A Borrajongó


Rejtőzködő borvidékek: Carnuntum - Weingut Glatzer

2017. június 22. 06:00 - furmintfan

Carnuntum mindössze 910 hektáros borvidékéről néhány éve még jóformán az osztrákok sem hallottak. A Bécstől a szlovák határig terjedő borvidék az utóbbi években gyors fejlődésnek indult és egyre nagyobb ismertséget és elismertséget vív ki magának, miközben komoly történelmi múltra is visszatekinthet.

glatzer.jpg

Carnuntum
Carnuntum ugyanis történelmileg jelentős terület, fontos római kori település és légiós támaszpont létesült itt a Borostyánút és a Limes találkozásánál az 1. században. Később Carnuntum Felső-Pannónia tartomány fővárosaként funkcionált, és fénykorában 50000 lakossal rendelkezett. A történelmi bizonyítékok szerint már a rómaiak is foglalkoztak szőlőtermesztéssel és bortermeléssel ezen a területen. A 3. században Probus császár véget vetett az itáliai bormonopóliumnak és a Duna mentén szőlőültetvények sorát telepítették el. A 4. század második felében egy földrengés súlyosan megrongálta a város számos épületét, amely röviddel ezután elnéptelenedett.
Az éghajlat kontinentális, meleg nyarakkal és hideg telekkel. Magyarország felől meleg levegő áramlik be a vidékre, miközben érvényesül a Duna és a Fertő-tó temperáló hatása is. Az agyagos, löszös, homokos, kavicsos talajokon a zweigelt és a kékfrankos a fő fajta, de a bordeaux-i fajtákkal és St. Laurent-tel is találkozhatunk. Zweigeltből készült a borvidék saját borbrand-je, a Rubin Carnuntum. A fehér fajták - zöldveltelini, pinot blanc, pinot gris - egyre fontosabb szerephez jutnak a bovidéken. A Primus Carnuntum, egy friss, primőr aromákra támaszkodó bor újbor, zöldveltelini és más fehér fajták házasításával készül.

Weingut Glatzer
A Weingut Glatzer birtokközpontja a borvidék szívében Göttlesbrunn településen található. Walter Glatzer mintegy 30 hektáron gazdálkodik a borvidéken, a pincészet vezető fajtája a St. Laurent, de foglalkozik zweigelttel, kékfrankossal, zöldveltelinivel pinot blanc-nal, chardonnay-val és sauvignon blanc-nal is. Én most az olcsóbb borok közül ismerkedtem kettővel. 

Tovább
Szólj hozzá!

Rejtőzködő borvidékek: Washington State - Charles Smith Wines

2017. május 20. 06:00 - furmintfan

Washington State neve bortermelő vidékként talán nem cseng teljesen ismeretlenül az érdeklődőbb borkedvelők számára, az Egyesült Államokat tekintve azonban elég valószínű, hogy California és talán még Oregon is megelőzi ismertség szempontjából. Annak ellenére, hogy az itteni minőségi bortermelés viszonylag rövid múltra tekint vissza, Washington State az USA második legnagyobb mennyiségű bort termelő állama és nemzetközileg is egyre nagyobb sikereket mondhat magáénak az utóbbi 30 évben történt fejlődésnek köszönhetően. 
Nem volt ez mindig így. Az USA északnyugati csücskében elhelyezkedő Washington állam szőlőtermesztése sokáig az erősen öntözött területeken folytatott tömegtermelésre koncentrált, amely általában elkülönült a borászattól. Számos borászat központja Seattle környéken van, a legtöbben jelenleg is vásárolt termésből készítik a bort, de egyre több a saját termést feldolgozó birtok. 

Washington State
Ami a természeti adottságokat illeti, az óceánhoz közeli területek túl hűvösek és csapadékosak a szőlőtermesztéshez, így az a félsivatagos keleti részeken összpontosul, ahol viszont létfontosságú az öntözés. A nyár igen hosszú, a tél gyakran sarkvidéki hideget hoz, a hosszú, forró nappalok hideg, éjszakákkal párosulnak. A szinte csapadékmentes nyár és ősz a betegségek esélyét minimálisra csökkenti, cserébe gyakori a téli és kora tavaszi fagykár. A talaj homokos, kavicsos, agyagos, általában jó vízelvezetésű, a termőföldeket (nem csak a szőlőket) a Columbia-folyó vizével öntözik. 
Az állam területén mintegy 70 szőlőfajtával foglalkoznak több, mint 20000 hektáron, a területek 58%-án kékszőlőt találunk. Washington State-en belül Columbia Valley AVA (American Viticultural Area) önmagában a teljes állam területének harmadát elfoglalja és itt találjuk a szőlők mintegy 99%-át is. Fehér fajták közül a chardonnay vezet termőterületet illetően, mögötte szorosan a riesling következik, de találkozunk sauvignon blanc-nal, pinot gris-vel, gewürztraminer-rel, viognier-vel, semillon-nal és számos más fajtával is. Kékszőlőben a cabernet sauvignon vezet, majd a merlot, a syrah és már jócskán lemaradva a cabernet franc következik, de természetesen más fajtákból is találunk ültetvényeket, például Lembergerből, azaz kékfrankosból is. A vesszők nagy része saját gyökerén nevelkedik, a termés évről évre viszonylag kiegyenlített. Az organikus és biodinamikus szemléletben gazdálkodó birtokok száma egyre növekszik.

charlessmithwines.jpg

Charles Smith Wines
Charles Smith már első ránézésre sem tűnik mindennapi figurának, ahogy borai sem. A világlátott Smith 2006-ban alapította meg a feltűnő címkéivel és boraival gyorsan sikeressé vált Charles Smith Wines - The Modernist Project-et, azzal a céllal, hogy azonnali fogyasztásra kész, de a fajtát és a termőhelyet hűen bemutató borokat tárjon a vásárlók elé.
A wales-i apától és francia anyától származó, de Kaliforniában nevelkedett Smith már gyermekkorában is sokat utazott, majd 9 évig Dániában élt és rockzenekarokat menedzselt. A sok utazás alatt szép lassan kialakult a borászat iránti szenvedélye. 1999-ben Smith visszaköltözött az Egyesült Államokba, Seattle közelében borszaküzletet nyitott, majd még ugyanebben az évben egy francia borásszal összefogva elkészítette első borát egyik kedvenc fajtájából, K Syrah néven. A 2006-ban grundolt, saját nevét viselő borászat meglapítását követően a szakma hamar felfigyelt a borokra, amelyek azóta is nagy népszerűségnek örvendenek.

A Charles Smith szortimentet öt - Smith régi barátja, a dán Rikke Korff által tervezett -fantáziadús, a bor jellegére utaló elnevezéssel és egyedi címkével ellátott, külön-külön márkaként is funkcionáló fajtabor alkotja: Kung Fu Girl Riesling, Eve Chardonnay, Boom Boom! Syrah, The Velvet Devil Merlot és Chateau Smith Cabernet Sauvignon. 2016-ban az italóriás Constellation Brands Inc. 120 millió dollárért megvásárolta mind az öt Charles Smith bormárkát. A tranzakció óta Smith konzulensként vesz részt a Constellation és a Charles Smith Wines életében és továbbra is változatlanul dolgozik a többi bormárkáján (akad egy pár: K Vintners, Sixto, Vino, Casa Smith, Wines of Substance, Charles & Charles, B. Leighton).

Tovább
1 komment

Rejtőzködő borvidékek: Bükk - Gallay Kézműves Pince

2017. április 25. 06:00 - furmintfan

Ha van alig ismert borvidékünk, amely akár szunnyadó oroszlán is lehet, az a Bükk. Nagyon kevés palackozott bükki bor jut a fogyasztókhoz, de az a kevés minőségi termelő, akinek a termékei mégis elérhetőek, már meg-megmutatta oroszlánkörmeit. A Bükkalja 1970 óta önálló borvidék, előtte a miskolci borvidék részét képezte, de az itteni bortermelés hosszabb múltra tekint vissza. A miskolci bort a 19. században még az egri borral azonos áron adták el, tehát láttak potenciált a vidékben. A bükki borok a 20. században gyakran egri címkével kerültek forgalomba. Manapság sem találkozni sok bükki borral a borkereskedések, áruházak polcain, de az első fecskék megérkeztek. Egyikük a Borbély Roland neve által fémjelzett Gallay Pince, amely 2012-es kereskedelmi tételeivel rögtön bezsebelte a szakma elismerését, és az egyre szélesebb szortimentben több remek bort is találunk. Itt most két 2013-as tételt veszünk a mikroszkóp alá, de előbb essen néhány szó a borvidékről és a pincéről is. 

gallayduo2013.jpg

Tovább
3 komment

Rejtőzködő borvidékek: Yecla - Bodegas Castano

2017. február 10. 06:00 - furmintfan

A sorozat első része után itt a folytatás, amelyben Spanyolországba "utazunk" egy kevésbé ismert régió felfedezésére.

Yecla
Yecla DO Spanyolország délkeleti részén, a Földközi-tenger partvidéke és a La Mancha fennsík között, Murcia tartomány északi részén, Yecla városa környékén terül el. A borvidékhez kb. 6500 hektárnyi szőlőültetvény tartozik, ezzel az egyik legkisebb DO-régió az országban. Az éghajlat kontinentális, némi mediterrán hatással, meleg, száraz nyarakkal, viszonylag hosszú, hideg telekkel, kevés (átlag évi 300 mm), elsősorban tavasszal és ősszel lehulló csapadékkal. A talaj errefelé általában mészben gazdag, tápanyagban szegény, jó vízáteresztő képességű. 
A borvidék két nagyobb tájegységre osztható. Az északi részen Campo Arriba 700-800 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el, mély, meszes, kisebb arányban homokos és agyagos, tápanyagban szegény, száraz talajjal. A déli részen Campo Abajo 400-500 méter magasan fekszik, itt a talaj az előbb tárgyalt, magasabban fekvő részekhez képest kötöttebb, humuszban gazdagabb, inkább agyagos-meszes.

A régészeti leletek szerint Yecla DO területén már bő 2000 évvel ezelőtt is foglalkoztak szőlőműveléssel, feltehetően a föníciaiak, majd a rómaiak hatására. Az arab hódítás nem kedvezett a borkultúrának, így csak a 16. századból találtak újabb, a helyi bortermelésre vonatkozó régészeti emléket. A 19. században a francia kereskedőknek köszönhetően ismét megnövekedett a szőlőültetvények területe. DO státusszal 1975 óta rendelkezik a borvidék, azonban sok más, a tengerpart és a Meseta fennsíkja között elhelyezkedő régió mellett, Yecla is sokáig nagy tömegű folyóbor előállítására alkalmas területként lett elkönyvelve. Még ma is nagyon kevés pincészet palackoz itt saját bort, de a fejlődés így is szembetűnő: a kb. 7 millió liter bor 95%-a az exportpiacokon talál gazdára.

A borvidék legfontosabb szőlőfajtája a monastrell (mourvedre), mellette az engedélyezett kék szőlőfajták: tempranillo, garnacha tinta (grenache), garnacha tintorera (alicante bouschet), merlot, cabernet sauvignon, syrah és petit verdot. A fehér szőlőket a macabeo, airén, sauvignon blanc, chardonnay, merseguera, malvasia és moscatel de grano menudo (muscat blanc a petits grains) képviseli.

castano1.jpg

Bodegas Castano
Ahogy az lenni szokott, a Yecla szempontjából úttörőnek és éllovasnak számító Castano família több generációra visszamenőleg foglalkozik szőlővel és borral, de kellett valaki, aki új szintre emelte a családi vállalkozást. Ramón Castano Santa már az 1950-es években felépítette a birtok központját, de saját bort palackozni csak a 80-as években kezdett, három fiát is bevonva a vállalkozásba. A pincészet ma közel 600 hektárnyi szőlőültetvénnyel rendelkezik Yecla különböző részein. Természetesen a monastrell a pince első számú fajtája, még a parafadugón is az "Art of Monastrell" felirat szerepel, és az itt kóstolt második bor alapján bizony értelmet is nyer, hogy miért.

Tovább
Szólj hozzá!

Rejtőzködő borvidékek: Szardínia - Argiolas

2017. február 01. 06:45 - furmintfan

Minden nagy bortermelő országnak megvannak a maga slágerborvidékei, csiszolatlan gyémántjai és kevéssé ismert bortermelő régiói. Európai bor-órásai: Franciaország, Olaszország, Spanyolország és persze a többi "bor-ország" mindannyian bőven rejtegetnek még felfedezni valót. Arra gondoltam, hogy egy új sorozattal igyekszem rejtett kincsek nyomába eredni, egy-egy borrégió vagy apelláció rövid bemutatásával – inkább csak amolyan figyelemfelkeltő terjedelemben és mélységben –, természetesen egy helyi pincészet borai (lehetőség szerint 1 fehér és 1 vörös) segítségével.
Meglátjuk, meddig tart a lendület, kezdésnek mindenesetre itt az első rész.

Szardínia
Szardínia - Szicília után - a Földközi-tenger második legnagyobb területű szigete. A bor soha nem játszott kiemelt szerepet a sziget gazdaságában és kultúrájában, ennek ellenére sok érdekességgel lehet találkozni, ha egy kicsit alámerülünk a sziget borainak világába.

Szardínia több DOC, DOCG és IGT körzetet is magáénak tudhat. A fajtaválaszték az olasz csizma többi borvidékétől nagyon eltérő, egyedi képet mutat, számos helyi "specialitással" (pl. az itt is terítékre kerülő nuragus, mellette még például nasco, monica - bár ez spanyol eredetű, de ott már alig termesztik), valamint sok spanyol eredetű fajta (pl. grenache=cannonau, carignan=carignano) is gyökeret vert itt, az uralkodó teória szerint a 14. századtól a 18. század elejéig tartó spanyol uralomnak köszönhetően. 
A partvidéken mediterrán, a belső részeken inkább kontinentális éghajlat uralkodik, a hegyekben a tengerszint feletti magasságból adódó eltérésekkel. A nyár az egész szigeten meglehetősen száraz, forró, sokat fúj a szél, a változatos domborzat azonban számos különböző mezoklíma létrejöttét eredményezte. A talajréteg jellemzően vékony és tápanyagban szegény, agyagos és meszes, az alapkőzet nagy változatosságot mutat: gránit, bazalt, pala, mészkő, homokkő, agyag, kavics és homok egyaránt előfordul. 
A sziget egyik legfontosabb kék szőlőfajtája a cannonau, egy helyi grenache-változat. Fehérben a vermentino-t is érdemes megemlíteni, utóbbiból a sziget száraz északi részén külön DOCG-besorolású bort is készítenek Vermentino di Gallura néven. Szardínia legsikeresebb vörösborai a délnyugati csücsökben található Carignano del Sulcis DOC-körzetben készülnek régi telepítésű. gyalogművelésű carignan ültetvényekről. Találunk még többek között malvasia-t, bovalo-t, moscato-t és torbato-t is a szigeten, sok egyéb fajta mellett.

argiolas1.jpg

Argiolas
A szardíniai családi pincészet története az 1906-ban született Antonio Argiolas-szal kezdődik: a családban ő kezdett el elsőként minőségi bortermeléssel foglalkozni. Antonio Argiolas 2009-ben hunyt el, jelenleg az unokái vezetik a pincészetet. A borászat a szupertoszkánok atyjaként is ismert Giacomo Tachis és Mariano Murru vezetése alatt jutott a csúcsra.
A sziget déli részén, Cagliari mellett található birtokközponthoz Szardínia több szegletében öt nagyobb, különböző geológiai és klimatikus adottságokkal bíró ültetvénytest tartozik, amelyek területe összesen mintegy 250 hektárra rúg. A szőlőben igyekeznek természetközeli gazdálkodást folytatni, a kemikáliák használatát minimálisra szorítani. Számtalan helyi fajtával dolgoznak, a szortiment is meglehetősen széles, én most inkább az alsó szegmensből próbáltam ki két, a sziget jellegzetes fajtáiból készített bort. (Akov egyébként feltehetően sokkal többet tudna mesélni a pincéről, hiszen ő személyesen járt náluk.)

Tovább
6 komment