A Borrajongó

Tegnap ittam – Sziegl Pince Birtok Vörös 2015

2018. június 04. 06:00 - ungert

Nem az előítélet-készletemnek, sokkal inkább a gyakorlati tapasztalataimnak köszönhetően merem állítani, hogy az alföldi homokalapok vörösborai ritkán adnak okot az érdekmentes lelkesedésre. Szerencse, hogy vannak országszélesen ismert és kevésbé ismert termelők, akik az utóbbi években kifejezetten ügyesen kezdték el önnönmaga gatyájába rázni az alföldi vörösbort, mint hazai kategóriát, a munka pedig abban az értelemben sikeresnek látszódik, hogy mi is egyre gyakrabban és szívesebben isszuk annak levét.

Önkényesen szemezgetek, de indoklásképpen elég csak Kökényéket, Lantosékat vagy éppen a Csanádi Szőlőbirtokot említeni. Nos, úgy néz ki, hogy bár Sziegl Balázs eddig kicsúszott a látókörömből, a tegnap kinyílt-fogyasztott birtokvörösével odasorolta magát a homoki vörösklasszikusok közé. Ismét egy kiváló példa arra, hogy a dolgokat helyén kezelve igenis lehet érdekes, kellemes, őszinte és identitászavartól mentes síkvidéki vörösbort készíteni és kínálni. Ehhez persze kell egy nagyobb adag racionalitás, lényeglátás és egészséges önmérséklet is.

unnamed.jpg

Világos, hogy a csúcsra törő nagyborkísérletek szinte determinisztikus kudarcra vannak ítélve, így a Hajós-Baja viszonylatában járható vörösút véleményem szerint a jól elkészített, gyümölcsös, savcentrikus irány lenne. Ez persze közelíthető techno- és természetes-irányból is, amely törésvonal mögött ugyan húzódhatnak legitim ideológiai viták, de az önző fogyasztói szempont mégiscsak az érzékszervi kísérletek alapján levonható tapasztalatok minősége lenne. Sziegl Balázs egyébként szűkebb ismereteim szerint a természetes-stílus gyakorlója, bár ez kevésbé lényeges ahhoz képest, hogy a kettőezet-tizenötös birtokvöröse fogyasztóérzékszervi kielégítésben is kifejezetten tehetségesre sikerült.

Merthogy a – minden bizonnyal spontán erjedt – zweigeltből, kékfrankosból, cabernet sauvignonból és kadarkából szűrt anyag pontosan olyan, amilyennek egy modern alföldi alapvörösnek lennie kell. Illata alapján fel lehet címkézni zavarmentes meggyimitátornak is, de alaposabban szálazgatva azért kiderül, hogy borult bele fűszer is bőven, elsősorban a hűvös, de az éretlenség gyanúját sem érintő mentás, korianderes vonalból. A korty mentes a bizonytalanságoktól, és bár alapvetően vadabb, őszintébb és természetazonosabb benyomást kelt, mint borvidéki kategóriatársai, mindez egyáltalán nem megy az ihatóság rovására.

Egyenes, lendületes és módfelett szerethető vörösbor. A háromnegyed palack szinte észrevétlenül csúszott le a posztbefejezés végére, ami bár nem feltétel nélküli minőségmérésre alkalmas információ, de attól még tényszerűen igaz. Stabil 5 pont, bármikor megvásárolnám újra. (cca. 2000 Ft, Borfalu Bortéka és pincearon.hu)

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr6014021166

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zoli 2018.06.04. 06:40:20

Hajós javarészt löszös.

Gabssy · http://www.medvebor.hu 2018.06.05. 09:37:00

Igen. én is ezt akartam írni: mivel löszös alap, sokkal közelebb áll talaj szempontból Szekszárdhoz mint a Kunsághoz...

varga.daniel.sokbor 2018.06.05. 09:55:17

Sziegl Balázst érdemes szemmel tartani, eddig rossz bort még nem ittam tőle!

Petrus Stultiloquus 2018.06.08. 23:44:39

Csatlakozom az előttem szólókhoz. Hajós nem homoki talaj. Lepel homok van, ami pont arra jó hogy a gyökér tetű ne tudjon megélni és lehessen saját gyökéren szőlőt nevelni. Egyébként lösz(nagyon sokféle, a hildi Hét-völgy oldalában tanulmányozható is a Kecel-Bajai magaspart rétegződése), barna erdő talaj maradványokkal(valamikori gyöngyvirágos-tölgyesek létére utal,pl. az Érsekcsanádi Tölgyes -2/15/TT/74 (1974)-) és sok helyen mész iszappal(pl.: Herreberg dűlő). Utóbbiról elég komolyan ír is Ladányi Zsuzsanna doktori disszertációjában a következő címen "Tájváltozások Értékelése a Duna-Tisza közi Homokhátság egy Környezet- és Klimaérzékeny Kistáján Az Illancson". Ebben a szerző leírja, hogy a magasparton és az illancsi völgyekben lerakódott sok helyen mésziszap, ami igen kedvező a gyümölcs és szőlő termesztés szempontjából. Nagyobb foltjait jelzi is az map.mbfsz.gov.hu/ térképe, Kecel Imre-hegynél és Terézhalma határában. A doktori írója kitér arra, hogy a térkép nem elég pontos, mert sokkal több elszórt mészfolt van, amit mérésekkel igazol. Innen távolról pedig érdemes összevetni a II. Katonai felmérés térképét, a földtani térképpel Jánoshalma határában (ma Terézhalma településhez tartozik) és anno azt a részt ahol mész van "Erzbischöflicher Weingartennek" hívták. (Valószinűleg addig volt ott érseki szőlő amíg vissza nem sikerült perelni a neoacquistica commissio után a szerémi birtokokat vagy oda nem adták a Kalocsai Iskolanővéreknek-ezekre nincs bizonyítékom, saját feltételezésem.) Egy másik bizonyíték arra, hogy ne homoki borozzuk le a hajósit az, hogy még a szocializmusban is külön kezelték a régiót. Erre bizonyíték egy 1987-es Hajósi Cabernet Sauvignon palackja amit nyugati exportra készítettek a Monimpexnek, a Hosszú-hegyi Pincegazdaságnál, az eredetét külön kiemelve. Ha ez nem lenne elég elvileg még kadarkát is szelektáltak onnan, ami megtekinthető az egri kutatóban. Nem egyszerű homoki talajról van szó, ami jó ivású borokat ad. Magam is nagy rajongója vagyok a könnyű SiO2-es nedveknek; kövidinkából ipari mennyiséget tudok meginni, mind Hajdújárásból, mind Soltvadkertről. A Hajós-Bajai Borvidéken főleg a löszháton igen komoly testes vörös- és fehér borokat lehet készíteni. Tessék a pince szortimentjét megkóstolni, lemenni "terepre" és tájékozódni. Tényleg kilóg a kis családi pince a többi helyi közül de csak azzal, hogy megtalálták Ariadné fonalának a végét ami ki tudja vezetni és fel tudja rakni Hajós várost a bortérképre. Tudom megmosolyogni való, hogy dűlő(ke)t is említettem az első sorokban, de erre is vannak kutatások, Schőn Mária írásaiban. Vagy csak vessük össze a régi katonai térképek szintvonalait a mai térképek jelzéseivel. A kis dombokból, dűlőkből a szocializmusban sík terepet csináltak, buldózerekkel, az 5 éves tervek keretében. (Ma a "Dózer" elnevezés a helyiek ajkáról a legnagyobb ellapított területet jelzi.) Egy szó mint száz, ne asztali borokat várjunk Hajós-Bajától, ne csak a jó ivású-könnyed vörös-fehér techno cuccokat. Van potenciál a talajban, a helyi fajtákban és Szieglék küldetés tudatában. Köszönöm, hogy elolvastátok!