Az elmúlt két év alapján mondhatni, hogy biztosra mentünk, amikor egy közelmúltbeli borozás szélesebbre nyúlt keretei között rápróbálkoztunk Losonci Bálint legfrissebb pinot-jára is. Az eddig begyűjtött tapasztalatok alapján a gyöngyöspatai anyag lényege abban áll, hogy háromezer forint és csavarzár alatt hoz olyasfajta könnyed, a közízlésre nevelt fogyasztók számára is értékszerű vörösborélményt, amely továbbra is rendkívül ritka, már ha a határainkon belül vizsgálódunk. Bár a kettőezer-tizenhatos folytatás alapanyagilag egy kissé más receptet követ az eddigiekhez képest, a végeredmény továbbra is változatlan. A Mátra megy felfelé szépen, ezt az utat pedig kiváló borászok érdekes, egyedi és szerethető borai építik. Pont olyanok, mint ez a pinot noir.

Nem szükséges és nem is érdemes komolyabb burgundiakra kalibrált tolómérővel vizsgálni komplexitását és autentikusságát. Ennek ellenére kellően törékeny, nem az izmozásról, ugyanakkor nem is a cizelláltságról szól. Illata tisztán epres-szamócás, mindezek mellé hozza a klasszikus csipkebogyós fűszerességet is, amely mellé inkább érdekes és szerethető, mintsem nyers zöldfűszeres, kapros jegyek csatlakoznak.

A korty kerek, teste nem túl nagy, savai sincsenek túlmérve, épp a helyén minden. Egyenes, rendkívül jól fogyasztható anyag minimális tanninnal, és a kortyban gyakorlatilag teljesen eltűnőt tizennégyes szesszel. Módfelett jól fogyasztható, a palack a szokásos módon akár lendületből is kiüríthető.

Hozza az eddigi élményt, jó és biztos ajánlás, ráadásul kellemes vétel is. Erős 5 pont a jutalma.