Baron Knyphausen: Riesling Erbacher Marcobrunn Grosse Lage 2010
Tavasszal hoztam magammal Rheingau-ból. Akkor nem tudtam kóstolni ezt a tételt, pedig erre voltam a legkíváncsibb a szortimentből. Ez az esemény óta ugyanis érdekel az ominózus terület. (Marcobrunn)
Zárkózottan induló, majd szépen nyíló illat. Érett, vastag, húsos őszibarack, grapefruit, méz, gyógynövények. Közepesnél nagyobb test, intenzív, telt ízek, vaskos, harapható gyümölcsösség, a kortyközépre is még jócskán tartogatva koncentrációt. Enyhén krémes konzisztencia, tömör mag, elég hosszú lecsengés. Élénk, magas, fajsúlyosan vastag savak, nem mondhatni vibrálónak, de kiválóan vezetik az ízeket, élettel és gerinccel töltik meg a gazdag kortyot. Robosztus, de egyedi tétel. Kis szépséghiba, hogy a savak a végén önállósulnak, a finis kissé 2010-esen savanyúcukorkás. Ez miatt 6+, de lényegesen több van benne. (88-89)
Prager: Riesling Smaragd Achleiten 2011
Ezt a bort talán már nem kell bekonferálni. Írtam már jónéhány évjáratáról, mindig tetszett.
Citrusok, zöldalma, fehérhúsú őszibarack az illatban. Később egyre jobban ásványosabbanak hat fogpasztás-kőporos jegyek révén. Szájban közepes, vagy egész picit nagyobb test, mindenképp nagyon arányos. Harsogó, hűvös karakterű gyümölcsösség, finom, de átható mineralitás, letisztult, azt lehet mondani tipikus karakterű. Mély, intenzív indítás, majd precíz, acélos, cizellált savak kísérik a szépen fókuszálódó kortyközépi tartalmakat, jó hosszú lecsengés. Csiszolt felszínek, rendkívüli tisztaság, szép egyensúly, feszes elegancia, az érezhető fiatalság mellett is remek az alkotók egysége. A korábbi évjáratok alapján talán melegebb, direktebb borra számítottam, de a klasszis szinthez nem férhet kétség. 7+ (91-92)
