A finewines.hu borkereskedést jelző Tar Ferenc régi álma teljesült, amikor október 15-én egy exkluzív zártkörű nyitóbuli keretében a Budapest, Zoltán utca 9. szám alatt elindult a Carpe Diem Borbár, ahol elsősorban a Finewines kiemelkedő kínálatának igen kulturált szondázására nyílik lehetőség. A pici, de annál igényesebb kis borbár Tar Ferenc és régi barátja, kóstolótársunk Li JiaLei közös vállalkozása. Li a hazai kínai kolónia oszlopos tagja, megrögzött Burgundia-rajongó, a kilencvenes évek óta él és dolgozik Magyarországon. A Carpe Diem Borbár előzményének tekinthetők a Béterv lakásétteremben évek óta tartott emblematikus Finewines kóstolók és „lakásborbár” rendezvények, ahol rendre kiváló német rizlingek, piemonti nagyágyúk, Champagne és Burgundia itthon alig hozzáférhető tételei kerülhettek poharainkba.
A korábban a kiSSBende bisztrónak otthont adó hely ugyan nem túl nagy, 16-20 vendég tud leülni, de annál otthonosabb, bensőségesebb, szép és letisztult vendégtérrel. A tervek szerint kb. 30 bort tartanak majd nyitva, rövidebb és hosszabb sorokba szervezve lehet majd tesztelni a kínálatot. Kísérőül olasz sonkákat, szalámikat és sajtokat lehet fogyasztani. A borbár a nagyközönség számára várhatóan október 20. után fog megnyílni.
A nyitóbuli természetesen nem szűkölködött tűzijátékokban, remek sort lehetett kóstolni. A moseli Heymann-Löwenstein Blanc de Noirs 2008 pezsgője indított, amely pinot noirból készül, mégpedig kiváló kézzel, meghökkentő módon egy érett rajnai rizling pezsgőre hasonlított. A zömmel a 2010-es évből származó Champagne Jacquesson Cuvée No. 738 alapanyagát premier és grand cru területek adják, nem is csoda tehát, hogy nehéz lenne belekötni, szép érettsége, egyensúlya és kandírozott citrusokat idéző aromái igazán emlékezetesek. A pezsgő részleget a Diebolt-Valois Prestige Blanc de Blanc Magnum zárta, amelyet teljes egészében grand cru területekről szüretelnek. Friss, légies, vonzó aromákkal, szép élesztős jegyekkel, önmagában is alap lenne az ünnepléshez.
A fehérborok sorát a Georg Breuer Orleans 2012 nyitotta, amely talán a sor legszerényebb bora volt, elsősorban benzines és kissé üres, de a fajta maga egy történelmi ritkaság. A keletkezett űrt hamar betöltötte a Heymann-Löwenstein Röttgen Magnum 2014, amely egy testes rajnai, egzotikus indiai fűszerekre és kandírozott citrushéjra emlékeztető aromáival szépen felvezette a fehéreket. A Georg Mosbacher Sauvignon Blanc Fumé 2015 mint mindig, most is kiváló, a fajta rendhagyóan érdekes interpretációja, a sok hordót már beépítette és úton van valami nagyon izgalmas felé.
A vöröseknél a nem szerény, már sokszor kóstolt oregoni Maysara Asha Pinot Noir 2008 indított, elképesztően profi pinot, nélkülözi az újvilági kliséket, nyolcéves kora ellenére is teli élettel, fogyaszthatósági faktora az egekben. A sűrűbb és keményebb szövésű Olivier Bernstein Gevrey Chambertin 2013 talán még egy lapáttal ráhúzott, a kiemelkedő termőhely és egy ügyes kezű borász találkozása. Tiszta, élénken savas, komoly maggal és szenzációs lecsengéssel. Kuriózumként egy Maison Leroy Auxey Duresses 2000 következett, amelyen csak részben fogott az idő. A megszokottan opálos bor színe már téglába hajlik, de megőrizte finom virágosságát és törékeny egyensúlyát, ugyanakkor már szépen lassan megindult lefelé. Az Ogier L'Âme Sœur Côte-Rôtie 2012 a hűvös klímás syrah egy melegebb karakterű kiadása, nagyon-nagyon szép hordózással és remek szerkezettel, hosszú lecsengéssel. Meglepő folytatásként a lesajnált dolcetto fajtából készített, közel évtizedes korú Roberto Voerzio Priavino 2007 következett. Mit keres ez itt Burgundia és a Côte-Rôtie árnyékéban? És miért kell ezt ilyen öregen inni? – tolulnak fel a kézenfekvő kérdések. A kóstolás után meg is van a válasz: pont így és pont ekkor kell inni ezt a tényleg rendhagyó dolcettot. Közel sem öregszik, élénk sava és határozott tanninja remek szerkezetet adnak és jól simulnak Piemont fűszereihez és az érett fekete bogyós aromákhoz. A vörös sort a Vajra Barolo Baudana 2010 zárta, amely nebbiolohoz hűen erőteljesen tanninos, de egyszerűen nem fér kétség a nagyságához, fantasztikusan hordózott, már némi palackérettséget mutató aromái emlékezetessé teszik az estét. János-áldásként a Leitz Magdalenenkreutz Spätlese 2012-vel léptünk ki az éjszakába, a klasszikus rajnai tisztasága, tisztán definiáltsága méltóképpen tett pontot a kiemelkedő borsor végére.
Ezúton gratulálunk Tar Ferencnek és Li JiaLeinek és sok sikert kívánunk a Carpe Diem működtetéséhez. Az olvasónak meg csak annyit, hogy ha eddig nélkülözted a Finewines kínálatát, most már bármikor beugorhatsz egy pohárkára.
(A borokért természetesen fizettem. A képekért köszönet a Carpe Diem Borbárnak.)
