A Borrajongó

Evolúciós ugrás a Szent György-hegyen

2018. március 12. 06:00 - rszabi

sangiovese2013.jpgElméletben teljesen egyetértek minden idők egyik, ha nem a legjobb magyar nyelvű bor esszéjében leírtakkal, a kiválasztás és kiválasztódás rögös ösvényeiről, mégis vannak kivételes esetek, ahol sem a józan ész, sem semmilyen logikai rendszer nem segít annak megértésében, hogy miként lehet, hogy egy szőlőfajtát, amit erős kötelékek fűznek kiválasztott hazájához, valaki önhatalmúlag egy tetszőleges helyre katapultálja és gyakorlatilag a termőre fordulása óta, ostromolja vele az eredetihez fogható minőséget. A 2HA pince helyből átugorva a természetes kiválasztódás lépcsőit és az unalmas fejezeteit az asszimiláció gyötrelmes éveinek, egyből a régió egyik megkérdőjelezhetetlen státuszú rezidensévé avanzsálta a sangiovese-t a Szent György-hegyen. Azóta már legitimálták az eredetvédelmét is, erről még egy színes plecsnit is kapott, nincs mese, a terroir és a fajta hivatalosan is egymásra talált. Azóta is kedvelt tematika maradt a különféle borsorok összeállításában egymás mellé állítani az ó- és újhaza sangiovese-it. Furmintfan jóvoltában egy évjáratazonos triumvirátushoz volt szerencsénk nemrégiben. Az alábbi négykezes jegyzetekkel archiváltuk az élményeket az utókornak.

Il Poggione Rosso di Montalcino 2013

Furmintfan:
Illatában halvány bőrösség, szilva, érett meggy, édesfűszerek, egy kevés vér és egy csepp balzsamecet. Szájban az élénk savak valahogy nem illeszkednek egészen a bor szövetébe, egy kicsit az alkohol is melegít, a tannin viszont integrálódott. Cseresznye, vörös szilva, meggy, érett piros bogyósok, kis fűszer és bőr színezi, de vannak üresjáratai. Az összhatás valahogy nem nyűgöz le, a bor intenzitása és gazdagsága is elmarad a várt szinttől és a korábbi élményektől. Fenntartom a lehetőségét, hogy rossz palackot fogtunk ki, ennek a bornak sokkal jobbnak kellene lennie. 5p (5640 Ft - ifdt)

Rszabi:
Korosabb szín, barnás árnyalatokkal. Illatában tipikus talján vörös: vér, paradicsom, vasas fémesség, semmi gyümölcsös finomkodás. Szájban sem kellemes igazán, a korty tartalmas, komoly csersavval (rossohoz képest) mély és komplex ízvilággal, viszont harmóniából nem sokat lehet neki tulajdonítani. Egyedi és karakteres, cserébe viszont nem jó. 4+ pont

Fanti Rosso di Montalcino 2013

Furmintfan:
Szebb, tisztább, bőkezűbb illat: érett piros bogyósok, cseresznye, kis tejszín, édesfűszerek, maraschino. A közepes test mellé mindenből jutott bele: a savak lendületesek, pörgősek, a tannin finom érzetű, de mintha még(?) nem 100%-ig épült volna be. Sokféle piros bogyós gyümölcs, cseresznye, szamóca, meggy, málna, édesfűszerek, érintésnyi tejcsoki alkotja az ízképet. Modernebb hangulatú, mint az előző bor, csiszoltabb, elegánsabb, zamatosabb is, legalábbis a mi két palackunk alapján. Nem különösebben komplex vagy átütő erejű élmény, de ezt leszámítva nem lehet belekötni. Kellemes meglepetés, jó vétel. 6p+ (4320 Ft - Veritas)

Rszabi:
Populárisra hangolt, ugyanakkor vérprofi és élvezetes konfekció darab. Tejes-krémes, gyümölcsösös vonalon mozog, tartalmas, de itatja magát. Vakkóstolón igazi gyilkos lenne, se fajta-, se tájjellege nincs sok. Ellenben az első szippantástól az utóíz utolsó pillanatáig remekül szórakoztat és remek élvezetet nyújt. Lehet valakinek unalmas, de azt kétlem hogy valaki ne tartaná baromi finomnak. Újvilág az óvilágban. 7-

2HA Tabunello 2013

Furmintfan:
Kifejező, intenzív illatában a hordó hatása is határozottan érvényesül. Egy kosárnyi karácsonyi fűszer - szegfűszeg, szegfűbors, fahéj - meggy, kis rumos szilva, édesre érett piros bogyós gyümölcsök, szantál keveredik benne. Közepes, test, izmos, arányos felépítés és jó intenzitás jellemzi, de a hordóból még lesz mit megennie. Ízben szinte teljesen az illatra rímel, itt talán több teret kapnak a gyümölcsök. Leheletnyi édesség is van benne - feltehetően a hordó miatt -, és valahogy az volt az érzésem, hogy még simulhat tovább a palackban, nem fog a kárára válni. Szép, és bőven vannak tartalékai. 7p (8000 Ft - kifutott)

Rszabi:
Nagyszerű és sokszínű illattal ugrik ki a pohárból: Cassis likőr, vizes avar, szamóca, nagyon szép hordóval keretezve. A 2 bor pozitívumait integrálja magába, azok hátulütői nélkül. Jó szagolgatni, jó inni és jó szálazgatni is. Ahhoz képest, hogy egy rendesen meghordózott magas beltartalmú vörös, úgy csúszik, mint egy könnyedebb pinot vagy kadarka. Klasszis bor, erős 7 pont.

 

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr313674430

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zoli 2018.03.12. 09:02:35

Én is kóstoltam több évjáratát, valóban meglepően jó, de ez szerintem nem kizárólag véletlen vagy vakszerencse függvénye. Egyrészt a sangiovese talajhoz és klímához való alkalmazkodási képessége igen nagy (Emilia-Romagnától Dél-Olaszországig mindenfelé termelik), illetve hűvösebb termőhelyeken is biztató eredményeket értek már el vele (Washington, Svájc). Ezen kívül nem egy sötét, tanninos fajtáról beszélünk, így nem is igen domborodik ki azok intenzitásának, finomságának esetleges hiánya a rövidebb vegetációs időszak és kevesebb napsütéses órák száma miatt.
Van még egy globálisabb vetülete is a kérdésnek. Ha a világfajtákra gondolunk, Olaszország hagyományos fajtái kevésbé jutnak eszünkbe. A sangiovese egyáltalán nem olyan egyértelműen körülhatárolható illat- és aromaképpel bír, mint a híres világfajták és jellemző termőterületeik. Helyben úgy tartják a sangiovese minden dombon más karakterű bort ad, míg mondjuk a merlot sehol se tagadja le önmagát, ebben nyilván akad némi költői túlzás, de van benne igazság. Egy ilyen fajta zászlóra tűzése az olaszok részéről sajátos (gasztro)kulturális mivoltukról árulkodik.

rszabi · http://borrajongo.blog.hu/ 2018.03.12. 12:07:51

@zoli: Köszi a hasznos kiegészítést. Érdekes, amennyire én tudtam, mind a nebbiolo, mind a sangiovese nehezen vetette meg a lábát Olaszországon kívül.

zoli 2018.03.12. 13:24:53

@rszabi: ennek oka szerintem a kevésbé definiált, direkt és közérthető mivoltukban rejlik, így a prototípus másolása is nehézkesebb.
Jellemzően az olasz bevándorlók próbálkozgatnak velük az anyaországon kívül.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2018.03.12. 22:31:23

@zoli: köszi az infót. A sangiovese azért elég tanninos, ld. összes Brunello küzd a sok tanninnal.

zoli 2018.03.13. 08:47:36

@akov: mármint zöld, éretlen tannin? Nem vagyok egy nagy brunellós, de ez nekem kevésbé rémlik a sangiovese emlékeimből. Vékony héjú, rothadékony, esetleg idejekorán szüreteltek?

akov · http://borrajongo.blog.hu 2018.03.13. 08:49:53

@zoli: nem zöld feltétlenül, de nagyon sok, túl sok általában és sok régi Brunelloban sem épül be. És tuti nem hordótannin...

zoli 2018.03.13. 09:27:12

@akov: furcsa, én ezt kevésbé tapasztaltam, de akkor vmit máshogyan kell hogy csináljanak, ha a 80+%-os sangiovese-alapú chiantiknál, illetve más területekről (északabbra, délebbre) se annyira hangsúlyos, lehet eleve erre gyúrnak?

akov · http://borrajongo.blog.hu 2018.03.13. 11:15:07

@zoli: Nekem pont ellenkező a tapasztalatom, a komoly Sg borok mindenhol tanninosak. Szerintem egy Chianti is frankón tanninos tud lenni. Náluk azért meleg van, ami vastagítja a héjat és szarabb tanninokat generál. Részben ez belejátszik... az alapborok, amiket rövidebben macerálnak, kevésbe érinti a probléma nyilván.

ringsider · http://fussatokbolondok.blog.hu 2018.03.14. 12:38:55

@akov: tanninos, de nem egy bordói módon, Inkább izmosnak/inasnak írnám le a saját tapasztalat alapján...

akov · http://borrajongo.blog.hu 2018.03.14. 13:24:26

@ringsider: nincs nagyon távol Bdxtől. Sok Brunello még adott esetben durvább is. Sokban emlékeztet a tanninok minősége és textúrája a nebbiolora.
süti beállítások módosítása