Néhány nappal ezelőtt bontottam két fehérbort, amelyeket nagyjából egy éve kóstoltam utoljára és akkor nagyon megnyerőek voltak. Bár komolyabban betárazni nem tudtam belőlük, pár palackot azért sikerült elfektetnem. Ezek mellé az utóbbi időszak számomra legkedvesebb vöröséből is bontottam, mindjárt két palackkal.
Figula: Nyerges szürkebarát 2006. Talán két és fél éve olvastam először erről a borról, de sajnos hozzájutnom nem sikerült. Aztán tavaly egész véletlenül tudtam szerezni belőle meglehetősen baráti áron és mivel igencsak megtetszett (pedig eddigi tapasztalataim alapján nem tartom kiemelkedő fajtának a szürkét) úgy döntöttem vásárlok pár palackkal a későbbi időkre is. Borunk impozáns, tökéletesen tiszta, halvány aranyszínű. Illatából közepesen intenzíven jön a szürkebarátos édeskésség és a megnyerő virágosság. Pár perc szellőzés után nagyon érett, déli gyümölcsös jegyek is felsorakoznak. Kiváló. Megkóstolva sem okoz csalódást, a korty gömbölyű és telt, a savak érettek és nagyon szépen besimultak, de határozottan jelen vannak, ezáltal lustának abszolút nem mondhatjuk a bort. Intenzíven előjön a déli gyümölcsös vonal és a cukorkásság. Némi maradékcukrot tartalmaz a nedű (félszáraz), de a savak szépen ellenpontozzák az egyébként sem kifejezett édességet. Utóíze hosszasan elnyúlik. Simán megvan 7 pont.
Légli Ottó: Banyászó olaszrizling 2007. Utolsó előtti palackomat bontottam, az utolsót a 2006-os társával együtt tervezem csapra verni. Közepes aranyszín. Illata kifejezetten intenzív, áradó és komplex: leginkább ásványos, elegánsan virágos, valamint van egy nagyon jellegzetes, szárított szénás jegy is, amit én kedvelek. Nagyon hasonló jegyeket mutat ízében is, bár talán kevésbé összetett. Az intenzív szénásság és ásványosság mindent visz, valószínűleg el is fed finomságokat. A savak kevésbé jól iskolázottak az előző borhoz képest, sokan vannak és simán tartják az öblös, nagy testet. Utóíze kifejezetten hosszú. 6 pont.
Orsolya pince: 2008 2008. Nemrégen került piacra ez a bor, ahhoz képest már iszogattam belőle rendesen. Korábban írtam is róla lelkesen, most sem vagyok kevésbé elégedett vele. Jelenlegi vörösbor ízlésemhez ezek a típusú borok nagyon közel állnak. A 2008 kadarka, zweigelt és kékfrankos egyforma arányú házasítása, a 2008-as évből. Ebben az évjáratban Orsiéknál a vörösek furamód halvány színűek és moderált tanninúak lettek. Borunk halvány rubin színű. Illata meseszép: gazdagon hecsedlis, picikét meggyes, elegánsan fűszeres és nagyon ásványos. Pazar, az ember alig várja, hogy megkóstolja. A korty nagyon eleven, a tekintélyes mennyiségű, de érett sav remekül pulzál és izgatja az ízlelőbimbókat. A feszes gerincre szépen felfűzve megtaláljuk a díszítőelemeket: hecsedli, édesfűszer, eperdzsem, ásvány, valamint jelzésértékű karamell a hordóból. Tanninjai alig vannak. Vibráló és erőteljes, ugyanakkor a legkisebb mértékben sem telít el, simán megittam belőle egy palackkal egyetlen este alatt. Egy nap szellőzés után még intenzívebb, még komplexebb anélkül, hogy az eleganciából bármit is veszítene. 8 pont.