A Borrajongó

Valpolicella pehelysúlyban

2017. szeptember 25. 06:00 - rszabi

valpolicella_duo.jpgNemcsak Mike Tyson vagy Vladimir Klicsko tud epikus bokszmérkőzést vívni. Vannak virtuózok feleakkora méretben is, bár nyilván a vérre szomjas publikum inkább a királykategória versengésére kíváncsi. Ezen analógia mentén haladva, nem túlzás azt állítani, hogy nagyságrendekkel több embert vonz az úgynevezett nagyvörös kategória mint a 11-12 szesszel bíró , halvány tónusú, törékeny borocskák. De ahogy 

nem iszunk Primariust a szalonnás rántottához, és nemcsak azért, mert kurva lapos a pénztárcánk..”,  

úgy (sajnos) ezek a borok sem nyílnak néhány kitüntetett alkalomnál többször egy évben. Amikor rányílt a szemem a kedvenc külföldi borvidékemre, első körben nyilván az amaronék gazdagsága és a reciotok mélysége főzte puhára szívemet. Hamar jött a felismerés, hogy ennek a borvidéknek pont az a legnagyobb dobása, hogy egynéhány őshonos (Corvina, Molinara, Rondinella) fajtából a légiesen könnyed boroktól a legnagyobbikig minden kihozható. A nagy kérdés az, hogy elég érdekes-e a fajta és a borvidék szintézise, hogy az appassimento áldásos hatása nélkül is elég izgalmas legyen a végeredmény.

Pár éves tapasztalatom alapján bátran állíthatom, hogy a mérettel nem korrelál szorosan a minőség, ezekkel a karcsú, habkönnyű borokkal lesz igazán kerek a történet. A világ egyik legnagyobb testű és legalkoholosabb bora mellett, ugyanazokból a szőlőkből, ugyanott készülnek a legkönnyedebb testű törékeny kis virágszálak is. Érdekes adalék, hogy a legutolsó pakk, amit hazahoztam a borvidékről 14 borból állt és csak egy volt belőle amarone.. Az idei hőgutás nyárnak az ideális vörösbora nálam egyértelműben a valpolicella volt. Silleres stílus, friss gyümölcsök orrban, finom savak könnyed tánca szájban, olyan lecsengéssel, hogy már nyúl is az ember a következő pohár után.

Tovább
Szólj hozzá!

Magyar egyveleg 2017/3

2017. szeptember 23. 06:00 - furmintfan

Újabb magyar egyveleg, nagyjából június elejétől szeptember első napjaival bezárólag kóstolt borokkal. Több kisebb-nagyobb borvidék is fel-feltűnik benne legalább egy-egy bor erejéig, bubistól az édesig.

egyvelegdugokm10.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Tegnap ittam – Pálffy Birtokbor Vörös 2015

2017. szeptember 22. 06:00 - ungert

Az alapszintű birtokborok piaci szerepkörének fontossága két szempontból feltétlenül alátámasztódni látszik. A létra első fokaként egyrészről elengendhetetlen, hogy meggyőző-megfelelő stabilitással és teherbírással rendelkezzen a fogyasztói igények tekintetében, hogy legyen szándék és igény haladni tovább, felfelé. A történet másik része az úgynevezett névazonosság, amely szerint birtokbor-kötelesség valósághűen közvetíteni a pincestílust, amely többalapanyagos esetben az alkotófajták egyéniségének háttérbe szorítását is jelentheti. És bár megesik, hogy ezek a peremfeltételek nem teljesülnek, a köveskáli Pálffy Pince esetében szó sincsen ilyesmiről. Kettőezer-tizenötben legalábbis semmiképpen sem. Külön öröm, hogy a műfaj sznobigényeit egy alapvetően fehérboros pincének vörös színekben sikerült teljesíteni, ami a közel sem meggyőző átlagok alapján kifejezetten ügyes munkának számít. 

img_1825.JPG

Tovább
Szólj hozzá!

Vulkanikus borok Gyöngyöspatán

2017. szeptember 21. 06:00 - furmintfan

Augusztus utolsó, igen forró szombatja bizonyos szempontból remekül passzolt egy vulkanikus borokról szóló fesztiválnak, még ha a legtöbb ember ilyenkor legszívesebben inkább egy medencében múlatná az időt. Én viszont valamilyen szinten bepótolva az idén is betervezett mátrai bortúrát, Gyöngyöspata hétszintes pincesorát vettem a nyakamba és a tavalyi debütálás után ismét megrendezett Vulkanikus Borok (Fesztiválja) névre keresztelt családias kis rendezvényen ismerkedtem meg néhány borral.
Mátrai borászok és vulkanikus alapkőzeten operáló egyéb borvidékek borászai egyaránt szerepelnek a kiállítók listáján, néhányan pedig a gasztronómiai élvezetekhez igyekeznek hozzájárulni. A családias hangulatú, nyugodalmas mederben csordogáló rendezvényen nem volt tömeg, nem volt kapkodás, kényelmesen lehetett kóstolgatni, beszélgetni, a tájat szemlélni. Eleinte csodálkoztam a Budapestről érkező vendégeknek szervezett busz késői visszaindulási időpontján, aztán ahogy közeledett az a bizonyos késő esti óra, rájöttem, hogy még így is rengeteg olyan termelőt kihagytam, akiknél be volt tervezve a kóstolás, ráadásul a gyöngyöspatai templom megtekintése is kimaradt. Így jártam, de panaszra így sincs ok, jól telt a nap, a többit majd talán jövőre bepótolom. 

vulkanikus1.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Címkeológia

2017. szeptember 20. 06:00 - akov

Az alábbiakban Balogh Zoltán (Somlói Apátsági Pince) vendégírását olvashatjátok.

Történjék bármi, akkor is hiszek abban, hogy én, mint magyar bortermelő elsősorban ügyfele vagyok az ágazatot ellenőrző és irányító hatóságoknak. Olyan ügyfél, akinek a visszajelzései és konstruktív kritikája fontos azoknak a hatóságoknak, amelyeknek a magyar bor hitelessége és minősége feletti őrködés a feladatuk. Megingathatatlanul hiszek abban, hogy ha megosztom a fogyasztóinkkal azokat a visszásságokat, méltánytalanságokat, amiket olykor tapasztalok, érzek akkor sem kell félnem retorziótól. Ha a még megoldható problémáinkat nem tárjuk fel és nem beszéljük meg akkor a problémák zsibbasztó bajjá alakulnak. Ha a hibáinkra nem hívja fel senki a figyelmet, akkor nem tudunk fejlődni. Vitatható, hogy ez a formátum és ez a platform a legjobb ezeknek a problémáknak a megbeszélésére, de szerintem, ha van szándék a fejlődésre és van készség az eszmecserére, akkor a nagy nyilvánosságnak ez a kis szeglete pont jó lesz.

3wordsearchwines.jpg

Tovább
5 komment

Balatoni érdekességek a "Klubban"

2017. szeptember 18. 14:30 - drbarta

Hadd unalmaskodjak tovább a balatoni témával. Javarészt az előző posztok felfedezéseiből, kisebb részben korábbi helyi beszerzésekből állítottam össze egy érdekesnek ígérkező sort a klub számára.

img_3044.jpg

Íme:

Tovább
15 komment

Külföldi egyveleg 2017/3

2017. szeptember 16. 06:00 - furmintfan

A nyár végére, ősz elejére össze is jött az újabb adag külföldi egyveleg. Ezúttal a szokásos "borországok" mellett Málta, Románia és Szlovákia is feltűnik néhány bor erejéig.

 egyvelegdugokk8.jpg

Tovább
3 komment

Sauvignon blanc - 2016 külföldön

2017. szeptember 15. 06:00 - furmintfan

Sauvignon blanc-okat vizsgáztattunk már egyszer idén nyáron, akkor egy kisebb magyar sor került terítékre. Most külföld következik, Óvilág és Újvilág vegyesen. Először nagyobb sort akartam kanyarítani az asztalra, utána gondolatban három borra redukálódott a menü, amelyet az utolsó előtti pillanatban sikerült mégis felduzzasztani. Igyekeztünk a barátságosabb árú tételek közül válogatni, sőt, némi plusz aktualitást kölcsönöz a sornak, hogy szerepel két olyan bor is, ami helyet kapott egy kereskedő (hamarosan véget érő) szokásos őszi akciói között.  

sauvignonblanc2016kf.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Két nap a tanúhegyek árnyékában II. - Csendes Dűlő, Folly Arborétum, Istvándy

2017. szeptember 14. 06:00 - furmintfan

A badacsonyi beszámoló második részében elhagyjuk a Szent György-hegyet és egy badacsonyörsi kitérővel Badacsonyba érünk vissza. Megint három pince borai kerülnek terítékre, közülük ketten alig néhány éve léptek ki a nagyközönség elé - még ha bor korábban is készült a két pincénél -, amely gyorsan szívébe is zárta őket. 
Most Badacsonyörsön kezdünk tehát, amely kicsit kijjebb esik a borvidék szívét jelentő, névadó hegy forgatagából, de több fontos pincészet is megvetette itt a lábát és egyéb látnivalók is akadnak bőven. Az Örsi-hegy geológiailag eltéréseket mutat a tanúhegyekhez képest, itt ugyanis homokkő az alapkőzet, amelyet többek között bazaltmorzsalék és lösz is takar. A túra végén azután a borvidéki origónak számító Badacsony lábához tértem vissza, hogy még egy utolsó kóstolóval méltóképpen lezárjam a két napos kirándulást.
 csendesdulo2017_0.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Két nap Tokaj, második rész – Gizella Pince

2017. szeptember 13. 10:00 - ungert

Ilyen az, amikor a végére marad a dolgok legeleje. Történt ugyanis, hogy az augusztusi fülledt üresjáratok kellős közepén átfutottam borjegyzeteimet, és arra jutottam, hogy bár utazok éppen eleget, az utolsó tokaji látogatásom időtartománybeli elhelyezkedése a jelentől gyakorlatilag évdimenzióban mérhető. Az igény tehát adott volt, ha másra nem is, de egy egynapos jövök-megyekre mindenképpen, úgyhogy különböző interaktív csatornákon addig zaklattam Szilágyi Lászlót, a Gizella Pince origóját, amíg csak-csaknem találtunk egy legkisebb közös naptöbbszöröst. A tervezett gyorsforduló végül odáig hízott, hogy csatlakozott hozzám a blog élmunkása,  a címzetes Tokaj-szakivó furmintfan. És ha már így alakult, akkor inkább dupláztunk egyet, és az éjszakát annak rendje-módja szerint jól elgörbítettük, majd ami marad belőle, azt a Gizella-vendégházban töltöttük el. Az egészből talán a tizenhatos Gizella-borok kóstolása lehet blogszinten érdekes, igyekszünk is pótolni a pótolhatót négykézzel, itt és most.

img_1812.JPG

A Bomboly

Tovább
6 komment

Rejtőzködő borvidékek: Bierzo - Casar de Burbia

2017. szeptember 12. 06:00 - furmintfan

Biztosan lehetne vitatkozni rajta, hogy Bierzo mennyire tekinthető "rejtőzködő borvidéknek", ezt aláírom. A világ borai iránt mélyebb érdeklődés tanúsító borkedvelők simán belefuthattak már egy-egy innen származó borba, de abban biztos vagyok, hogy az átlagfogyasztó spanyol fronton jó esetben Rioja-ig, Priorat-ig, Ribera del Duero-ig, Penedes-ig jut el. Az utóbbi 10 évben Bierzo-t ráadásul egy szőlőfajta tette ismertté és elismertté a szakmában, ez pedig a mencía, többnyire ezzel lehet találkozni a borkereskedések polcain is. A Fill the Winebox kínálatának köszönhetően viszont most sikerült egy fehérborhoz is hozzájutnom a borvidékről, így adta magát a lehetőség, hogy egy párossal Bierzo is betagozódjon a sorozatba.
 casardeburbia1.jpg

Bierzo
Bierzo Spanyolország északnyugati részén, Kasztília és León tartományban található, a hegyek között. Az Atlanti-óceán közelsége miatt az éghajlat óceáni és kontinentális hatások által egyaránt meghatározott. A tél nem túl hideg, a nyár nem túl forró, a csapadékmennyiség évente átlagosan kb. 720 mm. Bierzo szőlőültetvényei többnyire 450-800 méteres tengerszint feletti magasságban terülnek el, összesen kb. 3000 hektáron. Az agyagos talajba palateraszok és kvarcos részek visznek színt, és ezek teszik izgalmasabbá a terroir-t is.
A római kor és a középkor - elsősorban cisztercita szerzeteseknek köszönhető - bortermelési hagyományai a 19. századi filoxéravész törte derékba. A szőlőtermesztés és bortermelés lassan kapott újra erőre, maga Bierzo DO 1989-ban került bejegyzésre.
A legfontosabb szőlőfajta tehát a mencía, mellette még kék szőlők közül az alicante buschet, fehér szőlők közül a godello, dona blanca, malvasia és palomino említhető meg. Szokás szerint egy fehér- és egy vörösbor került nálam terítékre. Utóbbi természetesen egy mencía, előbbi pedig egy godello, amelyből általában izgalmas tételeket sikerült csőrvégre kapni.
A godello Északnyugat-Spanyolországra, ott is leginkább Valdeorras-ra jellemző fajta, de Bierzo-ban, Riberio-ban és Riberia de Sacra-ban is megtalálható. Egy időben majdnem eltűnt az országból, az utóbbi évtizedekben azonban újra egyre népszerűbbé vált. Gazdag, a termőhelyet jól megmutató, érlelhető, vibráló borokat képes adni, egyes szakértők egyensen a chenin blanc-hoz és a chardonnay-hoz is hasonlítják.
A mencía különleges, elsősorban Bierzo-ra jellemző, őshonos kékszőlő. A legtöbb híres spanyol borvidék vörösboraihoz hasonlítva jellemzően könnyedebb, gyümölcsösebb, elegánsabb borokat ad, a hordóhasználat általában visszafogottabb. A legendás spanyol borász, Alvaro Palacios sokat tett a fajta és a borvidék elismertéséért, ő kifejezetten burgundi stílusú borokat készít a fajtából.

Casar de Burbia
1989-ben Nemesio Fernández Bruna belefogott régóta dédelgetett álma megvalósításába, és öreg tőkés ültetvényeket vásárolt szülőföldjén, Bierzo-ban. Nem riasztotta el a hegyek magasabb fekvésű ültetvényeinek művelésével járó megemelkedett költségvonzat sem. Ma a birtok 27 hektárnyi területen, 52 parcellán gazdálkodik. Miután Nemesio megvásárolta a legjobbnak ítélt termőterületeket, a borászat irányítását harmadik fiára, Isidro Fernández-re bízta, aki jelenleg is a birtok igazgatója és főborásza.

Tovább
Szólj hozzá!

Fill the Winebox: Alves de Sousa

2017. szeptember 11. 06:00 - rszabi

 sousa.jpgA Fill in the winebox nem mindennapi programmal készült a nyár végére, az Alves de Sousa pincészet kínálatából hoztak el egy hosszú és impozáns sort a Tranzit Art Cafeba. A már nem is olyan új bor bolt kínálatának eddig is a dourói pincészet volt a koronaékszere, de ekkora szabású kóstoló rendezvényt mindezidáig még nem kapott a borászat. Szinte a teljes szortiment, a belépő boroktól elkezdve, egészen a legnagyobb ikon vörösökön át, a vintage portig szerepelt ezen az estén. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy bevezetővel nem kell bíbelődnöm, Akov már egy minden részletre kiterjedő beszámolóval jelentkezett a pincétől.

Tovább
Szólj hozzá!

Két nap Tokaj, első rész – Erzsébet Pince

2017. szeptember 07. 06:00 - ungert

A friss Balassa-borok bekóstolása alatt már mellékszálként említettem, hogy részblogilag eltöltöttünk egy önkényesen előrehozott rövidhétvégét Tokaj borvidékén. Most pedig az lesz, hogy szakítunk a sokszor szükségszerű módon elvárt időrendiséggel, és nem a Szilágyi Lászlónál eltöltött első nap kétségkívül görbe ívéről, hanem az Erzsébet Pincénél minden értelemben másnap történt látogatásról számolunk be szokásos formakeretek között. Ha másért nem, márcsak azért is, mert telnek-múlnak az évek a borospalackok között, de tény, eddig mégsem volt szerencsém átlépni a Tokaj szívében található pince kapuját. Köztudott ellenben az is, hogy türelem, rózsa és hasonlóan fontos dolgok mindegyütt, szóval délelőtt ide, füllesztő nyárvégi klímaviszonyok oda, hosszában-széltében kaptunk kiváló keresztmetszetet ifj. Prácser Miklós társaságában múltról és jelenről egyaránt.

erzsebet-pince-szoloteruletek-3.JPG

Tovább
2 komment

Tegnap ittam - Hilltop Kamocsay Ákos Ihlet Cuvée 2015

2017. szeptember 06. 06:00 - furmintfan

A Hilltop Pincészet és úgy általában Ászár-Neszmély meglehetősen ritkán tűnik fel a borrajongó és úgy általában a magyar borblogok hasábjain, pedig azért lehet mondani, hogy a neszmélyi mammutpince nem elhanyagolható szerepet töltött/tölt be a magyar borpiacon. A Hilltop viszonylag korán feltűnt a rendszerváltás után a minőségi magyar és külföldi borpiacon. A borászat eredetileg Móron tevékenykedő alapítói Neszmélyen 110 hektárral és egy 1993-ban megvásárolt pincével vágtak bele a birtoképítésbe és eleinte inkább a külföldi - leginkább brit - piacra adták el a borokat. A hazai piacon 1996-tól vannak jelen és érdekes módon a kimondhatatlan neve miatt az Egyesült Királyságban Woodcutters néven eladott cserszegi fűszeres volt az egyik sikerboruk. A Hilltop idővel összesen 560 hektár szőlőt telepített Neszmélyen és Szekszárdon. Kamocsay Ákos a kezdetektől, azaz 1993-tól tölti be a birtokon a főborász pozícióját, és a pince prémium kategóriás borai is az ő neve alatt kerülnek forgalomba, ahogy az Ihlet Cuvée is.

hilltopkamocsayihletcuvee2015.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Két nap a tanúhegyek árnyékában I. - Bencze, Szászi, 2HA

2017. szeptember 04. 06:00 - furmintfan

Már évek óta szerepel a nyári programtervben egy több napos badacsonyi bortúra, de az utóbbi években legjobb esetben is csak a fele valósult meg az álmoknak. Az elmúlt néhány évben 1-1 napot töltöttem a borvidéken direkt kóstolási célzattal, amibe nehéz belesűríteni sok pincét (kivéve, ha a Badacsonyi Bor7-re látogat el az ember fia/lánya). Idén is maradt egy kis hiányérzetem Badacsony-téren, de pontosan annyi napot sikerült a tanúhegyek árnyékában tölteni és pontosan annyi pincét tudtam meglátogatni, mint az előző két évben összesen, és ha így nézzük, akkor már nem is olyan rossz a mérleg.
Terjedelmi okokból két részben érkezik a beszámoló, szerencsére úgy jött ki a lépés, hogy földrajzilag is pont felezhető az útvonal: a Szent György-hegyen három, Badacsonyörsön és Badacsonyban összesen szintén három pince kínálata került terítékre.
A Szent György-hegyé az első rész, ahol a borvidék két nagy újító vagy eretnek borászánál - nézőpont kérdése, én maradnék az előbbinél - és egy "nagy öregnél" is kóstoltunk, igaz, utóbbi helyen inkább csak az ebéd kiegészítéseként. Ezen a napon társaságom is volt, egy három eleven fiúgyermekkel megáldott család csatlakozott hozzám a szűkebb baráti körből, így a vendéglátó borászoknak nem volt könnyű dolga.
Jobban meggondolva, mindhárom meglátogatott birtok úttörő a maga nemében. Szászi Endre már régi motoros a Szent György-hegyen, de amikor ő már bioművelést alkalmazott, ez még sem itt, sem más hazai borvidéken nem volt gyakori. Török Csaba a 2HA-nál formabontó módon a vörösborokra helyezte a hangsúlyt a portfólióban, és ha ez nem lenne elég, mindenki megrökönyödésére az olasz ikonborok alapjául szolgáló sangiovese-vel kezdett kísérletezni, amiből azóta (szinte) évről évre nem csupán a borvidék, de az egész ország egyik legjobb vörösborát zárja palackba. Bencze István régi magyar fajtákkal, biodinamikus gazdálkodással, amfórás borokkal egyaránt kísérletezik, egyelőre szép eredményekkel, ráadásul úgy tűnik, hogy az ország legjobb rajnai rizlingjei között is bérelt helye lesz az általa készített boroknak. 

2ha2017_1.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Ma ittam – Winemakers of Croatia Plavac 2014

2017. szeptember 03. 12:40 - ungert

Általában igyekszünk biztosabbra menni annál, minthogy olyan vörösborokkal próbálkozzunk, amelyek polcára a lélektani kétezer alatt fut, ráadásul úgy, hogy a még annál is lélektanibb ezres alá kerülnek beakciózásra. Most mégis itt egy bor egyenesen a Lidl polcairól, amelyre a konkrét termelő helyett tulajdonképpen egy jóindulattal is csak általánosan sejtelmes gyűjtőnév került. Ráadásul horvát nemzetiségű is, sőt, déli szomszédunk legközkedveltebb és éppen ezért legnagyobb területen gondozott szőlőjéből szűrték. Ha hihetünk az úgynevezett internetnek, akkor öröm-boldogság, hogy ez a bor a dél-horvát illetőségű Pelješac-félszigetről utazott el egészen a fővárosig, amely elvileg a leghazaibb hazai pálya a szőlőnek, szóval soha autentikusabbat. A félsziget egyébként integrál két olyan területet – konkrétan a Postupot és a Dingačot –, amelyek teljesítményüknek köszönhetően önálló márkanévként tudnak érvényesülni arrafelé. Az állítólag zinfandel-rokon plavac amúgy képes nagyobb borokat is adni, amelyek nagysága első ránézésre a palackárazáson érződik, de most maradjunk a tárgynál és fussunk neki a szóban forgó horvát vendégszereplőnek.

fullsizerender_9.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Tegnap ittuk – Demeter Zoltán Őszhegy Sárgamuskotály 2013

2017. szeptember 01. 06:00 - ungert

Kétség sem fér hozzá, hogy nincs tele a piac az úgynevezett nulldecibel fölé emelkedő száraz muskotályokkal. Demeter Zoltán dűlősét éppen ezért kéretik nemcsak azért megbecsülni, mert amúgy évjáratról évjáratra haladva magas minőséget képvisel a fajtakereteken kívüli kontextusban is, hanem azért is, mert mintegy utolsó katonaként védi a fajta száraz becsületének várát, ráadásul mindezt érdekesen és szerethetően teszi. Így sokkal egyértelműbb, hogy a sárgamuskotály szélesebb körben is képes lehetne ilyesfajta teljesítményre, ha a jó talaj és a gondos szőlő- és pincemunka konstellál, ahogy kell. Az már más kérdés, persze, hogy ha könnyű édesben, esetleg aszúban közkedveltebbnek találtatik a piac szemszögéből, akkor minek ilyesfajta kísérletekbe bonyolódni, amely egyrészt költséges, másrészt megtérülésileg minimum kockázatos. Lehet és érdemes is beszélgetni, vitatkozni arról, miként palackérnek Zoltán dűlős  szárazai, de az biztos, hogy ez a muskotály még most is remek formában van. Pontosabban csak volt, ugyanis nem is olyan régen négy kézzel és két szájjal jártunk utána furmintfannal, hogy milyen is a palack belső felületén elhelyezkedő anyag úgy négy évvel a szüret után.

fullsizerender_8.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Mátrai borok Ceglédről - Kemenczés Borház

2017. augusztus 31. 07:10 - furmintfan

Nem is gondolná az ember, hogy Cegléden és közvetlen környékén is van észlelhető boros élet (noha a szőlőtermelés már a középkorban fontos szerepet töltött be a település életében), így aztán eléggé meglepődtem, amikor egy közös ismerősön keresztül egy ceglédi pince kóstolóra invitált. Amikor nyélbe tudtuk ütni a találkozót és felmerült a kérdés, vendéglátóim felvilágosítottak, hogy - legalábbis számomra - meglepően sok pince üzemel a városban. Ami a Kemenczés Borházat mindenképpen megkülönbözteti a többi ceglédi borászattól, az a mátrai alapanyag. 
De hogy kerül a mátrai szőlő az Alföld kapujába? Kezdjük a történetet az elején. 

kemenczes1.jpg

Tovább
1 komment

Tegnap ittam - Etyeki Kúria Mérész Sándor Projekt Sauvignon Blanc Wild Fermentation 2016

2017. augusztus 29. 06:00 - furmintfan

Az Etyeki Kúria 2017 elején új borcsaládot indított útjára, "Mérész Sándor Projekt" néven. A Kúria főborászáról elnevezett sorozat eddig két tagot számlál: a 2015-ös évjáratból egy zöldveltelini, 2016-ból (eddig) egy sauvignon blanc-t rendeztek a pincészet többi borától merőben eltérő dizájnnal készült címke alá. A "Projekt" borok korlátozott palackszámban készülnek és valamilyen újdonságot hordoznak a már jól bejáratott Kúria-portfólió tagjaihoz képest. A zöldveltelinivel például új fajtabor került a szortimentbe, a sauvignon blanc pedig készítési módjában és stílusában tér el a pince "alap" sauvignon blanc-jától.

etyekikuriasauvignonblancwildfermentation2016.jpg

Tovább
12 komment

Nem egynyári ital? - rosé-kísérlet

2017. augusztus 26. 06:00 - furmintfan

rose.jpg

A rosé-któl az egységsugaró fogyasztó nem vár sokat, kitölti/megkapja, megissza, elfelejti. A rosé-őrület ettől függetlenül eddig megállíthatannak tűnik és persze jól jön azoknak a borászoknak is, akik egy biztonságosan elkészíthető cash flow-borra vágynak. A készletet általában pont felszippantják, mire jön a következő évjárat, folyt. köv. De mi van azokkal a rosé borokkal, amelyek elé ennél komolyabb célokat tűznek ki?

Nem példa nélküliek a rosé-kóstolók a borrajongón (pl.: 1., 2., 3.), de szinte bizonyosan nem túlzok, ha azt mondom, hogy egyikünknek sem ez áll érdeklődése középpontjában. Én sem voltam és még most sem vagyok nagy fan, bár egyre inkább kezdem megtalálni a számításomat rosé-fronton. Az évi fogyasztásomat jellemzően a fent említett évi 1-2 kóstoló palackjainak tartalma, baráti vagy családi körben elém került poharak, meg 1-2 kísérleti beszerzés teszi ki. Az utóbbi 1-2 évben azt vettem észre, hogy időnként kifejezetten kedvet kapok 1 pohár jó roséhoz és pincelátogatásnál sem zárom ki csuklóból a kóstolósorból, már ha megkérdeznek. A tutti-fruttis műanyagszörpöket viszont változatlanul elkerülném, tehát a kedvemre való rosék felkutatása is igényel némi kutatómunkát.

Most kicsit is tovább mentem. Félretettem ugyanis néhány 2015-ös rosét - volt benne magyar, francia, német, osztrák -, hogy kipróbáljam, mit tudnak ezek az itókák a szürettől számított uszkve másfél év elteltével. A borok nem egyszerre nyíltak: amikor éppen úgy tartotta kedvem vagy megfelelő alkalom jött, ad hoc felpattintottam 1-2-3 palackot. Májustól július végéig így el is fogyott a lenti komplett gyűjtemény, és be kell vallanom, többnyire jól szórakoztam.

A tapasztalatok röviden: a magyar sorból igyekeztem többnyire komolyabb, adott esetben hordóval is megtámogatott tételeket válogatni, de úgy fest, még ezeket is jobb frissen meginni. Az osztrák, német rosék teljesen más stílust képviselnek, utóbbiak határozottan riesling-es jegyeket is hordoznak, és ezek azért jobban dacoltak az idő múlásával, bár a németeket így is inkább 1 éves korukban innám. Provence (és többé-kevésbé a többi francia is, kivéve Tavel, lásd lent) teljesen más műfaj, nem lehengerlő aromákkal, inkább kifinomultságukkal hódítanak a borok, és bár abban nem vagyok biztos, hogy ezeket is feltétlenül érdemes lenne tartogatni, nagyfokú hanyatlást nem mutatnak. Tavel rosé-i szinte összehasonlíthatatlanok a többiekkel: erőteljes, komoly, nagy borok, amelyeknek meg sem kottyant az érlelés.

Tovább
2 komment

Úton a Felvidéken 2017 – Kasnyik Családi Pincészet és Strekov 1075

2017. augusztus 25. 06:00 - ungert

A bélai szakmázás estébe történő elhajlása után reggel viszonylagosan korán közlekedtünk tova úgy három szlovákiai falunyit, hogy a kürti szállás elfoglalása után kétpincényi élményszerű borozásba vessük bele magunkat éjfélig és tovább. Igaz-igaz, ebből kezdetileg keveset sejtettünk, de ne szaladjunk ennyire előre. Kürt – ékes szlovák megnevezésén csak Strekov – elsősorban a Kasnyik Tamás által igazgatott, magát már-már túlnőni készülő, de egyébként zseniális zenés-boros fesztivál miatt szerepel főként az északi szomszédunk köznyelvi bortérképén, de a szeszvilágban jobban tájékozódók számára egész évben érdekes, hovatovább kötelező úti cél. A fesztivál alatt túlpörgő életet élő, tömött falu ugyanis alaphelyzetben nyugodt, családias és kellemes. Olyannyira, hogy az egyetlen lehetséges szállás-panzió elfoglalása után, Kasnyik Tamásra várva Sütő Zsolt kistraktorozott el csoportunk mellett, részben felkészülten az esti pincemegszállásunkra. Nem sokkal később Tamás is megérkezett egy furgonnal, hogy először a pincébe, aztán pedig a szőlőhegyen található vendégházba kalauzoljon minket rengeteg bor, ebéd, séta és beszélgetés ürügyén. A folytatásról igyekszünk most mesélni, négy kéz segítségével.

img_1465.JPG

Tovább
5 komment

Holdvölgy újdonságok

2017. augusztus 24. 06:00 - furmintfan

A mádi Holdvölgy Borászat a borvidék innovatívabb pincészetei közé tartozik, nem csupán a modern borászati technológia és design miatt. Mindig igyekeznek valami különlegességgel előrukkolni, a száraz fajtaborok, késői szüret, szamorodni és az aszú mellett rendre feltűnnek érdekesebb, kísérletezős tételek. Zétából készítettek már szamorodnit, de formabontó módon száraz borhoz, sőt gyöngyözőborhoz is használták a fajtát és száraz birtokházasításukban a kabar is fontos szerepet kapott. 
Idén sajnos nem jártam még személyesen a pincénél, de kaptam egy kis ízelítőt a friss borokból, amelyeket velem együtt ungert is végigkóstolt.

holdvolgyuj.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Tizenhatos Balassa-borok – Bomboly és B-37

2017. augusztus 23. 06:00 - ungert

Még friss az élmény, ugyanis az elmúlt hétvégét csütörtök-péntekre előrehozva Tokaj-Hegyalján töltöttük furmintfannal, hogy egy számszerűen nem túl tömör, de annál feszesebb kétpincés bekóstolást – és egyebeket – hajtsunk végre részszerkesztőségi szinten. Ennek szükségszerű következménye, hogy ugyan Balassa Istvánnal ezúttal nem toltunk le mélyrehatóbb bekóstolást, de a koradélutáni – üzemen kívüli klímaberendezéssel zötyögő – szauna-vonat érkezése előtt azért beugrottunk hozzá egy sör ürügyén. És ha már volt ürügy, elhoztuk a két legfrissebb, már letöltött, sőt, forgalmi tétellé is emelkedett Balassa-bort, hogy aztán kiscsapatos szinten, vasárnap fojtsuk le az élményeket, emeljük a nemzetország-ünnep fényét. Szükségszerű tehát, hogy megosszunk némi négykezes benyomást, ezeket helyeztük el szokásszerűen, alább.

fullsizerender_7.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Debütáló borok és gasztroshow - Látogatás a Szent Donát Birtokon

2017. augusztus 22. 06:00 - furmintfan

Legutóbbi csopaki-paloznaki kirándulásom alkalmával a Szent Donát Birtokhoz már nem jutottam el, de nyáron, július egyik legmelegebb napján bepótoltam a vizitet. Csopak elképesztő fejlődésen ment keresztül az utóbbi években, mind a borászok közötti összefogás, mind a borok minősége, mind gasztronómia szempontjából, és ennek a fejlődésnek a Szent Donát Birtok és a hozzá kapcsolódó Márga megkerülhetetlen tényezője, motorja. A hőség ellenére jól sikerült időpontot választani a kóstolóra, mert a 2016-os borok szinte kivétel nélkül palackba kerültek már, kettő közülük éppen azon a hétvégén mutatkozott be a nagyközönségnek és ismerős vendégek is éppen a pincénél tartózkodtak, ráadásul vendéglátóst játszani. 

sztdonat1.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Mosel a Kőlevesben - Weingut Clüsserath-Eifel

2017. augusztus 19. 06:00 - furmintfan

Még május utolsó napjaiban került sor egy különös kóstolóra a Kőleves Kert emeleti termében, amiről elfelejtettem megemlékezni, de így a tomboló nyár vége felé valahogy előkerültek a jegyzeteim, és ha már így esett, egy rövid bejegyzést itt is megérdemelnek. A kóstolót nem nagyon hirdették, én is egy újságíró ismerőstől hallottam róla, utólag eszembe jutott, hogy a g&m-en is szólt róla valaki egy kommentben. Lényeg, hogy egy mosel-i borászat, a Galerie Riesling Weingut Clüsserath-Eifel tulajdonosa-főborásza, Gerhard Eifel személyesen mutatta be borait az érdeklődőknek. A borászatról ugyan még nem hallottam, de nem is vagyok egy Mosel-guru, az időpont megfelelt, a kóstoló elképesztően olcsó volt (mint kiderült, csak a helyszínért fizettünk), úgyhogy jelentkeztem és mentem riesling-ezni.

clusseratheifel2.jpg

Tovább
2 komment