A Borrajongó

Túl a kármentésen – Rácz Miklós Tamás "Plein air" 2014

2018. május 03. 06:00 - ungert

A múlt bugyraiba vissza-visszajárkálva könnyen tűnhet úgy, hogy a Rácz Miklós Tamás vezette diósviszlói kisbirtok tevékenysége láthatatlan, esetleg érdektelen a számunkra. Ezt a zéróbejegyzéses statisztika ugyan bizonyíthatja, de attól még éppen az ellenkezője számít a valóságtól kevésbé elrugaszkodott állításnak, már ami engem illet. Kettőezer-tizenkettő óta ugyanis többször rácsodálkoztam már a háromfajtás – nevek szerint cabernet franc, pinot noir és chardonnay – alapra építkező, évi kilencezer palackos kisüzem tehetségére.

Hogy a villányi gyökerek ellenére nem izomszerű, hanem sokkal inkább feszesebb, érdekesebb és kísérletezőbb borok készülnek arrafelé. Hogy ennek ellenére rendre kellemes borok születnek minimális minőségingadozás mellett, amely a megbízhatóságuk mellett is tudnak meglepetéseket okozni. És ha valami, akkor egy kettőezer-tizennégyből szedett villányi franc, amelynek polci ára alig csúszik a nép-lélektani kétezres összegnél feljebb, szóval ez a bor egészen biztosan alkalmas arra, hogy a kellő előzetes rizikómérlegelés mellett kellemes meglepetést okozzon. Okozott is.

a.jpg

A helyzet úgy áll, hogy bár a címke hallgat róla, a hivatalos webhely elárulja, hogy a dédapai tiszteletre fókuszáló fantázianévvel ellátott palack egy hazai aspektusból nézve meglehetősen küzdelmes évjárat cabernet franc-ját tartalmazza a csavarzár alatt. Ha a rosszabb tapasztalatainkra, valamint a sokszor szigorúan szomorú realitásokra alapozunk, a kétezer forintunkért legfeljebb a korrekt-kategóriába alig becsúszó, másnapra elfelejtős kármentés várunk. Nos, Rácz Miklós Tamás az előzetes várakozások minden pontjára tételesen és hangosan cáfol rá.

A sűrű, már-már feketébe hajló szín, valamint a tiszta, jól  szerkesztett málnás, erdei gyümölcsös karakter kiváló alapanyagot, a mellé csatlakozó kiváló minőségű, ügyesen adagolt csokoládés, édesfűszeres karakter pedig brutálisan jó minőségű hordót enged a bor mögé sejteni.

Szó sincsen biztonsági játékról, az anyag nagy, karakteres és egyedi, amit a korty is alátámaszt. Lendületes, de tökéletesen csiszolt savai egy pillanatig sem engedik kikönyökölni a tizennégyes szeszt, az érett, de nem túlérett gyümölcsök, valamint a módfelett kiváló hordó fűszerek pedig hosszan, tisztán kísérik le a kortyot.

Egyedi és nagy bor a maga nemében, bár kétségkívül nincsen túlcizellálva. Ettől még szomorú tény, hogy nem állnak halomszámra az ilyen ambíciókkal rendelkező hazai vörösek, a saját árszegmensében még a jobb évjáratokból sem. Élményszerű meglepetés, noha többször voltak hatpontos villanásai, maradjunk inkább az abszolút, mintsem az élménymérő skála a lehető legerősebb 5 pontjánál. Akit érdekel a villányi franc, annak kötelező házi feladat. (2190 Ft, Borfalu Bortéka)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr9513882340

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.