A nagyjából évtizedes belföldi borforradalom – amely elsősorban a rózsaszín fröccsökön hivatott eszkalálódni – farvizén ismert, hogy olyasfajta könnyed, úgymond közérthető szőlőfajták igyekeztek fel- és betörni a szélesebb köztudatba, amelyek egyrészt filléresen képesek borrá válni, másrészt nem igényelnek komolyabb figyelmet a közszórakoztatáshoz. A vérmérséklet szerint egyszerűen csak csemegeszőlőként elkönyvelt Irsai Olivér is kétségkívül ilyen szerepben találta magát a közelmúltban. A szűrt bor ugyanis többnyire direkt módon szőlőszerű, és hát az sem mellékes, hogy ügyesen dolgozza magába a fajélesztő-típusok széles spektrumát, valamint tőkeroggyantó terhelés mellett is képes legalább annyi savat adni, hogy egynyári slágerként le lehessen vele tarolni a piacot. És persze nemesített magyar, hogy a nemzeti öntudat-megtaláló fogyasztók is partot tudjanak érni. A fajtát viszont éppen annyira szükséges ügyesen és racionálisan a helyén kezelni, amennyire kevesen teszik ezt belföldileg manapság. Nyilvánvaló, hogy olyasfajta Irsai Olivérekre van itt esztétikai igény, amelyek nem száraz tokaji furmintokkal és hárslevelűkkel vívnak értelmetlen szkanderharcot, sokkal inkább tiszta, karakteres, jó savú és pacsulimentes boroknak könyvelődnek el, melyek annyira jók szólóban, hogy a felszódázás igénye kizárólag a palackürítési periódusidőn túl jelentkezik először. A neszmélyi illetőségű Kősziklás Borászat pedig fogta és megannyi műfajbeli bizonyítás után összepakolta '15 minden bizonnyal legjobb Irsai Olivérét. Emelem kalapom.

A dunaszentmiklósi kétszemélyes pincében ugyanis – saját tapasztalatok alapján – éppen annyi történik az illatos fajtákkal, amennyinek alapvető komolyság mellett is történnie kellene: a lehetőségek határainak felismerése mellett tisztességes, élvezetes, karakteres és éppen ezért már-már egyedi borok születnek példaértékű árazás mellett. Ez az Irsai sem több, mint kősziklaszerű sarokpont a fajtaspektrumban, és mint ilyen, talán az általam kóstolt legszebb nyárkísérő bulifehérek egyike. Az illat kifejező, élettel teli és lendületes. Mentes a művi buktatóktól, ellenben gazdagon fűszeres, virágos és gyümölcsös. A korty kerek, a savak messze nem pohárroppantóak, ugyanakkor garantálják az átlagon felüli hosszt és a magasabb átlaghőmérséklet által igényelt frissítést is. Gyümölcslé, a szó legjobb értelmében. Úgy ürült ki a teljes palack, mintha sosem lett volna, ami a műfaji keretek között inkább a bor, mintsem a személyes ivólendület dicséretének könyvelhető el. Példaértékű sztereotípia-romboló, éppen annyira, mint Haraszthyék bora volt annak idején. Nehezen tudom elképzelni, hogy ebben az árszegmensben nincs a stílusra radikális fogyasztói igény. Kerek 5 pont, kiváló vétel és egyben illatosfajta-tananyag is. (cca. 1500 Ft, Borfalu Bortéka)