Talán természetes jelenségnek tekinthető, hogy az újabb és újabb tapasztalatokkal az egykori kedvencek már nem csillognak olyan szépen. Sokszor ennek háttérében sokkal inkább önmagunk változása áll, mintsem a boroké. Mégis azért meglepő, sőt megrázó, amikor egy régi nagy kedvencünk pályafutását követve azzal kell szembesülnünk, hogy nem is olyan hosszú idő alatt totálisan átrendeződött nemcsak az ízlésünk, de az értékrendünk is.
Következzen a bor története, az első találkozástól, az utolsóig:
2009.február (első találkozás a borral, a pince többi évjárat-azonos borának megismerése után, azonnal új favoritommá lépett elő)
Ránézésre is igen sűrű anyag, illata tipikusan jellemző a pince boraira, dominálnak a túlérett gyümölcsök, de hosszan szagolva igen sós illatok is előjönnek. Szájban tarol. Nagyon sűrű, először kissé édes a túlérett jelleg és a rendkívüli szárazanyag miatt, majd nagyon intenzív, sós mineralitás hatja át, miközben szenzációs savak emelik hatalmas magasságokba és tartják is ott rendkívül hosszan. Elképesztő élmény.
2009.május (a kisfiam keresztelőjének alkalmából nyílt, teljes elragadtatás)
Tele van erővel, aszalt gyümölcsök, kirobbanó ásványok, lüktető savak, és némi kesernye, minden kortynál más és más kerül előtérbe.
2009. augusztus (egy 2007-es juhfark-kóstolón belül kapott helyet, nagyon tetszett ismét, de nálam nem lett az est bora)
Intenzív illat, jelentős túlérett karakterrel. Szájban koncentrált, de először szokatlanul zárkózott, közel sem mutat annyit, mint amennyire emlékeztem. A levegőztetés viszont csodát tett ennél a bornál, meghozta az általam úgy szeretett sós-érettgyümölcsös áradatot, amit délceg savak támasztanak meg, és nem fullad likőrös alkoholorgiába.
Ebben az évben a legnagyobb kedvenceim között volt ez a bor. A Művelt Alkoholista év végi szavazásán rá adtam az év fehérbora voksot. Őszintén örültem, hogy holtversenyben első helyen is végzett.
2010.április (korábbi pályafutásom kiemelkedő somlói boraiból összerakott sorban szerepelt, határozottan figyelmes lettem zavaró tényezőkre is )
Illata intenzív, érettebb-mézesebb-aszaltgyümölcsösebb karakterű. Vastag a korty, jelentős cserességgel, sok aszaltgyümölccsel és határozott sóssággal. A 08-asnál valamivel kerekebb, de még így is túl dinamikus savakkal. Nem éreztem, hogy az alkotók teljesen összerázódtak volna, az alkohol is jobban kilóg, kevésbé magával-ragadó, mint korábbi kóstolásaim során.
2011. július (utolsó palackomat felnyitottam)
Aszalt és főtt gyümölcsök, főleg kajszi, valamint avar, gombák, intenzív sósság, kicsi szúrósság. Mély, komplex, alapvetően még sok gyümölccsel és élénkséggel bíró illat. Szájban telt, olajos konzisztenciájú korty fogad. Pici édességérzet után az aszalt kajszis-sós-avaros-gombás aromái közepes intenzitással készülnek kibontakozni, amikor ellentmondást nem tűrő savas-cseres-alkoholos érdes-éles-csípősség mindent felülír. Első két nap nagyon durvának éreztem, leblokkoló élmény, nem tudok vele mit kezdeni. 5-6 nap után simult valamennyit, de még mindig érdes és még mindig messze nem egyensúlyos.
Az utóbbi néhány év emlékeiből nem igazán tudnék mondani még egy tételt, amelyet ennyire különbözőképpen éltem volna meg a nyomkövetés ideje alatt, pláne úgy, hogy tulajdonképpen a bor nem változott olyan sokat. Megnézve az első két leírást, azok ma is helytállóak. Az aszalt gyümölcsök most is benne vannak, ahogy az intenzív sósság is. A sűrűség ma is kétségbevonhatatlan, ugyanakkor már akkor beszámoltam kesernyékről, melyek akkor még nem zavartak, illetve a savak szólózásáról, amit tudom, hogy akkortájt még mintegy elvártam a boroktól. Akkoriban kevésbé érdekelt az egyensúly, illetve az sem, hogy az alkotók mennyire passzolnak harmonikusan. Nem tudtam értelmezni azt a gyakran olvasott fogalmat sem, hogy a bor szétállna. Az intenzitások érdekeltek, hogy sok minden történjen a bor szájba-vétele után. És ennek az ízlésnek ez a bor nagyon megfelelt, sőt ma is megfelelne ennek, ha úgy vesszük remekül tartja magát, öregedésről szó nincs.
Viszont a fentiek fényében, az immár átrendeződött ízlésemmel és értékrendemmel, még egyszer csak gratulálni tudok a 2009-es évjárathoz. Textúra, egyensúly, egység tekintetében mindenképp jelentős előremozdulást jelentenek a korábbiakhoz képest. Balansz tekintetében a sok kritikát kapott 09-es hárs is szerintem oktatólecke a most kóstolt régebbi tétel mellett. Szóval remélni tudom, hogy a jövőben nem visszafelé fognak tekinteni, hanem az újabb nyomvonalon haladva tovább tisztogatni, csiszolni a stílust.
