A Borrajongó

Ma ittam – Winemakers of Croatia Plavac 2014

2017. szeptember 03. 12:40 - ungert

Általában igyekszünk biztosabbra menni annál, minthogy olyan vörösborokkal próbálkozzunk, amelyek polcára a lélektani kétezer alatt fut, ráadásul úgy, hogy a még annál is lélektanibb ezres alá kerülnek beakciózásra. Most mégis itt egy bor egyenesen a Lidl polcairól, amelyre a konkrét termelő helyett tulajdonképpen egy jóindulattal is csak általánosan sejtelmes gyűjtőnév került. Ráadásul horvát nemzetiségű is, sőt, déli szomszédunk legközkedveltebb és éppen ezért legnagyobb területen gondozott szőlőjéből szűrték. Ha hihetünk az úgynevezett internetnek, akkor öröm-boldogság, hogy ez a bor a dél-horvát illetőségű Pelješac-félszigetről utazott el egészen a fővárosig, amely elvileg a leghazaibb hazai pálya a szőlőnek, szóval soha autentikusabbat. A félsziget egyébként integrál két olyan területet – konkrétan a Postupot és a Dingačot –, amelyek teljesítményüknek köszönhetően önálló márkanévként tudnak érvényesülni arrafelé. Az állítólag zinfandel-rokon plavac amúgy képes nagyobb borokat is adni, amelyek nagysága első ránézésre a palackárazáson érződik, de most maradjunk a tárgynál és fussunk neki a szóban forgó horvát vendégszereplőnek.

fullsizerender_9.jpg

A termelő-előállító nevét homály fedi, bár a címke annyit azért el mer árulni, hogy itt palackozták. Aztán még az is előfordulhat, hogy nem csak a végeredmény üvegbetöltéséhez van köze Skaramučáéknak. A borral kapcsolatban pedig nincsen komolyabb megfejtés, ellenben ad némi okot az örömre, hogy az eredeti árszínvonalnak tökéletesen megfelelő, hibátlanul kivitelezett vörösbort pakoltak össze végeredményként. Színe a vártnál sötétebb, konzisztenciája viszont hígabbnak mutatkozik. A műanyagdugó szakszerű eltávolítása után az első pohártöltéskor enyhe szénsavasságot produkál a pohár alján, ami idővel-szellőzéssel eltűnik. Az illat csőegyszerű, de zavarmentesen tiszta: főtt erdei gyümölcsök, szilva, valamin a szükségesnél butább hordós-fűszeres jegyek tűnnek fel. Ha látott hordót, ha nem. A korty inkább a savakról szól, tanninja kevés, de sima, a tizenhármas szesz pont ideális, és bár ízintenzitásban nem egy kiugró élményprodukció, azért közepesen hosszan, tiszta lecsengéssel búcsúzik. Lehetne gazdagabb, frissebb és vitálisabb, de kezeljünk mindent a helyén, szóval ez azért ügyes munka, bár van olyasfajta gyanúm, hogy nem ezzel érdemes kezdeni a horvát borok tipikusságának felfedezését. Sebaj, néha érdemes kockáztatni, magabiztos 4 pont és kellemes meglepetés.

A palackot a Lidl-ben vásároltam. Folyamatosan fakuló emlékeim szerint akciósan olyan 800 forintnak megfelelő összeget kértek érte az eredeti ezer-párszázas ár helyett.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr9412800218

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.