A Borrajongó


Vulkanikus borok Gyöngyöspatán

2017. szeptember 21. 06:00 - furmintfan

Augusztus utolsó, igen forró szombatja bizonyos szempontból remekül passzolt egy vulkanikus borokról szóló fesztiválnak, még ha a legtöbb ember ilyenkor legszívesebben inkább egy medencében múlatná az időt. Én viszont valamilyen szinten bepótolva az idén is betervezett mátrai bortúrát, Gyöngyöspata hétszintes pincesorát vettem a nyakamba és a tavalyi debütálás után ismét megrendezett Vulkanikus Borok (Fesztiválja) névre keresztelt családias kis rendezvényen ismerkedtem meg néhány borral.
Mátrai borászok és vulkanikus alapkőzeten operáló egyéb borvidékek borászai egyaránt szerepelnek a kiállítók listáján, néhányan pedig a gasztronómiai élvezetekhez igyekeznek hozzájárulni. A családias hangulatú, nyugodalmas mederben csordogáló rendezvényen nem volt tömeg, nem volt kapkodás, kényelmesen lehetett kóstolgatni, beszélgetni, a tájat szemlélni. Eleinte csodálkoztam a Budapestről érkező vendégeknek szervezett busz késői visszaindulási időpontján, aztán ahogy közeledett az a bizonyos késő esti óra, rájöttem, hogy még így is rengeteg olyan termelőt kihagytam, akiknél be volt tervezve a kóstolás, ráadásul a gyöngyöspatai templom megtekintése is kimaradt. Így jártam, de panaszra így sincs ok, jól telt a nap, a többit majd talán jövőre bepótolom. 

vulkanikus1.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Nem egynyári ital? - rosé-kísérlet

2017. augusztus 26. 06:00 - furmintfan

rose.jpg

A rosé-któl az egységsugaró fogyasztó nem vár sokat, kitölti/megkapja, megissza, elfelejti. A rosé-őrület ettől függetlenül eddig megállíthatannak tűnik és persze jól jön azoknak a borászoknak is, akik egy biztonságosan elkészíthető cash flow-borra vágynak. A készletet általában pont felszippantják, mire jön a következő évjárat, folyt. köv. De mi van azokkal a rosé borokkal, amelyek elé ennél komolyabb célokat tűznek ki?

Nem példa nélküliek a rosé-kóstolók a borrajongón (pl.: 1., 2., 3.), de szinte bizonyosan nem túlzok, ha azt mondom, hogy egyikünknek sem ez áll érdeklődése középpontjában. Én sem voltam és még most sem vagyok nagy fan, bár egyre inkább kezdem megtalálni a számításomat rosé-fronton. Az évi fogyasztásomat jellemzően a fent említett évi 1-2 kóstoló palackjainak tartalma, baráti vagy családi körben elém került poharak, meg 1-2 kísérleti beszerzés teszi ki. Az utóbbi 1-2 évben azt vettem észre, hogy időnként kifejezetten kedvet kapok 1 pohár jó roséhoz és pincelátogatásnál sem zárom ki csuklóból a kóstolósorból, már ha megkérdeznek. A tutti-fruttis műanyagszörpöket viszont változatlanul elkerülném, tehát a kedvemre való rosék felkutatása is igényel némi kutatómunkát.

Most kicsit is tovább mentem. Félretettem ugyanis néhány 2015-ös rosét - volt benne magyar, francia, német, osztrák -, hogy kipróbáljam, mit tudnak ezek az itókák a szürettől számított uszkve másfél év elteltével. A borok nem egyszerre nyíltak: amikor éppen úgy tartotta kedvem vagy megfelelő alkalom jött, ad hoc felpattintottam 1-2-3 palackot. Májustól július végéig így el is fogyott a lenti komplett gyűjtemény, és be kell vallanom, többnyire jól szórakoztam.

A tapasztalatok röviden: a magyar sorból igyekeztem többnyire komolyabb, adott esetben hordóval is megtámogatott tételeket válogatni, de úgy fest, még ezeket is jobb frissen meginni. Az osztrák, német rosék teljesen más stílust képviselnek, utóbbiak határozottan riesling-es jegyeket is hordoznak, és ezek azért jobban dacoltak az idő múlásával, bár a németeket így is inkább 1 éves korukban innám. Provence (és többé-kevésbé a többi francia is, kivéve Tavel, lásd lent) teljesen más műfaj, nem lehengerlő aromákkal, inkább kifinomultságukkal hódítanak a borok, és bár abban nem vagyok biztos, hogy ezeket is feltétlenül érdemes lenne tartogatni, nagyfokú hanyatlást nem mutatnak. Tavel rosé-i szinte összehasonlíthatatlanok a többiekkel: erőteljes, komoly, nagy borok, amelyeknek meg sem kottyant az érlelés.

Tovább
2 komment

Rejtőzködő borvidékek: Bükk - Gallay Kézműves Pince

2017. április 25. 06:00 - furmintfan

Ha van alig ismert borvidékünk, amely akár szunnyadó oroszlán is lehet, az a Bükk. Nagyon kevés palackozott bükki bor jut a fogyasztókhoz, de az a kevés minőségi termelő, akinek a termékei mégis elérhetőek, már meg-megmutatta oroszlánkörmeit. A Bükkalja 1970 óta önálló borvidék, előtte a miskolci borvidék részét képezte, de az itteni bortermelés hosszabb múltra tekint vissza. A miskolci bort a 19. században még az egri borral azonos áron adták el, tehát láttak potenciált a vidékben. A bükki borok a 20. században gyakran egri címkével kerültek forgalomba. Manapság sem találkozni sok bükki borral a borkereskedések, áruházak polcain, de az első fecskék megérkeztek. Egyikük a Borbély Roland neve által fémjelzett Gallay Pince, amely 2012-es kereskedelmi tételeivel rögtön bezsebelte a szakma elismerését, és az egyre szélesebb szortimentben több remek bort is találunk. Itt most két 2013-as tételt veszünk a mikroszkóp alá, de előbb essen néhány szó a borvidékről és a pincéről is. 

gallayduo2013.jpg

Bükk
A borvidék teljes területe több mint 17000 hektár, azonban szőlőültetvényeket csupán 1500 hektáron találunk. Roppant alacsony tehát a beültetett területek aránya, pedig a borvidék - alapvetően az Egri borvidékhez hasonló - jó adottságokkal rendelkezik a bortermelés szempontjából. A Bükk északról védelmet nyújt a hideg ellen, szintén a hegyeknek köszönhetően a hegység alja kevesebb csapadékot is kap, mint az északi vonulatok, ez nyáron gyakran szárazsághoz vezet. Az alapkőzet változatos, északon főleg agyagpala és mészkő, délebbre, a bortermelő vidékeken elsősorban riolittufa, agyaggal és homokkal fedve, nyirok- és erdőtalajjal. A beültetett területek kb. 60%-án fehér szőlő van, és még mindig sok a direkt termő ültetvény. 

Gallay Kézműves Pince
Borbély József 20 évvel ezelőtt vásárolta az első fél hektár szőlőt a már meglévő családi gyümölcsössel szemben a nyékládházi Pittyén-dűlőben, bár ekkor még a szőlőn lévő kis házikó volt a fő motiváló tényező. Az anyai nagymamáról, Gallay Izabelláról elnevezett Gallay Pince kis garázsborászatként indult, de a tulajdonosok hamar rájöttek, hogy minden szempontból különleges kincs van a birtokukban, és ma már nem is cserélnék a Bükki területeket más borvidékre. Borbély Roland mögött több éves kaliforniai és itthoni (Pajzos-Megyer, Kovács Nimród Borászat) borászati tapasztalat van, de ma már teljes gőzzel a családi pincére koncentrál. Rolandot 20 éve Kaliforniában élő - és jelenleg a Blue Danube Wine Company színeiben már borait is forgalmazó -  bátyja, Norbert inspirálta először a borkészítésre az ajándékba hozott, Roland számára akkor még ismeretlen kaliforniai borokkal, így lett gépészből szőlész-borász. A pincénél az alapvető munkamegosztás egyszerű: Borbély József a szőlész, Borbély Roland a borász. A család többi tagja is kiveszi a részét a munkákból: Roland édesanyja a gazdaság hátországa, Roland menyasszonya, Kiss Zsuzsi viszi az adminisztrációt, emellett kóstolókat is tart, Roland informatikus sógornője, Tisér Judit pedig a címketervekért és a honlapért felel. 

Az ültetvények a borvidék kiváló adottságú dűlőiben találhatóak több település határában, összesen 11 hektáron: Pittyén és Pingyom-peres (Nyékládháza), Zúgó (Mályi), Lippa (Miskolc). A Pittyénen pinot blanc és zenit, az új szerzemény Pingyom-peresen cserszegi fűszeres, a két utolsóként említett dűlőn zweigelt terem. Ezek mind régi telepítések, így a fajtaválaszték már adott volt. Borbély Roland szerint a dűlők adottsága kis eltéréssel azonos, de a nyékládházi Pittyén (a lenti képen is ez szerepel) emelkedik ki a legjobban közülük. A szőlőben eddig konvencionális gazdálkodás folyt, a lehető legkevesebb permetezéssel, de ettől az évtől 2 hektáron már ökológiai gazdálkodást folytat majd a pincészet. 

Tovább
3 komment

Wine Flow - Spájz-a-Szájban kóstoló - Basilicus, Csendes Dűlő, Gallay, Kerekes, Ruppert, Szépvölgyön ÁT

2015. november 13. 06:00 - furmintfan

A Spájz-a-Szájban frontembere, egyben az újlipótvárosi Sarki Fűszeres új üzletvezetője, Czinege Tamás és a Németh Richard nevével fémjelzett Wine Flow közös gasztro-show-t szervezett október közepén A Másik Ajtó Bárban. Az ételek alapanyagát a Sarki Fűszeres és az azonos érdekeltségbe tartozó Tütü lébár szolgáltatta, majd ezeket a Spájz-a-Szájban csapata gyúrta egybe kész fogásokká. A tapas-jellegű falatkák mind egy tányéron kaptak helyet, így bár a menün rögzítve voltak a bor-étel párosítások, akár kísérletezni is lehetett. A kísérleti jelleggel rendezett mini gasztro-show maximálisan beváltotta a hozzá fűzött reményeket, azóta Tütü-A Másik Ajtó és Czinege Tamás hetente egy borászt lát vendégül és a borokhoz ugyanúgy ételeket is kreálnak.

masikajto0.jpg

A borokat Németh Richard válogatta és kínálta, kisebb, fiatal pincék tételeiből, amelyekből nem egy ezen az estén mutatkozott be szélesebb közönség előtt. Izgalmas estének ígérkezett, jó társasággal, lássuk mit lehetett kóstolni.

Tovább
Szólj hozzá!

Nyomot hagyni – Gallay Kézműves Pince Bükk Blanc 2012

2015. február 15. 08:00 - ungert (törölt)

Bár ismeretes a fecske és a nyárcsinálás közmondási viszonyrendszere, azért kétségkívül izgalmas látni és kóstolni a minőségi borivószemmel kietlen bükki télben bárminemű bort, ami a maga őszintének ható erejével pozícionálja rá a vidéket az úgynevezett ivótérképre. Hát még olyat, amilyet Borbély Roland és József készít Gallay fedőnéven, hatvanszázaléknyi zenitből és maradékrésznyi pinot blanc-ból, ráadásul spontán és finomseprőn – hosszú- és rövidtávú memóriám bevetésével is csak azt tudom mondani, hogy én még ilyet máshonnan sem ittam, nemhogy a Bükkből.

gallay.jpg

Tovább
4 komment

Tegnap ittam - Gallay Kézműves Pince Blanc és Rozé a Bükkből

2014. augusztus 02. 06:00 - furmintfan

A Bükk számomra jelenleg „kétpincés” borvidék. Először tavaly, a Galéria12 Kávéházban futottam bele a Gallay Kézműves Pince 2012-es évjáratú, zweigelt-ből készült roséjába ami egyben a pincészet debütáló tétele volt. Majd idén februárban a Borjour Magnumon találkoztam Sándor Zsolttal és boraival. És… egyelőre ennyi, remélhetőleg nem sokáig. A Gallay Pincéből nemrégiben kigördültek az új borok, úgyhogy valamelyest bővítettem ismereteimet a bükki borokat illetően.

gallayduo.jpg

Tovább
5 komment

Mátra és Bükk a Borjour Magnumon

2014. február 21. 06:00 - furmintfan

Amikor elindultam az idei Borjour Magnumra, három cél lebegett a szemem előtt: a mátrai kínálattal a lehető legszélesebb körben megismerkedni, a szokásosnál hamarabb áttérni a vörösborokra, és végül pedig nem kapkodni a bőség zavarában. A mátrai borokat illetően viszonylag hiányosak a tapasztalataim, úgy éreztem, hogy legfőbb ideje ezeket pótolni. A tömegrendezvényeken jellemzően félidő tájékán szoktam észrevenni, hogy még mindig a száraz fehérek kóstolásánál tartok, van még hátra vagy 10 tétel ezekből, amit mindenképpen meg akarok nézni, és a vörösökhöz még hozzá sem szagoltam. Régebben általában ilyenkor kezdődött az értelmetlen rohanás.

A rohanásról szép lassan leszoktam, viszont a kényelmes kóstolás most is azt eredményezte, hogy 4 óra elteltével még felé se néztem a mátrai sornak. Végül a délebbi borvidékek teljesen kimaradtak a szórásból, és nagyjából 4:1 lett a megkóstolt fehér- és vörösborok számának aránya. A mátrai borkínálatban viszont sikerült alaposabban megmerítkeznem, bár később, mint terveztem, ami sajnos azt jelentette, hogy már tömeg volt. Az egyetlen bükki illetőségű kiállítóra a kóstoló elején elég sok időm jutott. A fesztiváljellegű kóstolás miatt a pontozást mellőzném.

 matrabukk0.jpg

Tovább
7 komment