A Borrajongó

Tramini-variációk szlovák módra – Golguz és Château Topoľčianky

2017. május 28. 09:00 - ungert

Tapasztaltokra támaszkodva nem nehéz úgy látni a helyzetet, hogy a magyar bortermelés és -fogyasztás jelentéktelen hányada építkezik csak tramini-alapokra. Ennek vannak történelmi okai, ráadásul a fajta tömegigények kielégítésére gyakorlatilag nem alkalmas, a tramini-kísérletek pedig a hazai érdeklődés hiánya miatt könnyen fulladnának érdektelenségbe. Noha bizonyított, hogy a tramini két ága is működőképes a határainkon belül. Egyrészt ott van Eger, Mór és Pannonhalma, ugyanakkor Badacsony is igyekszik kis mennyiségben ugyan, de egyedit és emlékezeteset alkotni. A szlovák erőviszonyok némileg árnyaltabbak ennél, ennek igyekeztem utánajárni mintegy tapasztalati úton, alább.

dscn0872.JPG

Ha a mennyiséget nézem, nem érzek előrelépést a hazai állapotokhoz képest, noha a magyar számadatokat nem ismerem. Az 1941-ben  még az akkori Csehszlovákiában regisztrált fajta a szlovák szőlőtermő területek 2 százalékát fedi, ami állítólag 318 hektárt jelent. Mellékszál, de ugyanez a szám Csehországban már 561 hektár. Tapasztalatim azt mutatják, hogy a fajtát mennyiségtől függetlenül nagyobb érdeklődés, sőt, megbecsülés övezi arrafelé (konkrétan és közhelyszerűen a borok "királyának" tekintik), már ha a teljes kínálat felépítését vizsgálom.

A szlovák fehérborok piacából tehát jelentős szeletetet hasít ki magának ez a kozmopolita szőlő. A helyzet érdekes, hiszen a piros tramini (Tramín červený) jóval előbb eresztett gyökeret és vált széleskörűen népszerűvé Csehszlovákiában, minthogy a kilencvenes évek kettészakadása után megkezdődött volna a sajátnak tekinthető, de érdemi múlttal nem rendelkező szlovák borszőlők (ilyen a Dunaj és a Devín, de hasonló a valamennyivel nagyobb múlttal és tramini-szülővel rendelkező Breslava is) megteremtése. A kínálat átrendeződésére egyelőre nem látok esélyt, a fajta-erőviszonyok azok, amik, a többire meg az idő fog választ adni.

Az évtizedes fogyasztói szokásokat, a nemzetközi fajtákra építkező, megszokott és megszeretett kínálatot ugyanis igen nehéz rövid időn belül áthangolni valami másra, és ezen a nemzeti szőlő-innováció sem tud érdemben változtatni. Mélyebb megfejtésekbe ezúttal sem szerettem volna bonyolódni, de hajtott a kíváncsiság, ezért lendületből leemeltem egy határmenti üzlet polcáról két palackot, hogy megszondázzam, miként megy ez a műfaj szárazban és édesben az északi szomszédunknál.

 Golguz Tramín Červený 2015

A Nagyszombat (Trnava) mellett található Galgóc (Hlohovec) település magyar megnevezésére észrevehetően reflektáló Golguz-borok 2007 óta vannak a szlovák piacon. A modern és jól áttekinthető, de teljes terjedelmében sajnos csak egynyelvűen elérhető weboldaluk szerint a környéken mezőgazdálkodással foglalkozó Food Farm vállalkozás keretei közül nőttek ki egy kvázi-különálló divízióvá, melynek célja, hogy összefogja a magasabb minőséget képviselő borokat.

full_vinohrady_vh_m.jpg

Ezt mintegy 230 hektárnyi termőterület igyekszik támogatni, melynek jelentős része a Kis-Kárpátok borvidékéhez tartozó, de karakterileg önálló galgóci területen található a Vág (Váh) mellett. A területet egyrészt a délkeleti kitettségű, 132 hektárnyi Taličmany dűlő, másrészt pedig a folyóhoz közelebbi, 73 hektár méretű Veľký Háj (kb. "Nagyberek") alkotja. Ha jól értem, akkor a helyi borélet központja nem Galgóc, hanem dűlőkhöz közelebb található, 1924-ben felhúzott Pannónia-tanya (usadlosť Pannonia). A tanya, illetve a Pannonia néven 1916-ban alapított borászat pedig egy Ferdinand Fussmann nevű borászhoz kötődik, aki annak idején elindította a területet a maga útján, és akinek emlékét Golguzék is igyekeznek ápolni, ahogy tudják.

A sztori persze kevésbé lenne érdekes, ha a vizsgálat tárgyát képező tramini nem lenne olyan jó, mint amilyen. Ez a tramini ugyanis tényleg remekül sikerült. Külön dicséretes, hogy gyakorlatilag minden fontos adat elérhető vele kapcsolatban az analitikától egészen  forrásdűlő-koordinátákig emitt. Kizárólag innen tudom, hogy az alapanyagot nem a két fő dűlőjükből, hanem az Alsóvásárd (Dolné Trhovište) melletti Na Krajných (kb. "A Széleken") dűlőből szedték le kiváló érettség mellett.

Mindez hat grammnyi savat, négy grammnyi cukrot, tökéletes tisztaságot és egyedülálló karaktert eredményezett. Színe citromsárga, illata kifejező, egyszerre hozza az ananászos, trópusi gyümölcsös direktséget és az összetettebb, hűvös-fűszeres árnyalatokat is. Utóbbiak miatt érdemes többet szöszölni vele, meghálálja. A korty a közepesnél vastagabb, élő és lendületes. A sav/cukor-arány remek, gyümölcsei frissek, és bár az alkohol némileg fűt a végén, összességében mégsem lóg ki. Komplex, vastag bor, de kifejezetten jó inni, ami még mindig elsődleges szempontnak számít. Fogalmam sincsen, hogy mennyire fajtaazonos, de a végeredmény komoly, érdekes és szerethető lett. Talán el is éri a 6 pontot, noha előfordulhat, hogy nemzetközi kontextusban szűkmarkúbb lennék. Mindenesetre kíváncsi lettem, hogy áll a kezükben a kékfrankos és a pinot blanc. (13,99 €, Billa)

Château Topoľčianky Tramín Červený 2015

A Kistapolcsányban (Topoľčianky) tevékenykedő, borközigazgatásilag a Nyitrai borvidékhez tartozó kastély-pincéről szóltam már korábban, ráadásul éppen két édespalack társaságában. Bár a traminis szalmakísérlet akkor nem nyűgözött le különösebben, adtam egy esélyt a szlovák borpiac egyik legnagyobb és legnépszerűbb szereplőjének, hogy megmutassa, milyen a tőkén töppedő tramini az ő értelmezésük szerint.

Nagy meglepetést nem okozott, de az árában tulajdonképpen kiváló belépő lehet a késői szüretelésű anyagok nem túl komplex, de annál szórakoztatóbb világába. Bogyóválogatás (bobuľový výber), ami nem önkényes minőségi kérkedés, sokkal inkább szabályozott minőségi kategória. A töppedt alapanyagot kézzel szükséges válogatni és bogyózni hozzá, ráadásul mindezt legalább huszonhatos mustfok és a nyolc térfogatszázaléknyi tényleges szesztartalom mellett szükséges megtenni.

Ez a bor is eléggé rendben van, ami a szerkezetet illeti. Épp csak meztelen maradt. Hiányzik belőle a gyümölcs, a lendület és az árnyaltság, minden, ami miatt a műfajt szeretni szokás. Illata visszafogott, szinte neutrális. Ha hagyjuk melegedni, némi barack és kevés fűszer tűnik fel. Szájban tiszta és egyenes: a hatvan grammnyi cukrot megtartja a hat és feles sav, majdnemhogy feszes és lendületes is, kár, hogy íze, zamata nem sok van. Gyorsan múlik, és csak a szájban maradó enyhe cseresség figyelmeztet arra, hogy bort fogyasztottunk. Úgy látszik, hogy az extrákért hat eurónál többet kell kicsengetni. Erős 4 pont. (5,99 €, Billa)

Irodalom:

[1] Vinotéka-vináreň – Katalóg odrôd a vín
[2] Víno.sk 
[3] Vinoport.hu
[4] Golguz.sk
[5] Juhfark.hu

A Nagyberek-dűlő fotóját a Golguz hivatalos weboldaláról emeltem el.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr6212504521

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

MádiN. 2017.05.30. 10:22:53

OFF: a HÉJ-ról lesz beszámoló volt valaki ?

ungert · http://borrajongo.blog.hu 2017.05.30. 10:24:36

@MádiN.: Én úgy tudom, hogy furmintfan-cimborám végigtolta a rendezvényt, úgyhogy várható ilyesmi. Én sajnos nem tudtam menni, hónap közepétől júniusig elejéig nem voltam és nem vagyok az országban.