A Borrajongó

Rendhagyás – Vayi Noir 2016

2018. május 16. 06:00 - ungert

Tömeges jelenségről ugyan még nem beszélhetünk, de a hegyaljai fajtakonzervativizmus kereteit egyre többen és egyre érdekesebb borokkal igyekeznek kísérletezési céllal túllépni. A cél elérésének érdekében bevetett eszköznek pillanatnyilag a pinot noir látszik, ráadásul nem is pezsgőben, sokkal inkább klasszikusan, vörösbor-formában. Egységes irányok persze nincsenek, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a zempléni tájbor-besorolás felvállalásával éppúgy készült már nagy, minőségi-hordós csúcshódító és többnyire csak pult alól poharakba töltődő, vagy éppen csak helyben elérhető garázsvörös is.

Azt nem tudom, hogy a történész-borász Ungváry Krisztián Noirja melyik kategóriát célozza meg, de a körülmények alapján az utóbbira tudok gyanakodni. Már ha abból az aspektusból nézem, hogy a terjesztési csatornák szűknek, a palackszám mindösszesen négyszáz, az ezerötszáz forintos polci ár pedig alacsonynak mondható. Mindez természetesen csak bolyongás a feltételezés-félhomályban, a konkrétumokért inkább megcsavartam a palack nyakát, hogy lehetőségem nyíljon érzékszervi tapasztalatokat is szerezni.

dsc_0014.JPG

Bár a Noir szín- és fajtaválasztás szempontjából valóban borvidéki feketebárány, a kontextustól független végeredmény mégis világos, közérthető és szerethető lett. Színe élénkebb piros, első ránézésre is látszik, hogy nem izomerőből fog építkezni az anyag. Illata tiszta és közérthető, a friss epres-málnás vonalon mozog némi édesfűszerrel. Kezdetben zárkózott, oxigén hozzáadásával gyorsan nyílik, bár túl intenzív akkor sem lesz.

A korty könnyű, elsősorban a savakra építkezik, szesze moderált, gyümölcsei direktek és illatazonosak, lecsengése tiszta és rövid. Fogyasztószemmel nézve egy kellemes, hétköznapi ivóvörös, mentes azoktól a bizonytalanságoktól, melyeket korábban a Vayi-borok esetén tapasztaltam. Nem vált világot, de a maga helyén kezelve kifejezetten kellemes kísérlet.

A Novemberi Muskotály után itt a második Vayi, amiért érdekmentesen tudok lelkesedni. Öt pont. (1500 Ft, Borfalu Bortéka)

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr3913940480

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

emoss 2018.05.16. 10:46:21

Éppen pár napja futottam bele a Palackban és szintén nagyon ízlett. Kellemes alkoholos befolyásoltság alatt nálam 6p-os volt lehet picit túlértékelve de már azzal örömet okozott, hogy tetszetősen fajtajelleges, kecses bádival bír és jól ihatóan gyümölcsös. Kifejezetten tetszett.

loading 2018.05.16. 11:04:31

@ungert: szerintem a Borháló, mint beszerzési forrás ellentmond a garázsárudának.
Egyébként amikor kapható, akkor az egyik kedvenc borunk. Nem bonyolult, jó ízű.
A 6 pontot sokallom (a nem inflációs skálán 4, de manapság minden kb. iható bor minimum 5-öt kap itt).

ungert · http://borrajongo.blog.hu 2018.05.16. 18:18:05

@emoss: A hat pont valóban pillanatnyi impulzus lehetett, de összességében tényleg teljesen rendben van a dolog. Ráadásul tök jó inni is.

@loading: Kösz az infót, nem tudtam, hogy a Borháló is forgalmazza, pedig néha járkálok feléjük. Ha dagadtos nem nyomja a kezembe néhány szombattal ezelőtt, akkor ki is marad. Amúgy gondolkodtam, hogy erősebb négyesre hozom ki, de végül egy szubjektívebb ötös mellett maradtam.