A Borrajongó

Feudi di San Gregorio – Hagyomány új ruhában

2011. október 27. 06:00 - akov

feudi_epulet.jpgCampaniai borkirándulásunk záró fejezetében a régió történelméhez mérten egy igen fiatal, ámde annál befolyásosabb pincészetet mutatunk be. Az idén a 25. születésnapját celebráló Feudi di San Gregorionak bőven van oka az ünneplésre: a borvilágban szemvillanásnyinak számító negyedszázad itt egy komplett üstökösi karrierre is elegendő volt. A jelszavak: méret és lényeg. Kérdés persze, hogy miként fér össze az ókori hagyomány és az ipari léptékű modern borgazdaság.

A birtokot 1986-ban alapította két helyi származású család. A cél a kiváló vulkanikus terroir bemutatása a helyi fajták borain keresztül, mégpedig a legmodernebb technológia alkalmazásával a lehető legjobb és legérettebb alapanyagból. Méltányolandó ars poétika, főként, ha eszünkbe jut, hogy a világfajtákat ekkortájt soha nem látott hévvel telepítették Venetotól Toszkánán át Pugliaig. A legelső piacra dobott tétel az 1991-es Nobellum agliancio, amely némi ismertséget hoz a borászatnak és előkészíti a terepet a következő években érkező fiano, greco di tufo és Taurasi tételeknek. A kilencvenes évek közepére az évtizednyi kemény munka meghozta a várva várt hazai és nemzetközi ismertséget. A szakmai díjak és értékes elismerések mellett szépen gyűltek a Gambero Rosso 3 poharas értékelések is. Ez utóbbiból mára húsznál is többel rendelkezik a pincészet, amely bérelt helyet biztosít az olasz borelitben. A 25. születésnapra pedig az olasz sommelier szövetség (AIS – ld. Duemilavini kalauz) a 2011-es év borászata díjjal tisztelgett az elért eredmények és a negyedszázados múlt előtt.

És hogy mekkora mennyiség mellett lehet ilyen eredményeket, azaz minőséget produkálni? A pincészet a 3 millió palackos éves termeléssel és a 300 hektár termőterületével simán trónfosztotta a közel egy évszázadig egyeduralkodó Mastroberardinot. A pincészet filozófiájához és profizmusához remekül illik a 2004-ben átadott modern designépület, amely a legfelső szinten az étteremmel, a fűszer- és rózsakerttel és a szabadtéri amfiteátrummal indul, majd pár szinttel lejjebb az 5000 hordó (!) elhelyezésére tervezett érlelőben végződik. A megdöbbentő méretek, a tisztaság, a legmodernebb eszközök és a hatalmas pezsgőérlelő mind azt üzenik, hogy minden előre eltervezetten, lehetek és talánok nélkül halad előre. A céltudatosságot és gondosságot a tetőn helyet kapó étterem (Marennà) is bírja, erőfeszítéseit a jó öreg Michelin Guide 2009-ben csillaggal jutalmazta.

feudi_fpince.jpg

A pincészethez 300 hektár termőterület tartozik, amelynek kb. 70-75%-án termesztenek fehér fajtákat. A területek nagy részét napenergiával működő meteorológiai mérőállomások figyelik, a mérési eredményeket a központ összesíti. Ezzel a modern technológiával biztosítják, hogy a szőlészeti beavatkozásokra csak indokolt esetben kerüljön sor és ne érje a szőlőt felesleges vegyszerterhelés. A Feudi szortimentjében a fehérek közül megtaláljuk a fiano, a greco, a coda di volpe és a falanghina fajtákat. Ezekből léteznek alapborok, termőhelyi és egyéb szelekciók, sőt passito (szárítással koncentrált) édesborok is. A száraz borok mind irányítottan erjednek és érnek, a cél a frissesség és gyümölcsösség megőrzése.

feudi_hordo.jpgA kékszőlőknél természetesen az aglianico a fő csapás, de mellette megtaláljuk a piedirossot is. Érdekesség, hogy a pincészet szüretel aglianicot a szomszédos Basilicata tartományban található Aglianico del Vulture DOCG területről és a csizma sarkán (Puglia) ráadásként rendelkezik még némi primitivo ültetvénnyel is. Mindezek ellenére az egyik legsikeresebb bor az először 2001-ben elkészített Pàtrimo, amely hosszas hordós érleléssel készül merlot-ból, számos díjat és magas pontszámot mondhat magáénak. A vörösborok is irányítottan erjednek, majd legnagyobb részük a pincében megtalálható mintegy 1300 darab francia hordó valamelyikében landol.

A legérdekesebb fajta mégis a szinte alig ismeret sirica, amelyet pont itt a Feudinál sikerült megmenteni. A szemfüles szőlészek az egyik öregtőkés aglianico ültetvényben három kétszáz év körüli tőkét különítettek el. DNS vizsgálat és az antocianid-profil (a szőlő héjában megtalálható színanyagok) elemzésével rokonságot mutattak ki az észak-olaszországi lagrein, refosco és teroldego fajtákkal, sőt a syrah „lenyomatát” is sikerült meglelni benne. A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy minden valószínűség szerint az aglianico valamilyen leszármazottja lehet. Úgy tűnik, hogy az ókorig visszanyúló szőlő- és borkultúra végtelen számú misztériummal szórakoztat, csupán ki kell egyenesíteni az itt-ott összegabalyodott idővonalat. A Feudinál sirica alapú bor 2007-ben készült először, de csak a 2008-as évjárat fog kereskedelmi forgalomba kerülni.

feudi_pezsgo.jpgAz elképesztően szerteágazó portfóliót tovább bonyolítják a method traditionelle palackos érlelésű pezsgők, amelyek greco, falanghina és aglianico fajtákból készülnek, utóbbi természetesen rosé. A véletlenek kizárására champagne-i tanácsadót foglalkoztatnak, a „Dubl”-nak hívott sorozat elkészítésében Anselme Selosse (Domaine Jaques Selosse) működik közre. Emellett csak félve merem említeni a tulajdonosok által 2000-ben alapított pugliai Ognissole „zsebpincét”, amely mintegy 70 hektáron gazdálkodik. Követhetetlen bonyodalom…

Szerencsénk van, a birtok elnökét is el tudjuk „kapni” egy beszélgetésre. Az alapító család sarja, Antonio Capaldo a harmincas éveiben jár, energikus és racionális. Pénzügyi területről tért vissza és 2009-ben vette át a birtok vezetését. Elsőként az organikus és biodinamikus szőlőművelésre terelem a szót. Mindig nehéz ilyesmit kérdezni egy ilyen nagy borászatnál. A biodinamika lehetőségével nem foglalkozik a birtok – hangzik a válasz –, de már közel 10 éve művelnek 10 hektárnyi fianot organikus szemléletben. Ez réz és kén alapú szereket jelent. Az eddigi tapasztalatok nem mutatnak lényeges különbséget a nem organikusan megtermelt gyümölcshöz és borhoz képest.

Taurasi viszonylag esős terület és ökológiailag messze nem olyan tiszta, mint például az Aglianico di Vulture terület, ahol a szőlőt monokultúrában termesztik. Az időszakos csapadék miatt a legkomolyabb kihívást a gombás megbetegedések kezelése jelenti. Az erdők közelsége, az egymás mellé szorosan ültetett szőlő, kukorica, paradicsom és más haszonnövények miatt a lisztharmat terjedésének nem igazán lehet beavatkozások nélkül gátat szabni. Könnyen biodinamikus valaki 1000 hektár szőlő közepén egy száraz éghajlatú borvidéken – mondja Capaldo.

Az olasz fehérbor szerepére és céljára terelem a szót. Campaniában járva nem lehet nem észrevenni, hogy a fehérborok legnagyobb része nagyon egyszerű, reduktív technológiával készül. Ugyan szép gyümölcsös, jó kis italok ezek, de a katartikus borélménytől bizony messze járnak. Olaszországban a fehérborokat illetően – mondja Capaldo – a tendencia a fa minimálisra csökkentése vagy teljes kerülése, és ezzel a gyümölcs és a frissesség megőrzése. Az olasz fogyasztó a fehérbort főként gasztronómiai vonatkozásban kezeli, nem a burgundi értelmezésű nagy és drága tételekre vágyik. Az olyan hordós fehérek, mint a Marisa Cuomo, a Caggiano vagy a Pietraculpa fehérborai inkább kivételnek számítanak Campaniában. Távolabbra kitekintve is hasonló a helyzet, főként Észak-Olaszországban (Toszkána, Friuli, Piemont) találkozunk hordós, esetleg almasavbontott tételekkel, de ott sem ez képezi a fősodort. Emellett a legtöbb olasz borászat anyagilag meg sem teheti, hogy fehérborait akár egy évig vagy tovább a pincében tartsa. Az amfórás borok is szóba kerülnek, amelyek – a sokszor jellemző oxidált karakterrel együtt – inkább a tudattágító érdekesség szerepét töltik be, kevésbé alkalmasak szofisztikált elő- és halételek kísérésére.

A már bejáratott campaniai fajták mellett a pincészet próbálkozik más fajtákkal is, de a megszokott chardonnay és sauvignon blanc kliséken kívül nehezen értékesíthető bármi eltérő. A pugliai „fiók” verdeca fajtából készülő fehérborát kész kihívás eladni. A marketing felmérések azt mutatják, hogy az átlagfogyasztó inkább vörösben merészebb leemelni a polcról valami újat. Igen, kérem, 3 millió palacknál már meg kell vizsgálni a célcsoport elvárásait…

A kóstolt borok:

Fiano di Avellino DOCG 2010

Fiano_di_Avellino.jpgAlapbor, acélban erjed és érik. Világos felé hajló citrom szín. Közepesen intenzív, fehér virágos, parfümös illat fehér húsú őszibarackkal, némi almával és kis zöldességgel. A közepes test mellé az elvárt frissesség dukál citrussal, szőlővel, nyári almával és fehér húsú gyümölcsökkel, a közepesnél kissé magasabb savval. Az egyensúllyal nincs gond, az utóíz közepes, kellemes fanyarsággal búcsúzik. Nem túlzottan bonyolult. 5p (84p). 13%. 10,0 EUR.

Pietracalda Fiano di Avellino DOCG 2010

Termőhelyi szelekció, szintén acélban erjed és érik, 4-5 hónapot tartják finomseprőn. Kevésbé intenzív, de hasonlóan tiszta illat, benne citrusokkal, almával, visszafogott vegetálissággal és némi ásványos karakterrel. Közepesnél nagyobb test almával, citrusokkal, szőlővel, fehér húsú gyümölcsökkel és dinnyével. A sav közepesnél több, jól illeszkedik az alkotókhoz, a hosszú utóíz alaptartozék. 6p (86p). 13,0%. 12,0 EUR.

Greco di Tufo DOCG 2010

Greco_di_Tufo.jpgGreco alapbor, szintén reduktív technológia és seprőn tartás. Közép citrom szín. Illatában fehér virágok, parfüm, körte, fehérhúsú dinnye, alma és ásványosság. A szájban a közepes test mellé visszafogott aromák – főként alma, citrom és őszibarack – erőteljes savtartalom és közepes utóíz társul. Egyszerű tétel, a greco savassága viszi a prímet. Abszolút gasztrobor, előételekhez, mozarellához vagy halételekhez jó társ lehet. 5p (82p). 13,0%. 10,0 EUR.

 Cutizzi Greco di Tufo DOCG 2010

Termőhelyi szelekció, krétás talajról. Reduktív technológia és seprőn tartás 4-5 hónapig. Közepes citrom szín. Illatában fehér virágok, szappan, körte és alma detektálható. A közepes test mellé citrusok, nyári alma és grapefruit társul. A sav itt is magas, a közepes utóíz fanyarságot hagy maga után. Sajnos itt sem elegendő az aromagazdagság egy igazán szép borhoz. Erős 5p (85p). 13,0%. 12,0 EUR.

Aglianico del Vulture DOC 2008

Az első aglianico a szomszédos Basilicata tartomány Aglianico del Vulture DOCG területről származik. A 2008-as évjárat még csak DOC, hiszen a DOCG besorolást 2010-ben nyerte el a borvidék. Az erjesztés fakádban történt, majd 18 hónap francia barrique-ot kapott. Mély rubin, fiatalos szín. Fantasztikus illat violával, fűszerekkel, fekete földdel, fahéjjal, fekete cseresznyével, érett és túlérett feketebogyósokkal, némi lekvárral. A test természetesen nagy, a gyümölcsök tisztán definiáltak, itt is a feketecseresznyét és az érett és túlérett feketebogyósokat érezzük. A magas tannin, a közepes-magas környéki sav adottság, jól harmonizál a nagy testtel és extrakttartalommal. Az utóíz szép hosszú, minden összetevő megtalálja benne a maga helyét. Elég összetett bor, világbajnok ár-érték arány, profi hordókezelés. 6/7p (89-90p). 13,5%. 12,0 EUR.

Serpico Irpinia Aglianico DOC 2007

Serpico.jpgA Serpico a pincészet egyik zászlósbora, öregtőkés aglianico válogatás. A 2007-es évjárat meleg volt, az éven át nagyon kevés csapadék esett, így jól strukturált és koncentrált borok születtek. A Serpiconál az erjedés irányított, majd 18 hónapos újhordós érlelés következik. Mély rubin megjelenés, átláthatatlan. Az illat tiszta, közepesen intenzív, fűszeres, violás, fekete földes, szép fás jegyekkel és szuperérett feketebogyós gyümölcsökkel. Kóstolásra kapjuk a nagy testet, savat és magas tannint, amelyek összességében kéz a kézben járnak, kiváló struktúrát és jó ihatóságot biztosítanak a bornak. Aromáiban érett és túlérett piros- és feketebogyós gyümölcsökkel találkozunk, kis lekvárral, sok édesfűszerrel és fekete földességgel. A lecsengés igen hosszú. Remek bor, akár hosszú érlelésre is alkalmas. 7p (91p). 14,0%. 36,0 EUR.

Serpico Irpinia Aglianico DOC 2003

A 2003-as évjárat nem volt túlzottan jó, de elnökünk szerint legalább érdekes. A szüreti időszakban sok eső esett, ami nem tett túl jót a kései érésű aglianiconak. Illatában erős medvecukor, túlérett gyümölcsök, dohosság és rothadás, valamint enyhén, de az oxidáció jegyeit is felfedezhetjük. A tannin igen magas, darabos, zöldes hatású és mindentől külön létezik. Lekvárosság, nagy koncentráció és fűszerek. A hosszú lecsengés megvan, de fáj inni. Talán palackhiba, gyenge 5p-ra jó. 13,5%. 36,0 EUR.

Serpico Irpinia Aglianico DOC 1999

És akkor nézzük az 1999-es klasszikus évjáratot. Mély rubin, kortalan szín. Intenzív illat, csodás fűszerekkel, violával és vaníliával, igen igényes hordókezelés. Érett és túlérett piros- és feketebogyósok, petrolosság, medvecukor, kátrány és dohány. Minden nagy persze, a tannin itt már szépen beépült a borba, bársonyos érzettel rakódik fel. Jó egyensúly, kiváló struktúra és hosszú lecsengés benne fűszerek, lekvár, feketebogyósok és drága fa. Kortalan és még bőven van ideje. 8p, klasszis közeli (92-93p). 13,5%. 40,0 EUR.

Taurasi DOCG 2007

Aglianico a Taurasi területről, 18 hónapot tölt francia hordóban. Mély rubin, fiatalos szín. Intenzív, rózsás és fűszeres illat, elég friss feketebogyós gyümölcsökkel, ezúttal nagyon kevés a túlérett jegy. Kóstolásra kávés, kakaós, aszalt gyümölcsös és édesfűszeres, kiegészülve aszalt gyümölcsökkel. Okos fakezelés, magas és bársonyos tannin, jó egyensúly, remek struktúra. Biztos 7p (90p), reális árazás. 14,0%. 19,0 EUR.

Piano di Monte Vergine Taurasi DOCG Riserva 2004

Taurasi_Riserva_Piano_di_Montevergine.jpgTermőhely-szelektált riserva tétel, 18 hónap hordóban, 24 hónap palackban. A 2004-es évjárat jó, de nem kiváló. Illata intenzív, húsos, érett fekete- és pirosbogyós gyümölcsökkel, mentollal, vaníliával. Komplett gyógynövénybolt, dohány és fahéj némi puncsos karakterrel. Kóstolásra komoly mélységet tapasztalunk, nagy koncentráció, kevés a túlérett jegy. Az utóíz hosszú, a struktúra kiváló, a fahasználat szép. Erős 7p (91-92p). 14,0%. 29,0 EUR

Greco di Tufo DUBL Vino Spumante Metodo Classico

Method traditionelle pezsgő a greco fajtából, minimum 24 hónapot tölt a palackban. Intenzív citrom szín. Közepesen erős illat, fehér virággal, citrommal, viszonylag visszafogott tószttal, ami főként kekszes és kenyérhéjas. A test közepes, jelentős krémességet érzünk, a bubik aprók és sokan vannak. Az aromák között almát, őszibarackot és mézet detektálhatunk. A sav magas, friss, de maradékcukor kerekíti. Az utóíz közepes. Nem túl komplex, kissé talán túl érthetőre hangolva, de szép darab. 6p (86-87p). 20,0 EUR.

A Feudi kínálatának egy része szerencsére Magyarországon is elérhető, mégpedig a DropShop kínálatában.

A pincészet honlapja: http://www.feudi.it/

(Az első két képet, valamint a címkék grafikáját a pincészet sajtókészletéből kölcsönöztem. Köszönöm!)

A Campania-sorozat lapja ide kattinva elérhető.

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr623330318

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zoli 2011.10.27. 10:10:07

Látom téged is érdekel a fajtakutatás/eredettörténet. Az igazság az, hogy egy átfogó DNS-térképpel nagyon kevés fajtára vissza lehetne vezetni a családfát. Pedig már Plinius (i.e. I.sz.) is azt írja, hogy a "szőlőfajták száma határtalan".
Érdekes, amit a sirica fajtáról írsz. A syrah és a teroldego rokonsága már ismert, ugyanis ez utóbbi egyenértékű a dureza nevű fajtával, ami a syrah egyik szülője.
Apropó, direkt megnéztem az aglianicót, annak eredete valóban homályba vész, viszont a már emlegetett Plinius ír egy Helvennaea nevű kékszőlőről, ami gyakorlatilag az aglianico tükörfordítása is lehetne.

Általánosságban nekem tetszenek az olasz fehérborok, akár Campaniában járva is. Egyáltalán nem zavar, hogy a többségük reduktív, sokkal inkább nálunk túlontúl hangsúlyos a hordós (főleg kishordós, újfakaraterrel zavar) fehérborok aránya, illetve a felfogás, hogy nagy bor hordóba, az egyszerű tartályba való. Dél-Tirolban vagy Friuliban járva nagyon komoly fehérborokkal találkozhatunk. Világfajták fajtaboraiban pl. nemigen kelhetünk versenyre velük (nem is kell). Továbbá bőven akadnak olyan tételek, amit izgalom vagy összetettség alapján nyugodtan el lehetne dugni a mi somlói, tokaji díszpéldányaink közé (pl. egy Jermann Vintage Tuninát vagy egy Edi Keber Colliót, legfeljebb a savképük árulkodna valamelyest idegenségükről).

akov · http://borrajongo.blog.hu 2011.10.27. 10:22:03

@zoli: Köszönöm a kiegészítést. Érdekel a fajtakutatás, bár magam nem üzöm, inkább érdeklődve olvasgatok és sokszor csodálkozok nagyokat. Főként, amikor az ókori rómaiak is megjelennek a képben, nem tűntek el nyom nélkül, az biztos!

Ne érts félre, kedveltem a capaniai fehéreket, csak a legtöbb egyszerű, nem túl izgalmas, ahogy írom fentebb. Elég nagy hozammal dolgoznak, a legtöbbször nem a termőhely megmutatására törekszenek, hanem a 10-12 EUR-os palackárra és a gasztróban jó használhatóságra...

zoli 2011.10.27. 11:05:27

@akov: legtöbbször márpedig valóban a gasztróban használhatóságra meg a fogyaszthatóságra kellene törekedni. Magyar őrület, hogy mindenki egyből nagybort akar készíteni. Aránytévesztés sztem inkább nálunk van.

európai 2011.10.27. 12:00:56

Talán már említettem, a szerző hangulatos, professzionális írásmódja, egyenesen kiváló. Nagyon örülnék, ha sok ilyen igényes és tartalmas cikket olvashatnék ezután is. Meghozta a kedvemet az olsz borokhoz.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2011.10.27. 13:17:24

@zoli: egyébként meg igen. :)

@európai: köszönöm szépen, igyekezni fogok! :)