Nem ezt a bort terveztem kóstolni az elmúlt két napban, de Philadelphiában is beköszöntött a 35 ºC-os kánikula, és nem fűlött a fogam a testes borokhoz. Nomeg nem ittam még új-zélandi rieslinget, úgyhogy kíváncsi lettem rá hirtelen. Tudtommal nagy becsben tartják a fajtát arrafelé. A bor Central Otago-ból származik, amely vidék a déli sziget déli részén helyezkedik el, a szőlőtermesztés déli határán. Úgyhogy állítólag arrafelé nincsenek nagy melegek, a klíma valamelyest hasonló a Mosel-vidékihez. Mindenesetre Új-Zéland sokkal közelebb van Ausztráliához, mint Németországhoz, úgyhogy önkéntelenül is az ausztrál riesling kóstolónk tanulságos, de nem kifejezetten pozitív emlékei ugrottak be. Szerencsére itt nem volt csalódás.

Világos citromszínű. Visszafogott illat: grapefruit, lime, zöldalma, pici petrol. A trópusi gyümölcsök sehol nincsenek, pedig 2 napon át kerestem őket. A korty alig közepesen telt, kifejezetten gyümölcsös (grapefruit, lime, éretlen őszibarack), mellette finom petrolosság és a végén kellemes kesernyésség. Kellemes, zamatos bor, de nem mondanám semmiképp sem mélynek. Savai frissítőek, érettek és éppen nem mennek túl azon a határon, amely borítaná az egyensúlyt. Utóíze közepesen hosszú. A nagy melegben csúszott rendesen. Vakon európai bornak mondanám, de hamarabb tippeltem volna egy wachau-ira, mint egy moseli-re, vagy rheingaui-ra. Erős 5 pontot kap, de hat pontnyira is ízlett a nagy melegben kortyolgatva.