A Borrajongó

Megint csak Wachau...

2010. június 12. 13:07 - drbarta

 Lehet kicsit unalmas már ez a téma? Ha így van, akkor ezer bocs! :)  A mostani írás apropóját az adta, hogy kedves barátom és kóstolótársam meglátogatott a múlt hétvégén, és hogyan is lehetne hitelesebben beszámolni a VieVinum tapasztalatairól, mint megkínálni egy onnan zsákmányolt tétellel. Ha pedig már írok egy frissen kóstolt wachaui borról, akkor meg is ragadnám az alkalmat, hogy 2 másikról készült jegyzeteimet is közzétegyem, melyekkel néhány hónappal ezelőtt futottam össze.( az indexes fórumot olvasók már találkozhattak ezekkel a leírásokkal).
 
Következzenek a borok:
 
 
Alzinger Riesling smaragd Steinertal (Unterloiben) 2007
 
2010. Februárjában kóstoltam, mint pályafutásom első, komolyabb riesling smaragdját, tele elvárással.
Első benyomásként rendkívül könnyed hatású, karcsúnak tűnő bor, ami mégis szinte szétszálazhatatlanul összetett. Ha csak a struktúrát nézem a közepes test mellé a szó szoros értelmében vett vibráló savgerinc társul, mely nem ír le magas, könnyen követhető görbét, nem hagyja , hogy felüljünk a hátára, és magával ragadjon. Viszont folyamatosan cikázik, oszcillál, mindig jelen van, ott ahol kell, a bor egészének rendkívül élénk, életteli, izgalmas miliőt biztosít, úgy hogy a komplexitás mellett mégis háttérben marad. Aromavilága meglehetősen összetett. Érdekes jelenség, amikor hűvősebb (citrusok)ill. melegebb tónusú gyümölcsös jegyek(barack, kiwi, trópusi gy.) váltakoznak egymással, és karonöltve egy szárazan köves csípős ásványos karakterrel, a fent leírt savérzethez hasonló vibráló koreográfia szerint jelentkeznek, újabb és újabb kombinációkban. Gyakorlatilag folyamatosan változik, szénsavassága csökkentével is más-és más arcát mutatja. A bor részletei rendkívül össszecsiszolódtak, magasabb szinten megvalósuló egyensúlyt, harmóniát nehéz lenne elképzelni. Az is érdekes, hogy bár aromagazdagsága kétségtelen, mégse tűnik annyira „direkt” bornak, nem kellőképpen figyelemre hangolt fogyasztó esetleg több koncentrációt igényelne, valamint egyértelműbb magávalragadást, a figyelem közvetlenebb vezetését.
Ha sikerül ráhangolódni, akkor gyakorlatilag hiba nélküli tökéletes száraz fehérbor. Mi legyen 9 pont, ha nem egy ilyen bor? 

 

F.X Pichler Riesling smaragd Hollerin (Dürnstein) 2007

2010. márciusában kóstoltam, rajnai rizling-tematikájú klubtalálkozónk alkalmával. Az előző bor ismerétében különösen nagyok voltak az elvárások, főleg azt is figyelembe véve, hogy ez a termelő talán a legnagyobb név Wachauban.
Exotikus gyümölcsökkel, citrusokkal telt élénk illat. A korty közepesen telt, aromagazdag, kellemes, de rieslinghez képest talán szokatlan ízekkel:  fűszeres, nem  harsogó, inkább túlérett gyümölcsök, a régió boraira jellemző köves-ásványosság is meglehetősen háttérbe szorult. A co2 kellemes frissességet ad a kortynak, szükség is van erre, mert savvilága nem igazán mondhatni gerincesnek, a korty viszonylag hamar véget ér. Összességében a negatívnak tűnő leírás ellenére nekem nagyon finom volt, talán ez is fogyott el aznap a leghamarabb, de sokkal több komplexitást, és nagyságot reméltem ettől a tételtől.          6 pontnál semmiképp nem tűnt többnek.
 
 
Franz Pichler Riesling Smaragd Harzenleiten (Wösendorf) 2009
 
Ez a bor került terítékre múlt hétvégén, túl a VieVinumon, ahol eszement sok riesling smaragdot sikerült kóstolni. Nem összetévesztendő az előző, jóval ismertebb névrokon termelővel.
Közepesen intenzív illat, friss gyümölcsök kedvességét, füstös ásványosság fűszerezi. Szájban telt, de folyamatosan élénk, tiszta és áttetsző. Az aromák elismerésre való mélységben áradnak, a szokásos citrusok mellett fehérhúsú gyümölcsök, alma , őszibarack, valamint jellegzetes ásványok. Sok nyugat-wachaui bornál, így itt is megfigyelhető egy határozott, élénken fűszeres, de nem túl kemény, inkább barátságosan elegáns, síma felszínű ásványos karakter. A keleti részen, Dürnstein és Loiben környéki magasabb teraszokról származó boroknál, inkább jellemzőbb egy sokkalta csípősebb, puskaporosan száraz (Höhereck, Steinertal), vagy épp földesebb-fülledtebb mineralitás (Loibenberg). A gyümölcsösség tekintetében a nyugati oldalon gyakoribbnak tűnik a „kontinentálisabb” fehér és sárga gyümölcsök jelenléte, a keleti részen pedig  sokszor exotikus, vagy trópusibb gyümölcsök érezhetőek. 
A szerkezet összetett, de követhető, inkább rétegzetten sokszínű, mint vibráló.Nagyon tetszik, hogy nem választódik külön a struktúra és az aromatika, a jelentős mennyiségű, de iskolázott sav nem saját útját járja, hanem igyekszik idomulni a testhez és az aromák rezdüléseihez. (ennek ellenére volt már szerencsém olyan smaragdhoz, amelynél ez a szándék még mesteribben került kivitelezésre, lsd. a fenti Alzinger, de lehet idővel ez a bornál is még profibb lesz ez az igazodás) A díszítőízek se morzsolódnak szét időben, komponenseik kéz a kézben haladnak végig együtt a korty tekintélyes hosszán és kiemelve bármelyik pillanatot mindig összetettnek tűnnek, egyaránt tartalmazva gyümölcsöket és ásványokat. Igazán nagyszerű bor, eléri a 8 pontot.
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr952076120

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.