Érdekes jelenség, hogy míg az ízlésem az újabb és újabb tapasztalatok fényében változik, a pontok rendre „inflálódnak”, sok nagy kedvenc újrakóstolva már nem hozza az egykori élményt. Van néhány tétel, melyek ezen a progresszív folyamaton mintegy átívelnek. Újra és újra kóstolva mindig az egykori fényükben ragyognak, gyakorlatilag mindig ugyanazt nyújtják és mindig elkápráztatnak, függetlenül attól, hogy éppen mely stílusok a preferenciáim. Ezek az igazi mérföldkövek. Ez a tétel is ilyen számomra.
A bor: Nagyon mély, átható és igen komplex illat. Aszalt kajszi, mazsola, füge, konyak, zöldfűszerek, szalma. Szájban is hasonlóan mély, igen zamatos korty fogad. Az illatban részletezett összetett aromavilág szenzációsan jó össszhangban van a bor egyébként most is megcsodált hihetetlen profi szerkezetével. Telt, de izmos, rétegzett, áradó, dinamikus és harmónikus. Magasságok és mélységek összjátéka. Összetettsége mellett könnyen érthető és harapnivaló, mindammellett meg sziklaszilárd. Két éve kóstolom rendszeresen, semmit nem mozdul. 7 és 8 pontot szokott kapni, attól függően, hogy mennyire durva sorban szerepel épp referenciaként. Most kóstolva is ezt hozta, de ezúttal 8 ponthoz volt közelebb. (92p)
