A Borrajongó

Nagyvörös-csata (Hazánk Vs Óvilág)

2011. március 29. 13:00 - drbarta

A fajsúlyos vörösek világában kezdőbb borfogyasztóként engem is megérint a kérdés, mely sokunkat: Hol is tartanak vöröseink a nagyvilágban?

Durr bele a közepébe jelleggel, érintőleges válaszokat remélve, összeállítottam kis társaságomnak egy talán elsőre kaotikusnak tűnő, csupa nagy vörösből álló sort, melyben válogatott hazai tételek „versenyznek” válogatott külföldi borokkal.
A koncepció az volt, hogy veszünk Magyarország vörösek szempontjából jelentősebb borvidékeiről egy-egy meghatározó jelentőségű tételt,  és ezeket közös sorba rakjuk nemzetközileg elismert, árban megfelelő, különböző óvilági borvidékekről származó borokkal. 
Nem volt cél igazán az árnyalt összehasonlítás, így megfértek ugyanazon soron belül különböző fajták, különböző stílusok, különböző évjáratok, egyedül a hasonló árkategóriához ragaszkodtam. Ez utóbbi annyit jelentett, hogy a négy magyar tétel együttes értéke jó közelítéssel egyezzen meg a négy külföldi tétel együttes árával, továbbá a sor valamennyi tagja 25-50 Euro közötti tartományba kellett, hogy essen. Minden bor esetén a saját hazájában jellemző árat vettem kiindulási pontnak, így a magyar tételek esetén a hivatalos kereskedőnél szereplő listaárat, a külföldieknél a wine-searcher jellemző árait az adott tétel országában.
A kóstolás vakon történt. Ez utóbbi annyit jelentett, hogy egy alkalommal végigkóstoltuk a sort vakon, eközben megszületett a végső jegyzet vázlata, valamint a végső pontszám is, nálam legalábbis 0.5 pont  +/- pontossággal. A leleplezés után tetszőleges sorrendben visszakóstolás következett, mely során a jegyzet kiegészülhetett 1-2 hasznosnak tűnő szóval, illetve a már említett max. fél ponttal módosulhatott az értékelés is. Ez egyébként pontosan így történik nem-vak kóstolások esetén is. Szóval távol álljon a kínos profizmus, viszont úgy tiszta, hogy ezekkel a részletekkel is tisztába lehessenek a kedves olvasók.
Következzenek a borok, kóstolási sorrendben:

Tovább
1 komment

Akasztjuk a hóhért, avagy Csite bora

2011. március 28. 06:00 - drbarta

 Csite Norbert jól ismert figura a boros világban. Elsősorban, mint kemény, szókimondó kritikus vált ismertté, az utóbbi években viszont belekóstolt a másik oldal szerepébe is. Nem várt lehetősége adódott ugyanis egy piciny területhez hozzájutni az erdőbényei Határi dűlőben, lényegében ugyanabban az öreg ültetvényben, ahonnan Homonna Attila híres, dűlőazonos furmintja is származik.

Nézzük, hogy sikerült a debütálása:

Csite: Tokaji Furmint (Határi, Toplec) 2009

Nagyon ásványos illat, hamisítatlan „Határi”, áthatóan köves-sós-gyurmás. Mellette visszafogott citrusok, körte, fehér virágok, fa. Szájban közepesen telt a bor. Nagy sűrűségű kortyközép, izmos, lendületes, de túlkapásoktól mentes savak. Szép egyensúly, alkohol nem különösebben érződik. Gyurmás-sós ásványosságra, kortalan, visszafogott, semleges gyümölcsösségre épülő aromatika.  Nem komplex, de őszinte, a területről szól.  Keménysége, szikársága véletlenül se vékonyat, savorientáltat,  hanem teljesen  kisportolt, bébiháj nélküli bort takar. Nem igazán aromagazdag, de nagy tömörsége végett kellő mélységet is mutató tétel. A lecsengés csontszáraz, benne kissé érdes, fa eredetű cseresség, mely néhány nap alatt jelentősen simul.  Semmi bájosság, nem is fineszes, csiszolt részletekkel hódító tétel, de karaktere, szerkezete mégis megragadja a figyelmet. 6 pont.
7 komment