A Borrajongó

A kődzsúsztól a plasztikig

2012. szeptember 20. 11:37 - akov

Már az ókori görögök is tudták, hogy van az a pénz, amiért korpásodik a haj. Persze a mi modern világunk ezt rég meghaladta már és végre a nyolcszázkilencvenkilenc forintos chile-i plasztikborok is kaphatnak 87 pontot. No, de ezzel nincs is probléma, hiszen a jól fizetett kereskedelmi hazugságokat (vö. prostitúció) minden épeszű fogyasztó megtanulta ignorálni. Nem is lenne ez különösebben érdekes, de ezúttal minden újvilági lőre hírhedt ellensége, szakmaiságát a hazai kézműves borokra felépítő Kovács Antal adja nevét a szilikon felmagasztalásához.lidlianti.jpg

Mikor Anti fényképe és értékelései megjelentek a Lidl katalógusában, azt hiszem a fél borszakma, profik és amatőrök egyaránt felszisszentek. Mivel két lovat csak két seggel lehet megülni, főszereplőnk az előállt tudathasadásos helyzetet egy kedélyesen megírt hírlevéllel igyekezett felszámolni. Ebből idézek:

„ ... Pár hónapja egy ilyen szakmai felkérésre mondtam igent. Ennek eredményével, hamarosan Ön is találkozhat - országosan.

Értékeltem chilei és ausztrál borokat is egy-egy vakteszten. Hamarosan megláthatja, hogy milyen pontszámok születtek, de a borokat persze ne a mi kínálatunkban keresse.

Előzetesen annyit árulhatok el: ak(ik) azokat a borokat kiválogatták, azok a szakma legjobbjai voltak. Azok a borok pontosan meghatározott fogyasztói elvárásokat, és igényeket szolgálnak ki. Legyen szó Cabernet Sauvignon-ról, vagy éppen Chardonnay Colombard-ról, pontosan azokat a termékjellemzőket fogja a palackokban találni, mint amik a "nagy könyvben" meg vannak írva! Ha Ön ilyen borokat keres, akkor válasszon közülük bátran!”

(Kovács Antal, sommelier, Pinceáron hírlevél, 2012. szeptember 18.)

Emlékszem még arra, amikor az egyik budapesti WSET iskolában (ahol Anti után nekem is volt szerencsém – vagy szerencsétlenségem – a katedrán megfordulni) a vezetés konfliktusba került a többnyire prémium külföldi borokat forgalmazó beszállítóval, mert az egyik oktató keményen pocskondiázta a tanfolyamon kóstoltatott újvilági borokat. Egy másik alkalommal a kiváló, de néhai Curia vendéglőben megtartott Terra Australis kóstolón tudhattuk meg, hogy a nekünk hibátlannak tűnő, sokszor biodinamikusan vagy organikusan készített csúcs-tételek „műborok” és hozzáadott aromák nélkül el sem készülhettek volna.

Ha viszont az olcsó plasztik is leüt 6 borrajongós pontot, minek venne bárki méregdrága Szepsy, Ráspi, Losonci, Szecskő vagy esetleg Somlói Apátsági Pince borokat? Hogy itt melyik fenék melyik lovon milyen irányba halad... hát tudja követni ezt valaki?

 (Egyben olvasásra ajánlom Szomjas Gödény kiválóan megírt „Lopni a Lidliből – KA nagykorú kalandjai” (ri)posztját.)

(A képek a Lidl weboldaláról származnak.)

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr884790072

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

117 2012.12.01. 12:09:36

Engedve a fogyasztói társadalom szívóerejének - meg a felhajtásnak - szükségét éreztem annak, hogy vásároljak egy palackkal az inkriminált tételből (Cimarosa: cabernet sauvignon), ami kiverte a biztosítékot.

Az első, és legfontosabb megállapításom, hogy szerintem nem éri el a 87 pontot. Konkrétan nehezem pontoznám be, mert abból kell akkor kiindulni, hogy borról van szó. Ebben nem jutottunk egységes álláspontra, én arra szavaztam, hogy tulajdonképpen nevezhetjük bornak. Csinált bor ugyan, ez az illatán és az ízén is egyből érződik.

A legfurcsább tulajdonsága, hogy minden szegmense hagy kívánnivalót maga után, ugyanakkor semmi olyan nincs benne, ami egy 800 Ft-os bort fogyaszthatatlanná tesz: se kilógó alkohol, se túlzó fahatás (ugyan, mitől), se keserű és szárító tannin, gyümölcsösség szintén pipa.

Mégsem venném meg, mert érződik rajta, hogy nem valódi, jó labormunka eredménye, mint nemes sonkák versenyében a "prágai" (nagymamám így hívta a gépsonkát). Ugyanakkor meg a parizert, meg a virlit is megeszi a fogyasztók nagy része, köztük én is.

117 2012.12.01. 12:13:34

A legfurcsább íz- és illat-élmény ezzel a borral kapcsolatban az, hogy rendkívül hajaz a a chilei sauvignon blanc-ok illatára. (Megjegyzem, többségében az a fajta töménység és élesség inkább agresszívvé teszi ezen borokat, és nem részletgazdaggá, mint pl. egy finom Sancerre-t. És nálam így volt az Errazurizzal kapcsolatban is.) Kezdek kételkedni abban, hogy ez a markáns illatjegy chilei terroir szülötte... :-)

akov · http://borrajongo.blog.hu 2012.12.02. 22:31:30

@117: Kösz a részletes leírást. :D

Terveztem róla egy külön posztot, de egyelőre nem írtam meg, mert akkora vihart kavart a fenti írás. A bor kb. pontosan olyan, mint amilyennek fentebb leírtad... :)