A Borrajongó

Tegnap ittam – Heimann "Csók! Rózsi Mama" Rozé 2016

2017. október 18. 06:00 - ungert

A rózsaszín borok hazai piacon betöltött szerepe gyakorlatilag közismert. Mennyiség, cash flow, technológia és popularitás, ráadásul abban sem vagyok biztos, hogy most akkor kereslet szült-e ekkora kínálatot, vagy éppen fordítva. Talán ezért tűnhet meglepő húzásnak ifj. Heimann Zoltán kísérlete, amely a pincebevétel sarkalatos pontjának egy részét próbálja kimozdítani saját nyugalmi állapotából úgy, hogy a végeredmény még a fanyalgó részpublikum számára is érdekes legyen. Mivelhogy kevés magyar rozét állítanak kereskedőpolcra olyasfajta használati utasítással, amely szerint a palack tartalma "Fogyasztás előtt felrázandó!", nem különösebben meglepő, hogy a szokásosnál intenzívebb érdeklődés övezte a szeptemberi debütálást. Kíváncsi voltam én is, hisz' kíváncsinak lenni jó, ráadásul ezzel a borral nemcsak a nyitott fogyasztóréteg, hanem elvileg a pince is nyert. Vagy legalábbis nem veszített, hordókat. Ráadásul mindezt nem is titkolják. A lényeg persze most sem az ideológia, mivelhogy azt meginni nem lehet. Sokkal inkább fontos az, hogy mennyire szerethető ez a Mammaróza-mutáns, és hogy átjön-e az úgynevezett üzenet.

img_1969.jpg

Tovább
8 komment

Tegnap ittuk - Ikon Áfium 2015

2017. október 17. 06:00 - furmintfan

Az Áfium új jövevény az Ikon portfólióban, merlot és syrah házasítása, amely 70%-ban tartályban, 30%-ban barrique hordóban érlelődött. A címke Konyári Borbála munkája, aki már több éve az Ikon Borászat ügyvezetője, Konyári János távozásával, pedig úgy tűnik, teljes egészében rá marad a birtok útjának egyengetése. A bor neve - áfium - pedig az ópium szó arab eredetű, török formája, Zrínyi Miklóstól lehet ismerős, és itt arra kíván utalni, hogy erre a borra könnyű rászokni. Hogy ez mennyire működik a valóságban, azt a természet lágy ölére kihelyezett borozgatás keretében teszteltük le.
 ikonafium2015.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Burgundia 2014 a Bortársaságnál

2017. október 16. 06:00 - furmintfan

Burgundia talán a borvilág legmisztikusabb, legtitokzatosabb, legnehezebben érthető szeglete. Mindössze két fontos szőlőfajta, ugyanakkor temérdek falu, dűlő, évjárat, amelyek labirintusában könnyű eltévedni iránytű nélkül. Ráadásul Burgundia nem olcsó játék, már pusztán a belépő szintet képviselő palackokért is mélyebben a zsebünkbe kell nyúlni. Egyre mélyebbre... A burgundiai borok iránti kereslet egyre csak nő, a területek ára már az egekben van, a borvidék nem képes lépést tartani az igényekkel. Ennek számos oka van kezdve a természeti tényezőkkel (jég, kártevők), a termelési kondíciókkal (csökkentő termésátlagok, organikus gazdálkodás, elöregedő ültetvények). Az utóbbi időben egyre több borász negociánt-ként lép fel, a legjobb termelőktől felvásárolt szőlővel egészítették ki saját területeik termését. 
A Bortársaságnál már hagyomány, hogy az új évjárat borainak megérkezését követően kóstolót is tartanak a burgundiai kínálatból szemezgetve. Mivel a 2014-es évjáratról jókat lehet hallani/olvasni és eddigi élményeim is ugyanezt igazolták, nagy érdeklődéssel vártam az estét.


bortarsasagburgundia2014.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Rejtőzködő borvidékek: Tolna - Grál Borpince

2017. október 12. 06:00 - furmintfan

A Bükk után újra magyar borvidék kerül terítékre a sorozatban, ezúttal az ország déli feléről. A kissé szétszabdalt, a Szekszárdi borvidéktől keletre és északra elterülő Tolnai borvidék és a Grál Borpince lesz a mai téma.
 gral1.jpg

Tolna
A Tolnai borvidék területét tekintve meglehetősen nagy, kb. 11000 ha-t tesz ki, azonban jelenleg csak alig 3000 hektáron terem szőlő, rengeteg kihasználatlan lehetőség van tehát. Az éghajlat mérsékelten kontinentális, sok napsütéssel, meleg nyarakkal, megfelelő mennyiségű csapadékkal. A borvidéket elsősorban agyagos-homokos üledékes és - különösen Paks környékén igen vastag - löszös alapkőzet jellemzi, amelyeken löszvályog, barna erdei talaj vagy vályogtalaj alakult ki.
A Tolnai borvidék ezen a néven nem tekint vissza komoly múltra, tekintettel arra, hogy csak 1998-tól létezik jelenlegi formájában: főként a Szekszárdi borvidék völgységi részéből és néhány jó adottságú, de korábban borvidéki besorolással nem rendelkező területből (pl. Paks, illetve Tamási környéke) alakították ki. A Szekszárdi borvidék egykori részeként természetesen több évezredes hagyománya van Tolnában a borkészítésnek, - ahogy az már lenni szokott - egészen a rómaiak uralmáig visszavezethetően. A 16. század végéig Tolna az ország vezető bortermelő vidéke volt, csak a 15 éves háború (1591-1606) következtében helyeződött át a súlypont Tokaj-Hegyaljára. Később az idetelepülő - majd a 2. világháborút követően nagyrészt kitelepített - német nemzetiségűek szilárdították meg ismét a szőlőtermesztést a vidéken. A szocialista korszakban már inkább a mennyiségi szőlőtermelésen, mintsem a borkészítésen volt a hangsúly. Ma is nagyon kevés pince készít itt saját név alatt palackozva minőségi bort, közülük talán az olasz Antinori család tulajdonában lévő Tűzkő, és a termékeivel a nagyobb áruházláncok polcain megjelenő Danubiana neve ugorhat be. A legtöbb gazda eladja a szőlőt, elsősorban a fent említett cégeknek vagy az Alföldre. Mucsi Zalán a Grál Borpincével tehát igazi csodabogárnak számít ezen a borvidéken, hiszen apró birtokán készített borai megtalálták útjukat az érdeklődő fogyasztó poharához és a csúcsgasztronómiához egyaránt.

Grál Borpince
A Grál Borpince tulajdonos-borásza 2008 óta borászkodik a Tolna megyei Gyönkön, 2,5 hektáron. Mucsi Zalán egyébként alföldi származású és harmadik generációs borász, azonban sokáig nem akart szőlővel és borral foglalkozni, először csak szülői nyomásra indult el ezen a pályán. Eleinte Szekszárdon tervezett pincealapítást, de az apósa helyette inkább Gyönköt javasolta neki. A kisváros melletti Pelzberg-dűlőben felújított egy 1880-ban épült présházat, majd telepítettek egy kevés szőlőt. 2008-ban még csak egy hordónyi öreg tőkés kékfrankos készült, amely azonban kedvező fogadtatásra talált, megszilárdítva Mucsi Zalán elhatározását. A következő években több kisebb területet is sikerült megvásárolni a pince körül és további fajtákkal is bővült a birtok.
A terület kicsi, a fajtaválaszték szűk, ennek megfelelően a portfólió is áttekinthető, következetes. A vezető fajta kékfrankos mellett szürkebarát, cabernet franc, merlot és kadarka terem  a mészkőfoltokban gazdag, meredek, agyagos, löszös lejtőkön. A szőlőművelés a kezdettől fogva organikus, a borok spontán erjednek, csak kevés ként kapnak, a vörösek szűretlenül kerülnek palackba. 
A fajtabor Pelzberg Kékfrankos és a Grál Pinot Gris mellett egy szintén fajtabor kadarka és a Maestro névre keresztelt cabernet franc-merlot házasítás alkotja a szortimentet.

Tovább
9 komment

Tegnap ittam – Moulin de Gassac Classic Rouge 2016

2017. október 11. 06:00 - ungert

Szó sincsen koncepcióról, inkább csak egyfajta véletlen, hogy ideiglenesen elveszni látszom a francia alapszintek borerdejében. A közelmúlt Lidl-felfedezése után ugyanis most itt egy vörös Languedocból, amely három fontos köznapi ismérvvel sarkallhat próbálkozásra boldog-boldogtalant. Az csak egy dolog, hogy a polci ára alulról súrolja a lélektant, mindezek mellé ugyanis borkereskedelmi indokok miatt országos szinten és stabilan elérhető, sőt, olyan fajtákból szűrődött, amely a nemzetközileg kevésbé járatos fogyasztóknak idegen, eképpen izgalmas is lehet. A Mas de Daumas Gassac – webfelület emitt – kifejezetten nagytermelőnek látszik a hazai dimenziókhoz szokott szemeknek. Kétféle termékkategóriát futtatnak, és bár nagyobb presztízzsel nyilvánvalóan a termelő korábban emlegetett nevét viselő borok bírnak, ez a hétköznapi fogyasztásra kalibrált pincealap is jól bizonyítja a sokszor emlegetett tényt, miszerint célszerű és szükségszerű tisztán tartani a kínálat földszintjét is. Engem meggyőztek, bár kicsit bánom, hogy ismét jobban hiányolok érdemi konkurenciát jelentő hazai válaszokat az úgynevezett kétezres vöröskategóriában.

img_1931.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Rajnai rizling maraton

2017. október 10. 06:00 - furmintfan

Tavaly is rendeztünk már egy gigantikus rajnai rizling kóstolót, akkor véletlenszerűen összegyűjtött borokkal. Most koncepciózusan egy évjárat (2015) boraira koncentrálva válogattunk össze egy komolyabb sort. Nagyjából az volt a cél, hogy a hazai élmezőnyből érkező borokat hasonló árszintet képviselő német és osztrák borokkal egészítsük ki. Ez természetesen azt jelentette, hogy utóbbiaktól inkább az alap- és középkategóriás rieslingek jöhettek szóba.
rajnairizling2015.jpg

Tovább
1 komment

Szép felfedezés: Kincsem Kastély

2017. október 08. 06:30 - drbarta

A szegedi Bortéren találkoztam először a tolcsvai pincének a nevével. Gyakori kóstolótársam, TiBor-barát szúrta ki őket, felfedezésre váró tokaji pince, szép neve is van, ugyan nézzük már meg egy-két borukat. Hát nézzük!

Megvallom őszintén nekem nem jött be az a felvezetés, amivel meg akartak fogni. Ilyen meg olyan aranyérmek, díjak vég nélküli sorolása, oklevelek garmadája vigyorog az arcomba, melyek tanúsítják, hogy mindezt micsoda társaságban, micsoda zsűri előtt. Kicsit ilyenkor olyan érzetem van, mintha azt sugalnák, hogy ezek birtokában a bor már-már objektíve is fantasztikusnak tekintendő, ha esetleg mégsem tetszik majd, akkor jobb, ha rögtön az én készülékemben keresem a hibát. Ja és persze jön az info a várható potenciálról is: Ezek a borok kérem szépen 20-30 évre készülnek. Mikor is alapították ezt a pincét? 2011-ben.  Bátor kijelentés.

Nyilván csak úgy lehet ezt az egészet csinálni, ha legalább mi magunk hiszünk benne, illetőleg természetes, ha egy pince büszke az eddig felmutatott eredményeire. Az is lehet, hogy egy fesztiválon a legtöbben ezt szeretik hallgatni. Sajnos én nem, illetve már annyiszor, de annyiszor csodálkoztam rá negatívan a hasonló beharangozók után kóstolt borokra. Az a helyzet, hogy nálam a különböző díjaknak konkrétan nulla jelentősége van akárki is írja alá őket.

Volt olyan futó gondolatom hogy kóstolás nélkül továbbállok, de végül éreztem, hogy felébred bennem egyfajta rosszindulatú, előítéletekkel teli kiváncsiság, na nézzük, hogy pukkad ki ez a lufi is.

Megkapjuk az első bort. Egy 2015-ös száraz furmint. Hmm. Nem is rossz, sőt egész komoly. Na jó, nézzük csak a hársat is. Hoppá-hoppá. Végül végigmentünk a teljes soron. Nem mondom, hogy mindegyik ugyanúgy tetszett, de lehet mondani, hogy a portfólió egésze mély benyomást tett rám. Semmiképp nem a mai fősodornak megfelelő nemzetközi stílusú borokat kell elképzelni. Érett, komoly anyagok, egy részük sejthetően a botritiszt sem nélkülözi, némelyik a fenolosabb jegyeket sem. Nem félnek a maradékcukortól, de az egyes kategóriák között e tekintetben nincsenek nagy ugrások, a szárazak sem teljesen szárazak, az édesek meg nem annyira desszertborosak. A legjobban a Birtokbor 2014 tetszett, ez egy félszáraz/félédes határon mozgó furmint-hárs kombó, vettem is belőle egy palackkal, melyet így nem sokkal később otthon is megnézhettem nem fesztiváli körülmények között. Ennek rövid jegyzete következik.

img_3140.jpg

Késeis illatok kajszival, kandírozott citrusokkal, mézességgel, pici szilvával. Mellette dohány, fekete tea, érintésnyi karamell, finom gombásság, vajasság. Annak ellenére, hogy mai trendekbe nehezen besorolható borstílus, abszolút tiszta és nagyon komplex. Szájban nagy testű, telt ízű, kerek, ezt az érzetet erősíti az érződő maradékcukor is. Strukturálisan tényleg elég komoly, mély és hosszú a korty, amit fajsúlyos, érett, lüktetően életteli savak nyújtanak meg. Tapintatra sima, finom felszinű cserességgel. Vágyom újabb palackra, egész biztos ott lesz az évvégi toplistámon, de ami ettől is több, megmutatja egy olyan arcát a tokajinak, aminek számomra nagyon is volna létjogosultsága. 7p. 

 

16 komment

Drop Shop újdonságok - Vincent Girardin és Domain Road Vineyards

2017. október 07. 06:00 - furmintfan

Megesik néha, hogy az ember pont jókor van jó helyen, és ennek köszönhetően nem várt meglepetésekben részesül Én is pontosan így jártam a múlt héten a Drop Shopban. Az aznap estére meghirdetett nagy új-zélandi pinot est farvizén a táblára felkerült poharas tételeket terveztem megszondáztatni még a nagyobb tömeg megérkezése előtt, amikor kiderült, hogy a borbár stábja épp egy kisebb burgundi sort kóstolt meg, értelemszerűen kínálatbővítési szándékkal. Még fel sem ocsúdtam és már ott volt előttem négy nyitott palack, amelyet később még három követett. Új-Zélandra is maradt azért idő, ráadásul a Domain Road nevű pincészet tulajdonosai is beugrottak az este folyamán, így három boruk megkóstolása mellett alkalmam nyílt egy rövidke beszélgetésre is.

dropshop_mg_7743.JPG

Tovább
Szólj hozzá!

Árvay széljegyzet a Juniborünnepről

2017. október 06. 06:00 - furmintfan

A Junibor Egyesület legénysége a budapesti "főhadiszállásuknak" számító DiVino előtti Szent István téren megtartotta a már hagyománnyá váló Junibor Ünnepet, ezúttal augusztus és szeptember fordulója helyett egy hónappal később. 
Pénteken a sajtó képviselői 2 óra hosszáig szabadon kóstolhattak, aminek nálam az lett az eredménye, hogy ide-oda csapongva megkóstoltam több vörös- és néhány fehérbort, plusz a teljes Árvay-szortimentet, beleértve néhány műsoron kívüli tételt is. Mivel így az arányok erősen felborultak, a többi bort inkább meghagyom az év végére tervezett egyvelegbe, az Árvay borokról készült rövidke jegyzeteknek pedig végül ezt a külön posztot szenteltem.

arvayjunibor0.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Belga kaland

2017. október 04. 06:00 - akov

Balogh Zoltán, a Somlói Apátsági Pince frontemberének írása következik. Olvassátok!

Még nyár elején hívott fel a belga partnerünk, hogy lenne-e kedvem október elsején kiutazni egy borkóstolóra Gentbe. Az időpont akkor még olyan távolinak tűnt, hogy rövid gondolkodás után elfogadtam a meghívást. Valahogy majd csak lesz, gondoltam. Tavaly már tartottunk egy fantasztikus és nagyon sikeres bemutatót Belgiumban a Terra Hungarica boraival, így szívesen is mentem vissza Gentbe. A belga gasztronómia és éttermi kultúra kimagaslik Európában. Ennek a pontos okát máig nem sikerült megfejtenem, de az biztos, hogy fizetőképes kereslet és az igényes kínálat szerencsés találkozása az, amit Belgiumban lehet tapasztalni. Egy ilyen piacon jelen lenni hatalmas kihívás és még nagyobb presztízs.

image20171001_103740443.jpg

Tovább
9 komment

Budavári Borfesztivál 2017

2017. október 03. 06:00 - furmintfan

6-8 évvel ezelőtt a Budavári Borfesztivált a kezdetekben még igazi csodavilágnak számított nekem, a minőségi borokkal komolyabban ismerkedni kezdő borkedvelőnek. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, sok változás történt a borkultúra terén is. A borvilág ajtaja ugyanis szélesre tárult, egymást érik a kóstolók, fesztiválok, tömegével nyíltak a borbárok, a nagyvilág borai is egyre könnyebben megtalálják útjukat az egységsugarú fogyasztóhoz. A Budavári Borfesztivál már nem A FESZTIVÁL a borrajongók a számára, még ha az exkluzív környezet a turisták számára komoly hívószó is marad. A szüret időszakba lógó időpont, a növekvő költségek és a rendezvények növekvő száma miatt már a borászok sem tekintenek úgy rá, mint ahol kötelező a megjelenés. A boros kiállítók száma észrevehetően csökken, sokkal szellősebben állnak a standok a Vár több udvarában is a korábbi évekhez képest, sok nagy név is távol marad. 

Természetesen most is lehet épp elég bort találni a fesztivál négy napjára, de az utóbbi évekhez hasonlóan, két nap-este nekem bőven elég volt a borból és a forgatagból is, különösen úgy, hogy a második este sötétedés tájékán elsüllyesztettem a jegyzetfüzetet a táska mélyére és a köpködést is felfüggesztettem. Lássuk, mire jutottam addig, amíg fel nem áldoztam a szakmaiságot a hedonizmus oltárán.

budavariborfesztvar.jpg

Tovább
3 komment

Olasz fehérbor-magaslatok

2017. szeptember 29. 06:00 - furmintfan

Olaszország klasszikus "borország", de a fehérborokat ritkábban emlegetik Itáliával kapcsolatban, hiszen az olasz csizma leghíresebb borai kék szőlőfajtákból készülnek. Valószínűleg az én fogyasztásomat illetően is legalább 3/4 lehet a vörösborok aránya, kifejezetten olasz fehérekre koncentráló kóstolóra pedig nem is emlékszem eddigi "pályafutásom" során. A sors különös fintora, hogy egy ilyen sor Tokajban talált ránk. Történt ugyanis, hogy épp augusztus végi minitúránk idejére szervezett Szilágyi László egy olasz fehérbor kóstolót, amire így ungert és én is meghívást nyertünk. A Gizella Pince borásza az utóbbi hónapokban többször is összetrombitált néhány tokaji borászcimborát 1-1 nemzetközi fehérboros kitekintésre, most pedig egy ismerős olasz borkereskedő-sommelier, Michele Cenedese érkezett egy izgalmas sorral, amit mi is kiegészítettünk néhány palackkal. A foglalkozás elérte célját: ezután egészen biztosan más szemmel tekintünk az olasz fehérborokra.
 olaszfeher1.jpg

Tovább
19 komment

Tegnap ittam – Bastide Sobirana Vue sur Mer 2016

2017. szeptember 27. 09:00 - ungert

Amennyiben ahhoz szükséges hozzászokni, hogy a Lidl a hazai nagyboltok átlagánál komolyabban tolja a borkülföldet, ám legyen. Múltkor hirtelen nekifutásból egy horvát palavac vizsgázott egészen ügyesen a saját műfajában, most pedig itt egy francia fehérbor sok kérdőjellel, de annál meggyőzőbb összhatással. Kezdjük először a kérdőjelekkel, amelyek elsősorban azok számára okoznak ideológiai és erkölcsi dilemmákat, akik nem táraznak be reflexszerűen egy borból csupán amiatt, mert egy nyakátmérőjű arany plecsni hirdeti a palackon Robert Parker kilencven pontját. Ezen kívül ugyanis csak annyit tudunk biztosan, hogy ’16-ból érkezett, házasították és dél-francia. Egészen konkrétan Languedoc-Roussillon-ból hozták, ha hinni lehet a hivatalos kereskedői forrásnak, ami megszokott módon elfeledkezik az évjárat feltüntetéséről – mintha az valamifajta eretnek szokás lenne. Az internet mindenesetre azt állítja, hogy létezett előd, amit muskotály, viognier, sauvignon blanc és vermentino alkotott, ráadásul eggyel konkrétabb, Côtes Catalanes (IGP) eredetmegjelölést kapott. Hogy ebből lehet-e extrapolálni a friss évjáratra, azt nem tisztem eldönteni. Végeredményben úgysem ez a lényeg, hanem a palack belső felületén fekvő anyag érzékszervi élménybehatása.

img_1892.JPG

Tovább
8 komment

Negyed évszázad Tokaj élvonalában - 25 éves a Disznókő

2017. szeptember 26. 06:00 - furmintfan

25 éves a Disznókő Szőlőbirtok és Pincészet, Tokaj-Hegyalja egyik vezető borászata. A 90-es évek végén induló, külföldi tulajdonú borászatok mind úttörő szerepet vállaltak a szocialista tervgazdaság alatt elkorcsosult tokaji szőlészet és borászat újraértékelésében és megújításában. Az AXA Millesimés cégcsoport magyarországi ékköve a rendszerváltás utáni tokaji átalakulás egyik éllovasa volt, és azóta is kivételesen megbízható minőséget képvisel, mind a száraz, mind az édes borok tekintetében. Az AXA Millesimés a világ több jelentős borvidékén is rendelkezik borászatokkal, de - ahogy Mészáros László birtokigazgató bevezetőjében kiemelte - Tokajban volt szükség a legnagyobb kreativitásra. A negyed évszázados jubileum alkalmából "Disznókő - Mérföldkövek" név alatt egy kóstolóval összekötött kisebb ünnepséget tartott a pincészet a budapesti Gundel Étterem báltermében szeptember elején.

disznoko25_1.jpg

Tovább
4 komment

Valpolicella pehelysúlyban

2017. szeptember 25. 06:00 - rszabi

valpolicella_duo.jpgNemcsak Mike Tyson vagy Vladimir Klicsko tud epikus bokszmérkőzést vívni. Vannak virtuózok feleakkora méretben is, bár nyilván a vérre szomjas publikum inkább a királykategória versengésére kíváncsi. Ezen analógia mentén haladva, nem túlzás azt állítani, hogy nagyságrendekkel több embert vonz az úgynevezett nagyvörös kategória mint a 11-12 szesszel bíró , halvány tónusú, törékeny borocskák. De ahogy 

nem iszunk Primariust a szalonnás rántottához, és nemcsak azért, mert kurva lapos a pénztárcánk..”,  

úgy (sajnos) ezek a borok sem nyílnak néhány kitüntetett alkalomnál többször egy évben. Amikor rányílt a szemem a kedvenc külföldi borvidékemre, első körben nyilván az amaronék gazdagsága és a reciotok mélysége főzte puhára szívemet. Hamar jött a felismerés, hogy ennek a borvidéknek pont az a legnagyobb dobása, hogy egynéhány őshonos (Corvina, Molinara, Rondinella) fajtából a légiesen könnyed boroktól a legnagyobbikig minden kihozható. A nagy kérdés az, hogy elég érdekes-e a fajta és a borvidék szintézise, hogy az appassimento áldásos hatása nélkül is elég izgalmas legyen a végeredmény.

Pár éves tapasztalatom alapján bátran állíthatom, hogy a mérettel nem korrelál szorosan a minőség, ezekkel a karcsú, habkönnyű borokkal lesz igazán kerek a történet. A világ egyik legnagyobb testű és legalkoholosabb bora mellett, ugyanazokból a szőlőkből, ugyanott készülnek a legkönnyedebb testű törékeny kis virágszálak is. Érdekes adalék, hogy a legutolsó pakk, amit hazahoztam a borvidékről 14 borból állt és csak egy volt belőle amarone.. Az idei hőgutás nyárnak az ideális vörösbora nálam egyértelműben a valpolicella volt. Silleres stílus, friss gyümölcsök orrban, finom savak könnyed tánca szájban, olyan lecsengéssel, hogy már nyúl is az ember a következő pohár után.

Tovább
Szólj hozzá!

Magyar egyveleg 2017/3

2017. szeptember 23. 06:00 - furmintfan

Újabb magyar egyveleg, nagyjából június elejétől szeptember első napjaival bezárólag kóstolt borokkal. Több kisebb-nagyobb borvidék is fel-feltűnik benne legalább egy-egy bor erejéig, bubistól az édesig.

egyvelegdugokm10.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Tegnap ittam – Pálffy Birtokbor Vörös 2015

2017. szeptember 22. 06:00 - ungert

Az alapszintű birtokborok piaci szerepkörének fontossága két szempontból feltétlenül alátámasztódni látszik. A létra első fokaként egyrészről elengendhetetlen, hogy meggyőző-megfelelő stabilitással és teherbírással rendelkezzen a fogyasztói igények tekintetében, hogy legyen szándék és igény haladni tovább, felfelé. A történet másik része az úgynevezett névazonosság, amely szerint birtokbor-kötelesség valósághűen közvetíteni a pincestílust, amely többalapanyagos esetben az alkotófajták egyéniségének háttérbe szorítását is jelentheti. És bár megesik, hogy ezek a peremfeltételek nem teljesülnek, a köveskáli Pálffy Pince esetében szó sincsen ilyesmiről. Kettőezer-tizenötben legalábbis semmiképpen sem. Külön öröm, hogy a műfaj sznobigényeit egy alapvetően fehérboros pincének vörös színekben sikerült teljesíteni, ami a közel sem meggyőző átlagok alapján kifejezetten ügyes munkának számít. 

img_1825.JPG

Tovább
Szólj hozzá!

Vulkanikus borok Gyöngyöspatán

2017. szeptember 21. 06:00 - furmintfan

Augusztus utolsó, igen forró szombatja bizonyos szempontból remekül passzolt egy vulkanikus borokról szóló fesztiválnak, még ha a legtöbb ember ilyenkor legszívesebben inkább egy medencében múlatná az időt. Én viszont valamilyen szinten bepótolva az idén is betervezett mátrai bortúrát, Gyöngyöspata hétszintes pincesorát vettem a nyakamba és a tavalyi debütálás után ismét megrendezett Vulkanikus Borok (Fesztiválja) névre keresztelt családias kis rendezvényen ismerkedtem meg néhány borral.
Mátrai borászok és vulkanikus alapkőzeten operáló egyéb borvidékek borászai egyaránt szerepelnek a kiállítók listáján, néhányan pedig a gasztronómiai élvezetekhez igyekeznek hozzájárulni. A családias hangulatú, nyugodalmas mederben csordogáló rendezvényen nem volt tömeg, nem volt kapkodás, kényelmesen lehetett kóstolgatni, beszélgetni, a tájat szemlélni. Eleinte csodálkoztam a Budapestről érkező vendégeknek szervezett busz késői visszaindulási időpontján, aztán ahogy közeledett az a bizonyos késő esti óra, rájöttem, hogy még így is rengeteg olyan termelőt kihagytam, akiknél be volt tervezve a kóstolás, ráadásul a gyöngyöspatai templom megtekintése is kimaradt. Így jártam, de panaszra így sincs ok, jól telt a nap, a többit majd talán jövőre bepótolom. 

vulkanikus1.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Címkeológia

2017. szeptember 20. 06:00 - akov

Az alábbiakban Balogh Zoltán (Somlói Apátsági Pince) vendégírását olvashatjátok.

Történjék bármi, akkor is hiszek abban, hogy én, mint magyar bortermelő elsősorban ügyfele vagyok az ágazatot ellenőrző és irányító hatóságoknak. Olyan ügyfél, akinek a visszajelzései és konstruktív kritikája fontos azoknak a hatóságoknak, amelyeknek a magyar bor hitelessége és minősége feletti őrködés a feladatuk. Megingathatatlanul hiszek abban, hogy ha megosztom a fogyasztóinkkal azokat a visszásságokat, méltánytalanságokat, amiket olykor tapasztalok, érzek akkor sem kell félnem retorziótól. Ha a még megoldható problémáinkat nem tárjuk fel és nem beszéljük meg akkor a problémák zsibbasztó bajjá alakulnak. Ha a hibáinkra nem hívja fel senki a figyelmet, akkor nem tudunk fejlődni. Vitatható, hogy ez a formátum és ez a platform a legjobb ezeknek a problémáknak a megbeszélésére, de szerintem, ha van szándék a fejlődésre és van készség az eszmecserére, akkor a nagy nyilvánosságnak ez a kis szeglete pont jó lesz.

3wordsearchwines.jpg

Tovább
5 komment

Balatoni érdekességek a "Klubban"

2017. szeptember 18. 14:30 - drbarta

Hadd unalmaskodjak tovább a balatoni témával. Javarészt az előző posztok felfedezéseiből, kisebb részben korábbi helyi beszerzésekből állítottam össze egy érdekesnek ígérkező sort a klub számára.

img_3044.jpg

Íme:

Tovább
16 komment

Külföldi egyveleg 2017/3

2017. szeptember 16. 06:00 - furmintfan

A nyár végére, ősz elejére össze is jött az újabb adag külföldi egyveleg. Ezúttal a szokásos "borországok" mellett Málta, Románia és Szlovákia is feltűnik néhány bor erejéig.

 egyvelegdugokk8.jpg

Tovább
3 komment

Sauvignon blanc - 2016 külföldön

2017. szeptember 15. 06:00 - furmintfan

Sauvignon blanc-okat vizsgáztattunk már egyszer idén nyáron, akkor egy kisebb magyar sor került terítékre. Most külföld következik, Óvilág és Újvilág vegyesen. Először nagyobb sort akartam kanyarítani az asztalra, utána gondolatban három borra redukálódott a menü, amelyet az utolsó előtti pillanatban sikerült mégis felduzzasztani. Igyekeztünk a barátságosabb árú tételek közül válogatni, sőt, némi plusz aktualitást kölcsönöz a sornak, hogy szerepel két olyan bor is, ami helyet kapott egy kereskedő (hamarosan véget érő) szokásos őszi akciói között.  

sauvignonblanc2016kf.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Két nap a tanúhegyek árnyékában II. - Csendes Dűlő, Folly Arborétum, Istvándy

2017. szeptember 14. 06:00 - furmintfan

A badacsonyi beszámoló második részében elhagyjuk a Szent György-hegyet és egy badacsonyörsi kitérővel Badacsonyba érünk vissza. Megint három pince borai kerülnek terítékre, közülük ketten alig néhány éve léptek ki a nagyközönség elé - még ha bor korábban is készült a két pincénél -, amely gyorsan szívébe is zárta őket. 
Most Badacsonyörsön kezdünk tehát, amely kicsit kijjebb esik a borvidék szívét jelentő, névadó hegy forgatagából, de több fontos pincészet is megvetette itt a lábát és egyéb látnivalók is akadnak bőven. Az Örsi-hegy geológiailag eltéréseket mutat a tanúhegyekhez képest, itt ugyanis homokkő az alapkőzet, amelyet többek között bazaltmorzsalék és lösz is takar. A túra végén azután a borvidéki origónak számító Badacsony lábához tértem vissza, hogy még egy utolsó kóstolóval méltóképpen lezárjam a két napos kirándulást.
 csendesdulo2017_0.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Két nap Tokaj, második rész – Gizella Pince

2017. szeptember 13. 10:00 - ungert

Ilyen az, amikor a végére marad a dolgok legeleje. Történt ugyanis, hogy az augusztusi fülledt üresjáratok kellős közepén átfutottam borjegyzeteimet, és arra jutottam, hogy bár utazok éppen eleget, az utolsó tokaji látogatásom időtartománybeli elhelyezkedése a jelentől gyakorlatilag évdimenzióban mérhető. Az igény tehát adott volt, ha másra nem is, de egy egynapos jövök-megyekre mindenképpen, úgyhogy különböző interaktív csatornákon addig zaklattam Szilágyi Lászlót, a Gizella Pince origóját, amíg csak-csaknem találtunk egy legkisebb közös naptöbbszöröst. A tervezett gyorsforduló végül odáig hízott, hogy csatlakozott hozzám a blog élmunkása,  a címzetes Tokaj-szakivó furmintfan. És ha már így alakult, akkor inkább dupláztunk egyet, és az éjszakát annak rendje-módja szerint jól elgörbítettük, majd ami marad belőle, azt a Gizella-vendégházban töltöttük el. Az egészből talán a tizenhatos Gizella-borok kóstolása lehet blogszinten érdekes, igyekszünk is pótolni a pótolhatót négykézzel, itt és most.

img_1812.JPG

A Bomboly

Tovább
6 komment

Rejtőzködő borvidékek: Bierzo - Casar de Burbia

2017. szeptember 12. 06:00 - furmintfan

Biztosan lehetne vitatkozni rajta, hogy Bierzo mennyire tekinthető "rejtőzködő borvidéknek", ezt aláírom. A világ borai iránt mélyebb érdeklődés tanúsító borkedvelők simán belefuthattak már egy-egy innen származó borba, de abban biztos vagyok, hogy az átlagfogyasztó spanyol fronton jó esetben Rioja-ig, Priorat-ig, Ribera del Duero-ig, Penedes-ig jut el. Az utóbbi 10 évben Bierzo-t ráadásul egy szőlőfajta tette ismertté és elismertté a szakmában, ez pedig a mencía, többnyire ezzel lehet találkozni a borkereskedések polcain is. A Fill the Winebox kínálatának köszönhetően viszont most sikerült egy fehérborhoz is hozzájutnom a borvidékről, így adta magát a lehetőség, hogy egy párossal Bierzo is betagozódjon a sorozatba.
 casardeburbia1.jpg

Bierzo
Bierzo Spanyolország északnyugati részén, Kasztília és León tartományban található, a hegyek között. Az Atlanti-óceán közelsége miatt az éghajlat óceáni és kontinentális hatások által egyaránt meghatározott. A tél nem túl hideg, a nyár nem túl forró, a csapadékmennyiség évente átlagosan kb. 720 mm. Bierzo szőlőültetvényei többnyire 450-800 méteres tengerszint feletti magasságban terülnek el, összesen kb. 3000 hektáron. Az agyagos talajba palateraszok és kvarcos részek visznek színt, és ezek teszik izgalmasabbá a terroir-t is.
A római kor és a középkor - elsősorban cisztercita szerzeteseknek köszönhető - bortermelési hagyományai a 19. századi filoxéravész törte derékba. A szőlőtermesztés és bortermelés lassan kapott újra erőre, maga Bierzo DO 1989-ban került bejegyzésre.
A legfontosabb szőlőfajta tehát a mencía, mellette még kék szőlők közül az alicante buschet, fehér szőlők közül a godello, dona blanca, malvasia és palomino említhető meg. Szokás szerint egy fehér- és egy vörösbor került nálam terítékre. Utóbbi természetesen egy mencía, előbbi pedig egy godello, amelyből általában izgalmas tételeket sikerült csőrvégre kapni.
A godello Északnyugat-Spanyolországra, ott is leginkább Valdeorras-ra jellemző fajta, de Bierzo-ban, Riberio-ban és Riberia de Sacra-ban is megtalálható. Egy időben majdnem eltűnt az országból, az utóbbi évtizedekben azonban újra egyre népszerűbbé vált. Gazdag, a termőhelyet jól megmutató, érlelhető, vibráló borokat képes adni, egyes szakértők egyensen a chenin blanc-hoz és a chardonnay-hoz is hasonlítják.
A mencía különleges, elsősorban Bierzo-ra jellemző, őshonos kékszőlő. A legtöbb híres spanyol borvidék vörösboraihoz hasonlítva jellemzően könnyedebb, gyümölcsösebb, elegánsabb borokat ad, a hordóhasználat általában visszafogottabb. A legendás spanyol borász, Alvaro Palacios sokat tett a fajta és a borvidék elismertéséért, ő kifejezetten burgundi stílusú borokat készít a fajtából.

Casar de Burbia
1989-ben Nemesio Fernández Bruna belefogott régóta dédelgetett álma megvalósításába, és öreg tőkés ültetvényeket vásárolt szülőföldjén, Bierzo-ban. Nem riasztotta el a hegyek magasabb fekvésű ültetvényeinek művelésével járó megemelkedett költségvonzat sem. Ma a birtok 27 hektárnyi területen, 52 parcellán gazdálkodik. Miután Nemesio megvásárolta a legjobbnak ítélt termőterületeket, a borászat irányítását harmadik fiára, Isidro Fernández-re bízta, aki jelenleg is a birtok igazgatója és főborásza.

Tovább
Szólj hozzá!