A Borrajongó

Modernizáció – Kősziklás Borászat Rajnai Rizling 2016

2018. április 10. 06:00 - ungert

Lelkesebb követőinknek nem szükséges magyaráznom, hogy miért foglalkozok az átlagosnak tekinthető bejegyzésmennyiséghez képest többet a neszmélyi, konkrétabban pedig dunaszentmiklósi illetőségű Kősziklás Borászat anyagaival a heti egyboros kereteim között. Nem a személyes viszony – a pincénél sem jártam soha –, sokkal inkább az átlagnál érdekesebb borokat a stabil megbízhatósággal kombináló munkájuk az,  ami indokolttá teszi a vissza-visszatérést. Működik itt minden a korrektre hangolt rozétól az autentikusabb, szerethetőbb irsain keresztül egészen a január közepén megdicsért, keretfeszegető Szirtig. 

A fajtakísérletező házasítás után ezúttal klasszikusabb tesztalanyt kerestem, és hát keresve sem találhattam volna ideálisabb jelöltet, mint a pince aktuális rajnai rizlingjét. Előismeretek nélkül egy korrekt, árkategóriájában becsületesen összerakott, de arctalan reduktív iskolát vártam volna. Még jó, hogy voltak és vannak előismereteim, így tudtam, hogy nem fogok unalomba aludni a pohár mellett. Kősziklásék rajnaija ugyanis messzire definiálja önmagát a reduktív, uniformizált alapiskolától, helyette inkább lehetőségeihez mérten igyekszik autentikusra hangolva ugyan, de mégis modernizálni a piros-fehér-zöld rajnaispektrumot.

img_2602.jpg

A bor ugyanis nem reduktív, tizenegy hónapnyi érlelésnek nevezett fakezelést kapott, az alapanyag pedig a pincenévadó Kősziklás dűlő tekintetében termőhely szempontjából szelektált. Ritka, de a csavarzár szakszerű eltávolítása után töltve is csak minimális fülledtség fogad, ráadásul egy kis csuklómunkával az is gyorsan továbbáll.

Az illat gazdag és tipikus, érett trópusiakkal, kandírozott citrusfélékkel, édesfűszerekkel, mentával és minimális, de elegáns hordóhatással operál. A korty jól egyensúlyoz az intenzív savak feszessége és a tartalmas, sűrűbb, édes gyümölcsös összhatás között. A végén egy árnyalatnyi gyógyszeres keserűség próbál éket verni az amúgy tiszta, koncentrált és erőteljes összhatásba, sajnos többé-kevésbé sikeresen is.

Apróbb botlásai ellenére is kellemes, érdekes és szerethető bor ez, amely jól passzol a pince megbízhatóság-portfóliójába. Hozza az elvárt rajnai-karaktert, az összhatás mégis modernebb, kísérletezőbb, mint néhány belföldi árkategóriatársa. Izgalomfaktorban pedig hoz annyi pluszt, hogy jobb pillatai(nk)ban akár szemet is hunyhatunk bizonytalanságai felett. Csalódásmentes, erős 5 pont a jutalma. (2390 Ft, Borfalu Bortéka)

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr9713819202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

furmintfan · http://borrajongo.blog.hu/ 2018.04.10. 09:29:28

A hordós rajnaival erőlködnek sokan itthon (lásd a nemrég megénekelt rajnai-sort), csak a legtöbben valamiért túltolják a fát.

ungert · http://borrajongo.blog.hu 2018.04.10. 16:33:46

@furmintfan: Ez szerintem egy jó ellenpélda, nyomassál vele egy próbát bátran. (Vagy majd elviszem valamikor valamilyen közös szessönre.)

furmintfan · http://borrajongo.blog.hu/ 2018.04.10. 19:17:42

@ungert: OK, ámen. :)
Nyilván nem lehetetlen a dolog, de sok magyar borászatnál úgy megküldik fával azt a szerencsétlen rajnai rizlinget, mintha hordó-szempontból egy újvilági chardonnay lenne a cél.