A Kertész Pinot Noirral áttérve a vörösborokra a Pannonhalmi Apátsági Pincészet Infusio 2009 kerül a poharamba. Fűszerpaprikás, lekvárosan gyümölcsös, jó adag fával. Vakon biztosan szekszárdinak tippelném, mindenféle szempontból izgalommentes. A Balla Géza Prémium Kékfrankos Sziklabor 2009 nagyon mediterrán jellegű, jól egyesíti a túlérett és érett gyümölcsös jegyeket, miközben nagyon koncentrált és sem az alkoholja, sem az illója nem kevés. A Prémium Cabernet Franc 2009 kissé oxidált, jóval keskenyebb anyag, de így is érezhető benne az alkohol. Az est legzúzósabb tanninját mondhatja magáénak. A Gere Kopár 2009 úgy tűnik most debütált a nagyközönség számára, igaz forgalomba majd csak jövőre kerül. Koncentrált, kissé zártnak tűnik, elég tanninos, a friss gyümölcsösség csak a háttérből muzsikál, mindenesetre van benne fantázia, de a kiválósághoz még évekre is szükség lehet.

Octopus mesterrel aztán tettünk egy fura kitérőt a Nagyrédei Szőlőknél, ahol mintha hirtelen a nyolcvanas évekbe kerültünk volna vissza. Régi fotók, avíttas címkék, műagyag szőlőinda, fura egy világ ez. Azonban semmi sem tartott vissza bennünket attól, hogy egy jót szakmázzunk és persze kóstoljunk is. Az Irsai Olivér 2012 friss, tiszta, amolyan irsais, lehetne zamatosabb. Mindenesetre nekem ez az első 2012-es magyar bor. Az angol piacra készülő, kékfrankos és pinot noir alapú Spice Trail 2011 rosé kellemes, jól iható és szépen elkészített, ajánlott is lett a szigetországban. A Vitéz Völgy Chardonnay 2006 szintén korrekt anyag, nem sok kritika illetheti, amennyiért adják, jó vétel. A Vitéz Völgy Cabernet Sauvignon 2009 viszont halovány, nem sok aromája van, tannin szinte alig, gyümölcsei fáradtak. Hihetetlen egyébként, hogy a nemrég újjáéledt Nagyrédei Szőlők Kft. vagy 600 hektár területet integrál a szőlőtermesztőktől, valamint évente kb. 4 millió palack bort készít. Ennek a mennyiségnek a fele az angol piacra kerül, amely elképesztő mennyiség és végül is ezt az exportpiacot megtartani – adjuk meg nekik – szép teljesítmény.

A pénteki nap zárásaként aztán a tavalyi év legmeglepőbb élményét adó, Dél-Afrika borait kínáló pavilonhoz tévelyegtünk. A Paláshty & Emmert Kft. csupán hobbiból importál néhány prémium kategóriás Dél-afrikai bort, amelyek – bátran kijelenthetjük – távol vannak az Afrika déli csücskén megszokott mainstreamtől. A borok egytől egyig kiválóak, meleg karakterűek, nagyon szépen hordózottak és ésszel extraháltak. Minden magyar bortermelőt végig kéne zavarni itt pár boron, azt hiszem sokaknak nagyon tanulságos volna ez. A swartlandi Babylon’s Peek Carignan-Shiraz 2010 fűszeres, piros bogyós gyümölcsös, finoman lekváros, talán kis cukor is szorult belé. Könnyen iható, szép fás hatással. A Beaumont Wines Mourvèdre 2009 (Bot River Valley) hasonló stílus, piros bogyósokkal, eperrel, eperlekvárral, édes tanninnal, marha jó fával. A Post Hause Blueish Black Shiraz-Pinotage 2011 (Stellenbosch) fűszeres, meleg érzetű, de hűvös csavart is felvonultat. A Raka Wines Cabernet Franc 2008 (Klein River) már-már vadul zöldpaprikás és egy időben érett jellegű is, édes gyümölcsös ízvilággal, nem az én stílusom. A sort végül két fantasztikus borral zártuk. A 7 hektáros Cambereley Wines kézműves birtokról származó Philosphers Stone 2009 (Stellenbosch) egy klasszikus bordeaux-i házasítás, teljesen egyedi stílusban elkészítve. Jó arányokkal, érett és szuperérett gyümölcsökkel, profi fahatással, jó maggal. A Post Hause Missing Virgin Pinotage-Petit Verdot 2010 (szintén Stellenbosch) kiváló a záráshoz, a 15.5%-ös alkohol ellen a hűvösbe csapó éjszakában már nem tudok tiltakozni. A bort sok sötét bogyós jellemzi, friss és túlérett gyümölcsösség egyaránt felismerhető, az emelkedett illó jelzi, hogy itt valami nagyon bujára lehet számítani. Minden sok, a tannin bársonyos, a hordóhatás finom és a magas alkohol ellenére megteremtődik egyfajta melegítő egyensúly.