A Borrajongó

Címkeológia

2017. szeptember 20. 06:00 - akov

Az alábbiakban Balogh Zoltán (Somlói Apátsági Pince) vendégírását olvashatjátok.

Történjék bármi, akkor is hiszek abban, hogy én, mint magyar bortermelő elsősorban ügyfele vagyok az ágazatot ellenőrző és irányító hatóságoknak. Olyan ügyfél, akinek a visszajelzései és konstruktív kritikája fontos azoknak a hatóságoknak, amelyeknek a magyar bor hitelessége és minősége feletti őrködés a feladatuk. Megingathatatlanul hiszek abban, hogy ha megosztom a fogyasztóinkkal azokat a visszásságokat, méltánytalanságokat, amiket olykor tapasztalok, érzek akkor sem kell félnem retorziótól. Ha a még megoldható problémáinkat nem tárjuk fel és nem beszéljük meg akkor a problémák zsibbasztó bajjá alakulnak. Ha a hibáinkra nem hívja fel senki a figyelmet, akkor nem tudunk fejlődni. Vitatható, hogy ez a formátum és ez a platform a legjobb ezeknek a problémáknak a megbeszélésére, de szerintem, ha van szándék a fejlődésre és van készség az eszmecserére, akkor a nagy nyilvánosságnak ez a kis szeglete pont jó lesz.

3wordsearchwines.jpg

Na, de váltsunk sebességet…

Amióta Somlón megnyílt a Somlói Borok Boltja, azóta rendszeresen ki is használom a hely nyújtotta lehetőséget arra, hogy nyugodt körülmények között és minden teher nélkül képbe kerüljek a borvidék kínálatával. Ilyenkor alaposan megkóstolok annyi bort, amennyi éppen nyitva van és alaposan megnézem minden bornak a címkéjét. Néhányaknak már meséltem, hogy a mi címkénk úgy készült, hogy a Naszi cimborámnak volt a Gyapi nevű grafikus haverja, akihez felugrottunk nem kevés pálesszel és hajnalra a címke is, meg mi is készen lettünk. Megvan ennek már bő másfél évtizede is. A címkénk azóta is változatlan. Ezért is nézegetem a kollégák címkéit, hogy hátha tudok inspirálódni és egyszer majd csinálunk egy új címkét. Szóval, ahogy végig szoktam nézegetni a címkéket mindig meg is állapítom, hogy hát bizony bő fele a helyi címkéknek nem igazán felel meg az aktuálisan érvényes vonatkozó szabályoknak. Néha ezt el is szoktam mondani az érintett gazdáknak, de egy laza vállvonogatásnál többre senki sem szokta méltatni a témát. Egyrészt fel lehetne menteni minden szabálytalan címke gazdáját azzal, hogy a legkisebb gondjuk is nagyobb a címke szabályosságánál és az is nyilvánvaló, hogy egyetlen olyan szabálytalan címkét nem láttam még a Somlón, ahol a fogyasztók tudatos megtévesztésére lehetne akár csak gyanakodni is. Elfoglalt emberek jóhiszemű hibájáról lehet esetleg beszélni. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy ha egy szabályt ilyen mértékben szegnek meg alapvetően jogkövető és jóhiszemű bortermelők, akkor ott a szabályokkal is lehet némi probléma.

A boroscímkékre vonatkozó szabályokból egyébként azóta vagyok feketeöves, amióta egy, a borvidéki termékleírás feletti vitában a vitapartnerem úgy gondolta, hogy azzal tud meggyőzni engem, ha „feljelent” a NÉBIH-nél, hogy szabálytalan a címkénk. A hatóságnak pedig hivatalból ki kellett vizsgálnia a bejelentést. A NÉBIH szigorú ellenőre gyorsan le is sepertetett 3 tételünkből néhány palackot a kereskedőm polcáról, okozva ezzel 20-30 ezer forintos instant kárt nekem és a kereskedőmnek. A szigorú ellenőrzés megállapította, hogy bizony az OEM kifejezés nem rövidíthető, bezony ki kell írni ékes szavakkal, hogy “Oltalom alatt álló eredet-megjelölésű”. Nem úgy, mintha a fogyasztók az elmúlt 8 év alatt megtanulták volna ezeket a hosszú kifejezéseket, de ez egy másik problémakör. Na, szóval a hatóság akkori kupászkodása közben én irgalmatlan alapossággal gyúrtam ki magam címkeológiából.

Merthogy nem viccelek, erre tanszéket lehetne nyitni. Mondjuk nem a természettudományi karon, mert ott elvárás a precíz és egzakt fogalmazás.

Ha élőszóban mesélném el ezt a sztorit akkor most tartanék egy hatásszünetet…

Gondoljatok bele. A címkézésre vonatkozó szabályoknak pusztán a zanzásított magyarázata 24 oldal!

De még ebben is írják, hogy ez csak útmutató, ami nem helyettesíti, hanem pusztán magyarázza és összefoglalja a benne idézett jogszabályok rendelkezéseit. Bármilyen eltérés vagy jogvita esetén az idézett jogszabály szövege tekintendő irányadónak. A vonatkozó jogszabályok pedig több száz oldal terjedelműek. Ráadásul nem egy Gárdonyi Géza stílusú szövegre kell gondolni, hanem az ékes anyanyelvünket a sárba alázó, minden érző emberre hidegrázást hozó jogi bikkfanyelven.

Hogy egyszerűen és érthetően fogalmazzak. Olyan szabályai vannak a boroscímkéknek, hogy a legjobb szándékkal és a lehető legjogkövetőbb hozzáállással és sok-sok óra alapos paragrafusguvvadás után is nagyon-nagyon könnyű hibát elkövetni. Véletlenül kihagyni a többesszámot a “szulfitokat tartalmaz” szövegből és máris szabálytalan a címke. Vagy a palackozó üzem címéből kihagyni az irányítószámot. Esetleg az alkoholtartalom tömegszázalékát nem “vol” hanem “vv” rövidítéssel írja az ember. Ezek extrém példák, de a szabály az szabály. A hatósági ellenőr és egy esetleges eljárás esetén ezekből probléma lehet. Illetve van. Több is.

A legsúlyosabb probléma szerintem az, hogy miközben mi, a termelők és a NÉBIH ellenőrei is elveszünk szabályok paragrafusai között, a lényegről mintha mindenki megfeledkezne. A címke a fogyasztónak nyújt információt és a kereskedőnek, sommelier-nek támpontot. Ugye nem felejtjük el, hogy ez az egész tulajdonképpen a fogyasztóról szól. Itt amolyan képzeletbeli zárójelbe téve kérdezném meg a szabályok alkotóit, hogy biztosak-e benne, hogy a borfogyasztók tájékoztatása szempontjából a palackozó irányítószáma és a legalább 3 mm magas „e” betű fontosabb, mint az, hogy került-e mondjuk cukor, sav, tanninpor, gumiarábikum a borba? Merthogy ne felejtsük, még mindig a bor a kenyérrel együtt az a két “élelmiszer”, amelyek kereskedelmi forgalomba hozhatók anélkül, hogy a termelő elárulná miből is készítette a terméket. Értitek, a bor és kenyér. Akinek mond valamit az “Eucharisztia” szó az ennél a pontnál elgondolkodhat.

Szóval a termelő irányítószáma (falunév, utca, házszám nem elég) meg az OEM hosszan kiírva és a 3mm magas “e” betű az piszok fontos, de a fogyasztó még ha akarja sem tudhatja (még akkor sem, ha felhívja a NÉBIH-et), hogy egy borhoz pontosan hol szüretelték a szőlőt és a muston kívül mi más is került még a palackba. Aki szerint ez így rendben van az mondja el, hogy milyen gombát talált, mert én is kérek belőle.

De a már-már komikusba hajló képet azért árnyalja az, hogy nem babra megy a játék. Ha a NÉBIH szigorú ellenőre megjelenik egy kereskedőnél ott bizony megfagy a levegő. Mert erősen benne van a pakliban egy-egy tétel kereskedelmi betiltása vagy egy többszázezer forintos büntetés. De ha ezeket meg is ússza az ember akkor is hónapokon át eszi az ideg, hogy mi lesz az eljárás vége. Mindezt úgy, hogy teljesen jóhiszeműen és jogkövető szándékkal tette a dolgát. A polcról lesöpört több tízezer forintos értékű „hatósági minta” pedig csak hab a tortán. Miért kell konkrétan anyagi kárt okozni a kereskedőnek és a termelőnek egy címkeprobléma miatt? Egy fotó tényleg nem elég?

De váltsunk megint sebességet. Mire is lenne szükség?

Mint több alapos NÉBIH kupászkodást kedélyesen megélt bortermelő, egy dolgot nagyon hiányolok a rendszerből. A konzultáció lehetőségét. Szerintem nem vagyok egyedül azzal, hogy szívesen és örömmel fizetnék akár rendszeresen is egyfajta NÉBIH konzultációs szolgáltatásért. Én elküldöm egy adott címre a címketervemet, átutalom a szolgáltatás díját és pár héten belül kapnék egy választ, hogy rendben vagyunk-e avagy sem. Nem ingyen kérem, tényleg fizetnénk érte.

A konzultációs szolgáltatáson túl szerintem radikálisan javítaná a helyzetet, ha egyszerűbb, interaktívabb, színesebb, több példával bemutatva is elérhető lenne a szabály. Egy egyszerű webes alkalmazás, ami bekéri a kötelezően feltüntetendő adatokat a felhasználótól és adna egy sablont, hogy nagyjából így nézne ki a dolog. A bortermelők ritkán jogászok, egy jól vizualizált útmutatóval egyszerűbben elboldogulna a többség.

De a legfontosabb tényleg az lenne, hogy a NÉBIH és a termelők között egyfajta szolgáltató és ügyfél viszony legyen. Ne kelljen görcsbe rándulnia a gyomornak, amikor szóba kerül egy NÉBIH ellenőrzés. Sőt, ha lehet akkor ne is legyen az egésznek ellenőrzés hangulata. Legyen az a cél, hogy a fogyasztók tényleg azt kapják, amit a címkén olvasnak. Mert végül is ez lenne a lényeg.

(A képet innen vettem el.)

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr7412825774

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Basszus, Bacchus 2017.09.25. 13:52:59

Mit üzen a web? Heti alkoholos hírek, költemények: Nem nevezhetlek igazi Bacchusnak. Hasonlítasz inkább bakhoz, mint nektárhoz. Miattad irtották ki a kelták a szőlőt, hogy gabonából italt készítsenek maguknak. Igen, a Heti sajtó ezzel Flavius Claudi...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

zoli 2017.09.20. 08:06:56

Mint minden cikormányosan megírt és szinte betarthatatlan szabálynak, ennek is a lényege az elővehetőség, ez egy régi jó reflex az ántivilágból. Meg persze a bürokráciának is bizonyítania kell saját maga létjogosultságát. A valódi párbeszédhez és - az építő jellegű - kritikához való viszonyulás mára szintén a rendszerváltás előtti állapotokat idézi.
Amúgy meg hatásában, értelmében okafogyott az egész szabályozás, miután érdemi forgalmi ellenőrzése a boroknak - se külsőleg, se belsőleg - nincs. Tehát, ha valakit elővesznek, egészen biztos lehet benne, hogy valahol van egy "jóakarója". Sokkal izgalmasabb szerintem a problémakör miértje, hiszen a hatóságok szívesen szedik a pénzt (gondolom abból kell eltartaniuk magukat) és hát ezekből a szúrópróbaszerű mintavételekből alaposan megtollasodhatnának. Kérdés kinek áll érdekében, hogy elmaradjon a nagytakarítás, hogy ne törhessen ki a "magyar glikolbotrány"? Értelemszerűen az ő lobbierejük a leghathatósabb az emlegetett hatóságnál.
Emlékszünk még az egri hegybíró és a Nébih (leánykori nevén OBI) esetére? agrinet.gportal.hu/gindex.php?pg=162945&nid=163078 - 13 éve semmi nem változott!
Adalékként még egy kis agytorna: emlékszünk a Borászok 12 pontjára? www.boraszok12pontja.com/ és arra, hogy ki biztosította támogatásáról a kezdeményezőket? Mennyi valósult meg ezekből? Eszerint legalább nyolc: www.sonline.hu/somogy/kozelet-somogy/boraszok-12-pontja-orban-viktor-duplazna-a-ciklus-vegeig-503168/

pecz 2017.09.20. 08:34:49

A konzultáció folyamata túlságosan logikus. Ugyanakkor nem várnék tőle túl sokat. Tapasztalatom szerint (borvilágon kívüli) míg egy normális helyen (másik EU ország) ügyintéző úr és/vagy hölgy azonnal elintézi amit tud, addig Magyarországon a hasonló ügyet intéző (sokkal több) ember azonnal megmondja miért nem lehet elintézni.

Egyébként köszi az ötletet, NÉBIH ellenőr vagy mifene akarok lenni és a polcokat lesöpörni... Ígérem, hogy nemcsak a címkét, de a beltartalmat is megvizsgálom.

emoss 2017.09.20. 09:14:00

Mint fogyasztónak a hajam kihullik mikor - a talán legalapabb infó - nincs feltüntetve a címkén, hogy milyen szőlő(k)ből készült a bor! A kedvenc pedig továbbra is az Ady (tetszés szerint behelyettesíthető mással) idézet... Szuper témakör, szívesen olvasnék róla többet, köszi!

Lucas Corso 2017.09.20. 16:59:10

Tudom, hogy nem a lényeget emelem ki, de térfogat- az a százalék (ahogy a mondatból is kiderül), nem tömeg-. Ha már egzaktság a mérce, maxoljuk ki!:)