Mindig speciális dolog, amikor nem frissen összevásárolt borokból tartok kóstolót, hanem olyan tételek kerülnek terítékre, melyek személyesebbek. A most következő borok zöme meghatározó élmény volt fiatalon, az utolsó palackokat több tétel esetén is immár hosszú évek óta tárolgatom, dédelgetem, hogy majd csak egyszer.

A téma tehát komolyabb édesek. Általában tokajiak, olyanok, melyek egykoron kivágták a biztosítékot, de persze kapnak külföldi vetélytársakat is. Egységesen 2007-es borokról lesz szó, így napjainkat akár ki is lehet nevezni a fent említett "majd egyszernek" hiszen idén szép kerek 10 évesek. Aszúkat nem raktam a sorba. Mivel szerettem volna, hogy az említett külföldi kontextus technológia és stílus terén is lehetőleg passzoljon a hazaiak közé, így főbor-szamorodni-csúcs late harvest cuvée tengelyen mozogtam.

Vakon kóstoltunk. A puszta kóstolási jegyzeteken túl itt most nem háttérinfókat igyekszem megosztani, inkább pár szóban felidézni az adott borral való élményimet.

Chateau Pierre-Bise: Quarts de Chaume 2009

Loire, Anjou, a környék egyik kiemelt jelentőségű körzete a külön appellációt képező Quarts de Chaume lényegében a jóval nagyobb Coteaux du Layon közepéből "kihasítva". Top termelő top bora, 29 Euroért rendeltem innen. (A pincénél beszerzett korábbi évjárat talán 5 euroval olcsóbb volt. )

Aszalt kajszi, füst, sósság, vegyes virágméz, gyömbér, szalma. Közepesnél nagyobb test. Sűrű, de mégse nehézkes. Telt íz, sok aszalt gyümölccsel, pici avarral és rengeteg sóssággal. Annyira, hogy az ízképen kívül szinte az egyensúlyba is beleszól, legalábbis részben ennek tulajdonítom, hogy a bor édessége kiegyensúlyozott marad, ugyanis a savak nincsenek annyira sokan. Csiszolt, részletgazdag korty, extrém mélységek nélkül, de szépen fejlődik, közepesnél határozottan hosszabb lecsengés. Szép, fineszes édes bor. Eléri a 7 pontot. (90)

A szeptemberi Loire-menti zsákmányok nagy része a nagy chenin-kóstolóba ment, azokon a tételeken kívül konkrétan két üveg maradt még. Ezeket bontottam meg és néztem meg az ünnepek alatt.

Íme:

Amint arról már érintőlegesen beszámoltam, volt szerencsém néhány napot a Loire mentén eltölteni.

Már a kirándulás előtt elterveztem, hogy haza fogok hozni egy chenin blanc-sort, és azokból tartani egy kóstolót.

A lista összeállításához előzetes információkat a Loire-t kiemelten kezelő Winedoctor oldaláról gyűjtöttem. Email-ben is kértem tőle javaslatokat, készségesen, kimerítően és extrém gyorsasággal válaszolt.

A chenin blanc számomra nagyon kedvelt fajta, így nagyon örültem, hogy bővülhetnek a vele kapcsolatos tapasztalataim. Alapvetően nagyon érdekes és szerethető primer aromákkal bír, szerkezetileg számomra kifejezetten hasonlít a furminthoz. Sokoldalúságát alátámasztja, hogy lényegében nincs olyan fehér bor stílus, ami nem készülne belőle.

Következzen a sor:

Speciális családi esemény alkalmából kedves feleségemmel néhány napot eltöltöttünk a Loire vidékén. A kirándulás alapvetően nem bor-túra volt, de nyilvánvalóan némi borozás és bor-beszerzés nem maradhatott ki, ha már egyszer ott voltunk.

Ezen az oldalon a Loire kapcsán eddig inkább Vouvray-ról, illetve az itthon is kapható Huet-borokról volt szó. Külön kíváncsi voltam a számomra eddig kevésbé ismert Anjou-i borokra.

Olvasmányaim alapján elég sokszínű borvidéknek tűnik. Tradicionális eljárással készült pezsgőktől, a komoly Savanniéres-i nagy száraz fehéreken át, a Coteaux du Layon és Aubence különböző stílusú édes borai mellett figyelemre méltó cabernet-ket is találhatunk. Mindezeket általában nagyon kellemes árakon.

A most kóstolt bort Anjou egyik vezető jelentőségű borászatától hoztam. A Chateau Pierre-Bise 60 hektáros birtok. Claude Papin nagy tudású ember, a helyi geológia alapos ismerője. A terroir intenzív megjelenítésében fontos jelentőséget tulajdonít a botritisznek, akár a száraz borok esetén is.

A kis bevezető után következzen a bor:

Megtörtént a beharangozott chenin blanc-kóstolónk. Azt hiszem kaphattunk némi képet a fajta sokszínűségéről, de azért közös jegyek is felfedezhetőek voltak.

A sor átlagos szintje elég erős volt, néhány tétel kiemelkedően is. Egy bor sajnos áldozatul esett a TCA-nak, egy pedig nagyon megosztotta a közönséget. (nem meglepő módon a Nicolas Joly-bor :)) 

A borok jegyzetei:

Rendkívül izgalmas fajtának találom a chenin blanc-t. Ehhez képest igencsak szűkös tapasztalatokkal rendelkezem a témát illetőleg, de azért főleg az Huet-nek hála már vannak nagyon-nagyon erős viszonyítási pontok.

Történt már jónéhány hónapja, hogy Bodó Judit, a személyesnagykedvenc tokaji Bott-pincétől megkeresett, hogy szerveznének néhány "kiválasztott" borblogger részére egy speciális hétvégét, amikoris betekintést nyernénk a kulisszák mögé oly módon, hogy jól meg dolgoztatnának bennünket. Azaz ne csak írjuk, tudjuk is meg!

A meghívottak között szerepel szerény jómagamon kívül Albert Gazda, Palack (Művelt Alkoholista) és Peter Klingler (Borwerk). Erdendően az lett volna a cél, hogy elsősorban szüreteljünk, sajnos a jelenlegi mustfokok ezt még nem tették lehetővé, így az lett a főattrakció, hogy egy palackozásra váró tételt a mi segédletünkkel kellene letölteni.

Az első nap én jóval korábban érkeztem, mint a többiek. Ez két privilégiumot vont maga után. Egyrészt részt vehettem a másnap palackozandó tétel előkészítésében is (átfejtés, szűrés, kénezés), másrészt részt vehettem az esti édes-bor kóstoló tételeinek kiválasztásában.

A Judit által kreált pazar vacsorára Berecz Stephanie-ék is hivatalosak voltak, akárcsak az azt követő nemkevésbé pazarnak ígérkező kóstólóra, ahol végül 15 tétel került egymás mellé. A sor jelentős része Juditék "féltve őrzött kincsei" közül került ki, valamint Stephanie-ék nagylelkű hozzájárulásá révén. A kevésbé jelentős hányadot, pedig mi hoztuk.

Néhányan, így én is, nem bírtunk kivetkőzni magunkból és jegyzeteltünk. Íme a nem mindennapi sor: