A Borrajongó


Tegnap ittam – Carmelo Ortega Saxa Loquuntur Uno 2014

2018. január 02. 06:00 - ungert

A Lidl nemzetközi borkínálata szerencsére már évek óta stabilan bizonyítja, hogy nemcsak érdemes, de szükségszerű is kiemelt figyelmet fordítani rájuk a hazai hiperek szegényes, sokszor ötlettelen, érdemi lehetőségeket, alternatívákat nem kínáló terepén. Írtam már fehérről, vörösről és proseccóról egyaránt. Nem arról van szó, hogy csúcsostromló világklasszisokat lehet a hétvégi bevásárlással összekötve a heti élelmiszer közé pakolni. Inkább csak az van, hogy széleskörű és minőségi betekintést nyújtanak a nemzetközi borok világába. Ráadásul mindezt sokszor nevetségesen jó ár/érték-arány mellett teszik meg. És mivel a hazai közízlés és -vélemény jellemzően elmaradottabb a nemzetközi helyzet fokozódásának tekintetében, ezek a borok missziószerűen nyitnak ablakot a világra mindenkinek, ha éppen úgy van a szándék. A polcaikat én is rendszeresen és kitartóan szondázom, így történhetett meg, hogy az év végén puszta kíváncsiságból a kosárba emeltem a címszereplő spanyol vöröset. Másnap a nyakára is hágtunk, ráadásul kifejezetten elégedettek is voltunk azzal, amit a palackban találtunk.

img_2239.jpg

Tovább
3 komment

Nagy fehérek a Bortársaság Borsuliban

2017. december 01. 06:00 - furmintfan

A Bortársaság Borsuli már évek óta szervez különböző tematikus kóstolókat az érdeklődőknek, mindenféle boros-pezsgős (sőt, újabban időnként sörös, teás) témakörben, néhányról volt beszámoló a blogon is. A Borsuli vezetője, Furják Andrea és Fiáth Attila Master of Wine-jelölt talán tavaly, talán tavalyelőtt találták ki, hogy évente 1-2 alkalommal kivételes borsorokat mutatnak be "Egyszer az életben - Felsőpolc" címmel. Az ezeken szereplő, különböző borvidékekről származó fehér- vagy vörösborok (a jövőben valószínűleg pezsgők is) különleges minőséget képviselnek, és ahogy a kóstoló címe is mutatja, gyakran igen borsos árú tételekről van szó. Az idén novemberben prezentált fehér sor is tartogatott komoly versenyzőket, és szokás szerint egy magyar bor is szerepelt a nemzetközi mezőnyben.

btnagyfeher1.jpg

Tovább
3 komment

Tokaji (1/2) évjáratkörkép a Bortársaságnál - 2016

2017. november 17. 06:00 - furmintfan

A Bortársaság idén is megrendezi/megrendezte a szokásos Tokaj évjárat-bemutatót, a 2016-os év boraival. Én személy szerint nagyon szeretem ezeket a rendezvényeket, befogadható a bemutatott bormennyiség, nincs nagy tömeg, mégis sok jó ismerőssel, baráttal lehet találkozni, beszélgetni a borászok és közönség soraiban is. 
Ahogy már megszokhattuk, a 2016-os borok bemutatása is két részletben történik. Az első körre a múlt héten került sor, a második a jövő héten lesz, de mivel utóbbin sajnos nem tudok részt venni, gyorsan meg is osztom az első kóstolón szerzett röpke benyomásaimat (és az azok alapján kiosztott szigorúan jelzésértékű pontszámokat).

bttokaj2016_1.jpg

Tovább
1 komment

Bakó Ambrus újra a szeren!

2017. november 15. 06:00 - akov

Egyszer azt találtam írni, hogy „rövid múltja ellenére Bakó Ambrust én az egyik legrátermettebb és leghaladóbb magyar bortermelőnek gondolom”. A borok mögött lévő emberen túl ezt a fantasztikusan jól sikerült 2013-as évjárat borai alapján bátorkodtam megfogalmazni és ma sem gondolom másként. Időközben azonban Ambrus és borai szinte eltűntek a piacról, ami legalábbis bizonyosan kérdéseket vetett fel és nem csak bennem, de sok más, a tiszta és jól elkészített badacsonyira vágyó fogyasztóban is. Úgy tűnik, nem kell tovább várni, Bakó Ambrus visszatért és borai talán jobbak, mint valaha. November elején Kispál Helénnel a Tar Ferenc-féle Carpe Diem borbárban mutatta meg a hamarosan piacra kerülő 2016-os évjáratot és a szerencsés közönség mélységi információkat kaphatott borról, szőlőről, borvidékről és a kis badacsonyi birtok helyzetéről.

bako_ambrus_carpe_diem.jpg

Tovább
8 komment

Ausztria legrégebbi borászata - Weingut Stift Kloster Neuburg

2017. november 09. 06:00 - furmintfan

A Bécstől mindössze 10 kilométerre, északra található Kloster Neuburg Ágoston-rendi kolostora rendelkezik Ausztria legrégebbi és legnagyobb szőlőterülettel bíró borászata felett. A kolostort világi szerzetesek részére alapította 1114-ben a Babenberg-házbeli III. Szent Lipót osztrák őrgróf, majd 1133-ban az Ágoston-rendi szerzeteseknek adományozta. Kloster Neuburg azóta is egyházi és kulturális központ maradt, a Babenbergek és a Habsburgok is székhelyükké választották. Bár a 18. századi grandiózus terveknek végül csak a negyede épült meg, a kolostor így is impozáns látványt nyújt. 

stiftklosterneuburg1.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Mindszenthavi Mulatság 2017

2017. október 28. 06:00 - furmintfan

A bodrogkeresztúri és bodrogkisfaludi borászok, helybéli termelők, ideérkező zenészek, lelkes lakosok összefogásának gyümölcseként létrejött Mindszenthavi Mulatás egy ideje már kötelező program az őszi szezonban. Az esetek nagy részében még a vénasszonyok nyarának megfelelő időjárás kíséretében csordogáló hétvégi fesztivál jellemzően egybeesik az adott évben tett utolsó hegyaljai látogatásommal is. Ilyenkor általában nagyobb baráti társasággal érkezünk és az egész hétvégét hegyalján töltjük, többnyire a fesztivál keretei között mozogva, merthogy a két kis település bőven kínál programot a mulatság péntek estéjére és teljes szombati napjára.

mindszenthavi2017_1.jpg

Idén sajnos úgy alakult, hogy részemről csak villámlátogatás lett a komplett hétvégéből és a csapat létszáma is megcsappant, de idén azért nem marad el a beszámoló (tavaly ugyan hárman is a helyszínen voltunk a szerzők közül, de értékelhető jegyzetek valahogy nem készültek :)). A hagyományos, tölgyfa alatt elköltött kései reggeli után a Dereszla Pincészetnél kóstoltuk a nap első borait, majd a Kisfaludi Bárkán prezentált sétáló kóstolón és kerekasztal-beszélgetésen vettünk részt, végül a Tokaj Nobilishez ugrottunk be.

Tovább
Szólj hozzá!

Négyévnyi hárslevelű a Csendes Dűlőtől

2017. október 25. 06:00 - ungert

A szélesebb közönség számára abszolút fiatalnak tűnő badacsonyörsi Csendes Dűlő Szőlőbirtokról az elmúlt hét vasárnapjáig pusztán csak annyit tudtam, hogy köszönik szépen, léteznek. Pedig furmintfan, blogunk vastollú élmunkása írt már róluk egy hosszabb bejegyzést a személyes birtoklátogatástól való meghatódottság ürügyén. Úgy tűnik, hogy a száraz tények eladhatóságának növelésére felhasznált cukimacskás kampányképe sem érte el nálam a kellő hatást, ugyanis elfelejtettem hazakattintani. Eddig. Most viszont érdemes lenne, és nem csak nekem, hiszen nem fogom megismételni a birtoksztorit, úgysem tudnám szebben-jobban leírni a tényeket, redundanciának pedig helye nincs. Szóval erre tessék. Ez a bejegyzés pedig arról szólna, hogy végigköptük-nyeltük a birtok hárslevelűit. Kronológiai sorrendben oda és vissza, kettőezer-tizenkettőtől kettőezer-tizenötig. Mindezt az őszi nyárban, szabadtéren tettük meg. Négy bor, négy kor, négy állapot és négy kéz. Ez következik most, a szokásos módon tálalva.

img_1946.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Tegnap ittam - Dominium Pincészet Authentica Syrah 2014

2017. október 21. 06:00 - furmintfan

A Mátrát az utóbbi években még az egyik legígéretesebb magyar borvidékként, titkos reménységként tartották számon. A borvidékben rejlő potenciál persze nem csökkent, de talán már nem olyan nagy titok ez, hiszen az ismertebb borvidékekhez képest olcsóbban elvihető szabad területek egyre fogynak, miközben újabb és újabb ígéretes borászatok tűnnek fel a környékről. A borászok egyesületekbe tömörültek és mind a borvidéken, mind a fővárosban egyre gyakrabban mutatják be együttesen boraikat.
Ilyen új reménységnek tűnik a Dominium Pincészet, akiktől eddig még nem kóstoltam bort, de az első találkozás alapján érdemes lesz rájuk is odafigyelni. Mivel semmiféle korábbi ismerettel nem rendelkeztem a pincét illetően, a honlapról - amely szerint a pincészet büszkesége a syrah, és ettől teljesen függetlenül nekem is egy syrah-ra esett a választásom - tájékozódtam.

dominiumauthenticasyrah2014.jpg

A családi borászatban Orbán Tamás a családfő, szőlész-borász, aki igyekszik tenni a tágabb közösség és a borvidék felemelkedéséért is. Orbán Mónika a vendéglátásért, a papírmunkáért és a termelés felügyeletéért felel, ezen túl a borból édességeket is készít. Orbán Dániel jelenleg szőlész-borász tanulmányait végzi a Corvinus Egyetemen, jelenleg a birtok igazgatásával ismerkedik, mellette a marketing és az értékesítés is az ő feladata. A fiatalabb fiú, Tamás, egyelőre a szőlészeti munkákban segít.
A birtok szőlőterületeinek nagysága kicsivel meghaladja a 10 hektárt, amelyek több dűlő között oszlanak meg. Sok fajtával foglalkoznak: sárgamuskotály, ottonel muskotály, szürkebarát, sauvignon blanc, hárslevelű, zenit, chardonnay, rajnai rizling, kékfrankos, cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot, syrah, turán. Kísérleti jelleggel fekete leányka, tempranillo és furmint is található a birtokon. A technológiai és kapacitásbeli korlátok miatt nem készül minden fajtából bor, egyébként inkább fahordós vörösek, és hagyományos oxidatív technológiával készült fehérek szerepelnek a kínálatban.
A szőlőművelés és a borkészítés folyamatában elsődleges szempont a természetesség. Nem használnak semmilyen gyomirtót, igyekeznek kiszorítani a vegyszereket, elsősorban a rovarölő, illetve felszívódó gombaölő szereket, és olyan természetes anyagokból készült permeteket juttatnak a szőlőbe, amely a növények immunrendszerét hivatott erősíteni. A kézzel szüretelt termést válogatjuk, a borok spontán erjednek. A vörösek kádakban, 10-15 napig tartó csömöszölés mellett erjednek, majd magyar tölgyből, magyar kádár által készített fahordóban finom seprőn érlelődnek. 

Tovább
6 komment

Burgundia 2014 a Bortársaságnál

2017. október 16. 06:00 - furmintfan

Burgundia talán a borvilág legmisztikusabb, legtitokzatosabb, legnehezebben érthető szeglete. Mindössze két fontos szőlőfajta, ugyanakkor temérdek falu, dűlő, évjárat, amelyek labirintusában könnyű eltévedni iránytű nélkül. Ráadásul Burgundia nem olcsó játék, már pusztán a belépő szintet képviselő palackokért is mélyebben a zsebünkbe kell nyúlni. Egyre mélyebbre... A burgundiai borok iránti kereslet egyre csak nő, a területek ára már az egekben van, a borvidék nem képes lépést tartani az igényekkel. Ennek számos oka van kezdve a természeti tényezőkkel (jég, kártevők), a termelési kondíciókkal (csökkentő termésátlagok, organikus gazdálkodás, elöregedő ültetvények). Az utóbbi időben egyre több borász negociánt-ként lép fel, a legjobb termelőktől felvásárolt szőlővel egészítették ki saját területeik termését. 
A Bortársaságnál már hagyomány, hogy az új évjárat borainak megérkezését követően kóstolót is tartanak a burgundiai kínálatból szemezgetve. Mivel a 2014-es évjáratról jókat lehet hallani/olvasni és eddigi élményeim is ugyanezt igazolták, nagy érdeklődéssel vártam az estét.


bortarsasagburgundia2014.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Szép felfedezés: Kincsem Kastély

2017. október 08. 06:30 - drbarta

A szegedi Bortéren találkoztam először a tolcsvai pincének a nevével. Gyakori kóstolótársam, TiBor-barát szúrta ki őket, felfedezésre váró tokaji pince, szép neve is van, ugyan nézzük már meg egy-két borukat. Hát nézzük!

Megvallom őszintén nekem nem jött be az a felvezetés, amivel meg akartak fogni. Ilyen meg olyan aranyérmek, díjak vég nélküli sorolása, oklevelek garmadája vigyorog az arcomba, melyek tanúsítják, hogy mindezt micsoda társaságban, micsoda zsűri előtt. Kicsit ilyenkor olyan érzetem van, mintha azt sugalnák, hogy ezek birtokában a bor már-már objektíve is fantasztikusnak tekintendő, ha esetleg mégsem tetszik majd, akkor jobb, ha rögtön az én készülékemben keresem a hibát. Ja és persze jön az info a várható potenciálról is: Ezek a borok kérem szépen 20-30 évre készülnek. Mikor is alapították ezt a pincét? 2011-ben.  Bátor kijelentés.

Nyilván csak úgy lehet ezt az egészet csinálni, ha legalább mi magunk hiszünk benne, illetőleg természetes, ha egy pince büszke az eddig felmutatott eredményeire. Az is lehet, hogy egy fesztiválon a legtöbben ezt szeretik hallgatni. Sajnos én nem, illetve már annyiszor, de annyiszor csodálkoztam rá negatívan a hasonló beharangozók után kóstolt borokra. Az a helyzet, hogy nálam a különböző díjaknak konkrétan nulla jelentősége van akárki is írja alá őket.

Volt olyan futó gondolatom hogy kóstolás nélkül továbbállok, de végül éreztem, hogy felébred bennem egyfajta rosszindulatú, előítéletekkel teli kiváncsiság, na nézzük, hogy pukkad ki ez a lufi is.

Megkapjuk az első bort. Egy 2015-ös száraz furmint. Hmm. Nem is rossz, sőt egész komoly. Na jó, nézzük csak a hársat is. Hoppá-hoppá. Végül végigmentünk a teljes soron. Nem mondom, hogy mindegyik ugyanúgy tetszett, de lehet mondani, hogy a portfólió egésze mély benyomást tett rám. Semmiképp nem a mai fősodornak megfelelő nemzetközi stílusú borokat kell elképzelni. Érett, komoly anyagok, egy részük sejthetően a botritiszt sem nélkülözi, némelyik a fenolosabb jegyeket sem. Nem félnek a maradékcukortól, de az egyes kategóriák között e tekintetben nincsenek nagy ugrások, a szárazak sem teljesen szárazak, az édesek meg nem annyira desszertborosak. A legjobban a Birtokbor 2014 tetszett, ez egy félszáraz/félédes határon mozgó furmint-hárs kombó, vettem is belőle egy palackkal, melyet így nem sokkal később otthon is megnézhettem nem fesztiváli körülmények között. Ennek rövid jegyzete következik.

img_3140.jpg

Késeis illatok kajszival, kandírozott citrusokkal, mézességgel, pici szilvával. Mellette dohány, fekete tea, érintésnyi karamell, finom gombásság, vajasság. Annak ellenére, hogy mai trendekbe nehezen besorolható borstílus, abszolút tiszta és nagyon komplex. Szájban nagy testű, telt ízű, kerek, ezt az érzetet erősíti az érződő maradékcukor is. Strukturálisan tényleg elég komoly, mély és hosszú a korty, amit fajsúlyos, érett, lüktetően életteli savak nyújtanak meg. Tapintatra sima, finom felszinű cserességgel. Vágyom újabb palackra, egész biztos ott lesz az évvégi toplistámon, de ami ettől is több, megmutatja egy olyan arcát a tokajinak, aminek számomra nagyon is volna létjogosultsága. 7p. 

 

16 komment

Drop Shop újdonságok - Vincent Girardin és Domain Road Vineyards

2017. október 07. 06:00 - furmintfan

Megesik néha, hogy az ember pont jókor van jó helyen, és ennek köszönhetően nem várt meglepetésekben részesül Én is pontosan így jártam a múlt héten a Drop Shopban. Az aznap estére meghirdetett nagy új-zélandi pinot est farvizén a táblára felkerült poharas tételeket terveztem megszondáztatni még a nagyobb tömeg megérkezése előtt, amikor kiderült, hogy a borbár stábja épp egy kisebb burgundi sort kóstolt meg, értelemszerűen kínálatbővítési szándékkal. Még fel sem ocsúdtam és már ott volt előttem négy nyitott palack, amelyet később még három követett. Új-Zélandra is maradt azért idő, ráadásul a Domain Road nevű pincészet tulajdonosai is beugrottak az este folyamán, így három boruk megkóstolása mellett alkalmam nyílt egy rövidke beszélgetésre is.

dropshop_mg_7743.JPG

Tovább
Szólj hozzá!

Árvay széljegyzet a Juniborünnepről

2017. október 06. 06:00 - furmintfan

A Junibor Egyesület legénysége a budapesti "főhadiszállásuknak" számító DiVino előtti Szent István téren megtartotta a már hagyománnyá váló Junibor Ünnepet, ezúttal augusztus és szeptember fordulója helyett egy hónappal később. 
Pénteken a sajtó képviselői 2 óra hosszáig szabadon kóstolhattak, aminek nálam az lett az eredménye, hogy ide-oda csapongva megkóstoltam több vörös- és néhány fehérbort, plusz a teljes Árvay-szortimentet, beleértve néhány műsoron kívüli tételt is. Mivel így az arányok erősen felborultak, a többi bort inkább meghagyom az év végére tervezett egyvelegbe, az Árvay borokról készült rövidke jegyzeteknek pedig végül ezt a külön posztot szenteltem.

arvayjunibor0.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Két nap a tanúhegyek árnyékában II. - Csendes Dűlő, Folly Arborétum, Istvándy

2017. szeptember 14. 06:00 - furmintfan

A badacsonyi beszámoló második részében elhagyjuk a Szent György-hegyet és egy badacsonyörsi kitérővel Badacsonyba érünk vissza. Megint három pince borai kerülnek terítékre, közülük ketten alig néhány éve léptek ki a nagyközönség elé - még ha bor korábban is készült a két pincénél -, amely gyorsan szívébe is zárta őket. 
Most Badacsonyörsön kezdünk tehát, amely kicsit kijjebb esik a borvidék szívét jelentő, névadó hegy forgatagából, de több fontos pincészet is megvetette itt a lábát és egyéb látnivalók is akadnak bőven. Az Örsi-hegy geológiailag eltéréseket mutat a tanúhegyekhez képest, itt ugyanis homokkő az alapkőzet, amelyet többek között bazaltmorzsalék és lösz is takar. A túra végén azután a borvidéki origónak számító Badacsony lábához tértem vissza, hogy még egy utolsó kóstolóval méltóképpen lezárjam a két napos kirándulást.
 csendesdulo2017_0.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Rejtőzködő borvidékek: Bierzo - Casar de Burbia

2017. szeptember 12. 06:00 - furmintfan

Biztosan lehetne vitatkozni rajta, hogy Bierzo mennyire tekinthető "rejtőzködő borvidéknek", ezt aláírom. A világ borai iránt mélyebb érdeklődés tanúsító borkedvelők simán belefuthattak már egy-egy innen származó borba, de abban biztos vagyok, hogy az átlagfogyasztó spanyol fronton jó esetben Rioja-ig, Priorat-ig, Ribera del Duero-ig, Penedes-ig jut el. Az utóbbi 10 évben Bierzo-t ráadásul egy szőlőfajta tette ismertté és elismertté a szakmában, ez pedig a mencía, többnyire ezzel lehet találkozni a borkereskedések polcain is. A Fill the Winebox kínálatának köszönhetően viszont most sikerült egy fehérborhoz is hozzájutnom a borvidékről, így adta magát a lehetőség, hogy egy párossal Bierzo is betagozódjon a sorozatba.
 casardeburbia1.jpg

Bierzo
Bierzo Spanyolország északnyugati részén, Kasztília és León tartományban található, a hegyek között. Az Atlanti-óceán közelsége miatt az éghajlat óceáni és kontinentális hatások által egyaránt meghatározott. A tél nem túl hideg, a nyár nem túl forró, a csapadékmennyiség évente átlagosan kb. 720 mm. Bierzo szőlőültetvényei többnyire 450-800 méteres tengerszint feletti magasságban terülnek el, összesen kb. 3000 hektáron. Az agyagos talajba palateraszok és kvarcos részek visznek színt, és ezek teszik izgalmasabbá a terroir-t is.
A római kor és a középkor - elsősorban cisztercita szerzeteseknek köszönhető - bortermelési hagyományait a 19. századi filoxéravész törte derékba. A szőlőtermesztés és bortermelés lassan kapott újra erőre, maga Bierzo DO 1989-ban került bejegyzésre.
A legfontosabb szőlőfajta tehát a mencía, mellette még kék szőlők közül az alicante buschet, fehér szőlők közül a godello, dona blanca, malvasia és palomino említhető meg. Szokás szerint egy fehér- és egy vörösbor került nálam terítékre. Utóbbi természetesen egy mencía, előbbi pedig egy godello, amelyből általában izgalmas tételeket sikerült csőrvégre kapni.
A godello Északnyugat-Spanyolországra, ott is leginkább Valdeorras-ra jellemző fajta, de Bierzo-ban, Riberio-ban és Riberia de Sacra-ban is megtalálható. Egy időben majdnem eltűnt az országból, az utóbbi évtizedekben azonban újra egyre népszerűbbé vált. Gazdag, a termőhelyet jól megmutató, érlelhető, vibráló borokat képes adni, egyes szakértők egyensen a chenin blanc-hoz és a chardonnay-hoz is hasonlítják.
A mencía különleges, elsősorban Bierzo-ra jellemző, őshonos kékszőlő. A legtöbb híres spanyol borvidék vörösboraihoz hasonlítva jellemzően könnyedebb, gyümölcsösebb, elegánsabb borokat ad, a hordóhasználat általában visszafogottabb. A legendás spanyol borász, Alvaro Palacios sokat tett a fajta és a borvidék elismeréséért, ő kifejezetten burgundi stílusú borokat készít a fajtából.

Casar de Burbia
1989-ben Nemesio Fernández Bruna belefogott régóta dédelgetett álma megvalósításába, és öreg tőkés ültetvényeket vásárolt szülőföldjén, Bierzo-ban. Nem riasztotta el a hegyek magasabb fekvésű ültetvényeinek művelésével járó megemelkedett költségvonzat sem. Ma a birtok 27 hektárnyi területen, 52 parcellán gazdálkodik. Miután Nemesio megvásárolta a legjobbnak ítélt termőterületeket, a borászat irányítását harmadik fiára, Isidro Fernández-re bízta, aki jelenleg is a birtok igazgatója és főborásza.

Tovább
Szólj hozzá!

Két nap a tanúhegyek árnyékában I. - Bencze, Szászi, 2HA

2017. szeptember 04. 06:00 - furmintfan

Már évek óta szerepel a nyári programtervben egy több napos badacsonyi bortúra, de az utóbbi években legjobb esetben is csak a fele valósult meg az álmoknak. Az elmúlt néhány évben 1-1 napot töltöttem a borvidéken direkt kóstolási célzattal, amibe nehéz belesűríteni sok pincét (kivéve, ha a Badacsonyi Bor7-re látogat el az ember fia/lánya). Idén is maradt egy kis hiányérzetem Badacsony-téren, de pontosan annyi napot sikerült a tanúhegyek árnyékában tölteni és pontosan annyi pincét tudtam meglátogatni, mint az előző két évben összesen, és ha így nézzük, akkor már nem is olyan rossz a mérleg.
Terjedelmi okokból két részben érkezik a beszámoló, szerencsére úgy jött ki a lépés, hogy földrajzilag is pont felezhető az útvonal: a Szent György-hegyen három, Badacsonyörsön és Badacsonyban összesen szintén három pince kínálata került terítékre.
A Szent György-hegyé az első rész, ahol a borvidék két nagy újító vagy eretnek borászánál - nézőpont kérdése, én maradnék az előbbinél - és egy "nagy öregnél" is kóstoltunk, igaz, utóbbi helyen inkább csak az ebéd kiegészítéseként. Ezen a napon társaságom is volt, egy három eleven fiúgyermekkel megáldott család csatlakozott hozzám a szűkebb baráti körből, így a vendéglátó borászoknak nem volt könnyű dolga.
Jobban meggondolva, mindhárom meglátogatott birtok úttörő a maga nemében. Szászi Endre már régi motoros a Szent György-hegyen, de amikor ő már bioművelést alkalmazott, ez még sem itt, sem más hazai borvidéken nem volt gyakori. Török Csaba a 2HA-nál formabontó módon a vörösborokra helyezte a hangsúlyt a portfólióban, és ha ez nem lenne elég, mindenki megrökönyödésére az olasz ikonborok alapjául szolgáló sangiovese-vel kezdett kísérletezni, amiből azóta (szinte) évről évre nem csupán a borvidék, de az egész ország egyik legjobb vörösborát zárja palackba. Bencze István régi magyar fajtákkal, biodinamikus gazdálkodással, amfórás borokkal egyaránt kísérletezik, egyelőre szép eredményekkel, ráadásul úgy tűnik, hogy az ország legjobb rajnai rizlingjei között is bérelt helye lesz az általa készített boroknak. 

2ha2017_1.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Ma ittam – Winemakers of Croatia Plavac 2014

2017. szeptember 03. 12:40 - ungert

Általában igyekszünk biztosabbra menni annál, minthogy olyan vörösborokkal próbálkozzunk, amelyek polcára a lélektani kétezer alatt fut, ráadásul úgy, hogy a még annál is lélektanibb ezres alá kerülnek beakciózásra. Most mégis itt egy bor egyenesen a Lidl polcairól, amelyre a konkrét termelő helyett tulajdonképpen egy jóindulattal is csak általánosan sejtelmes gyűjtőnév került. Ráadásul horvát nemzetiségű is, sőt, déli szomszédunk legközkedveltebb és éppen ezért legnagyobb területen gondozott szőlőjéből szűrték. Ha hihetünk az úgynevezett internetnek, akkor öröm-boldogság, hogy ez a bor a dél-horvát illetőségű Pelješac-félszigetről utazott el egészen a fővárosig, amely elvileg a leghazaibb hazai pálya a szőlőnek, szóval soha autentikusabbat. A félsziget egyébként integrál két olyan területet – konkrétan a Postupot és a Dingačot –, amelyek teljesítményüknek köszönhetően önálló márkanévként tudnak érvényesülni arrafelé. Az állítólag zinfandel-rokon plavac amúgy képes nagyobb borokat is adni, amelyek nagysága első ránézésre a palackárazáson érződik, de most maradjunk a tárgynál és fussunk neki a szóban forgó horvát vendégszereplőnek.

fullsizerender_9.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Mosel a Kőlevesben - Weingut Clüsserath-Eifel

2017. augusztus 19. 06:00 - furmintfan

Még május utolsó napjaiban került sor egy különös kóstolóra a Kőleves Kert emeleti termében, amiről elfelejtettem megemlékezni, de így a tomboló nyár vége felé valahogy előkerültek a jegyzeteim, és ha már így esett, egy rövid bejegyzést itt is megérdemelnek. A kóstolót nem nagyon hirdették, én is egy újságíró ismerőstől hallottam róla, utólag eszembe jutott, hogy a g&m-en is szólt róla valaki egy kommentben. Lényeg, hogy egy mosel-i borászat, a Galerie Riesling Weingut Clüsserath-Eifel tulajdonosa-főborásza, Gerhard Eifel személyesen mutatta be borait az érdeklődőknek. A borászatról ugyan még nem hallottam, de nem is vagyok egy Mosel-guru, az időpont megfelelt, a kóstoló elképesztően olcsó volt (mint kiderült, csak a helyszínért fizettünk), úgyhogy jelentkeztem és mentem riesling-ezni.

clusseratheifel2.jpg

Tovább
2 komment

Tegnap ittam - Heimann Birtokbor 2014

2017. augusztus 11. 06:00 - furmintfan

Már szinte közhelyesen köztudomású tény, hogy 2014 nem lesz a legendás magyar vörösborok évjárata. Egy kezemen meg tudom számolni, hány szép hazai vöröset kóstoltam ebből az évből, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy ennek egyik oka saját jellemhibám, nevezetesen az óvatosság is lehet. Mindenesetre innen szép nyerni, ahogy mondani szokás, és a 2014-es Heimann Birtokbornak ez sikerült is. A teljesség kedvéért hozzá kell tenni, hogy itt sem a vakmerő kísérletezőkedv vitt rá végül a vásárlására, hanem rszabi ajánlása.

 heimannbirtokbor2014.jpg

Tovább
3 komment

Úton a Felvidéken 2017 - Château Belá és Bott Frigyes

2017. augusztus 10. 06:00 - furmintfan

Szinte pontosan egy évvel tavalyi felvidéki bortúránk (1., 2.) után ismét átruccantunk pár napra a határ túlsó oldalára néhány borászat meglátogatása céljából. Ebben az évben ambiciózusabb terveink voltak: több érdeklődő, több nap, több borászat. A nettó 2 nap alatt összesen négy pincészetnél jártunk, akik két különböző település határában tevékenykednek. Vendéglátóink igen jól tartottak minket: az ott töltött idő alatt sikerült közel 70 bort megkóstolni.

bottfrigyes0.jpg

Az első napot Bélán (Belá) töltöttük, ahol a Chateau Belá-nál, majd Bott Frigyeséknék vendégeskedtünk. A második nap Kürtöt (Strekov) vették be csapataink, de erről majd terjedelmi okokból külön számolunk be. Nem is szaporítanám feleslegesen a szót, térjünk a lényegre: az első két pincére és az ott kóstolt monstre borsorokra.

Tovább
20 komment

"Borász a pácban" - Homonna Attila a Carpe Diemben

2017. július 14. 06:00 - furmintfan

Egy sörözésekkel és hosszúra nyúlt sétákkal és éjszakákkal bőven megtűzdelt 4 napos csehországi kiruccanás után hazatérve, másnap munka után egy kiadós alvásra sokkal jobban vágytam, mint borkóstolóra. Nem túl gyakori viszont, hogy Homonna Attila, Magyarország "driving winemaker"-e szeánszot tartana Budapesten, úgyhogy aznap estére mégis erőt gyűjtöttem és kezdésre éppen be is estem a Carpe Diem küszöbén. 
Szerencsére nem kellett csalódnom, a borász is és a borok is "jól teljesítettek". Az aktuális évjárat mellett még vagy már nem forgalmi tételek is előkerültek, közben meghallgathattunk több vicces sztorit, emlékeket a nehéz kezdetekről, és néhány morzsát a mindig mozgásban lévő borász jelenlegi terveiről is.

homonna0.jpg

Tovább
4 komment

Rejtőzködő borvidékek: Carnuntum - Weingut Glatzer

2017. június 22. 06:00 - furmintfan

Carnuntum mindössze 910 hektáros borvidékéről néhány éve még jóformán az osztrákok sem hallottak. A Bécstől a szlovák határig terjedő borvidék az utóbbi években gyors fejlődésnek indult és egyre nagyobb ismertséget és elismertséget vív ki magának, miközben komoly történelmi múltra is visszatekinthet.

glatzer.jpg

Carnuntum
Carnuntum ugyanis történelmileg jelentős terület, fontos római kori település és légiós támaszpont létesült itt a Borostyánút és a Limes találkozásánál az 1. században. Később Carnuntum Felső-Pannónia tartomány fővárosaként funkcionált, és fénykorában 50000 lakossal rendelkezett. A történelmi bizonyítékok szerint már a rómaiak is foglalkoztak szőlőtermesztéssel és bortermeléssel ezen a területen. A 3. században Probus császár véget vetett az itáliai bormonopóliumnak és a Duna mentén szőlőültetvények sorát telepítették el. A 4. század második felében egy földrengés súlyosan megrongálta a város számos épületét, amely röviddel ezután elnéptelenedett.
Az éghajlat kontinentális, meleg nyarakkal és hideg telekkel. Magyarország felől meleg levegő áramlik be a vidékre, miközben érvényesül a Duna és a Fertő-tó temperáló hatása is. Az agyagos, löszös, homokos, kavicsos talajokon a zweigelt és a kékfrankos a fő fajta, de a bordeaux-i fajtákkal és St. Laurent-tel is találkozhatunk. Zweigeltből készült a borvidék saját borbrand-je, a Rubin Carnuntum. A fehér fajták - zöldveltelini, pinot blanc, pinot gris - egyre fontosabb szerephez jutnak a bovidéken. A Primus Carnuntum, egy friss, primőr aromákra támaszkodó bor újbor, zöldveltelini és más fehér fajták házasításával készül.

Weingut Glatzer
A Weingut Glatzer birtokközpontja a borvidék szívében Göttlesbrunn településen található. Walter Glatzer mintegy 30 hektáron gazdálkodik a borvidéken, a pincészet vezető fajtája a St. Laurent, de foglalkozik zweigelttel, kékfrankossal, zöldveltelinivel pinot blanc-nal, chardonnay-val és sauvignon blanc-nal is. Én most az olcsóbb borok közül ismerkedtem kettővel. 

Tovább
Szólj hozzá!

Így ittuk mi – Hárslevelűk Éjszakája 2017

2017. június 19. 06:00 - rszabi

hej2017.jpgEz egy olyan kellemes, laza hangulatú rendezvény, hogy nem igazán volt kedvem írni róla, de Furmintfan nyomására és házi krónikás tradíciókat (2014, 2015, 2016) életben tartva összegereblyéztem néhány gondolatot a kóstolási jegyzeteinkkel. Négy évvel ezelőtt a Furmint Február kapcsán azt találtam írni, hogy:  

“A hárslevelű is megbízhatóan hozza az olyan csúcsélményeket, mint a legjobb furmintok. Csak hogy aláhúzzam az előző állításomat néhány név: Szepsy Király, Demeter Zoltán Szerelmi, Kikelet Váti, Nobilis Barakonyi és Gizella Szil-völgy.”

Ezt az állításomat azóta számtalanszor megerősítette számos ilyen-olyan vertikális, portfólió, évjárat és más kóstolási élmények is. A legjobb furmintok mellett csak nyujanszokban maradnak el (már ha elmaradnak) a legkiemelkedőbb hársak, és az árakat sem pumpálták olyan magasra a sokszor csak a kereskedők által látott, vagy látni vélt értékek. A főszereplők itt és most is lazán húztak egy olyan átlag minőséget, mint a szemközti épületben a nagytestvér reprezentánsai. Szinte minden kategóriában felbukkantak szép darabok, a Hilltop házasított bestbuy gyanús Ihlet cuvee-jével kezdve, a jól iható, tartalmas sauvignon blanc stílusú italokon át, az igazán csúcsborokig mint a '15-ös Váti vagy a '16-os Royal Tokaji Betsek.

Tovább
Szólj hozzá!

Sauvignon blanc 2014 II. - Új-Zéland

2017. június 03. 06:00 - furmintfan

A múltkori nyárzáró sauvignon blanc-kóstoló második felvonására többet kellett várni, mint gondoltam, kicsit elfelejtődött ez a sor, de a tavasz végére megérkező meleg, napsütéses időjáráshoz pont a legjobbkor került elő. Az első rész után most Új-Zéland került a górcső alá. 

vavasour.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Rejtőzködő borvidékek: Washington State - Charles Smith Wines

2017. május 20. 06:00 - furmintfan

Washington State neve bortermelő vidékként talán nem cseng teljesen ismeretlenül az érdeklődőbb borkedvelők számára, az Egyesült Államokat tekintve azonban elég valószínű, hogy California és talán még Oregon is megelőzi ismertség szempontjából. Annak ellenére, hogy az itteni minőségi bortermelés viszonylag rövid múltra tekint vissza, Washington State az USA második legnagyobb mennyiségű bort termelő állama és nemzetközileg is egyre nagyobb sikereket mondhat magáénak az utóbbi 30 évben történt fejlődésnek köszönhetően. 
Nem volt ez mindig így. Az USA északnyugati csücskében elhelyezkedő Washington állam szőlőtermesztése sokáig az erősen öntözött területeken folytatott tömegtermelésre koncentrált, amely általában elkülönült a borászattól. Számos borászat központja Seattle környéken van, a legtöbben jelenleg is vásárolt termésből készítik a bort, de egyre több a saját termést feldolgozó birtok. 

Washington State
Ami a természeti adottságokat illeti, az óceánhoz közeli területek túl hűvösek és csapadékosak a szőlőtermesztéshez, így az a félsivatagos keleti részeken összpontosul, ahol viszont létfontosságú az öntözés. A nyár igen hosszú, a tél gyakran sarkvidéki hideget hoz, a hosszú, forró nappalok hideg, éjszakákkal párosulnak. A szinte csapadékmentes nyár és ősz a betegségek esélyét minimálisra csökkenti, cserébe gyakori a téli és kora tavaszi fagykár. A talaj homokos, kavicsos, agyagos, általában jó vízelvezetésű, a termőföldeket (nem csak a szőlőket) a Columbia-folyó vizével öntözik. 
Az állam területén mintegy 70 szőlőfajtával foglalkoznak több, mint 20000 hektáron, a területek 58%-án kékszőlőt találunk. Washington State-en belül Columbia Valley AVA (American Viticultural Area) önmagában a teljes állam területének harmadát elfoglalja és itt találjuk a szőlők mintegy 99%-át is. Fehér fajták közül a chardonnay vezet termőterületet illetően, mögötte szorosan a riesling következik, de találkozunk sauvignon blanc-nal, pinot gris-vel, gewürztraminer-rel, viognier-vel, semillon-nal és számos más fajtával is. Kékszőlőben a cabernet sauvignon vezet, majd a merlot, a syrah és már jócskán lemaradva a cabernet franc következik, de természetesen más fajtákból is találunk ültetvényeket, például Lembergerből, azaz kékfrankosból is. A vesszők nagy része saját gyökerén nevelkedik, a termés évről évre viszonylag kiegyenlített. Az organikus és biodinamikus szemléletben gazdálkodó birtokok száma egyre növekszik.

charlessmithwines.jpg

Charles Smith Wines
Charles Smith már első ránézésre sem tűnik mindennapi figurának, ahogy borai sem. A világlátott Smith 2006-ban alapította meg a feltűnő címkéivel és boraival gyorsan sikeressé vált Charles Smith Wines - The Modernist Project-et, azzal a céllal, hogy azonnali fogyasztásra kész, de a fajtát és a termőhelyet hűen bemutató borokat tárjon a vásárlók elé.
A wales-i apától és francia anyától származó, de Kaliforniában nevelkedett Smith már gyermekkorában is sokat utazott, majd 9 évig Dániában élt és rockzenekarokat menedzselt. A sok utazás alatt szép lassan kialakult a borászat iránti szenvedélye. 1999-ben Smith visszaköltözött az Egyesült Államokba, Seattle közelében borszaküzletet nyitott, majd még ugyanebben az évben egy francia borásszal összefogva elkészítette első borát egyik kedvenc fajtájából, K Syrah néven. A 2006-ban grundolt, saját nevét viselő borászat meglapítását követően a szakma hamar felfigyelt a borokra, amelyek azóta is nagy népszerűségnek örvendenek.

A Charles Smith szortimentet öt - Smith régi barátja, a dán Rikke Korff által tervezett -fantáziadús, a bor jellegére utaló elnevezéssel és egyedi címkével ellátott, külön-külön márkaként is funkcionáló fajtabor alkotja: Kung Fu Girl Riesling, Eve Chardonnay, Boom Boom! Syrah, The Velvet Devil Merlot és Chateau Smith Cabernet Sauvignon. 2016-ban az italóriás Constellation Brands Inc. 120 millió dollárért megvásárolta mind az öt Charles Smith bormárkát. A tranzakció óta Smith konzulensként vesz részt a Constellation és a Charles Smith Wines életében és továbbra is változatlanul dolgozik a többi bormárkáján (akad egy pár: K Vintners, Sixto, Vino, Casa Smith, Wines of Substance, Charles & Charles, B. Leighton).

Tovább
1 komment

Szemelvények a Villa Tolnay történelméből

2017. május 16. 06:00 - furmintfan

A Kóstolom csapata exkluzív Villa Tolnay kóstolóra invitált április végére a Kossuth téri Bortársaság kóstolótermébe, különleges tételeket is ígérve. A Csobáncon székelő pincészet a friss évjáratok borai mellett rendszeresen előránt remek formában lévő korosabb borokat is a pincéből, de így is akadt bőven meglepetés az időben és a fajták között egyaránt össze-vissza cikázó kóstolósorban. Nagy László társtulajdonos és birtokigazgató közben mesélt múltról, jelenről, jövőről, úgyhogy először vegyük át az alapokat a birtokról, azután lássuk a borokat!

villatolnaysor.jpg

Tovább
Szólj hozzá!