Többféle ürügy kínálkozhat egy közepesen nagyobb palackmennyiség borhűtőből történő kisöprésére. A legkézenfekvőbb természetesen a felmerült helyigény kielégítésének okán összetrombitált fosztókóstoló lenne, de ezúttal mégsem ez történt. Véletlenszerűség helyett ugyanis az elmúlt két évben félkomoly koncepció mentén összeszedtünk néhány nagyobb hazai vörösbort kettőezer-kilencből, hogy aztán azokat nem túl hosszú ideig tartó szándékos szem elől tévesztés után idén ősszel egyszerre, egymás mellett lékeljük meg.

Tettük mindezt azért, mert a kilences vörösek azon frissességükben kifejezetten szépek voltak, adott volt tehát a kötelező kíváncsiság egy közepesen hosszú palackérlelés utáni formájukra is. Ráadásul ősz is van, ami lassan már tél, szóval színszezonalitás tekintetében is aktuális volt a nekirontás. És bár a poharak feletti lebegés elmaradt, az azért vitán felül kijelenthető, hogy a borok a szürettől nyolcévnyi távolságra is ügyesen tartják magukat a felszín felett. Azt viszont kevésbé gondoltam volna mindenekelőtt, hogy egy szándékosan koncepcióromboló, de rendszerint megbízható tizenkettes nagyvillányi fog leghátul végezni. Ez van. Pontosabban pedig az, amit furmintfannal négykezűleg megőriztünk az élményekből.

Bock Pince Bock Cuvée 2012

Cabernet sauvignon, cabernet franc és merlot. Az illat eleinte animális, enyhe csatornás, savanyú tejes bukéval (minden kitöltésnél ilyen volt), pörgetéssel érett meggy, meggymag, édesfűszer és grafit tűnik fel. Ízben azért jobb, a zavaró aromák alig jelentkeznek, édesre érett erdei gyümölcsök, áfonya, feketeribizli, meggy, pici csoki és dohány jelentkezik. Az érett gyümölcsös karakter és meleg érzet mellett feltűnően élénk, kissé külön úton mozgó savérzet tűnik fel benne, az alkohol és az extrakt kis édességet kölcsönöz a bornak. Az összhatás nekem így disszonáns volt és az illat sem volt kedvemre való. 5p+ (furmintfan)

Ez egészen pontosan az a bor, amit a minőségileg gyakran ingadozó Bock-kínálatból bátran ajánlottam mindig és minden esetben, ha feltétlenül Bockra volt igény. Közel nyolcezres ára ellenére is. Úgy tűnik, hogy a múltidő használata ezúttal helyes. Bár a palack egyértelműen hibátlan volt, a bor közel sem volt jó. Presztízséhez, árához és ígéreteihez képest legalábbis biztosan nem.

Az illat fülledt, brettes és animális, takar mindenféle erényt, gyümölcsöt. Az idő és némi kézimunka javít rajta ugyan, de ami utána marad, az sem feltétlenül szép. Lekváros gyümölcsösség, füstös hordó, csokoládé és fűszeresség jellemzi. A korty súlyos és nehézkes, amit a teljes struktúrától külön dolgozó, furcsa, már-már testidegen savasság igyekszik kompenzálni, sajnos sikertelenül. Koncentrált bor, de nem túl hosszú. Több kérdést hagy maga után, mint amit megválaszol. Ez az eddigi első Bock Cuvée, amit nem szívesen emelnék le a polcról újra. Erősnek erős, de csak 5 pont.

Bock Pince Royal Cuvée 2009

Cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot és pinot noir. Illatában tejszín, avar, meggy, erdei gyümölcsök, szilva, érett piros bogyósok. Az erős közepes test alapvetően jó arányokat hordoz, bár kicsit laza a szerkezet, de semmi nem lóg ki belőle, a finomszemcsés tannin ugyan nem a sor legszebbje, de érettnek tűnik. Ízében érett és porrá aszalt fekete bogyós gyümölcsök, meggy, kávé, pici fűszerpaprika. 6p- (furmintfan)

Ez a pince alapszintjének teteje, amely ugyan nem különösebben izgalmas választás, de rendben szokott lenni. A kilences évjárat ráadásul a friss tapasztalatok alapján nem is egynyári sláger. Hűvös, meglepően kifinomult illattal indít, benne van az a klasszikus joghurtos-gyümölcsös vonal, amit többnyire a merlot számlájára illik és szokás írni. A korty puha, a magasabb szeszt is szépen beépítette, és bár a tannin, valamint a sauvignon-azonos fűszerpaprika nem éppen volt kedvemre való, az összhatásból keveset vettek el. Jól iható, ügyesen elkészített és kifejezetten finom bor. Nem nagy mutatvány, de kétségkívül szerethető. Csiszolhatott rajta az elmúlt-nyolc-év, de tovább azért nem tartogatnám. Hat pont. 

Sebestyén Pince Grádus 2009

Merlot és cabernet franc. Meleg érzetű illat, nyitás után málna- és szederlekvár, majd negró, édesfűszerek is feltűnik benne. Krémes, telt, ölelően lágy, hömpölygős, igazi hedonista bor, amely kicsit belefullad saját nagyságába, ugyanis elegendő sav hiányában a kortynak nincs megfelelő tartása és a magas alkohol is kikönyököl belőle. Erdei gyümölcsök, szeder, málna és szilva lekvárja, csokoládé, negró, gyógynövények, édes érzet határozza meg ízét is. Mélysége ugyan van, de arányai lehetnének jobbak, az összhatás kicsit likőrösre sikeredett. 6p (furmintfan)

Óriási anyag, de többször volt olyan érzésem, hogy nem bort, sokkal inkább likőrt fogyasztok. Túlérett, sűrű, vastag és hömpölygő bor rengeteg túlérett erdei gyümölccsel, sok, nyomuló és kifejező hordóval, vastag érzetű korttyal és elképesztően hosszú lecsengéssel. Ez tipikusan az a stílus, ami legalább kétfelé osztja még a hazai fogyasztókat is, én viszont úgy vagyok vele, hogy minden túlzásából fakadó hibája ellenére is tudom szeretni. Azt viszont tökéletesen megértem, ha valaki feltétel nélkül enne hozzá. Nálam azért magában is lecsúszott a három pohár. Hat pont.

Ikon Tulipán 2009

Merlot, cabernet sauvignon, kevés cabernet franc és shiraz. Érett erdei gyümölcsök, meggy, bors, étcsoki, kávé, pici fűszerpaprika. Kevésbé testes, de koncentráltabb, mint az előző két bor, az arányai is megfelelőbbek, van elég sav is az alkohol és a hordó mellé. Erdei gyümölcsök, áfonya, fekete ribizli, kávé, étcsoki, szantál. Az egyedüli ami nem tetszett benne, az a korty végén egy kis poros utánérzés. 6p+ (furmintfan)

A dél-balatoni Ikon kínálatcsúcsait ritkábban ostromlom ugyan, mint a villányi-szekszárdi társakat, ez a Tulipán viszont kellemes meglepetés volt. Egyáltalán nem bonyolultabb bor, mint az előzmények, de több dimenziója van, amely miatt izgalmasabbnak és érdekesebbnek tűnik. Egyrészt feltűnik a sauvignon-paprika, amelyet némi shiraz-azonos borsfűszer igyekszik szerethetővé kompenzálni. A korty vékonyabb, mint az eddigiek, de a lekvármentességnek köszönhetően sokkal jobban iható, jelentősen lendületesebb cuccnak mutatja magát. Ez mutatja a legkevesebbet izomból a sorban, de talán ettől egyedibb, szerethetőbb is. Erős 6 pont.

Heimann Barbár 2009

Cabernet franc, merlot, tannat és kékfrankos. Már érettséget sugalló, de erőteljes illat: sokféle fekete bogyós gyümölcs, pici negró, étcsoki, konyakmeggy, dohány és avar. Masszív, sűrű, krémes, koncentrált, tömör, ugyanakkor nem nehézkes bor, selymes korttyal, mennyiségre sok, de jól illeszkedő tanninnal. Túlérettbe hajló fekete bogyós gyümölcsök, kis gyógynövény és édesfűszer, étcsoki, kevés dohány a fő ízjegyek. 7p (furmintfan)

Mellékszál, de emlékeim szerint a kilences Barbár volt az utolsó a régi dizájnnal, amely személyes ürügyek miatt azért fontos, mert klasszisokkal jobban szerettem ezt a külsőt, mint a jelen szortimentbe illő újat. Amúgy a bor nagy kedvencem volt frissen, nem kérdés tehát, hogy nagyon vártam, hogy teljesít a jelenben. Szerencsére jól teljesített. A Barbárban az a király, hogy mindenféle nagyságától függetlenül is természetazonosan lendületes, vidám és jól fogyasztható tud lenni. Ezen értékein pedig nem fogtak az évek. Szép sav-tannin arány, a szesz sem lóg ki, gyümölcsös, hosszú és finom. Most is szép formában van, de akad benne még pár évnyi potenciál is. Borvidéki etalon, erős 7 pont.