A Borrajongó

Alión látogatás

2012. július 16. 06:00 - akov

Az egész napunk borzalmasan összesűrűsödött. Bodega egy, bodega kettő, bodega három... Mindenhová oda kellene érni, minden percre ki van számítva. Ráadásul a borvidék nem kicsi, simán 50 kilométer távolság is lehet két termelő között. Tiszta ideg vagyok, hiszen nem akárhová megyünk látogatóba. Óriási tiszteletlenség volna elkésni egy olyan helyről, ahol nem fogadnak látogatókat és minket mégis szeretettel várnak. Nagyon kellemetlen lenne sűrű elnézéseket kérni éppen a Vega Sicilia főborászától! Ezt nem vállalom!

ferm_1.jpg

Aztán pár perccel a megbeszélt időpont előtt érkezünk. Egy rendkívül elegáns, modernül berendezett kóstolószobába vezetnek bennünket. Minden hibátlanul csillog. A könyvespolc álmaim boros könyveinek jó részét tartalmazza. Sok időnk nincs nézelődni, hamarosan megérkezik vendéglátónk, Javier Ausás. A látogatást María del Yerro meghálálhatatlan közreműködésével sikerült tető alá hozni. Mikor az Alonso del Yerro-látogatás kapcsán leveleztünk, rákérdeztem, vajon érdemes-e próbálkozni a Vega Siciliával? Erre María telefonált egyet, a kapuk meg hirtelen nyitva álltak.

Javier Ausás nem más, mint a teljes Vega Sicilia csoport szakmai igazgatója, ez tulajdonképpen a főborászi pozíció formális álneve. Vendéglátónk nem csak a Vega Sicilia, hanem egyben az Alión, a Pintia és a nevenincs új riojai projekt vezető borásza is. Javier Valenciában kezdte borászati tanulmányait, majd hamarosan Franciaországba került és a Toulouse-i Egyetemen szerzett diplomát. A kilencvenes évek elején került a Vega Sicila kötelékébe és éppen itt, a frissen alapított Aliónnál kezdett dolgozni. Közel egy évtizedet töltött el a korábbi főborász, Mariano García árnyékában. Javier 1998-ban vette át a vezetést, García ekkor saját projektje miatt távozott a Vega Siciliától.

pablo_alvarez.jpgAz Alión története 1986-ban kezdődött. Amikor az Álvarez család 1982-ben végre újra spanyol kézbe vette a Vega Siciliát, nagyon komoly modernizációs folyamatot indítottak el. A hatvanas és hetvenes évek borászati forradalma ugyanis messziről elkerülte a Vega Siciliát, az átalakítással már nem lehetett tovább várni. A modernizáció mellett az Álvarez család egy szerény bővülést is megcélzott, a vásárláskori 220.000 palackos termelést tíz év leforgása alatt 300.000 palackra szerették volna emelni. Néhány év alatt azonban világossá vált, hogy a Vega Sicilia név diktálta minőség és a borok személyisége még ekkora bővülést sem bírnának el. Végül úgy döntöttek, létrehoznak egy független, de a Vega Siciliához méltó pincészetet. Mivel az új pincének nem kellett a múlt irányába tekintgetni, lehetőség adatott a modern ribera-i bor megfogalmazására.

Az Aliónhoz tartozó területeket 1987-ben kezdték vásárolni. A cél a 100 hektáros méret elérése volt, azonban a régióban tapasztalható boom miatt csak 26 hektárt sikerült megszerezni. A további földszerzés helyett inkább a Vega Sicilia területein kezdtek új telepítésekbe. A független brandhez független pincészetre is szükség volt, senki sem akarta, hogy az új bor a nagytestvér melléktermékeként  váljon ismerté. Az 1990-ben Padilla de Duero közelében alapított Bodegas Liceo ideális helyszínnek tűnt. Egyrészt pár kilométerre volt a Vega Siciliától, másrészt mindenféle modern technológiával felszerelték. Hosszas egyeztetéseket követően, 1992-ben az Álvarez család sikeres ajánlatot tett a borászatra. Az Alión – nevében hirdetve a família león-i gyökereit – tehát megteremtetett.

Az Alión első évjárata az 1991-es, négy éves érlelést követően kerülhetett piacra. Ez volt az első és az utolsó Alión, amely még a Vega Sicilia pincéiben készült. Összesen 32.400 palackot töltöttek le, a bort extrém figyelem kísérte. A Wine Spectator 1995-ös top 100 listájára befutó Alión 1991 végül óriási siker lett, a kiemelkedő minőség jól demonstrálta az Alión-koncepciót és a mögötte álló szakmai felkészültséget. 1998-ban aztán Robert Parker, a Wine Enthusiast és mások is felszentelték a szárnyait bontogató pincészetet. Azóta az Alión már spanyol bortörténelem.

ferm2.jpgJavier a negyvenes éveiben járó, energikus, jó kedélyű ember, egyetlen pillanatra sem feszélyez bennünket. Egy ilyen magas presztízsű birtoknál merő formalitást vártam. Tévedtem. A feldolgozóban kezdünk. Mindenhol makulátlan tisztaság, csak úgy szikrázik a hatalmas csarnok. A szőlő néhány méterrel a föld szintje felett érkezik az épületbe. Természetesen kétszeres válogatás van, elsőként a fürtöket, majd a bogyózás után a szemeket szelektálják. Az erjesztőkig egy felső futószalag-hálózaton juttatják el a gyümölcsöt.

Az Aliónnál csak francia fából készített tartályokban erjesztenek. Technológiai szempontból – meséli Javier – az Alión két korszakra osztható. Az 1999-es évjáratig acélban erjesztettek, ezek a borok rusztikusabbak, tanninjuk markánsabb. A 2000-es évjárattól azonban már csak a felül zárható tölgyfatartályokat használják. Az erjesztés során a fából kioldódó tannin és a szőlő színét adó antocianidok oxigén segítségével összekapcsolódnak, és hosszú láncokat alkotnak. Ettől teljesen más textúrát és érzetet kap a bor, acélban erjesztéssel ez nem érhető el – magyarázza Javier. Mivel a folyamatban a fa tanninjai fontos szerepet játszanak, a tartályokat 4 évente cserélik.

Egyetlen ilyen erjesztő-alkalmatosság 15.000kg szőlőt tud befogadni, a hőmérsékletet vízhűtéssel szabályozzák. A tartályokat fémlábakkal 150cm magasságba emelték, így a macerációnál alkalmazott fémkonténert könnyedén alájuk lehet gördíteni. A gravitáció segítségével a cefre egy részét leengedik, a konténert felemelik és tartalmát a törkölykalapra zúdítják. Az erjesztés és héjon tartás időtartama természetesen évjárattól függ, 8 és 20 nap között változhat. Az erjedési hőmérséklet 25°C környékéről indul és maximum 33°C-ig engedik elszaladni. Csak vadélesztővel dolgoznak, fajélesztő szóba sem jöhet.

A pincészetnek – ha nem lenne ismert – egyetlen bora van, a neve egyszerűen csak Alión. 14-18 hónapot tölt el új hordóban, majd két év palackos érlelés után dobják piacra. A teljes termelés 300.000 palack körül alakul. Gondoljunk bele, hogy mi is itt a feladat: minden évben 300.000 palack csúcsbort kell elkészíteni!

Az Alión mintegy 100 hektár területtel rendelkezik, kizárólag tempranilloval dolgoznak. Ebből 26 hektár a már említett Padilla de Duero falu környékén, 12 hektár pedig a borászat körül található meg. A többi terület a Vega Sicilia ültetvények része. Alapszabály, hogy 10 évnél fiatalabb tőkék gyümölcse nem kerülhet a borba, így egyelőre kb. 20-30%-nyi termést eladnak és helyette öregebb tőkékről származó gyümölcsöt vásárolnak. A talajokat illetően nincs semmi meglepetés, alaptartozék a kiváló vízelvezetés, elsősorban kaviccsal, homokkal és mélyebben lévő víztartó vályoggal találkozunk.

A pincészetet körüljárva ipari légkondicionáló egységeket pillantunk meg. A kérdésre, hogy energiatakarékossági megfontolásokból miért nem a föld alatt építkeznek, Javiernek nagyon egyszerű válasza van: a föld alatt nem lehet effektíven dolgozni. A Tokaj Oremusnál nem kevés nehézséget okoznak a régi pincejáratok – mondja. Másrészt, a természetes pincéknél kockázatot jelenthetnek a fertőzések. Egy TCA – vagy más – fertőzés az egész pincét helyrehozhatatlanul tönkreteheti. Itt ilyen kockázatot nem vállalhatnak.

barrels_1.jpg

Időközben az érlelési részleghez érkezünk. Egy acéltartályokkal teli termen sétálunk végig. Itt történik az almasav lebontása, 85%-ban acélban, a fennmaradó részben hordóban. Beoltás nincs, minden természetesen történik, csak a hőmérsékletet emelik meg. A következő megálló egy kézilabdapálya méretű, most éppen üres terem. Ez a Vega Sicilia hordótesztelő „részlege”. A csoport spanyol borászatai által előállított évi kb. 1 millió palack bor érleléséhez évente 3.000 darab (!) 225 literes hordót vásárolnak. A hordótesztelőben minden évben 30 kádárüzemtől 180 darab új hordó fordul meg. Ha az egyik kádárnál a minőség lefelé indul, akkor lefújják a rendeléseket. Teljesen elképesztő, semmit nem bíznak a véletlenre!

A szomszédos érlelőben összesen 1.200 darab hordót látunk. Az Alión minden cseppje megfordul itt. Ismét a hihetetlen tisztaság és az egyszerűen, ámde annál hatásosabban „megrendezett” pince nyűgöz le. Egy ponton Javier néhány Vega Sicilia emblémával díszített hordóra mutat. Zempléni tölgy – mondja majdnem tökéletes kiejtéssel –, maga Bacsó András (Oremus) válogatja a fát, a hordók viszont már a Vega Sicilia kádárüzemében készülnek. Egy hordóhoz az erezet finomsága alapján válogatják össze a fát (finom, közepes, durva). A tesztek jól haladnak, várhatóan a jövőben az Alión 20%-a magyar fában fog alakulni.

bottles.jpg

Közben a palackozóba érünk. Éppen a 2010-es évjáratot töltik le, hamarosan végeznek. A bordeaux-i palackok mellett még pár ezer magnum és dupla magnum butykost is megtöltenek. A 2009-es palackok is itt pihennek még, nem kell már sokat várniuk, hogy boldog tulajdonosaik pincéiben folytathassák karrierjüket. Az Alión 50%-a Spanyolországban megy el. Javier szerint a nehéz gazdasági környezet náluk is jól érezhető. Fontos piac még Svájc, Németország, Mexikó és Puerto Rico, de összesen 120 országnak jut abból, amit ezen a fantasztikus helyen készítenek.

Hiába nézelődnénk még, Javier feszített tempót diktál. Még semmit sem láttunk – világosít fel bennünket –, irány a szőlő, majd a Vega Sicilia. Az pedig nem csak régi, de nagy és hosszú is.

A pincészet honlapja: http://www.bodegasalion.com/

Irodalom:

José Peñín: Vega Sicilia - Journey to the Heart of a Legend

(Az Alión borok Magyarországon a Bortársaság jóvoltából kaphatók. A Vega Sicilia irányítója, Pablo Álvarez fotóját a pincészet weblapjáról kölcsönöztem.)

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr304657637

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner.Bor blogajánló 2012.07.17. 09:45:01

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner.Bor blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

demisec · http://thepit.blog.hu 2012.07.18. 11:08:31

Nem gyenge. Micsoda kegy a sorstol! Az év talán legkomolyabb magyar borblogos bejegyzése, hogy sarguljak meg...:D
Ezek szerint vega sicilias folytatás is lesz??

akov · http://borrajongo.blog.hu 2012.07.18. 11:18:06

@demisec: Köszönöm szépen! Természetesen hamarosan jön a folytatás, több részletben, dolgozom rajta. :)

európai 2012.07.18. 12:17:42

"A pincészetet körüljárva ipari légkondicionáló egységeket pillantunk meg. A kérdésre, hogy energiatakarékossági megfontolásokból miért nem a föld alatt építkeznek, Javiernek nagyon egyszerű válasza van: a föld alatt nem lehet effektíven dolgozni."

Sok közös szakmai vonás van haladó spanyol és ausztrál borászatok között. A Hunter Valley borvidéken bizony ritka az mikor lemegyünk egy pincébe, legtöbbször utca szinten sétálunk be a légkondicionált helyiségekbe, de olyan is volt már, hogy FELFELÉ kellett lépcsőznöm.
Ui: Kiváló cikk. Kár, hogy ilyen irások a VinCE-ben nem gyakoriak.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2012.07.18. 14:42:44

@európai: Köszi a hozzászólást. Azért belegondolni abba, hogy 1.200 hordó tartalmát átfejteni, aztán almasavbontásra átmozgatni, majd vissza, aztán palackozás előtt egalizálni stb. óriási logisztikát igénylő meló. Ez elképzelhetetlen a megfelelő tér nélkül. Főként, a Vega Siciliánál, ahol akár 10 évjárat bora is a tárolókban pihen. De erről majd később! :)