Sajnos nem tudtam jelen lenni a hét elején publikált oregoni pinot-kóstolón, viszont a felcsigázás sikeres volt. Én is pinot-kat nyitottam a héten, lehet az írások hatására.

Először nem terveztem "párbaj" formátumot, csak kíváncsi lettem St. Andreáék új, elvileg minden korábbi fölött álló pinot-válogatására. A felbontást követő második napon merült fel az igény az "összhasonlítósdira", és mivel a bor még nem mutatta hanyatlás jeleit (sőt), felnyitottam mellé egy kellemesebb árfekvésű burgundi tételt.

Íme a jegyzetek:

St. Andrea: Pinot Noir „Valóban Méltó” 2008

Illatában enyhén túlérett cseresznye, zöldfűszer, ánizs, gyógynövények, égetett cukor. Van benne komplexitás, de nem elég mélyről jövő, hiányzik belőle az élénkség és egyáltalán a komolyabb tartalom ígérete. Szájban közepesen telt. Érintésnyi tannin, sima, selymes textúra. Puha, finom állagú, játékos, de nem elég gerinces savak. Az ízek tiszták,  kellemesek, nem túl összetettek. Alapvetően a piros bogyós gyümölcsös-különféle fűszeres vonalon mozognak, alig közepesen intenzívek. A kortyközép viszonylag hamar lelaposodik, újabb izgalmaktól mentes. A gyümölcs se tűnik annyira frissnek, főleg annak fényében, hogy frissen piacra került pinot noir-ról beszélünk. A lecsengés is alig közepes. Jó egyensúly, korrekt, de nem beleköthetetlen egység. Összességében tetszett, jól fogyasztható, gasztróban remekül fogyasztható tétel. De nem érzem a nagyságot.   5 és 6 pont között. (85) 

A harmadik napon újra nekifutva egy picit meggyőzőbb arcot mutatott (, vagy én voltam jobb formában). Túlérettséget ezúttal nem éreztem, bár kifejezett frissességet sem. Komplexitása, intenzitása egy picikét kifejezettebb volt, hiányérzetem nem maradt, mondjuk "nagybor"-érzetem se. A savak, bár inkább szélesek, mint magasak, de kielégítő támasztékot adtak. A lecsengés hossza továbbra is átlagos.  Textúra, egyensúly teljesen oké. A 6 pontot ekkor nem sajnáltam.

A. et P. de Villaine: Bourgogne Cote Chalonnaise La Digoine 2009

Egészen orrbamászónak tűnik az illat az előző bor után. Erdei gyümölcsök, szamóca, vadmálna, ribizli, csipkebogyó, toast, fülledt-földesség, émelyítő vadvirágok, sáfrányos fűszeresség. Buja, vad, kívánatos, intenzív. Nem annyira komplex, mint leírva látszik, ugyan sok minden eszembe jutott róla, de mégse volt mindez szépen kibomló rétegekben jelen. Nem tudom bárki érti -e mire gondolok. :)  Szájban közepesen telt. Élénk, virgonc, fiatalos, de mégis kiváló magasságú, elég cizellált savvilág. Lehet egyeseknek sokan is lennének, de nekem passzoltak a bor ropogós-gyümölcsös stílusához. Az előző bortól érezhetően több, de így is alig közepes porosan finomszemcsés, száraz, szilárd tannin. Az ízek harapnivaló vastagsággal töltik ki a szerkezetet, rengeteg primer gyümölcs, eper, ribizli, fűszeres-ásványos díszítések, elegendő kraftot tartogatva még a kortyközépre, a lecsengés hossza is átlagon felülinek mondható. Fiatal, szertelen, jelenleg még közel sem beleköthetetlen szerkezetű (sav és tannin se tökéletesen integrált), de nagyon élvezetes bor. Nem kell túl komoly dologra gondolni, de ízig-vérig burgundi pinot-feeling,  bőven megfizethető áron, itthonról. Pontozással bajban vagyok. Az előző bortól kb. egy ponttal meggyőzőbbnek tűnt, de egy kicsit is komolyabb Cote d' Or sorban szinte biztosan nem jutna hétig. Legyen 6 és 7 pont között. (89)