A Borrajongó

Tedd a napfényt be a számba

2018. május 28. 06:00 - rszabi

Tokaj és furmint, Toszkána és sangiovese, bordói grand cru classé és a répacukor. Az első két szimbiózist nem kell magyarázni, azonban a harmadik hallatán gyaníthatóan sokaknak a tarkójára szalad a szemöldökük. Bevallom, nekem sem sikerült megbarátkoznom a gondolattal, hogy a bordói tájjelleget leginkább egy kis répacukorral lehet közvetíteni. Néhány releváns cikk elolvasása után tájékozottabb és szomorúbb fogyasztója lettem a bordói boroknak.

Bizonyos körülmények között nem zavar semmi olyan borászati technológia, ami nem károsítja az egészségemet és nem pusztítja a környezetet. Tőlem aztán lehet csipszezni, répacukrozni, glicerinezni, vizezni, fordított ozmózis gépezni, meg a jó ég tudja, milyen 21. századi eszközöket bevetni a kívánt eredmény avagy a költségek kordában tartása céljából. Csak a szabályozókat nem értem, hogy mindezt még miért hagyják, sőt, mint a mellékelt ábra mutatja, jóváhagyják anélkül, hogy mindezt világosan a fogyasztó tudomására hoznák. Elképesztő, hogy a világ egyik, ha nem a legrangosabb borvidékén üzemszerűen chaptaloznak és erről valahogy elfelejtik rendesen tájékoztatni a kedves vásárlót. Mondjuk, ha takargatni akarják, elég nagy foltokat hagynak a biztonsági hálón, ha ilyen információ-morzsák gurulnak ki a szőnyeg alól.

A fenti gondolatmenet csíráját az a híradás szolgáltatta, hogy nemrég elmeszeltek egy rangos 3rd growth medoci birtokot, a Giscours-t, mert adminisztrációs hibát vétett, amikor jóváhagyást kért a hatóságoktól, hogy ne csak a már jóváhagyott cabernetre, hanem a merlotra is rásegíthessenek egy adag zsákos napfénnyel. Csak a tisztánlátás kedvéért: ebben az évjáratban mind a cabernetre, mind a merlotra borvidéki szintű engedély volt, egyedül a Margaux appelációban volt restrikció alatt az a nyomorult merlot fajta.

Érdekes, hogy nem mindenki hányja a keresztet a hír hallatán, az meg még érdekesebb, hogy olyan vélemények mellett, miszerint a száraz borban a botrytis és/vagy a túlérettség akadályozza a terroir kifejeződését, simán megfér az az álláspont is, hogy a hozzáadott cukor viszont nem, vagy nem annyira maszkolja a legendás kavicsos-hordalékos termőhely jellemvonásait. Ami még érdekesebb vagy inkább bicskanyitogatóan átverés szagú, az az, hogy ezt az évjáratot ünnepelte körbe a nemzetközi boros sajtó döntő többsége, ami a legnagyobb évjáratokhoz fogható (2009, 2010). Ésszel nem érem fel, hogy dobálózhatnak bármiféle “terroir expression”-el, amikor az adott évben azon a területen a hivatkozott fajta olyan bort adott, ami hozzáadott cukor nélkül nem adott volna értékelhető eredményt.

Nagyon sok évjárat értékelésen átrágva magam azt vettem észre, hogy 90% százalék ömlengés mellett marginális kisebbségben vannak azok, akik némi kételkedéssel fogadják ennek az évjáratnak a végtermékét. A szkeptikusok a tavaszi özönvizet és a hihetetlenül száraz és forró nyarat jelölik meg, mint apró bukkanókat az évjárat klasszissá avatásának rögös ösvényén. De ha a nagy véleményvezérek beájulnak egy olyan évjárattól, amiben általános eljárás a chaptalizáció (a csapnivaló időjárás elleni védelemként), akkor annak legalább annyira kamuszaga van, mint a Sauska ügynek. A legnevetségesebb sarokpontja az értékeléseknek, amikor a szokatlan frissességet és fineszt magasztalják, de azt nem teszik mellé, hogy az éretlenül szedett, cukorral turbózott bornak ritkán van mazsola íze.

Végezetül álljon itt néhány aranyszáj slankított állásfoglalása:

Antonio Galloni - Vinous: "Bordó egy kivételes évjáratot ünnepelhetett 2016-ban... ", egy másik cikkben még külön ki is emeli Margaux-t, mint az évjárat egyik nagy nyertesét.

A Decanterben Pascal Hénot a következő jelzőkkel méltatta ezt a kiváló évjáratot: "Bordóban egy igazi kis csoda történt ebben az évben a többi francia borvidékhez képest"

A Wine Enthusiast: A siker titkos összetevőjeként a penge savakat nevezi meg, és hogy az évjárat borainak kiváló egyensúlya teszi a 2016-ost egy igazán kiváló évjárattá Bordóban.

27 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr5513889990

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zoli 2018.05.28. 08:05:04

Annyiból valóban értelmetlen összevetni a chaptalizálást meg a botritisz jelenlétét, hogy az előbbi csak magasabb alkoholt eredményez, míg az utóbbi érdemben modifikálja az érzékszervi végeredményt.
A terroir, mint fogalom eléggé megfoghatatlan, sokféleképpen értelmezhető, én nem keverném a diskurzusba.
Viszont teljesen jogos az a meglátás, hogy a borászati hangadók, véleményformálók egyik végletből a másikba, a ló túloldalára estek át az elmúlt évtizedekben. A kényszeresen "délies", szuperérett mediterránság volt a korábbi fétisük, most épp ellenkezőleg a hűvös, északias, (zöld)fűszeres vonal dívik vörösboros berkekben. A trendek mögött nyilvánvaló lobbitevékenységek vannak, én meg értetlenül szemlélem a jelenséget, hiszen mindenhol olyan bort érdemes készíteni, amire a hely adottságai predesztinálják.
Bordeaux amúgy ebben afféle átmenetet képez: hiába van relatíve délebbre, elsősorban az atlanti óceán hatása érvényesül, így kiegyenlítettebb, a szélsőségek inkább elkerülik. Átlag magyar klímához hasonlítva kb. másfél hónappal hosszabb vegetációs idővel bír (a vegetáció kezdete és befejezte nagyjából a 10°C-os átlag hőmérséklettel függ össze), a tavasz kezdete és az ősz vége melegebb, viszont a nyár hűvösebb, nem jellemzőek annyira a hőségnapok, azaz lassabban érnek, alakulnak ki az ízek. A hosszabb vegetáció jobb fenolos-, az extrém melegek hiányában alacsonyabb cukros érettséggel számolhatnak a nálunk jellemzőnél (a kényszerérés is ritkább jelenség). Ugyanígy csapadék tekintetében is több esővel számolhatnak, egyenletesebb eloszlásban, azaz Bordeaux-ban az évjárathatás sokkal kevésbé érvényesül, mint nálunk, mégis nagyon nagy hangsúllyal jelenik meg. Ennek az oka, a vásárlókörük jobban informált jellegéből adódhat, nálunk az emberek kevésbé tartják számon, illetve borvidékenként, sőt, termelőnként is értékelhetnek eltérően egy-egy évjáratot.

c0vf3f3 2018.05.28. 12:03:06

...mondjuk ilyen Burgundiában is van - sok más hely mellett -, nem?
:-D

rszabi · http://borrajongo.blog.hu/ 2018.05.28. 13:20:28

@c0vf3f3: Igen arról is hallani, de amennyire én tudom, ott inkább régebben volt bevett gyakorlat (Volt egy olyan pletyka, hogy még a DRC-nél is csinálták anno) , de akkor sem "hatóságilag" irányítottan.

rszabi · http://borrajongo.blog.hu/ 2018.05.28. 13:29:55

@zoli: Köszi a konstruktív hozzászólást.

"Annyiból valóban értelmetlen összevetni a chaptalizálást meg a botritisz jelenlétét, hogy az előbbi csak magasabb alkoholt eredményez, míg az utóbbi érdemben modifikálja az érzékszervi végeredményt."

Az, hogy egy bor 12,13 vagy 14 fokos szesszel bír, az nem módosítja az érzékszervi végeredményt?

"A terroir, mint fogalom eléggé megfoghatatlan, sokféleképpen értelmezhető, én nem keverném a diskurzusba."

Számomra (teljesen laikusként persze) az időjárás megkerületlen tényezője a terroir-nak. És a chaptalizációval durván befolyásolják ezt a részt belőle.

zoli 2018.05.28. 19:17:26

@rszabi: talán pontatlanul fogalmaztam, a bor illat- és aromaképén nem változtat a plusz alkohol, de természetesen a magasabb alkoholérzetet észleljük és strukturálisan megváltozott a bor.

Második etapnál szintén hasonlóra gondolok. Az éves napfény lenyomatát, a termőhelyi karakter jellemzőit nem modifikálja a mustjavításból adódó magasabb alkohol, az összbenyomáson persze változtat.

Az, hogy eseti jelleggel lazítanak az eredetvédelmen, egyfelől nem annyira szokatlan, nemrég (10-ben vagy 14-ben) nálunk is alkalmazták, másrészt ebből nem következik az, hogy mindenki élt is volna a lehetőséggel. Az, hogy mitől allélnak el a bormegmondóemberek, megint egy másik tésztaféle, még ha beszédes is a két dolgot párhuzamba állítani.

c0vf3f3 2018.05.28. 23:05:42

@rszabi:
ld. "A VILÁG HÍRES BORVIDÉKEI"
(Dula Bence – (Dr.*) Mészáros Gabriella – (Dr.*) Rohály Gábor)
(* a neten Dr. nélkül szerepelnek, pedig az is jár)

c0vf3f3 2018.05.28. 23:10:05

@zoli:
jaja, pl. az a jó kis 100 pontos Nyakas Chardonnay is, ugye... :-P :-DDD

rszabi · http://borrajongo.blog.hu/ 2018.05.29. 09:55:49

@zoli: "Az, hogy eseti jelleggel lazítanak az eredetvédelmen, egyfelől nem annyira szokatlan, nemrég (10-ben vagy 14-ben) nálunk is alkalmazták, másrészt ebből nem következik az, hogy mindenki élt is volna a lehetőséggel. "

Persze én sem azt mondom, hogy tegyék tönkre a termelőket, néhány rossz évjárat miatt. De, itt is megtehette volna a fenti borászat, hogy ebben az évben csak másodbort készít az évjárat gyengeségére hivatkozva. Szerencsére nálunk is van erre példa Geréék 2010-ben a solus alapanyagát sima Merlot-ként hozták forgalomba harmad áron (teljesen korrekt minőségben) és '16-ban is Heimannék, nem csináltak csúcsborokat, hanem ment minden bele a birtokborba és a bikavérbe. Nekem fogyasztóként nagyon szimpatikus húzások ezek. Ezek után, ha egy kiváló évjáratban drágábban adják a bort, azt is simán elfogadom.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2018.05.30. 08:39:18

@zoli:

"...mindenhol olyan bort érdemes készíteni, amire a hely adottságai predesztinálják. "

Kivéve ugye ha az adott helyen a botritisz jellemző, merthogy az

"érdemben modifikálja az érzékszervi végeredményt"

zoli 2018.05.30. 15:03:38

@BZoltan: ahol a botritisz jellemző? Azaz ahol adott a konstansan magas páratartalom? Ilyenből nincs túl sok, illetve ahol van, azt ott általában használják is, lásd Tokajt.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2018.05.30. 15:27:19

@zoli: Nálunk szinte minden évben van botritisz. Inkább az a kivételes évjárat amikor nincsen.

zoli 2018.05.30. 16:35:45

@BZoltan: az vélhetően inkább az emberi tényező (fajtaválasztás, termesztéstechnológia, szőlészeti-borászati megfontolás) miatt fordul elő, mint a klimatikus vagy geológiai adottságokból.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2018.05.30. 16:56:21

@zoli: A juhfark és a furmint egyértelműen aszúsodik. A hárs ritkábban, a tramininek nincsen ideje az olasz pedig ha jól csinálják akkor majdnem úgy mint a juhfark. A termesztéstechnológiai vagy borászati megfontolásokat nem értem...de biztos. Ha párás ködös reggelek vannak októberben akkor menetrendszerűen van botritisz. A Somló nem egy sivatag közepén van. Ott van a Marcal-medence, Torna-patak és a környékbeli erdőkből, szántókból van páratartalom. Nem csinálunk semmit azért, hogy botritiszesedjen a szőlő, de nem is fújunk ellene. Annyit tudok, hogy van.

Bár pontosan tisztában vagyok azzal, hogy a hivatalos kánon szerint botritisz csak Tokaj-Hegyalján van :) és némileg szentségtörés és istenkáromlás erre azt mondani, hogy "őőőő, izé... ez nem igaz" :)

Persze tény, hogy abban a mértékben és akkora területen mint Tokaj-Hegyalján máshol az országban azért nem jellemző. De ezzel együtt tény, hogy aszúsodás az van máshol is.

Maurer Oszkár 2018.05.30. 18:10:41

Egy bordói vörösbor, alacsony alkoholtartalommal,magas áron, minőségi kategóriában szokatlan jelenség. Nem kapták volna meg a 11.5%-os alkoholtartalomú borért azt a pénzt, amit egy 13%-ért már kifizetnek. Ez csak anyagi értelemben számított érzékszervi kérdésnek.

zoli 2018.05.30. 23:08:55

@BZoltan: az, hogy bizonyos mennyiségben előfordul a botritisz, illetve adott fajta érzékeny rá, nem jelenti még azt, hogy termőhelyi adottságként, alaptartozékként kellene kezelni. Gyakran lerohad a kadarka is, ebből mégse vonom le azt a következtetést, hogy pl. Szekszárdra "a botritisz jellemző" lenne.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2018.05.31. 06:36:01

@zoli: Abban a mennyiségben amilyen mennyiségben nálunk rendszeresen előfordul már minden további nélkül tarthatjuk termőhelyi adottságként és jellemzőként. Lehet, hogy pontatlnul fogalmaztam, nálunk nem lerohad a juhfark és a furmint, hanem aszúsodik.

De erről már írtam máshol is. Pár forrás:

Borászati Lapok - 1875. február 25.
"Tudósitások.
Bécs, febr. Hogy borkereskedésünkre mily sovány kiviteli kilátások vannak jelenleg, annak jeléül közlöm a bécsi gazdasági egyesületnek borászati szakosztályában febr. 1-én tartott borizlelés eredményét. Römer ismert borkereskedő mutatott be kostolóra borokat, ezekből kiemelem a következőket:
[...]
somlai 1868. tramini aszú 150 frt,"

Borászati Lapok - 1876. január 10.
"[...]
Somlai aszú akója 120 frt, palaczkja 2 frt,"

Borászati Lapok - 1922
"Somlai szüretek.
Irta: Marton Dénes.
Pécs, decz. 18.
[...]
De hacsak a nyári és őszi tenyészet alatt nem volt kedvezőtlen az időjárás, ki is érett a szőlő olyannyira, hogy a jobb fekvésekben aszút szüreteltek. [...]"

De a legjelentősebb:

Borászati Lapok - 1922 Aug. 22

"A bortörvény és minőségre való termelés.(II. befejező közlemény.)
Irta: Marton Dénes, szőlő és bor főfelügyelő Budafok, aug. 22

[...]
Rátérnék végül arra a visszás állapotra, mely Tokajhegyalja kivételével minden borvidéken megvan, hogy midőn gazdáinknak a fekvés, a fajta megválasztásával és a szüret kitolásával sikerül aszú szemet, aszus termést nyerni, nem képesek azaszúszemből a cukrot kivonni s igy, mig egyrészrőla törkölyben sok cukor megy veszendőbe, másrészről a borba kevesebb cukor jut.Tudvalevő dolog, hogy Tokaj hegyalján kivüljobb évjáratokban Magyarország egyéb borvidékén is nyerhető volt és nyerhető most is asszu. Igy tudjuk, hogy Ruszton, Somlyón, Erdélyhegy-alján, badacsonyi borvidéken, Pécsett, villányi hegyláncon — éppen ugy, mint Tokaj hegyalján — elsősorban furmintból (amit Szigetinek és Somnaks neveznek). Arad hegyalján és Egerben kadarkából készítettek aszubort. Jelenleg is készitenek félaszu és aszuborok az említett borvidékeken, de mig Somlyó és Csopak környékén inkább olaszrizlingből, addig Pécsett vegyes fajtákból (olaszrizling, furmint , cirfandli), Villányban fehérkisburgundiból és egyébfajtából , Móron ezerjóból.
Tokajhegyalját , hol az aszukészités évszázadok óta gyakorlatban van , hol annak gyakorlatát és minde ncsinját-binját ismerik , nem kell kioktatni az aszubor készítésére, ellenben az előbb elített borvidékek az aszukészitésben teljesen analfabéták."

Tehát botritiszesedés, azsúsodás több borvidékünkön is volt és van. Az aszúbor készítésének a technológiája és hagyománya az ami Tokajon lényegesen fejlettebb volt mint máshol. Ennek az egyik oka pedig egyrészt az, hogy Tokaj-hegyalján a klimatikus viszonyok jobban (!!!) kedveztek az aszúsodásnak mint máshol. A másik oka pedig az, hogy Tokaj piaca elsősorban a Lengyelország és Oroszország volt. Ezek a piacok pedig sokkal édesszájúbbak voltak mint azok apiacok (ausztria. pozsony, nyugat-mo.) ahova a balatoni borok mentek.

Sokszor mondtam már, de mondom most is, tisztában vagyok azzal, hogy a hivatalos kánon és a félistenek által felépített marketing gépezet szerint aszút csak tokajban lehet készíteni és az ami Tokajban az aranyat érő csoda (botritisz) az mindenhol máshol ártalam kórság amit szürkerothadásnak kell hívni. Ez egy hazug hülyeség amit teljesen hiába cáfolunk meg minden alkalommal. Ez szentségtörés, felségsértés... pedig a tények egyértelműek. Furcsa időket élünk :)

Az elmúlt évtizedek megfigyelése alapján tíz évjáratból a Somlón négy kimondottan kedvezt az azsúsodásnak, három egyáltalán nem, kettő pedig mársékelten. Ez arányaiban nyilván elmarad Tokajtól de ettől még jelentős és jellemző. Az elmúlt 5 évjáratból kétszer is tudtunk annyi aszú szemet szüreteln amennyi külön palackozott tételhez kellett.

Azt nem tudom, hogy volumenben meddig lehetne felmenni nálunk. Pontosan ugyanazért nem tudom amiért az eleink semi csináltak sok aszút. Egyszerűen nincsen piaca, ahogy régen sem igazán volt könnyű terep a dárga édesbor piaca.

A teljes hozamnak nem éri meg szerintem 4-5%-nál többet ilyen technológiával csinálni. De hogy mennyi lenne a potenciál azt nehéz megmondani. A jobb években az aszusodás olyan mértékű, hogy szerintem 10-20%-az adott évjárat borainkat aszúként elkészíthető lenne. Értelem szerűen az aszú mennyisége Tokajban is a szárazboros kapacitás töredéke.

De a lényeg, összefoglalandóan ezt a hosszú hozzászólást az az, hogy a Somlón a termőhelyi tipicitás része és alkotója a botritiszesedés, még akkor is ha ennek a mértéke és menetrendszerűsége elmarad Tokaj hegyaljától. Tudod, Jani Sievinennek is jelentős tulajdonsága volt, hogy gyorsan tudott úszni, mégha mindig elmaradt is Darnyi Tamás mögött :)

zoli 2018.05.31. 07:09:00

@BZoltan: felesleges bizonygatni, hogy máshol is előfordul botritisz, mint Hegyalján, evidens. Ettől én még nem tartanám jellemző termőhelyi adottságnak. Akkor lenne az, ha a tendencia borvidéki szinten általános lenne.

rszabi · http://borrajongo.blog.hu/ 2018.05.31. 09:09:08

@Maurer Oszkár: Abban igazad van, hogy manapság szokatlan jelenség. Viszont a 90-es évekig teljesen megszokott volt a 12-es körüli alkohol szint. Azokat a borokat semmivel sem értékelik kevesebbre, mint a maiakat, számomra ezért is érthetlen ez a beavatkozás.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2018.05.31. 09:31:16

@zoli: Örülök neki, hogy szerinted is evidencia a botritisz jelenléte más borvidéken is. Az előbb azt írtad, hogy szerinted nem kellene termőhelyi adottságként, alaptartozékként kezelni.

De ha jól értem akkor immáron elismered, hogy azt aminek a jelenléte evidencia az kezelhető a termőhely alaptartozékaként. Ha nem akkor zavarban vagyok... mert szerintem az ami mérhetően, dokumentáltan, igazoltan jelen _VAN_ egy borvidéken az bizony része a termőhely adottságainak.

Az, hogy ezt az adottságot tendenciózusan kihasználja-e a borvidéken termelő gazdák többsége az szerintem tökre irreleváns. Rengeteg termőhelyi faktort nem használják ki az összes borvidéken szerte az országban... ettől még a terroir az terroir marad.

Te azzal nyitottál, hogy a botritisz "érdemben modifikálja az érzékszervi végeredményt". Ha ezt amolyan rosszallóan érted akkor tévedsz. Ha úgy tartod, hogy a természetesen (és evidensen) jelen levő botritisz mint a termőhely szerves része megjelenik a helyi borok egy részének tipicitásaként akkor egyetértünk.

A lényeg az továbbra is az marad, hogy revidiálni kellene a nem tokaji borvidékeinken evidens módon jelen levő botritisz szerepét.

Én személy szerint abszurd módon röhelyesnek tartom, hogy ugyanaz a jelenség az egyik borvidéken istenkirályfénylőcsudahimnuszbanjegyzetttérdenállvakönnyesen _CSUDA_ .... de bezzeg máshol redves kórság ami ellen permetezni kell :D :D :D

zoli 2018.05.31. 21:59:33

@BZoltan: csűröd, csavarod. Evidencia, hogy előfordulhat. Tokajban éppen annyira ritka, ha nincs aszús év, mint amennyire máshol, ha az van.
Vannak olyan gombászós helyek, ahol jó eséllyel nagy számban találhatsz bizonyos gombákat, de ettől függetlenül előfordulhatnak más adottságú területeken is, csak nem akkora gyakorisággal.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2018.05.31. 22:47:08

@zoli: Dehogy csűröm, csavarom. Hiteles forrást hoztam igazolandó, hogy régen is készült kereskedelmi aszú rendszeresen a Somlón. Leírtam neked a saját személyes tapasztalatomat. Nekem van három hektár szőlőm a Somlón, azt hiszem, hogy ez kellő alap ahhoz, hogy a helyi aszúsodásról nyilatkozzak. Nálunk a juhfark, ha olyan az év, akkor 100%-ban aszúsodik. Ezt nagyjából tíz évből háromszor tudja. Szóval nem, nem igaz az, hogy "Tokajban éppen annyira ritka, ha nincs aszús év, mint amennyire máshol, ha az van." Kérdezz meg bárkit, hogy ha valami rosszat kell mondani a juhfarkról akkor mit mond...hogy érzékeny a szürkerothadásra.

Konkrétan itt van a bizonyíték feketén-fehéren, hogy aszú volt is és van is máshol is, csak máshol nem használják fel olyan mértékben, de nem amiatt, hogy kevesebb aszúsodás lenne, hanem mert más borvidékeken nem volt piaca az ilyen típusú bornak.

A gombás példád nagyon jó. Pontosan erről van szó. De ugye ahol nem lehet az adott gombát kaszálni csak éppen előfordul attól még nem fogunk fintorogni, hogy hát ez a gomba nem idevaló és csak modifikálja itten a környezetet. Akkor is része lesz az erdőnek és az egész szisztémának ha kevesebb van belőle mint azon a helyen ami erről híres.

A kérdés az, hogy a botritiszesedés az része-e a termőhelyi jellegnek avagy sem. Szerintem ha nagyban az akkor kicsiben is az.

De hagyjuk, nem hiszem, hogy innen előre tudunk lépni. Mondom, felségsértés és szentséggyalázás ma sok helyen erről a témáról egyáltalán beszélni is :(

zoli 2018.05.31. 23:49:36

@BZoltan: Márminthogy készült aszú Somlón? Nem csak ott, szinte minden borvidékünkön. Csak a rendszeresség, a mérték hibádzott, pedig régen minden nagyobb birtok arra hajtott.
Ha egy országban épp bejut a parlamentbe a náci párt, míg a másikban 2/3-a lett, akkor mindkét országot bátran lenácizhatjuk?
Értem és látom, hogy mindenáron kanonizálni szeretnéd általános termőhelyi jellegként a botritiszt, ettől függetlenül én ezt nem érzem szakmailag megalapozottnak.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2018.06.01. 05:23:03

@zoli: Nem, nem az országot nácizzuk le, de ha ameddig minden választáson kap 5%-ot egy náci párt addig nyugodtan mondhatjuk, hogy az országra jellemző a kisebb vagy nagyobb mértékben a náculás.

Nem azt mondtam, hogy Somlónak a legjellemzőbb bora az aszú lenne. Nem azt mondtam, hogy azt csinálják a legtöbben. Nem azt mondtam, hogy Somló aszús borvidék lenne.

Azt mondtam, hogy a botritisz rendszersen és említésre méltó mértékben megjelenik, annak segítségével kereskedelmi mennyiségben értelmezhető aszúbor készíthető.

Ha Tokajban a botritisz a termőhelyi tipicitás alapja és legfontosabb formálója akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy máshol is ahol a botritisz jelen van ott az legitim alkotója a helyi tipicitásnak.

Ami ellen én érvelek, hogy ha valami az egyik helyen fontos meghatározó az máshol miért kizárólag irtandó kórság.

Az, hogy a botritisz mint termőhelyi jelleg nem kizárólag tokaji azt feljebb több törtnelmi forrással és szőlészeti adatokkal már igazoltam. Kanonizálni soha nem fogja ezt senki, mert ahhoz túl nagy falat ez. De az igazság és a hitelesség nekem mindig is fontosabb lesz mint a kánon.

Az aszú Tokaji exkulzivitása pusztán lobbitevékenység és marketingérdekek következménye. Egyszer ezt valaki kitalálta és azóta az a kánon, hogy a botritisz Tokajban mennyei csuda, de mindenhol máshol egy betegség.

Ez a tipikus példa arra, hogy marketing mennyire le akarja az amúgy nagyon is összetett igazságot egyszerűsíteni. Tök jó lenne a marketingnek ha mindenborvidéknek egyetlen könnyen leírható jellemzője lenne. De az igazság az az, hogy a termőhelyi tipicitás egy rendkívül összetett, bonyolult és nagy rendszer aminek sok-sok összetevője van.

Én megértem, hogy könnyebb kommunikálni a nagyvilágba, hogy a magyar édesbor/aszúbor az csak és kizárólag Tokaj... tényleg, megértem, hogy a biznisz így működik a legjobban. Csak éppen ez egy hazugság amely szakmai érvekkel és történelmi forrásokkal cáfolható. Szar ügy az amikor a marketingnek szembejöne a valóság :)

zoli 2018.06.01. 07:16:15

@BZoltan: az aszú kisajátítása szerintem is helytelen, történelmietlen döntés volt. A sillerbor is hagyományosan kék-és fehér szőlő keveréke volt (pl. Svájcban még mindig így készül a Churer Schiller). A legelső említése a bikavérnek meg a Mátrából való, sajnos ilyen a rögzült szokásjog (vagy a lobbi).
Ha viszont a botritiszt általános terroirképző elemként fogadnánk el, az messzire vezetne, akkor a muslincát vagy egy-egy fajta kocsánybénulási hajlamát és még számos egyéb tényezőt beemelhetnénk a diskurzusba, hiszen érdemben formálhatják a végeredményt, marginalitásuk dacára is.

shiraz2 2018.06.01. 08:30:37

@rszabi: a legizgalmasabb birtokok ma is 12-12,5 alkohollal készítenek bort Bordeaux-ban.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2018.06.01. 09:20:03

@zoli: Örülök, hogy a legfontosabb kérdésben egyetértünk. Szerintem a lobbi és a nettó ostobaság néha kéz a kézben jár, néha pedig külön okoznak károkat. Nem igazán lázadok ezek ellen, de ha alkalom adódik akkor elmondom amit gondolok és tudok, vagy tudni vélek. A vérlázítóan kretén nászéjszakázás is ilyen, pedig abból elvileg én is hasznot húzhatnék. De én hiszek abban, hogy hosszú távon a hitelesség és az igazság a jövedelmezőbb. Mondjuk nyilván hülye vagyok :)

Azt nem hiszem, hogy Tokajnak bármilyen problémát okozna ha más borvidékeken is készülne néha párszáz palack aszúbor. Mondom, igazán nincsen sem termelői sem piaci igény arra, hogy jelentős aszút palackozzanak máshol. Mi az éves 6-8 ezer liter borunkból minden harmadik évben tudnánk 200-300 liter aszú kaliberű édesbort csinálni. Nem fájna az senkinek.

A botritisz/muslinca/kocsánybénulós fajta szerintem mind terroirképző faktorok. Szerintem ismered az én terroir koncepciómat. Én minden természetes és kultúrális/emberi faktort a terroir részének tartok. Nem csak az a terroirképző aminek közvetlen (!) hatása, hogy most (!) mi (!) finomnak tartunk egy (!) bort.

Én a terroir egy olyan műhelynek tartom ahol ezernyi meg ezernyi kisebb és nagyobb munkaeszköz van... némelyik fiókba dugva, némelyik a sarokba hajítva, némelyik a falra szögelve. Van olyan eszköz amit napi szinten használunk és van amelyiket csak ritkán veszünk elő. De minden kész termék ebbő a műhelyből kerül ki és minden terméket a műhely eszközeivel készítünk el. Van úgy, hogy egy törött csavart használunk fel, van úgy hogy a kukából guberálunk ki egy szemétnek gondolt rongyot valmihez. Idővel a termékek is változnak, mi is tanulunk/felejtünk és az eszközök is kopnak, néha meg újak kerülnek be a rendszerbe.

A muslinca amúgy szerintem mint természetes és élő organizmus alapvető része a termőhelynek. A botritisz sem kevésbé. Azért mert a gilisztát ami a humiszt csinálja látjuk és elfogadjuk terroir alkotónak attól még a botritisz is az :)

A kocsánybénulásra hajlamos fajta egy nehéz eset... a fajtát az ember válogatja. Ha a kocsánybénuló fajtának van valami olyan jellege ami valamiért az adott borvidékhez kötődik akkor közvetve ez is része a termőhelynek. A kéknyelű/sárfehér mint női virágú fajták is terheltek... és mégis a badacsonyi/somlói termőhely elválaszthatatlan részei voltak. Ameddig ugyebár néhány nagyonhülye kitalálta, hogy alacsony a hozamunk és pusztuljanak. Ők úgy néztek egy tulajdonságra mint kiküszöbölendő problémára. Aztán jól odavertek a borvdéki tipicitásra, eszem a is szívüket.

Egyébként a botritiszt nem aszúborhoz használták a Somlón. A régi leírások egyértelműen arra utalnak, hogy a somlói borok sárgábbak, olajosabbak, tüzesebbek voltak mint sok más vidék bora. Saját tapasztalatból mondom, hogy ezek jellemzően az 2-5% botritiszes szem áztatással való feldolgozásának jele. A régi somlói borok, főleg az értékesebbek mai kifejezéssel mondva szamorodnis jellegűek voltak. Az, hogy ma ez a stílus nem divat az lényegtelen. A lényeg az az, hogy a tokajinál kisebb mértékben de mindenképpen jelen levő botritisz bizony nagyon is meghatározta a somlói borok stílusát.