A Borrajongó

Languedoc-i örömködés

2017. február 28. 06:00 - drbarta

Sok bevezetőt nem tudok írni. Iszom rendesen a languedoc-i borokat és szerencsére a klubot is sikerült már annyira megfertőzni, hogy már maguk vetik fel, hogy mikor iszunk már ilyeneket megint. 

Jöjjön tehát legutóbbi kóstolónk jegyzete. Zömmel jól bevált neveknél maradtam aktuális évjáratokkal, de azért lesz köztük egy-két felfedezés is.

 img_2661.jpg

Tovább
2 komment

Tegnap ittam – Grand Tokaj N°8 2015

2017. február 27. 06:00 - ungert

Tokaj államborászata óriásit fordult saját tengelye körül, ami mintegy szabályerősítő kivételnek tűnik a magam egyszerű igényrendszerrel bíró fogyasztószemszögemből. Tévhit ugyanis, hogy az emberléptéken túlmutató mennyiségi termelés nem történhet megfelelő minőségi keretek között. Tévhit, amelyet a hazai bortörténelemnél és -méretnél jelentősebb országok és borvidékek már évtizedes távlatokban cáfolnak. Közvetlenebb tapasztalatok és ismeretek hiányában csupán az eddig kóstolt borok alapján tudom állítani, hogy a Grand Tokajjá alakult Tokaj Kereskedőház megnevezésű állami részvénytársaság pályára állt, eképpen végre értékelhető, hovatovább szerethető fehérborok előállításába kezdett, és ezzel mindannyian nyerni fogunk. Hosszú- és rövidtávon egyaránt. Azt ugyan nem tudom, hogy az édesek milyenek, de az alapszinten fogant tokaji szárazak fajtában és házasításban egyaránt remekelnek. Végre tiszta, jól elkészített és szerethető borok készülnek, melyek vásárlása már nem rizikó, hanem mintegy világkifordító biztos pont a hazai borpiacon. És ez így is van rendjén.

fullsizerender.jpg

Tovább
5 komment

Vegyes magyar cabernet franc sor ráadás matuzsálemekkel

2017. február 25. 06:00 - furmintfan

A cabernet franc-t ugyan Villány kiáltotta ki zászlóshajójának, de nyugodtan kijelenthetjük, hogy kevés borvidéken foglalkoznak a világban annyian a fajta önálló megjelenítésével, mint nálunk, Magyarországon. Abból a szempontból okos választásnak mondható, hogy egyrészt a cabernet sauvignon-nal sokkal többen foglalkoznak a világban, ráadásul a franc a magyar lankákon is biztosabban beérik, mint a sauvignon. Gyakorlatilag így Villánytól a Dél-Balatonon át Egerig számos borvidéken találkozunk fajtatiszta cabernet franc borokkal. Ezekből szedett össze egy csokorra valót Bernáth József séf cimborám, aki ismét összetrombitált egy fajtakóstolót, miután az aktuális borhűtőleltár alkalmával kiderült, hogy legfőbb ideje egy kis szortírozásnak.

cabernetfranc.jpg

Tovább
22 komment

Tegnap ittam - Bott Frigyes Vinculum 2015

2017. február 22. 06:00 - furmintfan

Tavaly júliusban jártunk Bott Frigyeséknél, ahol fantasztikus 2015-ös sort kóstoltunk néhány ráadás borral együtt. Azóta a 2015-ös borok egy részébe hébe-hóba belefutok 1-1 pohár erejéig, otthon is félre van téve néhány palack, azonban a sor valószínűleg legérdekesebb tagjával azóta a júliusi este óta nem találkoztam. Egészen hétfőig.
bottfrigyesvinculum2015.jpg

A "tegnap ittam" sorozat általában olyan borokról szól, amelyekből egy egész palackot tett magáévá a sorok írója és esetleges kóstolótársasága (bár néhány kivétel akadt már a sorban), ez a poszt most a szabályt erősítő kivételek egyike lesz. A Drop Shopban éppen poharazzák a bort, úgyhogy hétfőn szépen én is beillesztettem az aznap kóstolt fehérek végére és nem bántam meg.

Tovább
Szólj hozzá!

Tegnap ittam - Barta Pince Öreg Király Dűlő Furmint 2013

2017. február 20. 06:00 - furmintfan

A mai "tegnap ittam" főszereplője a Furmint Február jegyében egy ikonikus hegyaljai termőhelyről származó furmint. A Király még a sok híres mádi dűlő között is különleges, mind látványát, mind történetét tekintve, azonban az Öreg Király még ezen belül is unikum. Mivel a II. világháború után a hegy szőlőit kiirtották, sokáig csak a dűlő alsó fekvésű területeiről készültek száraz borok. Majd a 2000-es évek elején jött Barta Károly és fáradságos munkával újratelepítette a fentebb húzódó, erdővel benőtt részeket.
Az Öreg Király meredek kőteraszain sétálgatva - miközben lenyűgöző kilátás tárul a szem elé - azon is ámul az ember, hogy milyen komoly erőfeszítést igényelt, amíg a szőlőtőkéknek sikerült visszahódítani a hegy egy részét az akácerdőtől. Mára már nem csak a legendás dűlő, hanem a birtokközpontként szolgáló Rákóczi-Aspremont kúria is megújult, megszépült. Barta Károly azonban nem ül a babérjain, hamarosan a Kővágó betelepítése is sorra kerül. Egyelőre azonban a Barta borok csak az Öreg Király terméséből készülnek, ahogy az itt kóstolt furmint is.

bartafurmint2013.jpg

Tovább
8 komment

A Furmint Február szerintünk 2017.

2017. február 16. 06:00 - furmintfan

Ahogy 2012 óta minden évben, idén is tudósítunk a Furmint Február Vajdahunyadvárában megtartott nagy kóstolójáról, ahol évről-évre felvonul a Kárpát-medence furminttermelőinek apraja-nagyja. Idén sem volt ez másképpen, és bár az orosz elnöki delegáció aznapi látogatása alaposan felkavarta a főváros közlekedését, az érdeklődőket ez sem riaszthatta el: kora estére a Mezőgazdasági Múzeum termei szokás szerint megteltek vendégekkel.
A sorrendben nyolcadik Furmint Február Kóstolón 94 kiállító mutatta be borait, mondhatjuk nyugodtan, hogy ez már tényleg a bőség zavara. Nekem sem sikerült annyi újdonságot levadászni, mint szerettem volna, de ennyi borászathoz és borhoz már két nap és két fogsor is kevés lenne. Bár a fogaim így is megérezték a savakat, a 2015-ös tételek általánosságban véve barátságosabbak, zamatosabbak, könnyebben fogyaszthatóak, mint a 2013-as (vagy 2014-es, már akinél forgalomba került) furmintok voltak ilyen idős korukban, az eddigi pályájuk alapján azonban gyorsabban is érnek.

ff2017_5.jpg

A furmint propaganda idén minden fronton is új sebességre kapcsolt: a kóstolón jelentette be Kiss Eliza, a Földművelésügyi Minisztérium kiemelt borágazati ügyekért felelős miniszteri biztosa, hogy a kormányzat a furmint évének nyilvánította 2017-et, azzal a céllal, hogy felhívja a nemzetközi és a hazai piac, illetve a fogyasztók figyelmét az egyik legfontosabb őshonos magyar szőlőfajtára. Ezzel a Furmintday kezdeményezés után most az állam is beállt a furmint mögé. Meglátjuk, mi lesz ezeknek a kampányoknak a nemzetközi szinten mérhető eredménye. 

A magunk részéről majdnem sikerült a lehetetlen, azaz, hogy a borrajongó blog mind az 5 aktív szerzője részt vegyen ugyanazon a kóstolón, de végül csak nem jött össze a csoportkép. :)
Így aztán "csak" négyünk top 10-es listáját és/vagy beszámolóját olvashatjátok lejjebb a hajtás után.

Tovább
14 komment

Tegnap ittam – 2HA "Egyszervolt" Birtokvörös 2014

2017. február 14. 06:00 - ungert

A csapadékgazdag évjáratok szőlő- és bortermelésre gyakorolt hatását sem nem célszerű, sem nem indokolt méltatni. Az alacsony hozam, az el nem készülő csúcsborok és az egész éves küzdelem a szőlőben komoly károkat okoz a termelői költségvetésben, ráadásul megszakítja a pincekínálat időbeli folytonosságát. Én viszonyt fogyasztó vagyok, ebből a szerepből pedig muszáj katasztrófaturistaként viselkednem. Az ilyesfajta turizmus pedig azon igyekszik alapulni, hogy a borászok a rosszévjárat-termést – ideértve a legkiválóbb, amúgy prémiumborokba szánt alapanyagot is – beledöntik az alapborokba, hogy aztán azokat a fair-play jegyében okosan árazva piacra dobják. Ami a borásznak kudarc-melléktermék, az az ár/értékre valamit is adó fogyasztónak többnyire lehetőség, szórakozás és kötelező tananyag. Török Csaba egyszerlett badacsonyi vöröse pontosan erre a kaptafára készült el, magába foglalva a borász összes vöröstőkéjének minden megmaradt gyümölcsét. Win-win-szituációról ugyan szó sincs, de a magam pohárforgató álláspontjából vizsgálódva egy ügyesen sikerült, nem szegről-végről összekapart észak-balatoni vörösbor született. A kéthektáros nagyborok után maradt űrt értelemszerűen nem tölti be, de röhejesen olcsón kínál betekintést a pince stílusvilágába.

img_0925.JPG

Tovább
8 komment

Rejtőzködő borvidékek: Yecla - Bodegas Castano

2017. február 10. 06:00 - furmintfan

A sorozat első része után itt a folytatás, amelyben Spanyolországba "utazunk" egy kevésbé ismert régió felfedezésére.

Yecla
Yecla DO Spanyolország délkeleti részén, a Földközi-tenger partvidéke és a La Mancha fennsík között, Murcia tartomány északi részén, Yecla városa környékén terül el. A borvidékhez kb. 6500 hektárnyi szőlőültetvény tartozik, ezzel az egyik legkisebb DO-régió az országban. Az éghajlat kontinentális, némi mediterrán hatással, meleg, száraz nyarakkal, viszonylag hosszú, hideg telekkel, kevés (átlag évi 300 mm), elsősorban tavasszal és ősszel lehulló csapadékkal. A talaj errefelé általában mészben gazdag, tápanyagban szegény, jó vízáteresztő képességű. 
A borvidék két nagyobb tájegységre osztható. Az északi részen Campo Arriba 700-800 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el, mély, meszes, kisebb arányban homokos és agyagos, tápanyagban szegény, száraz talajjal. A déli részen Campo Abajo 400-500 méter magasan fekszik, itt a talaj az előbb tárgyalt, magasabban fekvő részekhez képest kötöttebb, humuszban gazdagabb, inkább agyagos-meszes.

A régészeti leletek szerint Yecla DO területén már bő 2000 évvel ezelőtt is foglalkoztak szőlőműveléssel, feltehetően a föníciaiak, majd a rómaiak hatására. Az arab hódítás nem kedvezett a borkultúrának, így csak a 16. századból találtak újabb, a helyi bortermelésre vonatkozó régészeti emléket. A 19. században a francia kereskedőknek köszönhetően ismét megnövekedett a szőlőültetvények területe. DO státusszal 1975 óta rendelkezik a borvidék, azonban sok más, a tengerpart és a Meseta fennsíkja között elhelyezkedő régió mellett, Yecla is sokáig nagy tömegű folyóbor előállítására alkalmas területként lett elkönyvelve. Még ma is nagyon kevés pincészet palackoz itt saját bort, de a fejlődés így is szembetűnő: a kb. 7 millió liter bor 95%-a az exportpiacokon talál gazdára.

A borvidék legfontosabb szőlőfajtája a monastrell (mourvedre), mellette az engedélyezett kék szőlőfajták: tempranillo, garnacha tinta (grenache), garnacha tintorera (alicante bouschet), merlot, cabernet sauvignon, syrah és petit verdot. A fehér szőlőket a macabeo, airén, sauvignon blanc, chardonnay, merseguera, malvasia és moscatel de grano menudo (muscat blanc a petits grains) képviseli.

castano1.jpg

Bodegas Castano
Ahogy az lenni szokott, a Yecla szempontjából úttörőnek és éllovasnak számító Castano família több generációra visszamenőleg foglalkozik szőlővel és borral, de kellett valaki, aki új szintre emelte a családi vállalkozást. Ramón Castano Santa már az 1950-es években felépítette a birtok központját, de saját bort palackozni csak a 80-as években kezdett, három fiát is bevonva a vállalkozásba. A pincészet ma közel 600 hektárnyi szőlőültetvénnyel rendelkezik Yecla különböző részein. Természetesen a monastrell a pince első számú fajtája, még a parafadugón is az "Art of Monastrell" felirat szerepel, és az itt kóstolt második bor alapján bizony értelmet is nyer, hogy miért.

Tovább
Szólj hozzá!

Cote Chalonnaise párbaj - Joblot Vs Jacqueson

2017. február 08. 06:00 - drbarta

Megérkeztek a friss évjáratú Cote Chalonnaise-borok. Az elmúlt két év nagy kedvence erről a vidékről természetesen a Joblot. Kis túlzással, ha nem akadtam volna rájuk, lehet ma már nem innék burgundit.:) Nem kérdés, hogy minden borukból kellett ezúttal is rendelni. Ugyanakkor tavaly rábukkantam egy másik ígéretes pincére is a környékről (Paul et Marie Jacqueson). Még akkor elhatároztam, hogy az első érintőleges randevú után alkalomadtán végignézem az ő szortimentjüket is. Adta magát a lehetőség, hogy a frissen kézhez kapott 2015-ösekből így legyen egy szép, összevont kóstoló. Az összes bort innen rendeltem.

img_2590.jpg

 

Tovább
4 komment

Jásdi István, a csopaki olaszrizling nagykövete

2017. február 07. 06:00 - furmintfan

Még tavaly év vége felé, amikor nyilvánosságra került az Év Bortermelője 2016 címre jelölt és legtöbb szavazatot kapó öt bortermelő névsora, Szabi kóstolt egy Szőke Mátyás bort és ennek kapcsán januárban röviden megosztotta gondolatait az öt név között szerepelő veterán mátrai borász munkásságáról (a cikk megszületése és megjelenése között kiderült, hogy a szekszárdi Mészáros Pál nyerte el a díjat, amelyet februárban adnak át). Nem tudom, hogy teljes lesz-e sorozat és sorra kerül-e a blog hasábjain mind az öt utolsó körös bortermelő, mindenesetre én most két palack Jásdi bor kapcsán folytatom a sort.

jasdiduo.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Tegnap ittam – Heimann Céh Kereszt Kadarka 2015

2017. február 05. 13:00 - ungert

Kapocs borvidéki múlt és jelen között – keresve sem találni jobb szerepet a szekszárdi kadarkának. Bár többé-kevésbé közismert, hogy a nemzeti kincsként kezelt fajta gyökerei közel sem hazai eredetűek, tény, hogy azt a szocializmus nagyüzemi borideológiája sem tudta kizökkenteni hungarikum-szerepéből. A kadarka egyértelmű szekszárdi feladata a bikavér egyediesítése, fűszerezése, de szerencsére vannak még borászok, akik a kadarka-jelen mellé kísérletezéssel keresik a jövőt. Klónokkal, területekkel, fajtaborokkal. Fajtaborokkal, amelyek a hétköznapi könnyű kadarka-arcon túl megmutatják a szőlőben rejlő lehetőségeket. Aki Szekszárd tekintetében az elmúlt években jól informált volt – vagy csupán csak tisztességesen ivott –, az tudja, hogy a helyi zászlósborászat berkei között soha sem volt félvállról véve a kadarka-misszió. A hagyományápoló kísérleteknek köszönhetően pedig palackba töltődött, eképpen kóstolható is a Heimann-család legfrissebb kadarkája, amely logikusan emelkedik a pince eddigi fajtabora fölé és indokolja meg a szőlő szerepét és az abban rejlő lehetőségeket is a jelen Szekszárdja tekintetében. A Céh Keresztet tavaly ősszel futtában is megdicsértem, de most egy teljes palack és két nap társaságában igazoltam önmagam lelkesedésének jogosságát. Nagyszerű kadarka született.

16507384_415085728836114_1413328515_n.jpg

Tovább
35 komment

Rejtőzködő borvidékek: Szardínia - Argiolas

2017. február 01. 06:45 - furmintfan

Minden nagy bortermelő országnak megvannak a maga slágerborvidékei, csiszolatlan gyémántjai és kevéssé ismert bortermelő régiói. Európai bor-órásai: Franciaország, Olaszország, Spanyolország és persze a többi "bor-ország" mindannyian bőven rejtegetnek még felfedezni valót. Arra gondoltam, hogy egy új sorozattal igyekszem rejtett kincsek nyomába eredni, egy-egy borrégió vagy apelláció rövid bemutatásával – inkább csak amolyan figyelemfelkeltő terjedelemben és mélységben –, természetesen egy helyi pincészet borai (lehetőség szerint 1 fehér és 1 vörös) segítségével.
Meglátjuk, meddig tart a lendület, kezdésnek mindenesetre itt az első rész.

Szardínia
Szardínia - Szicília után - a Földközi-tenger második legnagyobb területű szigete. A bor soha nem játszott kiemelt szerepet a sziget gazdaságában és kultúrájában, ennek ellenére sok érdekességgel lehet találkozni, ha egy kicsit alámerülünk a sziget borainak világába.

Szardínia több DOC, DOCG és IGT körzetet is magáénak tudhat. A fajtaválaszték az olasz csizma többi borvidékétől nagyon eltérő, egyedi képet mutat, számos helyi "specialitással" (pl. az itt is terítékre kerülő nuragus, mellette még például nasco, monica - bár ez spanyol eredetű, de ott már alig termesztik), valamint sok spanyol eredetű fajta (pl. grenache=cannonau, carignan=carignano) is gyökeret vert itt, az uralkodó teória szerint a 14. századtól a 18. század elejéig tartó spanyol uralomnak köszönhetően. 
A partvidéken mediterrán, a belső részeken inkább kontinentális éghajlat uralkodik, a hegyekben a tengerszint feletti magasságból adódó eltérésekkel. A nyár az egész szigeten meglehetősen száraz, forró, sokat fúj a szél, a változatos domborzat azonban számos különböző mezoklíma létrejöttét eredményezte. A talajréteg jellemzően vékony és tápanyagban szegény, agyagos és meszes, az alapkőzet nagy változatosságot mutat: gránit, bazalt, pala, mészkő, homokkő, agyag, kavics és homok egyaránt előfordul. 
A sziget egyik legfontosabb kék szőlőfajtája a cannonau, egy helyi grenache-változat. Fehérben a vermentino-t is érdemes megemlíteni, utóbbiból a sziget száraz északi részén külön DOCG-besorolású bort is készítenek Vermentino di Gallura néven. Szardínia legsikeresebb vörösborai a délnyugati csücsökben található Carignano del Sulcis DOC-körzetben készülnek régi telepítésű. gyalogművelésű carignan ültetvényekről. Találunk még többek között malvasia-t, bovalo-t, moscato-t és torbato-t is a szigeten, sok egyéb fajta mellett.

argiolas1.jpg

Argiolas
A szardíniai családi pincészet története az 1906-ban született Antonio Argiolas-szal kezdődik: a családban ő kezdett el elsőként minőségi bortermeléssel foglalkozni. Antonio Argiolas 2009-ben hunyt el, jelenleg az unokái vezetik a pincészetet. A borászat a szupertoszkánok atyjaként is ismert Giacomo Tachis és Mariano Murru vezetése alatt jutott a csúcsra.
A sziget déli részén, Cagliari mellett található birtokközponthoz Szardínia több szegletében öt nagyobb, különböző geológiai és klimatikus adottságokkal bíró ültetvénytest tartozik, amelyek területe összesen mintegy 250 hektárra rúg. A szőlőben igyekeznek természetközeli gazdálkodást folytatni, a kemikáliák használatát minimálisra szorítani. Számtalan helyi fajtával dolgoznak, a szortiment is meglehetősen széles, én most inkább az alsó szegmensből próbáltam ki két, a sziget jellegzetes fajtáiból készített bort. (Akov egyébként feltehetően sokkal többet tudna mesélni a pincéről, hiszen ő személyesen járt náluk.)

Tovább
6 komment