A Lidl nemzetközi borkínálata szerencsére már évek óta stabilan bizonyítja, hogy nemcsak érdemes, de szükségszerű is kiemelt figyelmet fordítani rájuk a hazai hiperek szegényes, sokszor ötlettelen, érdemi lehetőségeket, alternatívákat nem kínáló terepén. Írtam már fehérről, vörösről és proseccóról egyaránt. Nem arról van szó, hogy csúcsostromló világklasszisokat lehet a hétvégi bevásárlással összekötve a heti élelmiszer közé pakolni. Inkább csak az van, hogy széleskörű és minőségi betekintést nyújtanak a nemzetközi borok világába. Ráadásul mindezt sokszor nevetségesen jó ár/érték-arány mellett teszik meg. És mivel a hazai közízlés és -vélemény jellemzően elmaradottabb a nemzetközi helyzet fokozódásának tekintetében, ezek a borok missziószerűen nyitnak ablakot a világra mindenkinek, ha éppen úgy van a szándék. A polcaikat én is rendszeresen és kitartóan szondázom, így történhetett meg, hogy az év végén puszta kíváncsiságból a kosárba emeltem a címszereplő spanyol vöröset. Másnap a nyakára is hágtunk, ráadásul kifejezetten elégedettek is voltunk azzal, amit a palackban találtunk.

Ez a tempranillo és garnacha alkotta vörös házasítás ugyanis kiváló kapudrog a komolyabb, masszívabb Rioja-anyagokhoz. Tiszta, jól elkészített és közérthető, befogadható még az átlagosnál felkészületlenebb hazai szájaknak és ízléseknek is. Nem túl sűrű, de kifejezően fanyar meggyes, szilvás aromákkal operál. Érett, de nem hajlik lekvárba. A korty rendezett és egyensúlyos, közepesnél több tanninnal és intenzív, lendületes savakkal. A hordó bár észrevehető, de nem tolakodik, jól besimul az összképbe, a tizennégyes szesze pedig legfeljebb fejben lehet sok, ízben nem rombol egyáltalán. Nincs túlcizellálva, de egy jól elkészített, szerethető spanyol vörösbor benyomását kelti, és ez pont elég is. Kezdőnek kötelező, haladóknak simán ajánlható és vállalható. Elégedettség, az van. Ismét egy kellemes meglepetés az úgynevezett áruházpolcról. Öt pont. (1990 Ft, Lidl)