A Borrajongó

Vega Sicilia látogatás - II. rész

2012. július 23. 06:00 - akov

A történelmi útvesztőből a jelen valóságába visszatérve éppen a szőlőtáblák között suhanunk. A mintegy 1.000 hektáros Vega Sicilia farm egyetlen összefüggő foltot alkot, amelyet csak a kelet-nyugat irányban futó N-122-es főút szakít két részre. A 200 hektárnál valamivel nagyobb területen ültetett szőlő mellett 500 hektár természetes fenyőerdőt, a fennmaradó részen pedig gabonát, lucernát, valamint 170.000 ültetett paratölgyet és tölgyfát találunk. Egyelőre nincs tervben saját parafa dugó vagy hordó készítése, de később bármi elképzelhető. A telepített faállományt mindenesetre 20 év alatt 1.5 milliósra tervezik bővíteni.

tempranillo100_2.jpg

Öreg tőkés "en vaso" művelésű tempranillo ültetvény, háttérben az eróziót akadályozó mediterrán fenyőerdőkkel.

kalcit.jpgA birtok déli részén vagyunk, itt találhatók a legjobb területek és a legöregebb ültetvények. A főúttól elindulva az addig sík terep emelkedőbe csap át és a kezdeti 750 méter tengerszint feletti magasságról 870 méterig másznak fel az északi fekvésű szőlőhegyek. A tájat lankás hegyoldalak és völgyek tördelik meg, amerre nézünk, mindenfelé „en vaso” fejművelésű tőkéket látunk. A dombok tetején mediterrán fenyőerdő rajzol festői hátteret a dűlőknek. A fáknak egyben praktikus funkciója is van, ha nem kötnék meg a felső rétegeket, az egész hegyoldal lecsúszna – mutatja egy gyors kézmozdulattal Javier. A fenyők otthonául szolgáló dombtetőn késő miocén kori mészkő van, alatta pedig agyag, kréta és kalcit keveredik az erózió által ledolgozott mészkődarabokkal. Ez a világosszürkére színezett talaj alkotja a dűlők talajának felső rétegét, a centiméteres nagyságú kalcitdarabok gyémántként csillognak a napfényben (ld. kép). A talaj magas mésztartalma miatt a klorózis jelent komolyabb problémát. Az altalaj – amely a teljes birtok alatt végigvonul – a középső miocén korban lerakódott agyagból, mészkőből és krétából áll. Az egész konstelláció rendkívül jó vízelvezetési tulajdonságokkal vértezi fel a dűlőket.

A 200 hektár egyharmadáról az Aliónnak szüretelnek, a többi gyümölcs a Vega Sicilia borok alapját képezi. A fajtaösszetétel szempontjából természetesen a tempranillo viszi a prímet, de az ültetvények kb. 15%-án cabernet sauvignon, merlot és egy kevés malbec is megtalálható. Van még pár öreg tőke az albillo fajtából is, az ebből készített fehérbor beházasítását az Álvarez család érkezésével állították le. Igaz, ma már csak 50 tőke maradt a múltidéző albilloból, a termést így egybe szedik a többi kékszőlővel. A tempranillo kivétel nélkül „en vaso” művelésben van, a lombsátor ideálisan illeszkedik a meleg időjáráshoz, árnyékot tart a fürtöknek. Egy száz éves tempranillo ültetvény mellett állunk meg. Ilyesmit ritkán lát az ember. Fantasztikusak ezek a göcsörtös, szinte gyümölcsfának beillő hatalmas tőkék. Javier az egyik tőkén magyarázza el a művelés módját. 2-3 szemre metszenek, a veraison (színeváltozás) után két héttel a még részben zöld bogyókat tartalmazó fürtöket ledobják. Az átlagos hozam 3.000kg körül alakul hektáronként, ami lékihozatalban kb. 22 hektólitert jelent. A cabernet-t és merlot-t kordonosan művelik, szerintük a bordeaux-i fajtáknál ez kedvezőbb eredményt és korábbi érést ad. A fürtzóna magasabban van, ami viszonylagos védettséget ad a fagytól és a párától.

tempranillo100.jpg

100 éves kort elért tempranillo tőke, akár gyümölcsfának is nézhetnénk.

A Vega Sicilia ültetvényeken összesen 10 tempranillo klónt különböztetnek meg. Burgundiához hasonlóan a sok klónt keverten ültették (massal selection). A birtokról összegyűjtött fajtaváltozatokkal kísérletek folynak, a cél az egyedi Vega Sicilia klónok beazonosítása és kedvező tulajdonságaik megismerése. Mivel a legjobbra törekednek, egy a Romanée-Contit is referenciái közt tudó burgundiai szőlőiskolával dolgoznak. A művelés nem biodinamikus vagy organikus, a 100%-os organikus művelésben nem hisznek. A terroir maximális tiszteletében tartása mellett – hangsúlyozza Javier – a lehető legkevesebb és legkíméletesebb beavatkozás elvét követik. Öntözés nincs. A savtartalom megőrzését az északi fekvésű dűlők és a magas mésztartalmú talajok biztosítják. A szüret kézi, kisméretű műanyag ládákba szedik a gyümölcsöt. Gyakorlott szüretelőkkel dolgoznak, a legelső válogatás már a szedéskor megtörténik.

Innen fentről jól rálátni a birtok északi, lapályos részére. Itt helyezkednek el a finca épületei és körülötte a szőlőterületek jó része. A lenti részen a feltalajt homok, vörös homok és gravel alkotja. A mélyebben fekvő altalaj szintén mészköves és agyagos összetételű. A kilencvenes évek végén a Vega Sicilia kiterjedt talajvizsgálatokat végeztetett. A 19 csoportba sorolt talajtípus, a szőlőfajta és a tőkekor alapján a 200 hektárnyi termőterületet 80 dűlőre (plot) osztották fel. Minden dűlőt külön szednek és – mi sem természetesebb ennél – külön erjesztenek. Ennek megfelelően tervezték és építették a borászat közelmúltban átadott új épületeit és feldolgozóját.

plots.jpg

A Vega Sicilia farm légi fotója, a talajvizsgálatok alapján elkülönített 80 dűlővel.

Végül, érdemes még kitérni az időjárási viszonyokra. A tavaszi fagyok igen komoly károkat tudnak okozni. Javier többször utal rá, hogy a szőlőtermesztés szempontjából Ribera del Duero a „határon” egyensúlyoz. 1998-ban előfordult például, hogy június 1-én 0°C-ig szaladt le a hőmérő higanyszála. A fagyzugos helyeken ventillátoros légkeveréssel védekeznek, pár dűlőben látjuk is a dízellel hajtott szélkerekeket. Ahogy vége a fagyoknak, úgy lehet számítani a jégesőkre. Spanyolországon belül Ribera del Duero a jégesők által legveszélyeztetettebb zónák közé tartozik. Már ez is elég volna, de a nyári szárazsággal és hőséggel is meg kell küzdeni. A nappalok és éjszakák közötti akár 20°C-os nyári hőmérséklet különbség igen kedvező hatással van a gyümölcs minőségére és savtartalmára. A szüreti időszak sem problémamentes, a szeptemberben érkező csapadék könnyen megnehezítheti az évjáratot, a korai fagyok pedig az érésbe forduló fürtöket fenyegetik.

(Folyt. köv.)

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr74671312

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zoli 2012.07.23. 08:27:40

Bocs, hogy kötözködök, csak pontosítanék vmiben. Sokadszorra olvasom, hogy az en vaso-művelésmódot fejművelésnek fordítod. A fejművelés lényege, hogy kopaszra, vagy legfeljebb sárszemre metszik vissza tőkét, azaz nem hagynak csapokat, így alakul ki a jellegzetes bunkó, a "fejforma".
Ha mindenáron le szeretnénk fordítani, a - szabálytalan - karó nélküli bakművelés lenne a legtalálóbb, ahogyan te is írod 2-3 szemre metszenek, illetve látszik, hogy ezáltal "szarvak" alakulnak ki a tőkén a tőkenyakból kiindulva, viszont amennyire nézem, nem klasszikus 4 szarvat alakítanak ki, annál többet, így ez se fedi teljesen a valóságot.
Amúgy nagyon alaposan és olvasmányosan írsz.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2012.07.23. 09:24:32

Köszönöm a kiigazítást. Ugye ez az, amit a franciák "goblet"-nek hívnak, valójában a "bokortőke" lenne a megfelelő. A Wine Doctor ezt írja erről például:

"Literally translating as 'goblet', this ancient method of vine training involves no wires or other system of support, and results in a goblet shaped growth. The trunk of the vine is kept short at about 0.5m, and it is crowned by a knarled lump of old wood, which is the result of years of spur pruning the few branches at the head of the trunk. Vines trained in this manner, referred to as 'head training', essentially resemble a small bush or shrub, and they may be described by some as 'bush vines'"

A spanyolok az "en vaso"-t szinte minden esetben "bush vine"-nak fordítják, nyilván helyesen. Én tanulmányaim során is keverten találkoztam ezekkel a kifejezésekkel. Majd legközelebb figyelek rá. Valóban, olyasmi ez, mintha a bakművelést egy fél méterrel "megemlenénk", ahol eddig jártam, talán az alberello pugliese típusú művelésre emlékeztet (Puglia, primitivo). Egyébként az volt az általános, hogy 2, de inkább 3 "szarvat" alakítottak ki, esetleg 4-et, de többet nem.

A dícséret részét is köszönöm. :)