A Borrajongó

A Mondovino legjobbjai

2011. november 18. 06:00 - akov

konzerthaus.jpgMíg elmaradásaink pótlásával igyekeztünk előre lépni, addig nálunk fürgébb ujjak meg is írták a Mondovino 2011-ről szóló beszámolójukat. Természetesen mi is tiszteletünket tettük a császár városában, hogy a legjelentősebb Közép-európai borkiállításon ihletet merítsünk további iszákosságunkhoz. Nem írjuk le újra, hogy az ezúttal a bécsi Konzerthausban megrendezett, óriási érdeklődés kísérte esemény ezúttal nem kapott túl sok helyet. Lökdösődni és fulladni bizony lehetett eleget. Mindent feledtetett azonban a mintegy 200 kiállító portékája, akik úgy látszik kollektívan eldöntötték, hogy gyenge bort ide nem hoznak. A lélegzetelállító átlagminőség kérem 7 pont környékén (90 pont és felette a százas skálán) mozgott, alig-alig találkozhattunk gyengébb tételekkel. Az osztrákok – még mindig – tömött pénztárcájának köszönhetően olyan nevek előtt lehetett „áldozni”, amelyekkel itthon az ember nem vagy csak véletlenül találkozik.

A száraz fehérek közül számomra a biztos kézzel kivitelezett bordeaux-i versenyzők tetszettek. Végtelenül jól megkonstruált, elegáns és álomtiszta bor volt a Domaine de Chevalier 2008 és a Pape Clément 2008, de nem igazán sokkal maradt el tőlük a Malartic Lagravière 2008. A Burgundia-felhozatal ezúttal nem volt túl mély, de a William Fevre Les Clos Grand Cru Chablis 2009-nek sikerült a legjobbak közé beférnie. Természetesen az osztrák felvonulók igen széles skálájából lehetett válogatni, a boraik átlagszínvonala az egekben volt. Érdekes módon a középre pozícionált 2010-es boroknál sem igazán lehetett már érezni a gyalázatos évjárat nyomait. Hogyan csinálják ezt sógorék, én nemigen értem. Nagyon tetszettek Fred Loimer kamptali Grüner Veltliner Käferberg Reserve 2010 és Riesling Steinmassel Reserve 2010 borai. A szintén kamptali Weingut Hirsch Riesling Zöbinger Heiligenstein 2010 szintén olyasmi, ami megmutatja, miért is lehet nagyon kedvelni rajnai-barátunkat. A wagrami Bernard Ott a Rosenberg 2010 zöldveltelinivel lopta be magát a szívembe.

A bubis kategóriában természetesen Champagne képviseltette magát a legvehemensebben. Olyan magasra tették az átlag-lécet, hogy nemigen lehetett min fanyalogni. A legnagyobb részük hozta a végtelen eleganciát, a tisztán definiáltságot, a legjobbakban arányosan keveredtek a tósztos és gyümölcsös jegyek. A Pol Roger Cuvèe Sir Winston Churchill egészen fantasztikus bor, borsos ára ellenére (kb. 130 EUR) egyszer az életben mindenki megérdemel egy ilyen kezelést. A Brut Vintage 2000 is elképesztő mélységeket kínál, „mindössze” fele áron. Annyira jók voltak a champagne-ok, hogy igazából bármelyik tételt kiemelhetném, de a Billecart Salmon Rosé és a Duval-Leroy Brut Premier Cru maradtak meg talán a legélénkebben bennem.

tomeg.jpgA vöröseknél összességében nálam ismét a bordeaux-iak vitték a prímet. Jeligék: közepes plusz test, elegancia, tisztaság, jó tanninok és brutál hosszú utóíz. Semmi mellékszál, semmi terroir, csak professzionális munka. A bal partiak közül a nem túl erősnek tartott 2008-asokat kóstolhattuk, de volt alkalom így is kamillázni. Pessac-Leognanból a Pape Clément igazi klasszis, de a Domaine de Chevalier vöröse sem sokkal marad le tőle. A Fine Wine Lounge-ban – ahol külön pénzért presztízsborokat lehetett kóstolni – sikerült elkapni a Mouton Rothschild és Haut-Brion 2008-at, de vagy én vagyok hülye, vagy a Mondovino felhozatala volt igen erős, nekem nem jelentettek felejthetetlen élményt. Jó-jó a 7 pont biztosan megvan, de nem sok izgalmat és frissességet találtam bennük. Átevezve a jobb partra a Moueix-birodalom (hozzájuk tartozik a Chateau Petrus is) vagy 10 chateau-jának kínálatát kóstolhattuk a remek 2009-es évjáratból. Sajnos hamar kiderült, hogy 2009-es év Bordeaux-ban nem a merlot éve volt, bizony a legtöbb Saint-émilioni és pomeroli borra főként a megégett gyümölcs a jellemző. Megerősít ebben kedvenc bordokink véleménye is, aki nyilván jóval több bordeaux-it kóstol, mint én. A kínálat csúcsán lévő pomeroli tételeknél azonban a túlérést szépen sikerült kiküszöbölni. Remek volt a Certan Marzelle, a Providence, a Certan de May és a Bourgneuf Vayron. Miközben ezeket pörgetem, az jut eszembe, hogy ezeket a 40 és 100 Euró közé szóró, több évtizedet is túlélő borokat itthon semmi pénzért sem lehetne eladni. A közepes test, a jó savak és elegancia pont az, amit a hazai csúcs-merlot fogyasztó nemigen keres a borokban. Ellenben képes ugyanekkora összeget kifizetni egy cabernet-nek álcázott, alkoholos és túlextrahált szörnyetegért. A Saint-émilioni és pomeroli tételek világosan megmutatják a merlot önálló, visszafogott, de igen szerethető arcát.

A franciáknál maradva a szűk burgundi kínálatból remek volt a 2009-es Bouchard Père & Fils Nuit-Saint-Georges Les Cailles Premier Cru és a Le Corton Grand Cru. A világos rubin szín, az alig közepes test, a szép piros bogyós gyümölcsök és visszafogott tannintartalom igazi mélységeket kínált.  A Dél-francia borok nálam ezúttal nem igazán muzsikáltak jól: sok volt közöttük a lágy és alkoholos tétel, némelyik bor pedig a brettel sem bánt szűkmarkúan.

Mivel van világ Franciaország és az Újvilág között is, természetesen rárepültem a többi európai borra. Az olasz borok a nagyüzemi kóstolás közepette picit fárasztóak voltak, a legtöbb bor túlzott tannintartalma nemigen hagyott szusszanni. Mindenképpen kiemelnék két tiszta merlot. A Tua Rita Redigaffi 2008 és a Castello di Ama L’Apparita 2007 komoly nemzetközi klasszisok. A szupertoszkánok közül nagyon tetszett a főként cabernet franc-ra felfűzött Tenuta di Biserno Biserno 2007 bordeaux-i típusú házasítás.

Az olaszok után természetesen a spanyolok sem maradhattak ki, hiszen jó pár nagy névvel voltak képviseltetve. Várakozásaimmal szöges ellentétben számomra a priorati Clos Mogador 2008 volt a Mondovino legizgalmasabb bora, amelyben végtelen mélységek mellett Bordeaux Dél-Rhone-nal randevúzik. Ehhez a 60 Eurós palackár nem is tűnik túlzottan irreálisnak. A sokszor fájdalmasan tanninos Riojak között is számos brettes tétellel lehetett találkozni, de a csúcsok csúcsán nincsen hiba: a Marqués de Murrieta Dalmau 2005 igazi 8 pontos klasszis, a Marqués de Vargas Hacienda Pradolagar 2005 pedig szimplán nagyágyú. A spanyolok közül nagyon szerettem még az itthon is kapható Palacios borokat, a Finca Dofi 2008 egészen biztosan felejthetetlen.

A sógorok természetesen vörösben is megmutatják, hogy lenne mit tanulnunk tőlük. Kár, hogy nem nagyon figyelünk rájuk. A Fertő-tó régióból az Umathum borai igazi mestermunkák. A pincészet minden fajtából – legyen az kékfrankos vagy éppen szent lőrinc – csúcs pinot noirt csinál. És hogy ez unalmas-e? Hát azt kell mondjam, hogy cseppet sem. Minden boruk acélosan tiszta, izgalmas és remek hordóhatást érezhetünk rajtuk. A Ried Hallebühl 2007 és a Pinot Noir Unter den Terrassen 2008 igazán irigylésre méltóak. A Prieler Pinot Noir 2009 bár más stílus, nem sokkal maradt le az Umathum „pinot-i” mellett. Nagyon tetszett még az Altenburger Blaufränkisch Jungenberg 2009 is, ami egy igazán szép kékfrankos, példamutató lehetne a magyar borágazat számára is.

Az újvilági versenyzőkre is természetesen érdemes „vesztegetni” a szót. Óriási pozitívum, hogy kezdik felejteni a sok hordót, a hatalmas testeket és túlextraháltságot. A sztereotip beszólásokat lassan el lehet felejteni. Elsősorban az ausztrál kínálat volt nagyon szép, innen sikerült nagyobb merítéssel kóstolni. Nagyon tetszett a Penfolds BIN 138 Grenache-Shiraz-Mourvedre 2007, valamint néhány magasabbra pozícionált Peter Lehmann bor, például a Southern Flinders Shiraz 2006 vagy az Eight Songs Shiraz 2005, de a Stonewell Shiraz 2006 is megér egy misét. Coonawarra borvidékről is remek volt a felhozatal, jó volt kóstolni ezeket a mentolos karakterű, teljesen egyedi cabernet sauvignonokat. Nagyon szerettem a Barry The First XI 2006 és a Yalumba The Menzies 2005 borokat. Kiemelendő még a Clare Valley-ből származó Barry McRae Wood Shiraz 2006 és a barossa-i Yalumba The Signature 2006 és a hűvösebb Eden Valley-ből és a melegebb Barossából származó Henschke Keyneton Euphonium 2006. Mind-mind kiváló borok ezek, vérprofi kezek készítették őket szép, érett gyümölcsből.

Az édes tételek közül kevesebbet sikerült „elkapni”. Amit kóstoltam, azok majdnem mind kiválóak voltak. Különös érdeklődéssel forgattam poharamban a burgenlandi termelők édes borait. Azt hiszem a jó termelőknek Tokaj mellett sincs mit szégyenkezniük, sőt az „alávaló lúzer” olaszrizling fajtából is igen kiváló édes és botrytiszes nedűket készítenek. Nagyon magasra tette a színvonalat a Feller-Artinger Ruster Ausbruch Pinot Cuvèe 2007 (pinot blanc, pinot gris és chardonnay) ruszti aszú. Nagyon kedveltem még a Nekowitsch pince Schilfwein 2005-jét, ami egy iszonyatosan koncentrált és tiszta szalmabor. Az erősített kategóriában is szép, főként portói felhozatal volt. A Niepoort Vintage Port 2009 igen kiváló, mindent mutat, amit fiatalon egy évjáratos portóinak mutatnia kell.

Ami aztán végül mindenre feltette a koronát és letaglózó volt az a Sandeman 20 Years Tawny Port, azonnal repült személyes édesboros-pantheonomba. A felfoghatatlanul eltalált arányok mellett érezhetetlen az erősített alkohol (!), a végtelenül hosszú utóíz szinte másodpercenként változik, öt perc elteltével egy jó amontilladot is felidéz bennünk. Fekete csokival kóstolva meg aztán mint a mese, egy pillanatra elfeledjük a tér-idő szövetét és még mosolyogni is van kedvünk a végtelen lökdösődés-levegőtlenség és a látogatók lassan túlburjánzó jókedve és egyre intenzívebbé váló hónaljszaga mellett...

Viszlát, jövőre Mondovino!

(a képeket a Wein & Co Mondovino 2011 Flickr oldaláról kölcsönöztem)

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr563390345

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

európai 2011.11.18. 10:55:46

"sikerült elkapni a Mouton Rothschild és Haut-Brion 2008-at, de vagy én vagyok hülye, vagy a Mondovino felhozatala volt igen erős, nekem nem jelentettek felejthetetlen élményt."

Biztosan jól láttad, a 2008-as évjárat gyengesége ez. Semmiféle módon nem fektetnék pénzt és energiát ebbe az évjáratba Bordeaux-ban. Sokminden történt, a borok javítása terén, amit sokan nem tartanak tisztességesnek a borászkodásban.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2011.11.18. 11:03:22

@európai: Kösz. Mire gondolsz itt pontosan? btw, sokan 94-94p-ra adják ezt a két bort... nekem fura. Ezeknél voltak sokkal szebb darabok a Mondovinon.

európai 2011.11.18. 11:58:28

Van egy ausztrál MW aki szerint "alakított" borokról van szó 2008-ban, minden modern technológiát bevetettek, hogy jobb legyen az évjárat, be kell vallanom, az alapján amit eddig kóstoltam, igaza lehet. Nekem abszolúte de nem tetszettek a nyolcas borok és nem is fogok vásárolni belőlük, megvárom a kiválóra beharangozott 2009-es borokat.