A Borrajongó

Tegnap ittuk – St. Andrea Napbor 2016

2017. július 20. 07:00 - ungert

Nagyjából közismert, miként vált befutott márkává, sőt, mintegy védjeggyé az egerszalóki St. Andrea belépőszintre árazott fehér házasítása. A Napbor többé-kevésbé megbízható sarokpont lett, és bár az országos alapkínálathoz képest még így sem kifejezetten olcsó, úgy gondolom, hogy hatékonyan képes megtalálni fogyasztóit az úgynevezett borpiacon. Úgy vélem, hogy a bor szerepe kettős. Egyrészről törekednie kell – és úgy tűnik, törekszik is – az önmaga által felépített elvárások évről-évre történő megugrására, ráadásul mutat valamint a pince alapstílusából is. Másrészről viszont fehér nagyházasításként felépíthető egyfajta párhuzam a bikavérrel, ebből fakadóan a fajtajellegek háttérbe tolása mellett jó lenne kapni valamint a borvidéki stílusból is. Utóbbi viszonylatában én kevésbé látok konszenzust, hiszen a fehér Eger képe fogyasztói nézőpontból még csak kialakulni látszódik, ezért közel sem lehet egyértelműségekről beszélni. Ezúttal nem kerestünk bonyolultabb elméleti párhuzamokat, ketten két külön palackot vizsgálva csak arra voltunk kíváncsiak, hogy a Napbor friss, kettőezer-tizenhatos évjárata képes-e élvezetes, esetleg érdekes fehérbor lenni önmagához, valamint az eddigi tapasztalatainkhoz képest. A konklúzió csakegyszóval: részben.

fullsizerender_5.jpg

Akit érdekelnek a borral kapcsolatos háttérrészletek, az kattintson ide, a hivatalos oldal ugyanis példaértékűen rendezett és kimerítően informatív. A tényszerű adatok mellett nekem úgy tűnt, hogy a Napbor egyrészt adottságai miatt képes felülemelkedni a fajtajellegeken, összbenyomásilag tiszta, jól definiált, de adottságai ellenére kevésbé izgalmas. Túlhűtéséből felmelegedve a citrusos, fehér gyümölcsös alapjain túl pirított magos jegyek, valamint levegőzéssel tompuló, de észrevehető tutti-fruttis funky tűnik fel benne. A korty száraz, savai puhák, hossza közepes, lecsengése tiszta, nem túl hosszú. Stílusa közérthető, a végeredmény kockázatmentes és szerethető, de ezen kívül sok kapaszkodót nem kínál. Volt már Napbor-évjárat, amiért tudtam lelkesedni, de a tizenhatos sajnos nem lesz ilyen. Aki viszont tutira megy, annak jó választás lehet. Gyengébb 5 pont. (2390 Ft, Bortársaság)

Most/már(?) nem Egri Csillag, hanem Egri Cuvée a címke tanúsága szerint, összetételét tekintve olaszrizling, sauvignon blanc, chardonnay, leányka, pinot blanc, rajnai rizling, tramini és viognier. Az első illatfuvallatban volt egy kis bizonytalanság, enyhe pinceszag, később ezt már csak nyomokban éreztem, de azért ott bujkált. A nehezen szálazható illatból a fajták közül talán a sauvignon blanc tűnik ki elsőre zöldes jegyeivel, majd őszibarack, fehér húsú gyümölcsök, citrusok, virágok is fel-feltűnnek. Szájban arányos felépítésű, száraz, kellően élénk savú bort kapunk, citrusokkal, zöldalmával, fehér húsú gyümölcsökkel, zöldfűszerekkel. 5p (furmintfan)

(Update és disclaimer: A fotón az én palackom látható, amiből az üveg melletti, a nyitón elhelyezkedő parafát sikerült eltávolítanom. Furmintfan palackja ezzel szemben műanyaggal volt zárva. Ebből még ugyan nem következik semmi, de mint információ, fontos és érdekes lehet.)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr7612650119

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.