A Borrajongó

Fermentation Fair 2018. május

2018. június 06. 06:00 - furmintfan

Manapság már szinte minden napra jut legalább egy borkóstoló Budapesten, a legváltozatosabb helyszíneken, különféle témákat érintve. A bőség zavarában jó eséllyel mindenki megtalálhatja a számítását szimpla borkedvelőtől a fanatikusig, már ha nem ódzkodik a társasági eseményektől. Az érem másik oldala, hogy alig akad olyan új induló boros rendezvény, ami még az újdonság varázsával hat. A Fermentation Fair névre keresztelt, a Tabánban található Czakó-kertbe szervezett kóstoló hírére viszont én is felkaptam a fejemet. A szimpatikus helyszín és az ígéretes kiállítói névsor mellett az sem volt elhanyagolható, hogy a szervezők - és kiállítók - egyike az a Homonna Attila, aki meglehetősen ritkán jelenik meg kóstolóféléken, szóval minden adott volt, hogy az első Fermentation Fair hozzon valami újdonságot  a színtérre.
A kiállítók mind természetközeli szőlőművelésben és borkészítésben gondolkozó magyar, osztrák és német borászatok voltak, akik ráadásul igen komoly kísérletezőkedvvel is meg van áldva, úgyhogy lehetett számítani néhány extrémebb tételre is.
 fermentationfair201805_01.jpg

Miközben a kertben a borászok töltögettek és meséltek, a belső fedett helyiségekben különböző témájú mesterkurzusokat is tartottak és a Terroir Squad (a projekt mögött álló Molnár Márk a Fermentation Fair másik szervezője) legújabb videóját is meg lehetett tekinteni az online megjelenés előtt. A program számomra beváltotta a hozzá fűzött reményeket: kellemes környezetben, nyugodt körülmények között kóstoltam sok érdekes bort, nem kellett rohanni, lehetett beszélgetni, nem volt tömeg. Nem tudom, hogy a látogatottság végül találkozott-e a szervezők elvárásaival, de a tervek szerint évente két ilyen eseményre kerülhetne sor. Én örülnék neki.

Most pedig következzenek a kiállítók és a borok. Utóbbiakból a kedvenceimet aláhúztam. 

fermentationfair201805_03.jpg

 

 

Az első meglátogatott stand a rheinhessen-i Ökologisches Weingut Schmitt-é volt, ahol a borokat a magyar Bianka mutatta be, aki eredetileg gyakornokként került a pincéhez, majd feleségül ment a tulajdonosok fiához, Danielhez, és ma már a fiatalok igazgatják a 15 hektáros birtokot. Rögtön az első standnál minden szempontból be lettem dobva a mély vízbe, mind a tételek számát, mind azoknak a fősodortól elütő jellegét illetően. Itt gyakorlatilag mindent sztereotípiát el lehetett dobin az egyes szőlőfajták borait illetően, szinte semmi nem olyan volt, mint vártam.
A 2015-ös Méthode Traditionnelle pezsgő alapbora pinot blanc és pinot noir házasítása, hordóban is járt, narancsos, seprős jegyekkel operál, jó tartású, nem szokványos jellegű. A 2016-os Pétillant Naturel (röviden pét-nat) Brut Nature ortega, huxelrebe és bacchus házasítása, feszes, citrusos, kissé kesernyés. A csendes borokra áttérve a Riesling 2016 visszafogott, halványan citrusos, almás, szájban kevésbé hozza a fajta bájosabb arcát, kissé rusztikus, almás, őszibarackos, citrusos, egy kevés almahéjjal. A Monsheimer Riesling Natúr 2016 színe szinte narancssárgába hajlik. Narancsos, fehér húsú gyümölcsös, seprős jegyek uralják, narancsolajjal, héjas jegyekkel, pici kesernyével. A Meisterstück Chardonnay 2016 őszibarackos, barackhéjas illat szájban sárgabarackkal, naranccsal, édes citrusokkal és egy kis héjas jeggyel egészül ki, miközben a korty sima, selymes, puha. Az Orpheus 2015 egy amphorában érlelt pinot blanc szúrós, füstös, barackos illata után szájban barackos, gyümölcshéjas, telt, enyhén cseres, krémes korty követi. Az Erdreich 2016 bacchus, sylvaner és muscat blanc házasítása. Tömény, de még nem pacsuli muskotályos illat, szőlővel, egzotikus virágokkal és fűszerekkel. Jól kitölti a szájat, leheletnyi tapadása is van, ízében citrusok, szőlő, ananász, egzotikus fűszerek. A Sylvaner 2016 füstös, narancsos, sárga szilvás, narancshéjas, szájban mindez őszibarackkal és egy kis édességérzettel, krémes puhasággal, pici kesernyével, komoly testtel társul. A Rosé 2016 gerincét merlot, pinot noir és dornfelder adja, elég tartalmas, elsősorban citrusos, narancsos, másodsorban piros gyümölcsös,feszes, könnyed, nem egy szokvány rosé. A Merlot 2016 piros bogyós gyümölcsös, paprikás, virágos, fűszeres illatú, meglepően könnyed, légies, elegáns, ízében meggyel, ribizlivel, szamócával. A Spätburgunder 2016 ugye egy pinot noir, könnyed, élénk savú, savanykás piros bogyós gyümölcsökkel dolgozik főleg, illatában egy kevés törkölyös, gyümölcshéjas jelleggel. A Regent 2015 nem egy fantázianév, hanem az azonos nevű, erősen rezisztens szőlőfajta borát takarja. A fajtáról soha nem hallottam, de addigra eljutottam odáig, hogy ennél a standnál már semmin nem lepődöm meg. A bor elég semleges illatú, kicsit füstös, vad gyümölcsös, enyhe zöldes jegyekkel, szájban meggyes, erdei gyümölcsös, ribizlileveles. Végezetül megkóstoltuk a Sándor névre hallgató cider-t is, ami kissé szúrós, gyógynövényes, sörös vonásokat is mutatott az obligát alma mellett. 

A Gilvesy Pincészetnél a Rajnai Rizling 2017 könnyed, virágos, őszibarackos, citrusos, lazább szövésű, de elegendő sav tartja. A Tarányi Rajnai Rizling 2016 édesfűszeres, fehér húsú gyümölcsös, őszibarackos, teltebb, öblösebb bor, a hordó az én ízlésemnek kicsit sok rajta. A Váradi Furmint 2016 őszibarackos, sárgabarackos, sárga húsú gyümölcsös, diszkréten fűszeres, karcsú, feszes.

fermentationfair201805_11.jpg

A Spiegelberg Kézműves Pince volt a következő a sorban. Itt a 2015-ös borok általában kellemesek voltak, a 2014-esek ellenben nem. A Furmint 2015 virágporos, enyhén mézes, barackos, szájban lágyabb savakra épül, telt, széles, almás, mézes, ízjegyekkel. A Juhfark 2015 neutrálisabb, markánsabb felépítésű. citrusos, fehér húsú gyümölcsös, zöldfűszeres jegyekkel. Az Olaszrizling 2015 fehér húsú gyümölcsökkel, zöldfűszerekkel, citrusokkal, kis kesernyével operál. A Chardonnay 2015 populárisabb vonalat képvisel: déligyümölcsös, banános, édesfűszeres, teltebb vonalakkal. A Cuvée 2014 sajnos nem volt tiszta, földes, répás, részben oxidált, széles savakkal. A Hárslevelű 2014 esetében hasonló a helyzet, a sok sárga húsú gyümölcs mellett illatban halványabban jelenik meg a Cuvée-ben is érezhető zavaró jegy, ízben viszont határozottan ott van.

fermentationfair201805_10.jpg

Az erdőbényei Jakab Pince útját - ahogy sok más bényei pincéjét - a kezdetekben még Homonna Attila is egyengette. Ők két furminttal érkeztek a kóstolóra, alapvetően mindkettőt kedveltem, de a Kulcsárban látok több felfedezni valót, érdekességet. A Padihegy 2015 intenzívebb, behízelgőbb, édesfűszeres, körtés, őszibarackos, kis cukor kerekíti. A Kulcsár 2015 talán visszafogottabb, de részletgazdagabb, elegánsabb, citrusokkal, fehér és sárga húsú gyümölcsökkel.

fermentationfair201805_12.jpg

A Szóló Borászat 5 teljesen különböző tételt hozott magával, én a maga stílusában mindegyiket szerettem. A Frivolo 2017 100%-ban tartályos, vonzó, virágos, körtés, ananászos, őszibarackos karakterű. könnyed, elegáns bor. A Thesis 2017 egyszerre meleg érzetű és még kicsit zárt, a savak is lassabban kezdenek el dolgozni szájban, citrusok, narancs, alma a vezető ízjegyek. A Piano 2015 egy hárslevelű a Tökösmálról. Illatban visszafogottabb, szájban jobban kitárulkozik, széles spektrumon játszik, fehér húsú gyümölcsök, trópusiak, édes- és zöldfűszerek. A Puro 2016 narancsos, sárgabarackos, édes citrusos, sárga húsú őszibarackos jegyeket mutat, illatban egy kis gyümölcsös túrókrémmel. Krémes textúrája szép savakkal párosul. A Tango 2014 száraz szamorodnis jegyeket mutat, zöld dióval, sárgabarackkal, pici szalonnával, diszkrét fűszerességgel, mindez jó koncentrációval és arányokkal párosul.

fermentationfair201805_13.jpg

A Tuff Collective Homonna Attila (és társai) új projektje: több, vulkanikus területen munkálkodó magyar (és a tervek szerint későbbiekben külföldi) borászat egységes címke alatt lepalackozott egyedi tételét szánja exportra a brand alatt (tuff=tufa). 5 bort lehetett kóstolni a sorozatból. A Homola Olaszrizling 2015 a Kishegy és a Hajnóczy termése, kellemes, zöldalmás, őszibarackos, fűszeres, zamatos, kiegyensúlyozott. A Homonna Furmint 2016 sárga húsú gyümölcsöket, citrusokat vonultat fel, feszes, szikár, leheletnyit cseres, még nagyon fiatal (ahogy a másik két furmint is). A Dorogi Furmint 2016 visszafogott, fehér húsú gyümölcsös, körtés, őszibarackos, leheletnyi kesernyével, jó egyensúllyal. A Szóló Bártfai Furmint 2016 neutrálisabb, visszafogottabb, vékonyabb, fehér húsú gyümölcsökkel, citrusokkal, sima tapintású, lágyabb savakkal. A Homola Kékfrankos 2015 hozza a pince északias, könnyed, inkább savakra, mint tanninra támaszkodó, intenzív piros bogyós gyümölcsös kékfrankos-stílusát. Nagyon kíváncsi leszek a projekt jövőjére, a fogadtatásra és a potenciális terjeszkedésre.

fermentationfair201805_04.jpg

A Homola Pincészet boraira áttérve két különlegességgel kezdtünk. A Szürkebarátból és traminiből készült Narancsbor 2017 intenzív, virágos, ananászos, trópusi gyümölcsös, rózsavizes, keleti fűszeres illatot, és az illatra rímelő, visszafogottabb ízeket hoz, lágy, krémes textúrával. A Késői Szüretelésű Olaszrizling 2017 kb. 45 g/l maradékcukrot tartalmaz, lazább szerkezete mellett sárgabarackos, édes fehér gyümölcsös, fűszeres, vaníliás. A kékfrankosok már régi jó ismerősök. A Kékfrankos 2016 frissebb, hűvösebb érzetű, csipkebogyós, málnás, szamócás, ribizlis, a háttérben különféle fűszerekkel. A Kékfrankos Válogatás 2015 teltebb, több fűszer öleli át a gyümölcsöket, édeskésebb vonásokat is mutatva.

A 2016-os Homonna borokat szintén kóstoltam már. A Furmint-Hárslevelű 2016 most kicsit zártabb volt, mint legutóbb, fehér húsú és sárga húsú gyümölcsös, barackos, citrusos, pici mézzel és kevés fűszerrel. A Határi Furmint 2016 hasonló vonalon mozog, de intenzívebb, remek egyensúllyal. A Rány Furmint 2016 most talán a legkomplexebb, legnyíltabb formáját mutatta, sárga húsú gyümölcsös, narancsos, sárgabarackos, pici édesfűszerrel, vaníliával meghintve. Elegáns, tiszta, transzparens. Az Édes Hármas 2012 az évjáratnak megfelelően kicsit lágynak, lazának és édesnek hat, trópusi és sárga húsú gyümölcsöket vonultat fel.

fermentationfair201805_05.jpg

A Weninger standnál ifj. Franz Weninger a magyar és az osztrák területekről származó borokat egyaránt bemutatott. A Fehérburgundi 2015 finoman érett, körtés, őszibarackos, sok seprős jeggyel, édes gyümölcsösséggel, krémes korttyal operál. A 2014-es Plutzer (remélem, jól írtam le) kissé bizonytalan, animális, citrusos és a sok sav miatt rusztikus. A Blaufränkisch 2016 az osztrák oldal kékfrankosa, hűvös, könnyed, meggyes, cseresznyés, de kicsit zöld is. A Kékfrankos 2016 már a balfi szőlők termése, kiegyensúlyozottabb, meggyes, lendületes, még picit tapadós. A Blaufränkisch Ried Hochäcker 2015 illatban enyhén istállós, piros gyümölcsös, édesfűszeres, szájban élvezetesebb, szinte "állat-mentes", meggyes, erdei gyümölcsös, meggymagos, sima. A Blaufränkisch Ried Kalkofen 2015 szintén animális, alaposan ki kell szellőztetni, ugyanakkor szájban elegáns, málnás, szamócás, meggyes, selymes textúrával. A Steiner 2015 mélyebb és tisztább illatot mutat, meggyel, erdei gyümölcsökkel, fűszerekkel. Kóstolva még többet ad, rétegzettebb gyümölcsösséggel, szép fűszerességgel. A Syrah 2016 hűvös, borsos, piros gyümölcsös, igényli a szellőztetést, szájban visszafogottabb intenzitású, kicsit sav-vezérelt és vékony. A Frettner Cabernet Franc 2013 hűvös illatú, fűszerpaprikás, gyógynövényes, virágos, erdei gyümölcsös, kóstolva elegáns, a vártnál picikét lazább szövésű.

fermentationfair201805_02.jpg

A ruszti Weingut Wenzel-nél a Furmint 2016 volt az első kóstolt bor, ez kristálytiszta és jó egyensúlyú, citrusos, őszibarackos, körtés, könnyed bor. A Furmint Vogelsang 2016 hasonló, de talán lágyabb savai mellett is egy fokkal elegánsabb összhatással bír. A Gelber Muskateller 2017 10 napot töltött héjon, szépen hozza a fajtajegyeket, de nem túláradó. Citrusos, egzotikus, keleti fűszeres vonások határozzák meg, a sav lágyabb karakterű, a korty lazább. A Blaufränkisch aus dem Kalk 2017 friss palackozás, erdei gyümölcsös, szedres, meggyes, málnás, finoman fűszeres, karcsú és elegáns bor.

fermentationfair201805_09.jpg

A Káli Kövek standjánál három bort lehetett kóstolni. A Rezeda 2017 virágos, fehér húsú gyümölcsös, zöldalmás, körtés, citrusos, zamatos és lendületes. A Monoszló 2016 juhfark és furmint házasítása, neutrális, moderált intenzitású, feszes, egyenes, szikár bor benyomását keltette. A Köveskál Olaszrizling 2016 jó savú, az előző után lazább, almás, sárga szilvás, körtés jegyeket mutat.

fermentationfair201805_08.jpg

A Pálffy Pincénél a P.A.N.K. Attack 2017 egy olaszrizlingből készült pét-nat, kellemes, enyhén édeskés, fehér húsú őszibarackot és nyári almát mutat. A Fekete-hegy Olaszrizling 2016 szép fűszerességgel kényeztet, mellette a gyümölcsösség is jól érvényesül, arányos és lendületes. A Furmint 2015 egy fokkal előrébb tart az életpályáján, körtés, őszibarackos, másodsorban édesfűszeres és virágos, kerek és intenzív ízű. A Héjja 2012 egy tramini narancsbor, narancsos, narancshéjas, enyhén földes-dohányos jegyekkel, lágy savakkal. A Syrah 2015 fekete gyümölcsös, szedres, áfonyás, fekete cseresznyés, finoman fűszeres, jó savval és picikét még érdes tanninnal.

fermentationfair201805_07.jpg

A Gols-ban található Weingut Claus Preisinger-nél az első bor a Kalkundkiesel 2016 névre hallgató fehér házasítás (pinot blanc, zöldveltelini, muskotály és olaszrizling), amely aromatikáját illetően barackfélék, citrusok, zöldalma, lime felől közelít és feszes savakra támaszkodik. A Puszta Libre 2017 zweigelt és St. Laurent házasítása és csupa primőr gyümölcs, málna, szeder és meggy, kis karamellel, enyhe édességérzettel, pehelysúlyban. A Kalkstein 2017 egy kékfrankos, friss gyümölcsös, málnás, meggyes, csipetnyi édesfűszerrel, remek intenzitással és savakkal. Az Edelgraben 2016 egy amphorás tétel, gyönyörű meggyes, málnás, savanykás piros gyümölcsös, halvány egzotikus fűszeres jegyekkel, remek savakkal, érett tanninnal, selymes tapintású korttyal.

fermentationfair201805_06.jpg

A szintén golsi illetőségű Weingut Anita & Hans Nittnaus-nál már a következő generáció - Martin és Andreas - is bekapcsolódott a borkészítésbe, néhány címkén már az ő nevük szerepel. A Martin Nittnaus nevével fémjelzett Manila a pincészet kísérleti ültetvénye és borcsaládja. Ennek fehér tagja a 2016-os Manila Grüner Veltliner, ami széles savakon nyugszik, finoman krémes, almás, őszibarackos, édes citrusos, fűszeres. A Freudshofer Leithaberg Chardonnay 2016 kissé fülledten nyit, szájban hosszú, egyenes, karcsú, citrusos, lime-os, zöldalmás, zöldfűszeres. Andreas & Martin Nittnaus Zweigelt 2017 visszafogottabb piros bogyós gyümölcsösséget hoz illatban, kóstolva tiszta, lineáris, egyszerű és jó ivású, sok friss gyümölccsel. A Manila 2016 vörös verziója szedres, erdei gyümölcsös, szájban kissé vadabb gyümölcsösséggel, de puha tapintással, jó egyensúllyal lep meg. A Blaufränkisch Kalk & Schiefer 2016 enyhe csavarzáras fülledtség után gyorsan kitisztul, elegáns, cseresznyés, szilvás, piros gyümölcsös, pici kávé és csoki kíséretében.

Wetzer Péternél a Furmint 2017 a mádi Kishegyről vásárolt alapanyagból készült. Őszibarack, körte, ananász, citrusok, lendületes savak, a végére kicsit felhíguló kort jellemzi. A Kékfrankos 2016 könnyű, feszes, élénk savakra, sima tanninra támaszkodik, meggyes, halványan fűszeres és földes jegyekkel. A Spern Steiner Kékfrankos 2016 hasonló stílusú, de puhább, simább érzetű szájban és a meggy és a piros bogyósok mellett több erdei gyümölcsöt villant.

fermentationfair201805_14.jpg

Karner Gábor és lánya, Fanni két bort hoztak, természetesen két remek kékfrankos képében. A Birtokbor 2015 meggyes, fekete cseresznyés, piros gyümölcsös, karcsú, talán kevésbé koncentrált és feszes, mint a 2013-as kiadás volt. A Vitézek földje 2012 telt, mély, jó savú, gazdag, érett erdei gyümölcsökkel, szederrel, meggyel, picikét emelkedett alkohollal, túlérettség vagy korosodás jele nélkül.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr514019790

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

loading 2018.06.06. 16:02:34

A Regent Németországban és Lengyelországban inkább elterjedt fajta. Elég jó vörösborok készülnek belőle, már 40-50PLN között.
A rezisztens szőlők használata a bio/öko borászatokban gyakoribb (Németországban biztosan, legalábbis ahogy én tudom, mert ellenállósága miatt kevesebb növényvédőszer (itt értve a bio/öko/biodinamikus engedélyezett szereket is) szükséges hozzá.
süti beállítások módosítása