A Borrajongó

Spanyol vörösborok: Ribera del Duero

2012. november 14. 06:00 - pardi norbi

Amint egy közelmúltbeli bejegyzésemben említettem, az október a spanyol borok hónapja volt nálam. Rioja után néhány Ribera del Dueroban készült bort kóstoltam meg. Tulajdonképpen mindegyik rendben volt, a legszebbek pedig kifejezetten tetszetős, remekül elkészített borok voltak. Mielőtt a tárgyra térnénk, javaslok némi csemegézést akov bortárs minden igényt kielégítő borvidék jellemzéséből.

rioduero.jpg

Monteabellón: Ribera del Duero 2010.: Mindössze 12 éves családi pince, fő fajtájuk (akárcsak a borvidéknek) a tempranillo, ez a tétel is kizárólag ebből készült. Borunk közepes rubinszínű. Egyszerű, intenzív illat primer gyümölcsös jegyekkel (pirosbogyósok), hordóhatás nem érződik (pedig néhány hónapot volt hordóban). Viszonylag könnyed test, friss vörösáfonya, meggy, minimális fűszeresség. Egyszerű, laza szerkezet, megfelelő savak és ehhez igazodó közepesnél kevesebb tannin. Rövid lecsengés. Kellemes, belépő szintű bor. Tisztességes 4 pont. $12

Mattaromera: Crianza 2008. Jókora modern pincészet, szerteágazó szortimenttel. Ez a bor kizárólag tempranillo-ból készült. Közepes bíborszín. Az előzőtől jóval összetettebb illat: a friss pirosbogyósok mellett fahéj, szegfűszeg, vanília. Közepes test, a gyümölcsösséget némileg háttérbe szorító hordós fűszeresség, kissé túlérett hangulat. Számomra túlzóak a hordós jegyek illatban és ízben is, de sokak bizonyára ezt szeretik/szeretnék benne. A korty jóval gerincesebb, mint az előző bor esetén, de kimagasló struktúráról vagy mélységről szó sincs. Sok, enyhén tapadós tannin, megfelelő mennyiségű érett sav. Sajnos a 14.5%-os alkoholtartalom is picit kikandikál az összképből. A némileg lesújtó értékelés ellenére jó kis bor, egy ligával feljebb játszik az előzőtől, tehát 5 pont. $22

Finca Torremilanos: Cyclo 2007.: 90% tempranillo és 10% albillo házasítása. Ez utóbbi egy fehérszőlőfajta, amit olykor kis mennyiségben adagolnak vörösborokhoz Ribera del Dueroban, hogy kedvesebbé tegyék a (szerintem amúgy is barátságos) borokat. 24 hónapot töltött francia fában. Kifejezetten mély bíborszínű. Némileg meghökkentő illat: konyakmeggy, mentol, eukaliptusz, pirosbogyósok. Simán újviláginak gondolnám vakkóstolón. Közepesnél nagyobb test, egészen összetett aromatikával: piros ribizli, meggy, kékszilva, mentol, konyakmeggy. Jelentős mennyiségű érett sav és sok, kissé poros tannin. Sajnos 5 éves kora ellenére nem éreztem egyben az alkotókat, valahogy minden külön vonalon mozog, így értelemszerűen komoly fókuszról, tömörségről sem beszélhetünk. Kár érte, mert a potenciál, a nagy bor ígérete benne van. Jelen állapotban erős 5 pontot kap, aztán valószínűleg sosem tudom meg milyen lesz pár év múlva. WA 93 pont. $47    

riberakicsi.jpg

Hacienda Monasterio: Ribera del Duero 2009.: Nagy presztízsű pincészet, amely nem követi a hagyományos spanyol borkészítési filozófiát, miszerint feltétlen hosszas hordós és palackos érlelés kell az összetettebb boroknak. Arról nem is beszélve, hogy a tempranillo mellett merlot és cabernet sauvignon is került a borba. Egy kifejezetten „modern”, profin elkészített borral van dolgunk. Tetszetős illat sok-sok friss pirosbogyóssal, szederrel és érintésnyi hordóvaníliával. Nagytestű korty, tiszta friss gyümölcsösség, minimális hordóhatás. Kiváló fókusz, tökéletes sav-tannin arány. Abszolút eklatáns példa a sok, de remekül integrált és kiváló minőségű tanninra, engem kifejezetten emlékeztet a korábban kóstolt Vega Sicilia borok vajas csersavaira. Hosszú, tisztán gyümölcsös lecsengés. Óriási ugrás az előző borhoz képest: összetett, elegáns, mély, egyensúlyos. WS 92 pont. Erős 7 pont. $54  

Conde de Siruela: Élite 2004.: Több borvidéken is jelenlevő pincészet, komoly választékkal. Ez a példány kizárólag tempranillo-ból készült, 14 hónapot töltött amerikai és francia fában. Mély bíborszín, kissé szokatlan egy nyolc éves bornál. Intenzív, vonzó illat az obligát pirosbogyósokkal friss és aszalt formában is, érezhető, de abszolút nem tolakodó hordós jegyek. Ehhez nagyon hasonló az ízspektrum is alapvetően friss gyümölcsök és minimális lekvárosság, jól eltalált hordóhasználat. Tercier aromákat nem éreztem sem illatban sem ízben. Jelentős, de nem túlzó érett sav, szép selymes, ugyancsak tekintélyes mennyiségű tannin. Megfelelő gazdagság és mélység, hosszú, elegáns lecsengés. WS 90 pont, én is kicsit kevesebbnek éreztem az előzőnél, de azért sima 7 pontos bor. $44


(Az első kép Quintanilla de Onésimo-ban készült, kb. szemben a Pingusszal, a falu öreg hídjának útszűkületét kapta le akov kolléga, aki személyesen is járt arrafelé. A második képet én követtem el.)

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr764902642

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.