezeket a tulajdonságokat nélkülözte, de nagyon, amelyik pedig kezdett ilyeneket is villantani az már 130 Euroba került :)

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2012.11.27. 09:29:28

@Octopus: Köszönöm a kommentet, örültem neki, mert azt hittem a fenti vélemény a "delegáció" egyöntetű tapasztalata. Teljesen egyetértek a mondandóddal. Szerintem is pont az ilyen borokban, melyek tiszták, frissek, mentesek bármiféle hordós és érlelési aromáktól lehet leginkább a termőhelyi nüanszokat vizsgálni. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy amit érzek bennük az mind a gyümölcsből jön.

Octopus 2012.11.27. 09:40:21

@drbarta: szó sincs delegációról, külön róttuk a saját köreinket

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2012.11.27. 09:43:53

@Octopus: Te készítettél jegyzetet? Tervezel valami beszámolót? Arra is kiváncsi lennék.
De ha nem, 1-2 mondatban összefoglalhatnád, hogy mik tetszettek, miket kóstoltál..

akov · http://borrajongo.blog.hu 2012.11.27. 09:49:00

@drbarta: Ha már itt tartunk, meséljétek el, hogy mi egy Loimer bor termőhelyi jellegzetessége?

Senki sem mondta, hogy a BDX borok olcsók, sosem voltak azok. Igaz, amely tételeről itt beszélünk, a Loimer vagy Knoll borok simán 50 EUR-ba kerülnek, ami azért pofátlan egy acéltartályos, friss borért, nem? (főként, ha hamar találsz másik 10 hasonlót).

Semmi mást nem mondtam, mint hogy napi 8-10 ilyen bor uncsi. És ezt most is tartom.

Octopus 2012.11.27. 09:53:04

@akov: nekem nem uncsi, pedig tudod, hogy vörös párti vagyok, azon belül is BDX az egyik kedvencem. Másnak meg bizonyára az az uncsi...

Octopus 2012.11.27. 09:57:08

@drbarta: nem és nem. Illetve egyetlen borról majd írok, mert az külön érdekes, de egyébként nem is jegyzeteltem (3 bort leszámítva), inkább próbáltam a pult mögött állókkal beszélgetni.

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2012.11.27. 10:33:13

@akov: Nincs akkora hatalmas tapasztalatom épp a Loimer borokkal.
De ha vesszük Pragert, akkor úgy gondolom, hogy meg tudnám vakon különböztetni pl. az Achleiten, Wachstum Bodenstein és Klaus rieslingjeit. De mondjuk Prager grünerek közé tévedt F. X Pichler Kellerberg is szerintem könnyen kiszúrható lenne.
Összetett arcuk van ezeknek a boroknak. Más és más a gyümölcs jellege, a textúra, a mineralitás, tömörség, savszerkezet, és ezek kombinációjából leszűrhető egyéniség.
Ha neked uncsi, akkor uncsi.
Nekem az se uncsi, ha 8-10 szer egymás után csak a Klaust kóstolom meg :))

Egyébként normális árazású helyeken, nem a weinco-nál, 30 euro körül vannak a dűlős Knoll meg Loimer borok.

117 2012.11.29. 19:24:22

@drbarta: "normális árazású helyeken": adnál egy-két tippet? Köszönettel venném. Jönnek az ünnepek, úgyis...:-)

117 2012.11.29. 19:28:06

@Octopus: "minden friss és tiszta volt, semmi durván késői szüret meg botritisz meg oxidáció, mint sok somlói vagy balatoni fehérnél.": nagyon a szívemből szóltál, és sajnálom, hogy viszonylag gyakran futok bele (akaratlanul ilyen borokba). Mert ha ilyenre vágyódom, az más...

aquarius71 · www.finewines.hu 2012.11.29. 23:58:53

ha nemcsak osztrák rieslingek érdekesek, akkor a riesling.hu -t is érdemes megnézni.. itt német toptermelők rizlingjei vannak általában jó, most pedig akciós áron..

én személy szerint inkább dr.barta véleménye felé tendálok.. sokkal több több izgalmat, érdekességet találok egy wachaui vagy moseli rizlingben mint a legtöbb BDX-i borban (tisztelet kivételnek..) bár ez sztem abszolut szubjektív -azaz, h ki milyen borra/bortól izgul rá avagy alszik el...

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2012.11.30. 10:19:16

@aquarius71: Szeretjük a német rieslinget is, sőt :) Szerintem a riesling.hu kínálatát képező borokról készült kóstolási jegyzet messze ezen az oldalon van a legtöbb.

aquarius71 · www.finewines.hu 2012.11.30. 10:51:02

@drbarta: Kedves drbarta, a riesling.hu-s megjegyzésem @117 kérdésére vonatkozott, a beszerzési forrás ügyében..

az pedig evidencia, hogy posztjaid, kóstolási jegyzeteid révén talán Te teszed a legtöbbet ennek a fajtának megismertetése, megszerettetése érdekében! :)